Heves Megyei Hírlap, 2020. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
2020-11-28 / 279. szám
8 amuban sült poaácsa A LEGFÉLELMETESEBB ÓRIÁS Vasas Dominikának Réges-régen, mikor még az ükanyánk is totyogó kisgyerek volt, élt négy óriás. Ez a négy óriás egy nap rettenetesen összeveszett. Ültek a tábortűz körül, amit hatalmas diófákból raktak, és civakodtak. Nem tudtak dűlőre jutni, melyikük a legijesztőbb. Kétségkívül mind félelmetes volt, egyiknek hatalmas fogai voltak, másiknak borzas szakálla, a harmadiknak három hatalmas szeme, a negyediknek pedig akkora hordóhasa, hogyha az megkordult, mindenki azt hihette, az ég dörög. Nem jutottak dűlőre, mind meg volt győződve arról, hogy ő a világ legfélelmetesebb óriása. Elhatározták, hogy keresnek egy falut és egymás után járnak majd riogatni a lakosokat. Akitől a legjobban félnek, az lesz a győztes! Mentek háromszáz nap és háromszáz éjjel, ám sehol nem akadtak egy falura, de egy apró házikóra sem. A végére már csak battyogtak, poroszkáltak, lődörögtek céltalanul, meg kell hagyni, elfáradtak. Egyik a másik után szépen ledőlt a gyepre és elszenderedett. A nagyfogú óriás az ujját szopogatta, a nagyszakállú párnává gyömöszölte a szakállát és arra feküdt, a hordóhasú kicsavart egy fenyőt a feje fölé napernyőnek, a háromszemű óriás pedig mind a három szemét lehunyta. Hortyogtak és szuszogtak, olyan hosszú ideig, hogy először benőtte őket a fű, aztán a moha, terebélyes fák eresztettek gyökeret a hátukon, végül pedig az emberek azt hitték, hogy a négy óriás négy hatalmas domb, és három óriásra házakat is építettek. A negyediket, hogy, hogy nem, békén hagyták. így aztán fel is ébredt. Lerázta magáról az őzeket és vaddisznókat, akik rajta ütöttek tanyát, leseperte a fákat, a bokrokat, és kidörzsölte az álmot mindhárom szeméből. Mert bizony, a háromszemű Fehér Enikő volt az. Nem győzött csodálkozni, mindenütt nyüzsgés, zörejek, hol énekeltek, hol kiáltoztak az apró népek körülötte. Hanem amikor az óriás nyújtózkodni kezdett és recsegő-ropogó tagjait az ég felé nyújtotta! Akkor volt ám nagy zsibongás és sikoltozás! Széjjelszaladt a három óriásbuckáról az összes nép, fejük fölött tartottak fazekat, kádat, amit találtak, hogy védjék magukat az ismeretlen veszély ellen. Mint a pitypangot a szél, úgy fújta el az embereket a rémület. Az óriás egy ideig csak bámult maga elé, nézte, ahogy lassan kiüresedik körülötte a tér, aztán váratlanul kacagni kezdett. Bátyáim, kiáltotta, ti bolond hétalvók, keljetek fel! Lássátok meg, én vagyok a legfélelmetesebb az egész világon! De bizony a testvérek nem keltek fel, fűszál sem rezdült rajtuk. Az óriás dobogni kezdett a talpával, hátha felébrednek, de nem vezetett eredményre. Ekkor hatalmas ujjaival felszántotta a dombok tetejét, hogy megcsiklandozza a hátukat, de semmi. A háromszemű óriás a földre roskadt. Hiába nyerte meg a vitát, nincsen, aki lássa a győzelmét. Az emberek elfutottak, a testvérei pedig, úgy látszik, örökké buckák maradnak. Bánatában sírva fakadt, könnyeiből három apró csermely lett. Magányos szipogását egy magas hang törte meg. Miért sírsz, óriás, kérdezte a hang. Az óriás körbefordult és szembe találta magát egy kócos hajú kislánnyal. Hát te ki vagy, mordult fel.- Azt nem mondhatom meg, mert anyukám arra tanított, ne álljak szóba idegenekkel. Miért sírsz, te hatalmas ember?- Mert a bátyáim nem látják, hogy én vagyok a legijesztőbb.- Mi benned az ijesztő?- Nem is tudom. Te nem félsz tőlem? Erre a kislány elnevette magát. Egyáltalán nem félt az óriástól, Megfigyelő (130 «140 cm, 2020) éppen csak megszeppent, de az is nagyon hamar elmúlt. Nem fél ő semmitől: ha kell, szembeszáll egy oroszlánnal, versenyt fut egy őzzel, de még a kútra is egyedül megy vízért. Az óriás mindhárom szeme elkerekedett ekkora bátorság láttán. Rögtön megkedvelte a kislányt. Beszélgetni kezdtek. Kiderült, a három domb lakóinak van egy jóságos királya, aki súlyos beteg. Azt mondják, csak egy valami gyógyíthatja meg, mégpedig egy varázsmandarin egy mandarinfáról. Viszont a fa nagyon messze van, ahová ember nem tud elgyalogolni, a gyümölcse pedig olyan mélyen bújik a lombok közé, hogy csak egy ügyes gyerek tudja kicsalogatni onnan. Eddig senki nem vállalkozott a lehetetlen útra, a király pedig egyre csak sápad és sápad tölgyfa trónszékében. Az óriás sokáig tűnődött, míg rájött a megoldásra: ráültette a kislányt a vállára és hatalmas léptekkel elindult. Nem telt félóra járásba és meg is találták a fát, rajta a varázsmandarinokkal. Az óriás fél térdre ereszkedett, a kislány pedig lecsusszant a karján és szaladt egyenesen a fához. Hamar a kezébe szedett annyi mandarint, amenynyit tudott és az óriás nyargalt, futott, száguldott az orvossággal a három dombhoz. Jöttére a város lakói, akik addigra visszamerészkedtek a házaikba, megint elbújtak vacogva és remegve. A kislánynak kellett egyenként megnyugtatnia mindenkit, sokat kiáltozott, hogy hahó, hahó, gyertek elő, nem bánt, sőt orvosságot hozott a királynak! Végül mindenki odasereglett az óriáshoz, még a király is reszketeg lábain. A kislány a legszebb foghíjas mosolyát ráragyogtatva nyújtotta át a gyümölcsöket. A király, amint megkóstolta őket, azonnal meggyógyult. Volt nagy öröm! Az emberek ünnepelték szeretett királyuk gyógyulását. Az óriás zavarában először egyik lábáról a másikra állt, végül elindult az erdő felé. A kislány állította meg.- Ne menj, drága óriás! Jó helyed lesz itt nálunk - kiáltotta. És valóban így is lett. Az óriás nem akart többé a legfélelmetesebb lenni, az emberek is megkedvelték. A testvérei tiszteletére pedig elnevezték a három dombot Fogfalvának, Szakáll-dombnak és Hordóhegynek. Utóbbiból a falu ijedezni szerető gyerekei szerint mind a mai napig hallani mennydörgéshez hasonló korgásokat és morgásokat. Amikor George Lucas házon belül alapított fejlesztőstúdiója elkezdett foglalkozni a Lucasfilm égisze alatt készült filmek játékra történő adaptálásával, a Star Wars kézenfekvő választásnak tűnt. Érdekes módon azonban első útjuk mégsem a messzi-messzi galaxisba vezetett. A Jim Henson rendezésében és David Bowie főszereplésével készített mozifilmjük, a Fantasztikus labirintus lett az első, amelyből videojátékot készítettek. Ironikus módon a Labyrinth: The Computer Game végül nagyobb üzleti sikernek bizonyult, mint maga a játékfilm, így a játékkészítők érthető módon felbátorodtak. Bármily hihetetlennek is tűnjön, de még ezután sem nyúltak a Star IVdrshoz, ehelyett a mozivászon egyik legismertebb régészének a kalandjait adaptálták. Az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag mindjárt két játékot is szült, melyeknek későbbi folytatásai már nem a filmekre épültek, hanem saját történeteket meséltek el. Az első igazi Star Wars-játékokra a kilencvenes évek elejéig kellett várni, ám még ezek is zömmel csak a Nintendo, illetve a Sega gépeire jelentek meg. 1993- ban aztán fotontorpedóként robbant be a játékpiacra a Star Wars: X-Wing, mely az akkor meredeken felfelé ívelő PC-, illetve Macintosh-játékok vonalát erősítette. S bár nem ez a játék volt az első igazi 3D-S űrszimulátor - ez a titulus az 1974-es Airfightot illeti - ám az opciókban gazdag remek játékmeneten túl minden alkotóeleme megvolt, ami a Star Wars univerzumát is népszerűvé tette. A címadó ikonikus vadászgép mellett a később megjelent kiegészítőkkel más repülők pilótafülkéjében is kipróbálhattuk magunkat. Az egy évvel később megjelent testvérjáték, a Star Wars: TIE Fighter aztán lehetővé tette, hogy belekóstoljunk a galaktikus polgárháború másik oldalába, midőn a Birodalom egyik pilótájával kellett ritkítanunk a lázadó söpredéket. Innen már logikusan következett az 1997-es Star Wars: X-Wing vs. TIE Fighter, mely nemcsak technikai szempontból hozott újítást, de a többjátékos módnak köszönhetően a játékosok mostantól egymást is vadászhatták. Az utolsó minőségi szimulátor, a Star Wars I. rész - Baljós árnyak premierjének évében megjelent Star Wars: X-Wing Alliance. Itt az alkotók visszahozták a narratív ívre felfűzött küldetéseket, ugyanakkor a többjátékos mód rajongóinak is igyekeztek a kedvében járni. Ezt követően már csak a gyors lövöldözésre kihegyezett ügyességi arcade típusú pilótajátékok készültek, a szimulátorok, melyekben a manőverezésen kívül a hajó komplikált fedélzeti rendszereit is kezelnünk kellett, lassan kikoptak a divatból. A Star Wars-játékok jogait licencelő Electronic Arts azonban úgy döntött, feltámasztja ezt a több mint húsz éve tetszhalott állapotban szunnyadó zsánert. Mivel a régi X-Wing játékok legendásan nehezek voltak, ezek ma már nem mennének át a közönségnél, tehát meg kellett találni az arany középutat a nagyobb tömegeket elijesztő mély szimulátor és a sekélyes lövöldözős játék között. A végeredményt látva a készítőknek ez többé-kevésbé sikerült is. A hajó energiaszintjének hatékony menedzselése még ilyen egyszerűsített formában is megkövetel némi gyakorlást: ha erősen támadnak bennünket, a pajzsokra, ha mi szeretnénk erősen támadni, a fegyverekre, ha pedig gyorsan kell elhúznunk, a hajtóművekre kell átirányítanunk az energiát. Mivel a taktikai helyzet pillanatok alatt változhat, így ennek a rendszernek a gyors és rutinszerű használata kulcsfontosságú. Az egyjátékos módban 14 küldetésben kell sikerrel repülnünk, felváltva hol a felkelők, hol pedig a Birodalom oldalán. A küldetések az Új Köztársaság új szuperhadihajójának, a Starhawknak az építése körül zajlanak, és az írók minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a játékost mindkét oldal felé szimpátiára bírják. Ennek legfőbb eszköze a csipkelődő, bajtársias csevegések a hajóraj pilótái között. A szembenálló felek négy-négy vadászgépe közül választhatunk, melyek ismerősek lehetnek már a filmekből, illetve korábbi játékokból, de ha ez még nem lenne elég, a készítők decemberben két újabb vadászgéppel fogják bővíteni a flottát. A többjátékos módban öt-öt játékos ütközhet meg egymással különböző pályákon, a flottamódban pedig nemcsak egymás kifüstölése a cél, hanem közben a nagyobb hajóink védelme is. A Star Wars: Squadrons elképesztően szép lett, aki teheti, mindenképp próbálja ki a virtuális valóság módot is. Semmihez sem fogható élmény körbetekinteni a pilótafülkéből a körülöttünk dúló káoszra, a színes csillagködökre, az alant terpeszkedő planétákra, a hömpölygő aszteroidákra vagy a gigászi zászlóshajókra. (Star Wars: Squadrons. Platform: PC, PlayStation 4, Xbox One.) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. november FELSZÁLLÓ KÖTELÉK Kántor Mihály
