Heves Megyei Hírlap, 2020. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
2020-12-19 / 297. szám
emuiban sült poaácsa A LEGSÖTÉTEBB ÉJSZAKA helyőrség Bunbemo Pazzo (olaj, vászon, 40 » 40 cm, 2018) „Az emberfeljő, lelke fényfolyam” (Vörösmarty Mihály) Hol volt, hol nem volt, egyszer volt az Éj. Ő volt az édesanyja mindennek ezen a világon. Ragyogó holdarcával mosolygott teremtményeire, és végtelenül hosszú, sűrű fekete hajában ringatta őket. Átható pillantásával egyszerre vonta aranyló sugárba minden gyermekét, így azok nem ismertek hideget, félelmet, kínt. Jó volt otthon lenni az Éj birodalmában! Határtalan volt a világegyetem azokban az ősi időkben, és minden szegletét az Éj végtelen hajának bársonyos puhasága és simogató melege töltötte be. Hajtincsei hatalmas folyamokként kanyarogtak a galaxisok között, göndörödő fürtjei csillagködöket hömpölyögtek körbe, fonatait tündöklő napok ékesítették és apró kontyai alatt fekete lyukak örvénylettek. Selymes lepedő, könnyű vánkos volt ez az éjsötét hajtömeg minden élőnek és élettelennek. És az Éj egyenként takargatta be minden gyermekét: a Föld bolygó egére fodros-bodros bárányfelhőket terített, a Nap felszínét hatalmas tűzliliomok szirmával borította, a holdak orcáját hófénnyel simította, az őszülő csillagok hátára bolyhos planetáris ködöt kanyarított, a gázóriásoknak hűsítő szelet, a neutroncsillagoknak mágneses hullámokat küldött, az üstökösökre útiköpenyt borított, a meteoroidokra hálókabátot, és így tovább, mindenkinek a saját természete szerint. Amíg ezzel foglalatoskodott és homlokukra jóéjt-csókot lehelt, emberemlékezet előtti altatódalokat dúdolt. Az Éj gyermekei boldogok voltak, hiszen életük az égi gondtalanság medrében folyt. Napok, holdak és holdhónapok váltották egymást, csillagok gyúltak és kihunytak, sziporkázó ködök gomolyogtak: minden égitest és égi jelenség tökéletesen összehangolt táncot lejtett térben és időben egyaránt az Éj andalító sámándallamaira. A világban ideje volt az értelemmé sűrűsödésnek és ideje volt a szertefoszlásnak - az Éj végtelen hajkoronájában rejtegette bölcsességét, miközben lágyan csillagbölcsőt ringatott. Ő maga viszont egyedül volt. Magányos pillanataiban, amikor kutató tekintettel a messzeségbe kémlelt, kétségbeesetten vette tudomásul, hogy vele kezdődik és vele is ér véget a világmindenség, nem létezik rajta kívül teremtő lélek - és holdvilágképén lecsordultak az első könnycseppek. Az égbolt gyermekei látták az Éj szomorúságát és köréje sereglettek, gyengéden arcához simultak, fénylő haját cirógatták, homlokát csillagködök koronázták, kecses ujjait Szaturnuszok gyűrűzték. Jámbor odaadásuk hálás és fáradt mosolyt csalt anyácskájuk arcára, bántatát azonban nem enyhíthették. Az Éj szomorúsága egyre csak mélyült, tekintete egyre sötétedett. Az időn kívül létezett, könnyeit hát az örökkévalósággal mérte. S ahogy azok egyre bőségesebben ömlöttek, úgy szivárgott el a fény is az univerzumból. Percek jöttek, ezredévek mentek, és beköszöntött a széthullás örök évszaka. Az égitestek lassan elveszítették belső ragyogásukat: a napok kihűltek, a holdak elfagytak, a gázbolygók szertefoszlottak, az üstökösök és meteoroidok elporladtak, a neutroncsillagok gondterhelt fekete lyukká zsugorodtak, majd azok is felszívódtak a semmiben. Kihalt, ri-Ágoston Szász Katalin deg és üres lett a mindenség, és az Éj szomorúsága uralkodott fölötte. Ő maga pedig egyre csak sírt és sírt, könnyei kifogyhatatlanul peregtek. Hajtincsei közül vékony csermelyek fakadtak, fürtjei alól kanyargózó patakok eredtek, majd egybezúdulván hömpölygő folyók, bővizű folyamok szaladtak tova a messzi feketeségben. Lassan a teljes világmindenséget az üveghangon zubogó áramlás káosza töltötte be. Mintha megállt volna az idő is, ezután sokáig csak a zokogó semmi létezett. Évmilliók teltek teljes mozdulatlanságban, a sötéten kavargó sodrásban nem volt cél, sem értelem. Az Éj már hosszú ideje nem számolta az éveket, amikor egyszer csak egy nyúlánk, karcsú folyó váratlanul kivált az öntudatlan csobogásból és vibrálón feléje közeledett.- Ki vagy te? - lepődött meg az Éj.- Léthé vagyok - morajlotta egy rég elfeledett dallam ritmusára az ősfolyam, és könnyed mozdulattal az Éj csuklójára tekeredett. - Én őrzöm az emlékeidet.- Az emlékeimet? Hiszen mindenre emlékszem! Eltékozoltam a boldogságomat...- Most megpihenhetsz - vigasztalta susogó hangon könnyeinek folyója, majd felkúszott a karján és átölelte sírástól rázkódó vállait. - Minden, ami körülvesz, te magad vagy. Amíg örülni tudtál, beragyogtad az univerzumot. Azóta a szomorúságodat tükrözi. Eljött az ideje, hogy elfeledd. Hiába fürösztöd könnyeidben, csak fényben moshatod meg arcodat. Azzal hűsítő kendőként arcára, homlokára simult, és az Éj elveszítette eszméletét... Amikor végre kinyitotta a szemét, már nem az Éj volt. Fátyolkék láthatár feszült feje fölött, maga alatt puha, langymeleg homokot tapintott, fülét lágy hullámverés ütötte meg. Egyszerű, földi test simult lényére. Lassan felült és körülnézett. Jobbján hatalmas, fodros víztömeg kacarászott gyöngyöző üveghangon, balra csipkézett, hófehér sziklatömbök magasodtak. A kettő között csontszínű, selymes homokágy húzódott végeláthatatlan messzeségben. Arcát a gyöngéd, sóillatú szélnek tartotta, majd felemelte felső végtagját és hosszan szemlélte ujjainak kecses játékát. Kéz, merült fel elméjében a szó valami ősi emlékezetből, amely nem a sajátja volt, furcsamód mégis hozzá tartozott. És hideg, ahogy lábujjait mélyen a homokba fúrta. Amikor ismét feltekintett, sugárzó alakot látott közeledni. Teste nem bocsátott ki fényt, nem árasztott világosságot a térben, létezése mégis glóriába fonta környezetét. Az egyszer volt Éj elmélyülten tanulmányozta kinézetét. Kéz, láb, szem, otthon. A sugártekintetű rámosolygott.- Üdvözöllek a fény birodalmában! Ez itt a tenger - mutatott kecses ujjával a roppant víztömeg felé -, áramlatai szelében sirályok vitorláznak, mélyében tükörhalak raja cikkan. Fölöttünk az ég, melynek koszorús vásznán a földi lényeket melengető nap lakik. Talpunk alatt a föld, mely könnyű vánkost nyújt minden vándornak. Én pedig a Hajnal vagyok. A Hajnal ekkor egészen közel lépett. Lassan mozdult, mint az emlékezet. Megállt előtte, homlokát az övéhez szorította, és az Éj, aki egyszer volt, hirtelen megértette, hogy sosem volt egyedül. A Hajnal még a legsötétebb éj közepén is benne rejtőzött. Sokáig álltak így, egymás tekintetében, míg a távoli, titkos, ismeretlen égre feljöttek az örökké ragyogó csillagok. un a lap alatt FELRÁZVA, NEM KEVERVE Kántor Mihály lan Fleming regényeinek halhatatlan figurája, az angol korona maró humorú, de keményöklű ügynöke már a védjegyének számító ital rendelésekor leleplezné magát bárhol a világon. Ez az ismertség egy titkos ágens esetében talán nem a legszerencsésebb vonás, ám James Bond mindig is hanyag eleganciával kezelte a személyazonosságait. Erre szükség is volt, hisz az elmúlt közel hatvan év során féltucat színész keltette életre a vásznon, mindegyik többé-kevésbé a saját arcára formálva a szerepet. Sajnos az idei év James Bondot sem kímélte: nemrég elhunyt Sean Connery, a skót színész, aki először alakította a figurát és máig sokak számára nemcsak viszonyítási alap, de az „igazi” James Bond is volt. A karaktert alakító aktuális színész, Daniel Craig főszereplésével készült Nincs idő meghalni elvileg tavaly novemberben került volna moziba, ám produkciós nehézségek miatt ezt el kellett halasztani, majd idén a járványhelyzet miatt újabb csúszásoknak esett áldozatul. Jelen állás szerint jövő áprilisban láthatjuk majd a mozikban. Az egyetlen jó hír a videojátékok frontjáról érkezett, ennek kapcsán összeállítottunk egy rövid összefoglalót James Bond digitális kalandjainak történetéről. Mivel James Bond könyvbeli - és ugyanígy filmes kalandjai - meglehetősen lőporosak voltak, így a videojátékok műfaja is automatikusan adta magát. Érdekes módon azonban a legelső játék, az 1982-es Shaken and Not Stirred nem a később elterjedt akciós-lövöldözős zsánert gazdagította. Kényelmes szöveges kalandjátéknak készült, melyben parancsok begépelésével irányíthattuk ügynökünket, aki versenyt futott az idővel, hogy megakadályozza a Londont egy nukleáris robbanófej felrobbantásával zsaroló Dr. Death tervét. A meglehetősen műfajidegen első lépést egy évvel később már egy látványosabb és izgalmasabb cím követte. Az egyszerűen csak James Bond 007 keresztség alatt napvilágot látott kaland négy, jórészt a hetvenes években készült mozifilm egy-egy járműves jelenetét dolgozta fel, különböző ügyességi pályák formájában. Ügynökünk helyett itt annak többcélú járművével kellett műholdakat, búvárokat és hajókat, hol pedig rakétákat és tengeralattjárókat ritkítanunk. Már ekkor, 1983- ban elkezdődött volna az a trend, amely később két csoportra osztotta a Bond-játékokat. Az egyikben szerepelnek azok, melyek egy - vagy több - adott film történetén alapulnak, a másikban pedig azok, amelyek új, saját sztorikat mesélnek el. Hogy ez csak az 1985-ben megjelent A View to a Kille 1 valósulhatott meg, annak oka abban keresendő, hogy több korábbi adaptációs próbálkozás is kútba esett - jórészt azért, mert a programozók nem készültek el a filmek premierjére, a kiadó pedig így törölte a játékokat. Persze a nyolcvanas évek végére visszamenőleg több régi filmnek is elkészült a videójátékos feldolgozása, ám sajnos eddigre pont maguk a mozifilmek kezdtek gyengélkedni. Timothy Dalton két filmje után hosszú szünet következett, hogy aztán Pierce Brosnan főszereplésével az 1995-ös Aranyszem mindent lesöpörjön. Nem történt ez máshogy a videojátékok piacán sem. A Nintendo 1997-es GoldenEye játéka nemcsak formai újításokat hozott a belsőnézetes lövöldözős játékok műfajába, de igazolta annak konzolos létjogosultságát és megágyazott a ma ismert többrésztvevős játékmódnak is. A GoldenEye-1 okkal említik ma is gyakran a világ legjobb videojátékai között, és persze ebből a magasságból csak visszacsúszni lehetett. A holnap markában adaptációjának készítői botor módon külső nézetre váltották a játékot, és nem elég, hogy Bond hátának látványa nem okozott különösebb izgalmat, a játékmenet is igen hányavetire sikerült. A csorbát a 2000-ben megjelent World is Not Enough-nak kellett kiköszörülnie, ami végül annyira pontosan idézte meg a GoldenEye legsikerültebb taktusait, hogy közben elfelejtett igazi újdonságokat felmutatni. Ekkoriban már az Electronic Arts birtokolta a Bond-filmek játékjogait, és ha valamit megtanultunk erről a cégről, az az, hogy ha megszereznek egy licencet, akkor azt alaposan meg is skalpolják. Ennek megfelelően a következő öt évben öt James Bond-játék is készült. Nem jelentett problémát, hogy Pierce Brosnan leköszöntével néhány évre ismét eltűnt ügynökünk a moziból: az Electronic Arts vagy új történeteket kreált (Agent Under Fire, Nightfire, Everything or Nothing, Rogue Agent) vagy felmelegített régieket (From Russian with Love). Érdemes megemlíteni, hogy ez a menynyiségi dömping nem feltétlenül járt kéz a kézben a silánysággal. A Pierce Brosnan arcával márkázott Nighifire például némi további munkával még filmként is megállta volna a helyét - ezzel láthatólag a készítők is tisztában voltak, midőn egy eredeti főcímdalt is komponáltak hozzá. A From Russia with Love eleganciája pedig részben annak is betudható, hogy sikerült visszahívni az addigra visszavonult Sean Connery-t. A színész örömmel szinkronizálta le fiatalkori önmagát, a saját bevallása szerinti kedvenc Bond-filmjének videójátékos adaptációjában. Ahogy Dániel Craig átvette a stafétabotot a vásznon, úgy a James Bond-játékok is új gazdára találtak az Activision műhelyében. A Kvantum csendjének feldolgozása még afféle szárnypróbálgatásként is felfogható volt, ezért nem különösebben izgalmas játékmenete is megbocsátható. Azonban a blaszfémiának számító 2010-es GoldenEye Dániel Craigre cserélte Pierce Brosnant, abbéli-reményben, hogy egy újabb közönséggel ismertessék meg az 1996-os játékot, melynek árnyéka alól azóta sem sikerült kibújniuk. Nem kell rakétatudósnak lennünk ahhoz, hogy megtippeljük az eredményt. A szintén Craig arcával készített Blood Stone, illetve a katasztrofális 007 Legends után többéves pihenőpálya következett. James Bond videójátékos iterációja immár nyolc esztendeje tetszhalott állapotban leledzik, ám most úgy fest, ideje lesz leporolni a jó öreg Walther PPK pisztolyt és tölteni egy vodka-martinit. A Hitman játékokat gyártó 10 Interactive a hetekben bejelentette, hogy Project 007 munkacím alatt egy teljesen új James Éond-játékon dolgoznak, ígéretük szerint nem kisebb dologra vállalkoznak, mint hogy elmeséljék az ügynök eredettörténetét, melyből egyebek mellett megismerjük, hogyan tett szert 00-s jogosítványára. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. december
