Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Kapos Levente: Csúcsszuper vasárnap (novella)

Az egész egy nagy baromságnak indult. Hajnalban a félőrült Krokodil azt ugatta a banda fülébe, hogy azonnal ugorjunk föl, mert jön az árvíz. Kotkodács mondta, hogy menjen a jó büdös francba és molesztálja a házmesternénit. Krokodil azonban hajthatatlan volt, bedugta a slag csövét az ajtón és eresztette a vizet. Olyanok voltunk, mint az ürgék, ugráltunk ki az ajtón. De a féleszű odarakott egy teknőt s röhögte, ahogy bukdácsoltunk át egymáson, bele az ibrikbe.

Fapofa szerencsére valahogy kie- vickélt a bolyból, odaugrott az átkozott féleszűhöz s lekevert neki két hatalmasat.

Az öreg felébredt a zajra, álmosan kibotorkált s mondta, hogy menjünk a fenébe. Nem kell a pénz se, csak menjünk minél előbb, hogy sose lássa többé a pofánkat.

Fapofa zsebredugta a kezét, ránézett az öregre s megkérdezte:

— Talán nem vagyunk elég intelligensek?

De az öreg még szóhoz se tudott jutni, mert a Krokodil a féleszű valahogy újra megszerezte a slagot és spriccelt, az egész bandára.

Az öreg csak állt, fejéről csur- gott le a víz s majdnem elkapta a zokogás.

Olyan szerencsétlen képet vágott, hogy kirobbant mindenkiből a röhögés.

Közben Kotkodács észhez tért, Krokodilt pofán törölte s elegánsan meghajolt az öreg felé:

— Elnézést Mister! Gud báj!

Ballagtunk lefelé a dombon, rugdostuk a harmatos füvet. Tiszta csa- takosak voltunk, mire leértünk az állomáshoz.

— A fene ebbe a féleszű be — morgott Nagyevő —:, mi a francért kellett kiverni az álmot az ember szeméből. Most mi a rossznyavalyát csinálunk?

— Semmi vész — mondta Kotkodács, megnézzük a legközelebbi csatlakozást. Jáva vagy a Sziámi szigetek? IBUSZ-szal féláron, Grönlandtó! a Hawai szigetekig. Végig a honfoglalók útján az Etelköztől Kőbánya alsóig.

— Elég! — Fapofa akkorát üvöltött, hogy a bakter felébredt s félrehúzta a függönyt.

— Halló — mondta Kotkodács —, hogy szolgált az éjszakai nyugodalma?

A bakter azt hitte rémeket lát, gyorsan bevágta az ablakot s behúzta a függönyt.

Krokodil odaosont s halkan megkocogtatta az üveget.

— Ébredj álmaidból, özvegy Hófehérke! Itt van a hét törpe, mi lesz vacsorára? Két tojásból rántotta, csirkepörkölt knédlivel.

— Azt a rohadt mindenit — üvöltött a bakter. — Majd adok én nektek, mocskos disznók. — Kiugrott az

ajtón s valami bottal hadonászott Krokodil orra előtt.

— Tiszteletem vagonigazgató úr! — hajolt meg mélyen Kotkodács. Adja át kézcsókom tisztes feleségének és hajadon leányának is. üdvözli őket a walesi herceg, aki most inkognitóban tartózkodik a KGST-or- szágokban.

A bakter eszelősen üvöltözött, hogy hívja a rendőrt, meg szól az ellenőrnek.

Fapofa megelégelte s komoran megszólalt:

— Nehog/ ez legyen az utolsó reggele!

A bakter meghökkent, szeme vérben forgott, de elcsendesedett.

Kotkodács kecsesen utána hajolt:

Érdeklődje meg tisztelt főnököm, mikor érkezik ide a bécsújhelyi személy.

Aztán leültünk a két poros padra, a féleszű előhúzott egy üveg pálinkát s iszogattunk.

Jólesett a pia, mert nem volt még az az üvöltő hőség. A nap is kezdett erősebben melegíteni, s valahogy kezdtük jobban érezni magunkat. Láttuk, hogy a bakter a függöny mögül időnként kikukucskál, nemsokára ki is merészkedett.

— Hova mennek? — kérdezte ba- rátkozóan, de úgy, hogy érezzük, ő hivatali közeg.

— Hót pontosan még nem tudjuk — mondta Nagyevő, de valami vidámabb helyre igyekszünk. Ahol nem riasztják rögtön a rendőrséget.

— Ja, úgy — válaszolt a bakter. Nem kell mindent annyira komolyan venni.

Fapofa meglehetősen komoran nézett rá, de aztán odanyújtotta neki a pálinkásüveget.

— Szívjuk el a békepiát! — mondta.

A bakter nagyott húzott az üvegből.

— Nem rossz. Házi?

— Világos — mondta Nagyevő. Háztól hoztuk el.

A bakter nevetett.

— Ezt csak viccből mondják?

— Sajnos nem, — válaszolt Fapofa. A lehető legvéresebb igazság.

Szóval lassan összemelegedtünk. Félóra múlva a bakter már sütötte a rántottát.

— Tegye bele öreg, a megfelelő szalonna magot is — szolt rá Nagyevő —, mert nem csak igével él az ember.

— Én csak egyedül élek, — mondta a bakter. Elváltam. Az asszony megunta ezt a helyet. Azt mondta, hogy itt soha nem történik semmi. Pedig nem rossz hely, ez higgyék el nekem. Nyugodt. Van két disznóm, meg vagy tizenöt tyúkom is. Ősszel meg összejön az a kis pálinkavaló is.

Addig addig iszogattuk a pálinkát, míg egész hangulatba jöttünk. A féleszű Krokodil rázendített néhány hülyeségre. A bakter is belelkesedett, elüvöltöttük vagy huszonötször az akácos utat.

— Ez volt a feleségem kedvenc nótája — mondta — s a bajsza már majdnem az asztal alá csüngött. De hát ilyen az élet. Azt mondta, hogy

unalmas ez a hely. Pedig mindent megtettem érte.

Nem lehetett tíz óra, mire teljesen bepiáltunk. A bakter kibotorkált a ház elé s integetett a piros zászlóval. A féleszű Krokodil átfogta a vállát s üvöltözött.

— Adja neki a kakaót öreg, hadd robogjanak a gőzösök!

Nagynehezen becipeltük őket, a barátságtól már mind a ketten zokogtak. Mi is lehevertünk a földre a pokrócra. Délfeié aztán felcihelőd- tünk, kiültünk a padra s vártunk va..............................................uhum.rn.m....miiiiinmiiiimt.i.Mmimminiiiii.iiiiiiiiiiiii.iiiiiiii-iimmiiiiiMMi»M1..r.i»miKAPOSI LEVENTE:

Csúcsszuper vasárnap

riiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiimiiimiiimimmimiiiiniminiiHiiiHiiniiiiiiimMiiuiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuMiiiiiiHniiititi

11