Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 1. szám - IRODALOM - Varga Zoltán: Parasztballada Ellenvers a szerelem nevében, Mese (vers)
VARGA ZOLTÁN Parasztballada Az asszony illatát férjétől kapta Verítékével behavazta A föld a tenyerükbe égett szótlanok voltak, koravének Gyerekük fölsuhant a Napba s beleolvadt a híg aranyba űk a nyárban csak aszalódtak egyre kevesebbet szóltak Végül egy röggé összesültek gyökerei lettek virágnak, fűnek. Ellenvers a szerelem nevében Két pont között a legrövidebb távolság az egyenes S két egyenes között a legkisebb távolság az a pont, ahol metszik egymást. Két pont. Egyenes testtel, növekvő egyenessel. Két egyenes egy kristálytiszta ponttal. Ennyik vagyunk. Mese Mire megszületett, az égről a Napot, a Holdat elrabolták. Füvek, madarak hitével indult Hívta sárkányos Magyarország Bocskorát vasból, ingét parázsból ráadta sírdogálva anyja Tarisznyájában csönd lapított Gyerekkorát is odahagyta Az idő homlokát megjelölte süvegelték érte a szegények Ruhaként hordott szerelemben vérrel szólt és tüzet lépett A Napot bordái közé zárta A Holdat mellére kiszögezte Arca helyén az arcomat hordja s úgy n£z rám, mint az idegenre, 13
