Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 3. szám - A HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Hekli József: Emlékezés Vlagyimir Majakovszkijra
tartalmakat. Majakovszij mindenképpen különbözni akart a régitől, és ez sokszor a végletekbe ragadta — az említett jellegzetességeken túl — gyakran illetlen szavakat kevert verseibe és rikító motívumokat szőtt gondolataiba. A Nadrágban járó felhő c. elbeszélő költeménye — amely még a futurizmus jegyében fogant - szerzett irodalmi rangot a költőnek. Az ezutáni művei már más oldalról mutatják Majakovszkijt, de a futurizmus jegyei későbbi írásaiban is fellelhetők. Az októberi forradalom idején s az azt követő években irodalmi tevékenységében új témák és színek jelentkeznek. Művészete kezd letisztulni és lírája egyre inkább humanista és forradalmi tartalommal telítődik meg. Különös nyelvi fordulatait, hihetetlenül érdekes költői képeit, széttördelt verssorainak sajátos dinamikáját továbbra is megőrzi, de műveit elsősorban az új társadalomért és életért folytatott harc eszméi itatják át. Egymás után jelennek meg újabb írásai, mint a Háború és világ, a Buffó-misztérium, Százötvenmillió, s mások. Az októberi forradalomnak és lánglelkű vezérének két nagyszerű poémában állított emléket. A Lenin és a Csudajó című művek — amelyek tematikailag szükségszerűen érintkeznek egymással - a forradalom és az építés képeit adják hol drámai, hol epikai, hol lírai hangvétellel. A drámai műfajjal is megpróbálkozott. A két jelentősebb színműve a Poloska és a Gőzfürdő tele van csípős, maró ötletekkel, s mulatságos játék keretében az író szenvedélyesen ostorozza a karrierizmust és a bürokráciát. A Po- loská-t Meyerhold színháza, a Gőzfürdő-t pedig a leningrá- di Nagy Színház mutatta be először. Igazán világhírűvé azonban versei avatták Majakovszkijt. Költői sikereinek titka mondanivalójának aktualitásában és megfogalmazásának lenyűgöző, szuggesztív erejében van. Majakovszkij elsősorban poéta volt. Költészete egész lényéből, lelke minden rezdüléséből, összes élményéből fakadt. Verseiből tűz, izgalom, szenvedély, zene, ritmus áradt, s a szétnyújtott, lépcsőzetes forma még inkább ráirányította a figyelmet a belső feszülésre. Lírája nem tűrt semmiféle korlátot, a költőnek nem lehetett előírni a láz fokát, az érzelmek mértékét, az indulatok hevét. Nem vette figyelembe mi a tilos a közérthetőség és a közízlés szempontjából. Bátran váltotta a hétköznapi kifejezéseket és a fennkölt szavakat, a puskini jambust és a csasztuska ritmusokat. Egészen zsenge kora óta robbanékony, lázas agitátora lett eszméinek. Sokat foglalkozott Majakovszkij a forradalmi költészet elméleti problémáival is. Tanulmánya, a Hogyan kell verset írni nemcsak arra vet fényt, miképp vélekedik a költészetről általában, hanem arra is, hogyan fogja fel a költő és a tömegek viszonyát. A költészetet a termelés egyik fajtájának tekinti ,,a legnehezebb, a legbonyolultabb termelésnek". A vallomás-tanulmány szép példákkal illusztrálja azt is, miképpen született meg benne egy-egy költemény. Költői világa rendkívül sokoldalú. Szent tűzzel ír a forradalom eseményeiről, lankadatlan hévvel vitázik verseiben az új társadalom építésének gondjairól, sok költeménynyel fordul a felnövekvő ifjúsághoz, szellemes-élesen fogalmazza véleményét a külföldön szerzett benyomásairól, s intimen újító tud lenni szerelmi lírájában is. A mi indulónk, Induló balra, Óda a forradalomhoz, Black and White, Felhőkarcoló keresztmetszetben, A Not- re-Dame, önagyonülésezők, Vers a szovjet útlevélről című versek — hosszasan lehetne folytatni a sort — hacsak egy felsorolás erejéig is, de ide kívánkoznak, hogy a sokszínű Majakovszkijról csak megközelítőleg is hiteles képet kaphassunk. Majakovszkij, egy egész ország szócsöve és éber lelkiismerete nemcsak kitűnő költő, hanem verseinek legkiválóbb előadója is volt. Egyéni varázsa, szenvedélytől fűtött különleges stílusú előadásmódja korában sokakat hozzásegített szélesen áradó gondolatvilágának pontosabb megértéséhez. Majakovszkij lírája ma is él. Gondolatainak többsége — közel fél évszázad távlatából is — időszerűnek és tanulságosnak hat. Művészetének hite és ereje napjainkig megőrizte különleges varázsát és frisseségét. Költői végrendeletében a töredékben maradt Teli torokból című művében a nyugtalan, szentségtörő, formabontó költő bátor szerénytelenséggel nyilatkozik, s egyúttal küldi búcsú-üzenetét: Költők és kormányok koponyája felett Versem eléri a messzi századokat. Eljut hozzátok a versem de nem úgy jut el ám, ahogy szerelmi vadászatokon egy-egy nyíl célba téved, vagy ahogy régi peták villan meg az éremgyűjtő asztalán, nem is úgy, mint holt csillag fénye éri el, a késő nemzedéket. Az én versem áttöri az évek roppant seregét, s úgy ront ki a fényre nyersen és tömören, erő sugárzik róla, mint napjaink fényére kibukkan a vízvezeték, melyhez hajdan rabszolga-hadát hajtotta robotra Róma ... S ma már bizton állíthatjuk: a költőnek igaza lett. 44
