Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 2. szám - A HAGYOMÁNYK ÉLETE - Sugár István: Hányan voltak 1552. őszén az egri vár védői
9. Gáspár Thost, aki Herman ágyúmester segédje volt. S végül 10. az egyetlen magyar Szalay Mihály, Pelsőcről jött az egri várba. Egyébként ő sem volt ágyúmester, csak azok segédeként tevékenykedett. Valóban helyesen említ 9 tüzért Tinódi Egerben. A vár tüzérei között meg kell említenem Cherey Benedek nevét is, aki részt vett a vár védelmében, sőt, súlyosan meg is sebesült, de ő nem tartozott a vár saját állományába, hanem valamelyik segédcsapattal érkezett Eger védelmére. Egyébként nem csupán Cherey sebesült meg a pattantyúsok közül, hanem Szalay is. A tüzérek voltak a kor legkeresettebb és legjobban fizetett katonái. Havi zsoldjuk 8 és 20 magyar forint között változott — bár a 8 forintos fizetés volt a legáltalánosabb. A legmagasabb zsoldot a prágai József mester húzta, aki egyébként arról is nevezetes, hogy feleségével egyetemben élt a várban. Neki 28 magyar forint ütötte évenként a markát, s úgy maga, mint hitvese is, teljes ellátást húzott. — A két pattantyússegéd: Szalay és Thost csupán 1, illetve 3 forint havi zsoldot élvezett. Egyébként akadt olyan újabb keletű munka, mely a tüzéreket egyáltalán nem vette figyelembe a várnép össz- létszámának megállapítása során. Az egri vár saját zsoldos katonaságának létszáma 1552. szeptemberében tehát így alakult: Várparancsnokok (lovasok) 2 fő Katonai törzsállomány: a) gyalogosok 278 fő b) lovasok 201 fő c) tüzérek 11 fő Alkalmilag felfogadott gyalogos 9 fő Eger várának tehát volt 287 saját gyalogosa, 203 huszára, 11 tüzére, mely állomány összesen 501 főnyi fegyveres erőt tett ki. 2. A VÁR SAJÁT EREJÉBŐL KIEGÉSZÜLŐ FEGYVERES CSAPAT Ebben a kategóriában elsősorban is a vár, illetve a püspöki birtok officiálisainak huszárcsapatát kell említenünk és számba vennünk. Ezeket az officiálisokat nevezik még ma is egyes munkák a XIX. század elavult, sőt helytelen kifejezésével élve: lovagtiszteknek. Az officiolátusi intézményről hű képet nyújt a várszámadások egyik kötetében fennmaradt 1553. évi királyi utasítás. Ezt az intézményt az egyre élesedő veszély hatása alatt voltak kénytelenek kiépíteni Dobóék, hogy a zavaros időkben, Eger várától távolabb fekvő birtokok védelméről gondoskodjanak. Az egyes birtoktesteket egy-egy ió katona keze alá adták, akiknek természetesen a helyszínen kellett lakniok. Fő feladatuk a birtok, a termés és a földesúri jogok meqvédése képezte. De az officiális vezette a gazdálkodást is, sőt neki kellett biztosítania a dézsmának az egri várba való biztonsáqos szállítását is. Egv-egy gazdatisztnek a részére meghatározott számú lovaskatonát kellett harci készenlétben tartania. Különösen figyeltek a várbeliek arra, hogy telies értékű, felnőtt embert állítson ki az officiális és nem holmi fiatal gyermekeket. Eay-egy ló. azaz egv-eav huszárja után 2—2 forint fizetést húzott a tiszt a vár pénztárából. A várszámadáskönyvek tanúbizonysága szerint a következő helyekről érkeztek 1552. őszén officiálisok, kis huszár- csaoataik élén Eqerbe. Borostelekről (Zaránd vármegyéből) Bay Ferenc, Füzesabonyból Korody Máté, Szentmarjáról (Zemplén megvé- hőll Kamonyay Imre, valamint a Borsod vármegyei Szirák- rál Körmendv Máté, 4—4 lovasa élén. Harsányból és Sa ió- Hdvéqről (Borsod meavébőll Baronyav Gvörgv, illetve Or- bonáz Györav. továbbá a Heves meay“i Sarudról. Hidvéa- ről és Tiszahalászról Szirmav Pál, 5-5 főnyi huszárcsapatával. Szolnok vármegyéből két helységből is érkeztek offi- niálisok: Tiszaörsről Thetéthlenv Pál és Túrkevéről Buda- házi István, 6—6 lovasával. Az Eger melletti Makiár gazdn- tisztie; Therek Demeter, csupán 3 huszárral vonult a vár védelmére. Az egri püspöki birtokok gazdatisztjei tehát összesen 46 lovassal érkeztek a vár védelmére, melyhez, ha hozzászámítjuk magukat az officiálisokat, mint tiszteket is, 56 főnyi huszárral kell számolnunk. Az officiálisok, mint tisztek, igen jó katonáknak bizonyultak az ostrom során. Tudjuk például, hogy a harcok során úgy Baronyay, mint Bay és Budaházi, megsebesültek. Sőt, az ostrom után nemcsak Baronyay maradt lovasaival a várban, de mindazok az officiálisok is, akiknek felügyeletére bízott helység a hadjárat során török kézre került. Kutatásaim során kiderült, hogy többen közülük hivatásuknak választották a katonaságot, és például Baronyay, Orbonáz és Szirmay még 1556-ban is a vár tiszti állományában szolgáltak. Sőt, Szirmay Pál egyenesen a huszárok kapitánya lett. Ebbe a kategóriába sorolható az a 110 főnyi paraszti puskás, akikről Tinódi emlékezett meg. Ezeknek a fegyverforgatásban jártas jobbágyoknak önzetlenségére és ön- feláldozására mi sem jellemzőbb, minthogy egyetlen dénár zsold nélkül vállalták az élet-halál küzdelmet — s csak élelmezést kaptak a harcok tartama alatt. S mivel zsoldot nem kaptak, sem nevüket, sem származási helyüket nem őrizték meg a számadások kötetei. Sőt, levéltári adatok híján, kénytelenek vagyunk a Tinódi adta létszámot is elfogadni. 3. A KIRÁLY ÁLTAL KÜLDÖTT ZSOLDOS EGYSÉGEK A várvédőknek ez a csoportja általában ismeretes. De eleddig még nem publikált levéltári adat bizonyítja, hogy gersei Pethő Gáspár és Zoltay István huszárcsapatával, királyi utasításra, már augusztus 25-én Egerben tartózkodott. E napon ugyanis levélben jelentik Ferdinándnak, hogy tudomásul veszik parancsát, hogy „ebben, azaz az egri várban, bátor lélekkel" álljanak helyt. De létszámuk meghatározásában is az eddigi közléseknél pontosabb adatokat mutathatunk ki. Ugyanis a korábbi szerzők nem vették figyelembe a csapatok parancsnokait, íme, a helyes létszámadatok: Bornemissza Gergely csapatában 251, a kassaiakéban pedig 213 gyalogos, Pethő Gáspár és Zoltay István csapatában 41—41 lovas katona érkezett a várba. A király által küldött zsoldos egységek létszáma tehát 546 fő volt. Egyébként e számok már magukban foglalják parancsnokaikat is. Joggal érdeklődésre tarthat számot az az adat is, hogy Pethő Gáspár eredetileg nagyobb huszárlétszámmal indult Eger megsegítésére, de közülük „elszüktek vala egy néhán lóval". Feltűnő és érthetetlen, hogy mindeddig egyetlen szerző sem vette a királyi segédcsapatok keretében számításba a kassaiak 213 főnyi csapatát, hanem azokat kifejezetten Kassa város által küldött segélycsapatnak tekintették. Pedig levéltári adat bizonyítja, hogy augusztus 31-én, Fer- dinánd elrendelte Bécsből kiadott utasításában a Kassán székelő Serédy Györgynek és Werner Györgynek, királyi biztosainak, hogy küldjenek csapatokat Eger és Szolnok védelmére. Ennek a királyi parancsnak az alapján állott össze az a két csapat Kassán, melyek közül Egerbe a szolnoki várba irányított került, mivel mire az a Tisza és a Zagyva összefolyásánál épült erőd körzetébe érkezett, a vár körül már bezárult a török ostromgyűrű — s a nem megvetendő számú fegyveres, Eger védelmére sietett. Megjegyzendő, hogy a kifejezetten Egerbe irányított alakulat olyan szedett-vedett népségből állott, hogy szétfutott és nem is mert az egri várba be sem vonulni. 4. AZ ÚGYNEVEZETT PORTÁLIS KATONASÁG Ezen csapatok fegyvereseit a felvidéki vármegyék, az ún. szabad városok és a felvidéki földesurak küldték Eger védelmére. Eleddig a legkülönbözőbb munkák és tanulmányok csakis és kizárólag Tinódi Sebestyén adatait vették át, és érthetetlenül mellőzték az egri vár fennmaradt, Dobó-féle számadásainak értékes forrásadatait. De emellett figyelmen kívül hagyták a létszám megállapításánál az egyes kisebb- nagyobb egységek egy vagy éppen két parancsnokát is. Alább közöljük az egri várszámadásban szereplő csapategységeket és létszámukat. De ugyanekkor — összehason44
