Heves Megyei Hírlap, 2020. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

2020-12-05 / 285. szám

amuban sült poaácsa 8 II CSIZMÁK- Felteszek még öt marcipános sza­loncukrot és két mandarint.- Tartom, és emelek három mé­­zeskalácsszíwel. Az apró kis házikóban remegett a fény. Csak a kandalló és néhány gyertyaszál világított, mégis 'min­den jól látható volt, mert a hatal­mas ablakon bevilágított a hóról visszaverődő holdfény. A tűz hal­kan ropogott, mire a ház fageren­dái együttérző szisszenéssel vála­szoltak. A kandalló előtt egy zöld fotel állt, rajta egy perzsamacska dolgozott serényen: mancsában villámgyorsan forgott a két kötőtű, épp egy sálat készített. Az anyag tekergett jobbra és balra, egészen befedte a padlót, mint egy szőnyeg, körbeölelte a bútorok lábát, fel­kúszott a szekrény tetejére, lelógott a csillárról, és eltűnt a bejárati ajtó alatt. Ez lesz talán a világ leghosz­­szabb sálja, már most akkora volt, hogy be lehetne vele bugyolálni a Földet. A konyhából átfütyült a teafőző, mire az asztalnál ülő öreganyó ke­délyesen felkiáltott:- Kész a tea! Terítsünk. Mindkétjátékos felfedte a lapjait, az anyó pedig nevetni kezdett.- Akkor ezt megint én nyertem.- Ölelte magához az asztal közepén tornyosuló édességhalmot, majd felállt, és a konyhába indult. Moz­gása meghazudtolta ráncait és ősz kontyát, léptei fürgék és könnyűek voltak, mintha csak a szél fújná há­tulról. - Hogy kéred a teát?- Édesen - mondta az asztalnál maradt öregember, aki még mindig a lapokat nézegette. Alakja kényel­metlenül görnyedt a parányi szo­bában, szinte betöltötte az egész te­ret. A háta széles volt, mint akinek óriási súlyt kellene megtartania, a kártyalapok pedig eltűntek hatal­mas tenyerében. De a csizmája, az volt a legnagyobb. Hétmérföldes lábbeli volt az, amivel könnyedén átlép egyik házról a másik tetejére. Vöröskéry Dóra- Jól belehúztál - mondta Télapó, miközben a fotel felé fordult. Tarka Macska a Télapóra nézett, egyik szeme kék volt, a másik pedig zöld. Mancsában egy pillanatra sem áll­tak meg a kötőtűk, a sál egyre csak nőtt.- Már így is késésben vagyok, Tél túl korán ébredt, és fáznak a gyere­kek. Évek óta nem volt ekkora hó és fagy december elején, remélem, te is felkészültél.- Hát persze! - nevette Télapó, és elcsent egy szaloncukrot a halom tetejéről. - így lesz csak az igazi!- Kész is van. - Jelent meg az öregasszony a konyhaajtóban. Egyik kezében egy tálcát tartott, rajta három csészével, a másikban pedig egy süteményestálat. Letett egy-egy csészét Tarka Macska és Télapó elé, majd az ablakhoz lépett. Letörölte a párát, hogy jobban ki­lásson. - Dolog van - mondta, és kitárta a hatalmas ablakot. Besüví­tett a szél, a tűz lángjai fodrozódni kezdtek, de a hőmérséklet nem vál­tozott, ugyanolyan meleg volt, mint előtte, épp csak fenyőillat kúszott a szobába. Az anyó a sarokban álló ágyhoz lépett, és felemelte a párnát. Ez a mozdulat már sokkal lassabb volt, látszott, hogy nehéz terhet cipel.- Segítek - állt fel Télapó, mire a ház falai megnyúltak, a tető pedig magasabbra ugrott, hogy elférjen.- Nem - szólt az anyó. - Mind­annyiunknak megvannak a maga feladatai. - Nézett a Télapó zsák­jára, ami a sarokban feküdt. - Ha segíteni akarsz, mosogass el. De lassan indulnod kellene. Az anyó az ablakhoz cipelte pár­náját, felküzdötte a párkányra, és jól megrázta. Abban a pillanatban hatalmas pelyhekben kezdett hulla­ni odakint a hó, az öreganyó pedig csak rázta és rázta, míg meg nem hallotta a beszűrődő gyerekkaca­gást. Mikor úgy döntött, hogy elég esett, összegombolta a huzatot, és visszacipelte az agyhoz. A parna ha­talmasat puffant, ahogy az anyó az ágyra dobta, ami nem is csoda, hi­szen a tél összes maradék hópelyhe benne volt. Visszaült az asztalhoz, és megkeverte a lapokat. Épp osz­tott volna, mikor kivágódott a bejá­rati ajtó.- Nagy baj van, Télapó! - rontott a házba egy feldúlt krampusz. Patái idegesen toporogtak Tarka Macska sálján, apró szarvacskái között hó ült meg a fején.- Elromlott a szaloncukor-cso­­magoló? - kérdezte Télapó, miköz­ben a teáját kortyolta.- Nem!- Nem elég aranyosak az arany­diók?- Nem ez a gond!- Megint összemostátok a kabá­tomat az ingemmel?- Nem! Sokkal-sokkal rosszabb történt! A csizmafelmérésünk sze­rint a gyerekek közel fele nem rakta ki a csizmácskáját az ablakba. Azt hiszik, hogy a kijárási korlátozás miatt te sem mész! A krampusz kifakadása után ha­talmas csend lett a szobában, csak Tarka Macska kötőtűi csattogtak megállás nélkül.- Hallod ezt, Holle? - pislogott a Télapó, majd mindketten nevetés­ben törtek ki. Az ajtóban megjelent egy hajlott hátú, fekete krampusz, kezében egy csokor apró rőzsével, mire a másik félreállt.- Mit mondott? Virgácsot nekik? - kérdezte társától. - Akkor gyűjtök még.- Hagyd abba, minden évben annyit csinálsz, tele van a raktár velük, Télapó pedig a negyedét sem osztja ki - hangoskodott a fiatal krampusz.- Ha nincs az ablakban a csiz­ma, majd megkeressük. Lerakjuk az ajándékot az előszobában vagy a cipősszekrénybe vagy az ajtó elé, és akkor majd látják, hogy ugyan most sok dolog változik, de a Télapó mindig eljön - mondta Télapó, miközben egy sütit rágcsált. - Azt hiszem, tényleg ideje indulnom. Az öregember szakálla a földet verte, ahogy lehajolt a zsákjáért. Papírzizegés hangzott a puttony­ból, és megcsendült valami. A min­den jó hangja volt ez, amit a gyere­keknek tartogatott.- Viszlát, Holle, Tarka Macska! Holnap újra eljövök - búcsúzott a ház népétől Télapó, fejébe húzta sap­káját, és zsörtölődő krampuszaival a sarkában megindult a nagyvilágba. Alakjukat Holle anyó kavargó pelyhei rejtették, a leskelődő gyere­kek szeme elé pedig Tél karcolt jég­virágot az ablakokra. Érkezésüket csak Télapó hétmérföldes csizmájá­nak dörgése és a krampuszok apró toporgása árulta el, ahogy az elfelej­tett csizmák után kutattak. un a lap alatt MESTERSÉGES EMLÉKEK Kántor Mihály A modern tudományos-fantaszti­kus irodalom egyik legizgalmasabb írójának, Philip K. Dicknek a neve sok olvasó számára csenghet isme­rősen. Az Agave kiadó gondozá­sában itthon megjelent sorozat az író szinte teljes életművét felöleli, ám novellái és regényei már évti­zedekkel korábban is megtalálha­tók voltak a Kozmosz fantasztikus könyvek vagy a Galaktika magazin hasábjain. Philip K. Dick történetei a műfaj ismert toposzait mindig valami sajátos értelmezésben, va­lami különös, egyedi csavarral tá­lalják. Világaiban összefonódik az időugrás és az autizmus, az istenek halállal büntetik a hitetlenséget, a II. világháborút a németek és ja­pánok nyerték, a kisember hősök pedig vagy köréjük épített talmi városokban élnek, vagy láthatatlan szervezetek figyelő szemei elől buj­kálnak. A szerző népszerűségéhez nagyban hozzájárult, hogy hosz­­szabb-rövidebb írásait Hollywood már a nyolcvanas évek óta adap­tálja nagyszabású mozifilmekké és sorozatokká. Spielberg Külön­véleménye mellett a több feldol­gozást is megért Total Recall - Az emlékmás, az élőszereplős film és az animáció ötvözetével készített Kamera által homályosan, illetve a kalapos angyalok üzelmeit elme­sélő Sorsügynökség a sikerültebb filmek közé tartoznak. Azonban az 1968-as Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regény filmváltozata máig a legis­mertebb. A Ridley Scott rendezé­sében készült 1982-es Szárnyas fejvadász ugyan bemutatója idején nem aratott különösebb sikert, az évtized végére az egyik legnagy­szerűbb tudományos-fantasztikus filmmé nemesedett. A kilencvenes években beköszöntött reneszánsza egy újabb nemzedékkel ismertette meg nemcsak a regényt, de magát a filmet is. Ridley Scott új vágást készített, amely közelebb állt az eredeti elképzeléséhez, mely a film egyik alaptézisét helyezte másik megvilágításba. A Szárnyas fejva­dász 1992-ben visszatért a mozik­ba, három évvel később pedig K. W. Jeter folytatást írt hozzá, mely ná­lunk a Szárnyas fejvadász 2. - Az emberi tényező címmel jelent meg. A mű újrafelfedezésének ez a tekin­télyes hulláma persze a videójáték­piacot sem kerülhette el: a West­­wood Studios 1997-ben megjelent Blade Runner című játéka máig az egyik legsikerültebb filmes játék­adaptációk közé tartozik. Ebben a futurisztikus Los An­geles egy replikánsvadász rendő­rének, Ray McCoynak a bőrébe bújunk. Rayt megbízza a főnöke, hogy kerítsen elő egy csapat, a Föl­dön illegálisan tartózkodó androi­­dot, akik gyaníthatóan állatokat gyilkoltak meg. Ez főbenjáró bűn­­cselekménynek számít, ugyanis számos kihalt állatfaj már csak klón változatokban létezik, melyek számottevő anyagi értéket kép­viselnek. Mivel az androidok egy véres lázadást követően csak ha­lálbüntetés terhe mellett léphetnek a bolygóra, McCoy teendője is elég világos: felkutatni és kivonni őket a forgalomból. A látszólag nem túl komplikált ügy azonban nagyon ha­mar szerteágazik és egy egész repli­­káns összeesküvés körvonalai kez­denek kirajzolódni a háttérben. A nyomozás lassan kicsúszik hősünk kezéből és nemsokára maga is ül­dözöttként kényszerül menekülni. Ez az esemény pedig egyfajta szem­léletváltásra kényszeríti. Megvál­tozhat a véleménye arról, hogyan tekint a modernkori rabszolgaként kezelt replikánsokra, akik mester­séges emlékeikbe kapaszkodva pró­bálnak meg emberként viselkedni. A feltételes módot azért érdemes hangsúlyozni, mert a döntéseink folytán a játék négyféleképpen ér­het véget - ha ehhez hozzávesszük a mellékszereplők sorsainak variá­cióit is, akkor a lehetséges befejezé­sek száma valójában tizenhárom is lehet. 1997-ben pedig nemigen volt még kalandjáték a piacon, amely ennyiféle alternatív fináléval dicse­kedhetett. A Blade Runner játék a 2000-es évek közepére azonban eltűnt a piac­ról, csak annyi maradt fent belőle, amennyi CD formájában a hasz­náltpiacon fellelhető volt. A digi­tális boltokban nem volt elérhető, ráadásul a program kódolása miatt szinte lehetetlen volt elindítani a korszerű számítógépeken. A West­­wood stúdió 1998-as költözése so­rán az eredeti forráskódok elvesz­tek, így aztán egy maroknyi rajongó közel tízéves munkáját követően sikerült csak működésre bírni a programot. Nekik köszönhetően került fel tavaly a GOG digitális boltjába, ahonnan a PC-változat a mai napig megvásárolható. Idén márciusban a Nightdive stúdió bejelentette, hogy elkészí­tik a Blade Runner felújított vál­tozatát, grafikai és egyéb technikai ráncfelvarrásokat hajtva végre a majd negyedszázados szoftveren. Szándékaik között szerepel, hogy a számítógép mellett a PlayStation, az XBox és a Nintendo Switch kon­zolokra is átírják, hogy egy újabb közönséggel ismertessék meg a disztópikus kalandot. A tervek szerint ezzel idén decemberben elő is rukkoltak volna, ám nemrég kiderült, hogy a feladat sokkal na­gyobbnak ígérkezik, mint azt gon­dolták. A forráskódok hiányában a munka nemcsak lassú, hanem igencsak költséges is. A felújított változat megjelenésére tehát még várnunk kell egy ideig, ám akik nem ódzkodnak egy múltidézés­től, addig szerencsét próbálhatnak az eredeti változattal a GOG bolt­jából. (Blade Runner. Platform: PC) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. december A*. .mí= “Ifc. . Mednyánszky László: Téli verőfény (olaj, vászon, 55,5 * 68 cm, 1900 és 1910 között, magántulajdon] _ •_________*____U-___'_____1_____A _ '________1_ _ 1 • _ _ •_____' 1' • ' . 1111 A. •// 1 ✓ 1

Next

/
Thumbnails
Contents