Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Dr. Suller Mária: A munkalélektan néhány problémája
hetjük még a tisztaság fokozását, valamint a hibás cselekvések és ezek következtében történő balesetek számának csökkenését. A félvezetőgyár új üzemcsarnokának színdinamikai terveit is a munkalélektani laboratórium készítette. A termelés megkezdése előtt az EIVRT törzsgyárának egyik egységében elemző kísérleteket végeztek és az általános megállapítások a következőkben foglalhatók össze: A munkahely kedvezőbb színkialakításának már a puszta szándéka is az érintett dolgozók legtöbbjénél pozitív hatást váltott ki. A szakszerű helyzefelmérés, valamint az átgondolt színtervezés után hangulatjavító hatást és ezen keresztül termelésnövekedést lehet elérni. Egyetlen esetben sem volt megfelelő a megvilágítás erőssége. A dolgozók munkaasztallapjának kialakításánál a külső fizikai körülmények mellett figyelembe kellett venni a szubjektív idegállapotot is. A cserélhető műanyag lapokkal nyugtató és élénkítő színű lapokat váltogattak. Az ipari tanuló alkalmasságvizsgálatok bevezetését a vállalat számára az ipari tanulók belesetei számának növekedése és a túljelentkezés tette szükségessé. Az ipari tanulók ilyen jellegű vizsgálata hazánkban egy-két kivételtől eltekintve nincs. A vizsgálatokat a laboratórium a vasas szakmában beiskolázásra kerülő tanulókkal végezte. A vizsgálat két részből állt: ALKALMASSÁGVIZSGÁLAT: a) Képességvizsgálati módszerekkel, b) Személyiségvizsgálati módszerekkel. BEVÁLÁSI ADATOK: a) Objektív oldal - tanulmányi adatok. b) Szubjektív oldal — oktatók által kitöltött véleményezési lap. Az alkalmasságvizsgálatok összesített eredményeit, valamint az egyes paraméterek adatait korrelációba hozták a szakmai beválás objektív és szubjektív adataival. A korrelációs számítások eredményei mind az objektív, mind a szubjektív oldal esetében szignifikanciát mutattak az alkalmasságvizsgálati eredménnyel. A beválási kontrollvizsgá- latok mellett a tanulók önmaguk teljesítményét is értékelték, önértékelési kérdőív segítségével. A kérdőív szempontjai megegyeztek a véleményezőlap kérdéseivel. így lehetőség nyílt az oktató véleményének és a tanuló önértékelésének összehasonlítására. A sikeres pályaválasztás eredménye a beválás. Az életpályán az válik be, aki a pálya lényegéhez tartozó tevékenységet harmonikusan és eredményesen, tartósan tudja végezni. Nem beszélhetünk eredményes pályamegvalósításról annál, akinek az egyéni adottságai és a munkaadottságok között nincs meg a szükséges összhang, sem annál, aki a pályakövetelményeknek nem tud megfelelni, de annál sem, akinél a harmónia és az eredményesség csak egy- egy munkamozzanatra vonatkozik, vagy pedig csak ideig- óráig tart. A beváláshoz ugyanis a jelenben meglevő adottságokon és lehetőségeken kívül az szükséges, hogy bizonyos jellemtulajdonságok — kitartás, ambíció - a jövőben is érvényesüljenek. Az ipari tanuló alkalmasságvizsgálat adatait felhasználva a következő elméleti kérdésekre kerestünk választ: mutat-e korrelációt a szakmai beválás és a helyes önértékelés? Ha van korreláció, a tanulók teljesítményének mely paraméterei mentén jelentkezik leginkább? Milyen különbségek adódnak a lányok és fiúk önértékelésénél? Következtetéseink a következőek: jelentős különbség adódik a jól bevált és kevésbé bevált tanulók önértékelése között. A kedvezően véleményezett fiúk az oktatói véleményhez viszonyítva jelentősen alulértékelik önmaguk képességeit, míg a kedvezőtlenül véleményezettek önértékelése átlagosan valamivel felette van az oktotói vélemény értékének. Lányok esetében más eredményt kaptunk. A bevált tanulók önértékelése azonban magosabb, mint azoké, akik nem váltak be, akár a szubjektív oldalt (oktatói értékelés), akár az objektívet (általános tanulmányi eredmény, gyakorlati jegy, szakmai jegy) vesszük. Az általános tanulmányi eredmény jobban befolyásolja a tanulók önértékelését, mint az oktatói vélemény. A műszaki értelmesség volt az a paraméter, amely a tanulók önértékelésével legjobban korrelált. A lányok önértékelését az oktatói vélemény (dicséret, kritika) jobban befolyásolta, mint az általános tanulmányi eredmény. Gyárunk nagy súlyt fektet a törzsgárda kialakítására. Ezért a munkalélektani laboratórium munkájában jelentős a munkaerő-vándorlás okainak pszichológiai elemzése. A fluktuáció csökkentése népgazdaságunk alapvető, érdekes feladata. A minőségi tényezők előtérbe kerülése szükségessé teszi a stabil személyi állomány kialakítását. A munkaerő-fluktuáció alakulása nagymértékben függ a vezető munkájától. A gyakori munkahely-változtatás, az emberek cserélődése megnehezíti a jó közösségi szellem kialakítását. Ezért meg kell ismerni a munkaerő—hullámzás tényleges okait, előidézőit, természetét, hogy eredményesen vehessük fel a harcot ellene. A munkaerő-vándorlásban a személyi tényezők a döntőek, szerepet játszhatnak benne objektív okok (kereset, a munka jellege, a szakképzettség, a lakhelyi probléma stb.), valamint személyi okok (megbecsülés, vezető—beosztott viszony, pszichés klíma stb.). Többszörös kilépők és törzsgárdisták adatait hasonlítottuk össze, s a vizsgálat nyomán kialakultak a munkahely-változtatók személyiségének körvonalai, annak fő jellemzői. Pszichikai tevékenységük dinamikus, azonban ez kevésbé szabályozott, érzelmi életük labilis, ebből adódik, hogy impulzív kitörésekre hajlamosak. Környezetüktől túlzott elismerést igényelnek. A fluktuáló személyiségtípus általában elutasítja a kötöttséget, állandóan új dolgok, élmények irányába törekszik, várakozásai azonban többnyire irreálisak. A törzsgárdacsoport elsősorban helyt akar állni, beválásra törekszik. Jellemző erre a csoportra az óvatosság, valamint az, hogy a meglevő dolgokat többre becsülik a várható bizonytalanságnál, beilleszkedésük is jobb a fluktuáló csoporténál. Magatartásukat kemény szilárdság, az anyagi javak megbecsülése határozza meg. Tudatos tevékenységüket az előbbi csoportnál erősebb, gátló mechanizmus, önszabályozás jellemzi. A munkaerő-kínálat csökkenésével, a termelés intenzitásának fokozásával egyre nagyobb hangsúlyt kapott a minőségi terméket előállító dolgozók munkahelyi közérzetének vizsgálata. Egyrészt a kiegyensúlyozott, megelégedett dolgozó egyenletesen, nagyobb intenzitással dolgozik, jobb terméket állít elő, másrészt, aki nincs megelégedve a munkahelyi viszonyokkal, előbb-utóbb távozik. Vizsgálati eredményeink alapján a bér nem elsőrendű oka az elvándorlásnak. Az előmeneteli lehetőségek hiánya is közrejátszik a fluktuációban. Ez valószínűleg a vidéki viszonylatban meglevő, nagyobb fokú presztizsigénnyel függ össze. A pszichofizikai igénybevétel alapján történő munkarangsorolás a különféle munkáknál az alábbi szempontok miatt szükséges: a bérezésnek a munka által támasztott követelményekkel arányos megállapítása: a munka által okozott terhelés analitikus elemzése miatt, amely arra ad választ, hogy melyik dolgozó, milyen munkakörben tud legeredményesebben dolgozni. A gyakorlatban főleg az első szempont áll előtérben. A munkaértékelés feladata; az egyes tényezők által okozott igénybevétel fokozatainak megállapítása, lehetőség szerint objektív mérési módszerekkel. Kétféle megközelítési mód lehetséges: globális vagy analitikus értékelés. Az analitikus eljárás megbízhatóbb, mivel a dolgozó megterhelését részleteiben, tényezőire bontva vizsgálja és ennek eredményeit összegezi. A munkaértékelés fő kategóriái: a munkakörülmények — a terhelés — a szellemi követelmény - és végül a felelősség. A hazai munkolélektani tevékenységi ágak közül a csoportlélektani kutatások azok, amelyek terén viszonylagos M
