Heves Megyei Hírlap, 2020. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
2020-12-12 / 291. szám
7 jrjürv -helyőrség vers Gál János Juhász Kristóf Baricz Dezső A kékharisnya Ül a költő a kocsmába’, elgondolja ő magába’, ágyba visz innen valakit, de a sör-bor nagyon vakít. Másnap mikor magánál van, nézi, mi van az ágyában. Nézi, nézi, ej de rusnya, ez bizony egy kékharisnya! Elmegy megint a kocsmába’, ne gondoljon a csúfságra. Felönt ottan a garatra, mer’ a kedve nagyon gyatra. A másnap is irgalmatlan, van valami a paplanban! Felkiált a költő sírva: „Ugyanaz a kékharisnya!” Harmadnap is a kocsmába’, a lányokat veszi számba’. Túl a dolgot nem ragozza, megfog egyet s hazahozza. „Ez a rút szesz megint megcsalt, Mért fogtam én ilyen kancsalt?!” Mondja: inkább mérget inna, ugyanaz a kékharisnya! Megittam már minden lőrét, nem kell nekem a költő lét! Papírszemét az írásom, kékharisnya sírásóm. Telihold ádvent első vasárnapján Telihold van ádvent első vasárnapján. Miképp kerekedik egymásba ez, Isten? Kerekedik a hold, kerek a koszorú, egyetlen gyertyája sem került még rája. Telihold van ádvent első vasárnapján. Fényét a pusztákon minek szórja széjjel? Puszták után dombok, azokon keresztek, új arc nem került még a feszületre. Telihold van ádvent első vasárnapján. Hol marad az ember, hol késik az asszony? Keresztet cipelni, fürödve holdfényben, igen üdvös volna, de most nem sikerül. Telihold van ádvent első vasárnapján. Miért nem fut versenyt kertünkben a gyermek? Fénynél sebesebben, üdvösség-kergetve, szilvafáink alatt nem láthatom árnyát. Telihold van ádvent első vasárnapján. Fényes romjainknak lesz-e majd utódja? Utak, imádságok, istentelenségek, tán csak az Úr nézi bandukolásunkat. Telihold van ádvent első vasárnapján. Tizenketten vagytok, vagy csak rosszul látom? Világok, angyalok, asszonyok, utódok, földemről-poromból szemetekbe nézek. 2020 ádvent első vasárnapján Szent Kozma és Szent Dómján földjén A fogvatartott állatokról í. bal szememre míg sebek nőnek, rázárom többször az ajtót kintről, megnyugszik az állat odabent, és csak falak és csak magány, és a magányban a gyerekkori rémek bútorok, ágyak alól és félek, magamra hagysz velük, pedig tudod, hogy nem bírom egyedül a sötétet, a szörnyeket, ha egy hétnél tovább nem láthatlak, gyerek vagyok, nem engedted megtanulni kezeimnek a tapintást, a sötétben, ahol az állat él. sötétet és falakat eszik, sosem tudom melyik pillanatban veti rám haragját és mindenét. 2. rövid kabátujj vagy csupán, nagyon szegény a házunk, van, hogy a múltra gondolok, utálsz engem és fázunk, és megalkuszunk és meghalunk, s velünk halnak a szörnyek, és benned az örök sárkány, várom a viharfelhőket, hogy lehűlj, a tegnap meg nem érkezett esőt, hogy illatos füvet szedj az asztalunkra, de nekünk nincs, nem lesz asztalunk, és mi sem leszünk, mert saját magad egyetlen bolygója vagy és én hiába keringek körülötted. Lételszámolás Én is mint a József Ati, költő lettem, olyan, aki papírra ír például egy ilyen badart: egy gügyögős, egy elhadart forma torna. Kötelező e költemény, s a kocsmában a szesz temény, felest keres összes-vissza minden tagom, bizony mondom ettől kapom merő erőm. Még az kell, hogy lángra gyújtsa szívemet egy nem túl csúnya Máris máris, kinek arcán nincsen ragya hosszú combú, s elég nagy a csecse becse. Egy írótárshoz Még egy dohánygyár is megélne belőlünk, és Szabolcsban bizonyára imába foglalják a nevünket a gányók. Mire fel ez az egész? Sok oka lehet: bár a legolvasottabb embereknek tartjuk magunkat a világon, a legtöbbet állítólag mi tudjuk a világról, mégis naivan füstölgő fejű aztékoknak képzeljük magunkat, akikre ámulattal tekintenek Kolumbuszák. Hiába, még mi is elhisszük, hogy füstölgünk, hogy minden korty füsttel szemébe nézünk a halálnak, csakhogy mindenki megteheti rajtunk kívül 1200 forintért. Cosmos and Chaos Vlll./Világegyetem és káosz Vili. (akril, vászon, 80 * 80 cm, 3db, 2020) 2020. december
