Heves Megyei Hírlap, 2020. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

2020-12-31 / 305. szám

SPORT 15 2020. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK Hanga Ádám szerint a Barcelona csapata mindent megnyerhet Kilábalás a hullámvölgyből Az El Clásico megnyerésé­vel felelt a támadásokra a Barcelona kosárlabdacsa­pata, amely magyar klasz­­szisa, Hanga Ádám szerint képes mindent megnyerni 2021-ben. A játékos a rop­pant nehéz év ellenére sze­rencsés embernek tartja magát. Fazekas Zoltán/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Mozgalmas napokon van­nak túl...- Több szempontból is fon­tos volt az előző' két hét, amely eléggé zaklatott lett - válaszol­ta Hanga Ádám, a spanyol Bar­ca együttesének 31 éves ma gyár válogatott kiválósá­ga, aki 27-én remek já­tékkal, tíz ponttal vette ki a részét a Real Mad­rid elleni El Clásicón aratott idegenbeli bajno ki győzelemből. - Borzasz­tó kritikákat kaptunk a Tho más Heurtellel történtek mi­att, aki már nem tagja a keret­nek. Isztambulban kikaptunk, aztán a Maccabitól is, krízis­­helyzet alakult ki, így kiemel­ten fontos lett a Madrid elleni fellépés. Az együttesen belüli beszélgetések után csapatként működtünk.- Milyen volt a meccs?- A sajtónak és a szurkolók­nak csak a játékunkkal vála­szolhatunk, így egyértelmű volt, győzelemmel tapaszt­hatjuk be a szajakat. Hogy mi lesz Thomasszal, azt nem tud­juk. Nekünk most arra kell koncentrálnunk, hogy kilá­baljunk a hullámvölgyből.- Hogyan jellemezné ezt az évet? Hanga Ádám 10 ponttal vette ki a részét a Real Madrid elleni bajnoki győzelemből Fotó: MW A múlt héten a Barca a Fener­­bahce otthonában lépett pályá­ra az Euroligában, ám nem ez volt a spanyol lapok fő témája: a klubvezetők nem engedték Tho­mas Heurtelnek, hogy a csapat­tal együtt repüljön vissza Bar­celonába, otthagyták egyedül a reptéren! A döntést azzal ma­gyarázták, hogy mivel Heurtelre nem számít Sarunas Jasikevici­­us edző, szeretett volna a Fener­­hez igazolni, csakhogy közben kitudódott, valójában a francia a rivális Real Madridhoz menne. Hanga Ádám, a Barca csapatka­pitány-helyettese nem kommen­tálta a történteket, a spanyol la­pok úgy értesültek,-sem ő, sem Jasikevicius, sem Nikola Mirotic csapatkapitány nem tudott elő­re a döntésről, mert aligha hagy­ták volna, hogy ilyen példátlanul bánjanak el csapattársukkal - aki feljelentette a klubot, és már nem tagja a keretnek.- Januárban nem sejtette az emberiség, milyen meg­próbáltatásokkal kell szem­benéznie a koronavírus mi­att. Új kihívásokkal találkoz­tunk kényszerűségből, olya­nokkal, amilyenekre soha­sem gondoltunk volna. A be­zárásokat, a maszkviselést, a nézők nélküli játékot, a bu­borékban lebonyolított mécs­eseket értem ezen. A történ­tek egy egész generációra kihathatnak. Amikor majd húsz-harminc év múlva visz­­szatekintünk erre az idő­szakra, akkor látjuk majd a következményeit.- Önt személyesen miként érin­tette a világjárvány?- A családomban mindenki egészséges, és ez a legfonto­sabb, no meg az, hogy tovább­ra is azt csinálom, amit szere­tek. Hiányoznak a nézők, de látjuk a fényt az alagút végén, ezért nem szeretnék panasz­kodni, még mindig úgy ér­zem, szerencsés vagyok.- Mit vár 2021-től?- Hogy visszaállunk a normá­lis életre, befejezzük az idényt, és mindent megnyerünk, amit lehet. Ehhez megvannak a meg­felelő eszközeink, és reméljük, a járvány sem szól közbe.- A bajnoki döntőt egy kosárral vesztették el a Baskonia ellen- feldolgozta már?- Túltettem magam a veresé­gen, ez is a sport része, együtt kell élni a sikerekkel és a ku­darcokkal is. Bízom benne, a döntő építő jellegű lesz a jö­vőre nézve, és legközelebb mi nyerünk, így ha 2021-ben vég­re spanyol bajnok leszek, ke­vésbé fáj majd a korábbi ezüst.- Az Eb-t egy évvel későbbre halasztották, mit gondol erről?- Hogy még egy évvel öre­gebb leszek, amikor játszunk rajta... Szurkolok a srácoknak, hogy kiharcolják a részvételt, sajnos én a selejtezőben to­vábbra sem tudok segíteni, de biztos vagyok benne, sikerül a kijutás. A lényeg, hogy 2022- ig egészséges legyek, mert fia­talabb nem leszek, és talán az lesz a búcsúm is a válogatottól. Bár azt sem lehet kizárni, hogy negyvenéves koromig játszom majd a nemzeti együttesben. Písont István vezetőedzőként erőt merített a Bp. Honvéd utolsó meccseiből Végül mégis megkapta a bizalmat Már a következő fél év lebeg Pisont István szeme előtt Fotó: MW LABDARÚGÁS Sokat kellett' rá várni, de csak eldőlt: a folyta­tásban is Pisont István irányít­ja a Bp. Honvédőt. Mint ismere­tes, a szakember korábban már kétszer ült a kispesti kispadon ideiglenesen, megbízott edző­ként (erről bővebben keretes írásunkban), de vezetőedző­ként először kapott esélyt a ko­rábbi 31-szeres válogatott fut­ballista. Ez bizony meglepetés, hiszen információnk szerint a kispesti vezetők több szak­emberrel felvették a kapcsola­tot, és tárgyaltak is, de a jelek szerint Horváth Ferenc, Kuttor Attila és Mátyus János sem fe­lelt meg minden kritériumnak. Az első számú kiszemelt Szabó Zoltán volt, de a Topolyai SC vezetőedzője két hete elhunyt. Megnéztük, Pisont István ez idáig hogyan teljesített a Bp. Honvéd kispadján. Először a 2019-2020-as idényben, Giuseppe Sannino távozá­sa után nyolc bajnokin irányí­totta a csapatot, három győ­zelem és egy döntetlen mel­fgy, ilyen előzmények tudatá­ban Pisont Istvánnak nem lesz egyszerű folytatni a munkát a tavasszal, hiszen több edző is szóba került lehetséges utód­ként: vagyis a „legnagyobb ki­rály” csak a sokadik volt a ve­zetők listáján. „Megélhettem már, hogy a Honvédőt vezetem, most pe­dig immár hosszabb távra is tervezhetek- nyilatkozott meg a klub hivatalos honlap­ján Pisont István, a Bp. Hon­véd vezetőedzője, aki az idény hátralévő részében irányíthat­ja az együttest. - A következő fél év lebeg a szemünk előtt, hogy ezt töltsük meg tarta­lommal. Örülök a felkérés­nek, megtisztelőnek érzem, hogy számít rám a klubveze­lett négy alkalommal szenve­dett vereséget. A Magyar Kupá­ban háromszor ült a kispadon, az MTK Budapest elleni elődön­tő két mérkőzésén (két gól nél­küli meccs után a kispestiek ti­zenegyesekkel jutottak be a fi­náléba), majd a Mezőkövesd el­tőség. Ha belegondolok, mi­lyen edzők dolgoztak koráb­ban a Honvédnál, sokat jelent ilyen társasághoz csatlakozni. leni döntőben (2-1). Másodjá­ra Bódog Tamás december 6-i menesztése után kapott felké­rést, amelyet elfogadott: négy bajnokin kétszer nyert, egy­­szer-egyszer ikszelt és veresé­get szenvedett, összesen hét pontot gyűjtött csapatával. Karácsonyeste mindig abban reménykedem, hogy az Úr akarata szerint alakul a sor­som, elfogadom, amilyen utat szán nekem. Természetesen boldog vagyok, hogy a tavaszi és a decemberi beugrás után lehetőséget kaptam, ami a bi­zalmat mutatja, ez a döntés el­ismerése az elmúlt időszak­nak, hálás vagyok érte.” A csapat igencsak gyengén szerepel, a 10. helyen szerény­kedik a tabellán, két ponttal megelőzve a már kieső Buda­fokot. „Elsősorban az eredményes­ségre kell összpontosítani - folytatta Pisont István. - De ha megnézzük a legutóbbi négy meccset, időnként már látha­tó volt az a stílus, amellyel si­keresek lehetünk, bízom ben­ne, hogy ezt egyre jobban elsa­játítja a csapat, s látványos fut­ballt eredményez. A ZTE elle­ni szezonnyitót meg kell nyer­ni, és onnan léphetünk tovább. Ehhez persze jó felkészülésre van szükségünk, fontos, hogy a játékosok fizikailag és men­tálisan is jó állapotban legye­nek. Bízom benne, hogy egész­séges lesz a csapat, nem lesz­nek sérültjeink, és mindenki a rendelkezésünkre áll. Azért is vállaltam el a feladatot, mert na­gyon erősnek tartom a keretün­ket, a játékosság, a kreativitás és az erő is megvan a társaságban. Ha ehhez jó közösség és csapat­játék párosul, sikeresek lehe­tünk. ígérni nem tudok és nem is szeretnék, felelőtlenség lenne helyezésről beszélni, de az biz­tos, hogy ennél többre van hivat­va az együttes. A legutóbbi négy meccs erőt adott, és mutatja, van bennünk előrelépési lehetőség.” Cserhalmi András Eddig tizenöt meccse volt a Bp. Honvéddal JEGYZET Csak így tovább! Novák Miklós jegyzet@mediaworks.hu „Mindenkinek boldog új évet kívánok, a légiósoknak pedig happy birthday!” Ugye ismerős? Pintér At­tila köszöntötte így a játéko­sokat még hét évvel ezelőtt Győrben a januári felkészü­lés megkezdésekor. De véletlenül sem „pinyőz­­ni” akarok. Az ötvenötödik évében járó edző remekül tért vissza a magyar futball­­ba, amióta átvette a Mezőkö­vesdet, a csapat magára ta­lált, három győzelemmel bú­csúztatta az évet az NB I.-ben. Inkább azon búslakodom futólag, hogy a magyar labda­rúgás az új évezredre mintha kifogyott volna a poénokból, anekdotákból. Még Böde Dá­niel tartja a frontot úgy-ahogy. A norvégok elleni Elv-pótselej­tezőn dobott ipponját emléke­zetes módon így elevenítette fel: „Pofára esett, mint a zsíros kenyér.” Amikor pedig a Fradi edzésén, még a Doll-korszak­­ban, a riporter a buborékfoci­ban aratott sikere titkáról fag­gatta, így válaszolt: „Száz ki­ló vagyok b... meg, mi lenne a titkom?!” A professzionális (értsd: semmitmondó) kommuni­káció mintha szükséges ve­lejáróra lenne korunk fut­­balljának; igaz, az érzelmek szerencsére nem fogytak ki belőle, elegendő Szalai Ádám Izland elleni beszé­dére gondolni, amelyet az MLSZ karácsonyi ajándék­ként hozott nyilvánosságra. A magyar labdarúgás tör­ténete nem csupán nagy egyéniségekben, remek eredményekben, hanem fe­lejthetetlen történetekben is rendkívül gazdag. Minden­kinek vannak kedvencei. Nekem is. Kedves kollégám szófordulatával élve, enge­­delmükkel kettő olyat vetek papírra, amelyek egyaránt Csank Jánoshoz fűződnek, mégpedig azért, mert a ko­rábbi szövetségi kapitányt sokan félreismerik, sótlan, magába forduló embernek gondolják. Pedig nem az. Csank a magyar futball egyik legnehezebb pilla­natában vizsgázott jelesre öniróniából. Amikor a ju­­goszlávok elleni, máig fájó, 1997-es világbajnoki pótse­lejtező (1 -7) szünetében, 0-5-ös állásnál megkérdez­te tőle a riporter, mit mond majd a játékosoknak az öl­tözőben, a következőképpen felelt: „Azt biztosan nem, hogy csak így tovább.” A másik sokkal kedvesebb. Csank közismerten nagy va­dász. Egyszer állítólag az egyik játékosa, Waltner Ró­bert éppen kedvenc kikap­csolódása közben hívta tele­fonon. Észlelve, hogy Csank szokatlanul halkan beszél, megkérdezte tőle: „Mi a baj, mester?” „Lesen vagyok” - felelte Csank. „Akkor lépjen vissza, mester!” - kontrázott Waltner szellemesen. A magyar futball csodála­tos évet zárt. Az újévi jókí­vánság különösen kijár. Stíl­szerűen: csak így tovább! S hogy a légiósok is értsék: happy birthday! Példátlan történet az Euroligában

Next

/
Thumbnails
Contents