Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 1. szám - IRODALOM - Szigethy András: A Burd-kór (próza)

— Brumor, maga az? Helyes, itt Kreller. Azonnal állítsák át a beszélővonalunkat a különleges akcióra biztosított sávra.

— Megtörtént, főnök - hallatszott a halk, de tiszta hang az asztalról.

— Helyes. A titkosszolgálat főnökének jelentik, hogy bent vagyok a klinikán, teljesen szabad kezet kaptam a proftól. Maguk ketten Roy-jal ide jönnek, a székházban Groven átveszi a vezetést és felkészíti az egész csoportot minden eshetőségre. Végeztem.

Rimisz jött vissza a laboratóriumba. Fáradtan leült egy forgószékre.

— A kód lényegét — mondta Kreller.

— Hm. Létezik egy másik világ, Kreller, ez a lényeg. Egy miniatűr világ, amely többet tud, mint mi. Hibát követtünk el, amikor évezredek óta a Föld egyedüli értelmes társadalmának kiáltottuk ki magunkat és minden tettünk, cselekedetünk, egész gondolkozásunk ezen alapult. Ezt használta ki a mikrovilág. Mindent tudnak rólunk. Mindent. Mi pedig nem ismerjük őket. Nagyon nagyot hibáztunk, Kreller. Jóvátehetetlent.

— A lényeget - ismételte a szőke hajú komputer.

— Már nincs meg — felelte Perm. A lényeg a következő. Van egy vírusközpont, amelyik irányítja a tervszerű támadást az emoer ellen. Szabályos ábécéjük van, ezt a központ kisugározza valamelyik alapvírusnak, az pedig a szaporodással egyidejűleg továbbítja a kódot a többinek. Már kívülről tudtam olvasni a jelrendszert, amikor a jelenlegi kór okozóját, a B. S. O-át kezdtem vizsgálni. A jelek itt már értelmetlenek voltak.

— Miért nem kért segítséget a Tudás Banktól?

— Minek? A bank a titkosszolgálaté. Maguknak egyetlen céljuk lett volna, ha megfejtik és használni tudják a kódot: fegyvert csinálni belőle. Ln már mindennel számoltam. Nem vagyok hajlandó segítséget nyújtani ahhoz, hogy kiirtsuk egymást. Ezt megteszi úgyis a Burd-kór.

— Nem fogja megtenni.

— Elkéstünk, Kreller. Mindenről elkéstünk és ezt magunknak köszönhetjük. Ezredéveket szenteltünk az egymás elleni harcnak, mert nem féltünk semmitől. Isteneknek kiáltottuk ki magunkat a Földön, akik irányítják a többi élő szervezet életét és sorsát. Vesztettünk, Kreller, ez a vég. Az ember helyét a Földön egy új társadalom veszi át. Okosabbak lesznek, mint mi. Vesztettünk.

— Nem. Semmi nincs elveszve. Arra válaszoljon, mikor betegedett meg Lynn.

— Aznap hajnalban, amikor felfedeztem a kódot.

— És mikor változott meg a kód?

— Tegnap.

— Helyes. Tehát egy hét átfutási idő kellett, amíg változtatni tudtak. A parancsot azonban rögtön kiadták a támadásra ön ellen. A vírusok azonban a feleségét támadták meg. Maga életveszélyben van, Rimisz. Ahogy elnézem, bámulatos fizikuma lehet, hogy még nem tört ki magán a Burd-kór.

Kreller hátrafordult a széken az ajtó felé.

— Brumor és Roy jöjjenek be. Roy, üljön le. Professzor, adja oda a harminc jelet. Roy — fordult a fiatal tiszthez — ez volt az alapszisztéma a kódnál. Ebből csináltak újat. Ezt kell megfejteni. Használja a spiroszkópot.

— Brumor - beszélt gyorsan, de tagoltan Kreller - maga megtudja, milyen frekvencián továbbítják ezeket a jeleket és beméri, hogy honnan történik az adás.

Hirtelen elhallgatott, majd az adó-vevőhöz hajolt.

— Groven, hall engem?

— Igen.

— Azonnal változtasson frekvenciát. A vírusközpont lehallgat mindent.

— Megvan az új kód, főnök — hallatszott Roy hangja a spi- roszkóp mellől - olvassam?

— Várjon. Professzor, lehetséges a szoba levegőjéből vírust helyezni a spiroszkópba?

Rimisz Kreller elé tartott egy vékony lemezt.

— Köhögjön rá.

A professzor a preparátumot a spiroszkópba csúsztatta. Roy hangosan olvasott a sötétben fénylő alakzat előtt állva.- Az egyik jele az emberi nomenklatúra szerint Rimisz, a másiké Kreller, a harmadiké Brumor. Megadom a biológiai hullámhosszukat és az aminósav-felépítésüket. Azonnali végrehajtást...- Elég - kiáltott Kreller - Brumor, kész van?- Igen, főnök. A központ a Britscholli Nemzeti Múzeum hatos termében az egyiptomi szarkofágban...

Brumor nekitámolygott az asztalnak és elesett.- Groven — perdült meg az adó felé Kreller.- Grovennek átvettem a helyét - hallatszott egy nyugodt férfihang az asztali adó-vevőből.- Meghalt? Miben?- Burd-kórban.

Rimisz állt meg Kreller mellett. Néhány szem fémes pirulát adott át neki.- A legerősebb roboráló szer. Már csak ennyi van belőle. Vegye be. Magának még szüksége van rá.

A professzor nehézkesen a fotelhoz lépett, leült a spirosz- kóp mellé. Hatalmas, bozontos feje a mellkasára hanyatlott. Nem mozdult többet. Kreller a kezében tartotta a fémbevonatú gyógyszert.- Roy, ha elmentem, beadja ezeket a professzor feleségének. Azt mondja, hogy a professzor küldte.- De főnök...- Nem értette világosan az utasításomat? - csattant fel Kreller éles hangja.- Értettem.- Székház, itt Kreller. Azonnal készítsék fel a leggyorsabb hajót. Sugárvetőket feltölteni. A pilóta Vova legyen. Négy perc múlva ott vagyok.- Fonok - jött a vaiasz - letartóztatási parancs van maga ellen. A titkosszolgálat vezére lehallgatta az első mondatot és gyanút fogott.- Figyeljen ide — szólt Kreller. — Ha még nem adta ki a vezér a parancsot, akkor gyilkolják meg.- Már kiadta.- Akkor a hajót, gyorsan.

A szőke hajú komputer odalépett fiatal tisztjéhez.- Roy, én hat perc múlva Britschollban vagyok. Hét perc múlva mintát vesz a levegőből és megnézi, hogy van-e még benne kód. Maga még tudni fogja, hogy ki győzött. Sok szerencsét - mondta és szokásától eltérően, kezet nyújtott Roynak.

Sarkon fordult és lerohant a lépcsőn. Lynn szobájában már égett a villany. Esteledett. Odakint félhomály volt. Beugrott a kocsiba. Az autó szédítő iramban futott az elhagyatott sugárúton a légikikötő felé. Feltűntek az indítótornyok hallgatag épületei. A kocsi lassított. A bejáratnál két fegyveres állta az útjukat. Megismerték az elhárítók szürke gallérját.- Murdoch Kreller — szólalt meg az egyik - a titkosszolgálat főnökének utasítása értelmében...

Kreller előrehajolt és abban a pillanatban tüzelt. A két őr eldőlt és lassan lecsúszott az autó mellett a földre.

Kiugrott a kocsiból és átvetette magát a kapun. Lábdobogást hallott. Tudta, hogy üldözik. Azt is tudta, hogy nem lőhetnek rá, csak elfoghatják a szolgálat emberei.

A gép ezüstösen csillogó teste egyre közelebb került hozzá, már csak pár lépés volt hátra. Arcán érezte a hajtóműből kiáradó meleget. Lendített és ugrott. Karcsú testével felszökkent a keskeny ajtóba és benyomta maga mögött a zárat. A gép süvítve felemelkedett. Előrement a pilótaüléshez és leült Vova mellé. Kreller érezte, hogy izmai elernyed- nek, rohamosan gyengül. Rögzítőlemezt vett elő és írt: Parancsomra a britscholli nemzeti múzeumot nyolcmillió fokos sugárral megsemmisíteni.

Az Írón kiesett a kezéből és zörögve hátragurult a hajótestbe. Még annyi ideje volt, hogy Vovára nézzen. Az fejbiccentéssel jelezte, hogy érti a parancsot. A hajó fültépő robajjal száguldott a sötét égbolton. Alattuk megjelentek Britscholl fényei. Kreller szürke szeme a zölden hunyorgó műszerfalat figyelte. Látta, hogy a sugárvetők fel vonnak töltve. Előrebukott és Vova lábához csúszott.

A pilóta ujjával lágyan lenyomta a sugárvető gombját.

9