Heves Megyei Hírlap, 2020. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
2020-11-28 / 279. szám
helyőrség vers Szabó Fanni Repülő ház Éjszakai aluljárók, sötét sikátorok. Melegítőben táncolok át rajtuk, keringőzni tanítom lekapcsolt lámpák alatt, fűtetlen szobában, a párzó legyeket figyeljük, a bogarak szárnyait gombostűvel függönyre tűzzük. A repülő házat hártyák darabjaiból újra összevarrom. Origami Túl a lebegő városon, acéllábakon lépdelő házak. Papírból hajtott virágot kap minden sorban álló, galambot etet ugráló fogsorok között keringő gyerek, fához kötött madárijesztőt fotóz. Földbe gyökereztem kinyílás közben, minden arc eltorzult. Dávid körforgása Körbeforog háromszor maga körül az Isten, negyedjére nem figyelj maga helyett engem kerül körbe. Fejemet olajjal keni, asztalt terít, csordultig tölti poharam, az utolsó cseppig kiitatja. Kézen fogja gyűlöltjeim kezét, titkaimat kántálják előttem. Nagy Betti Átjön hozzám a szomszéd macska gazdái visszaköltöztek a városba a város meg nem fogadja be őt mert már öreg nehezen fog pockot-egeret hát átjön hozzám senkit sem szabadna magára hagyni mondom neki unottan-megvetőn lehunyja a szemét és többet rám sem néz Szerelem A város végén válj! - kiáltott utána a lány, és eltűnt az egyik sarok mögött. Ő meg elindult. Nem kerülte ki a pocsolyákat, cipője sebein át szivárgott be a víz. Zsebre dugott kezéből, felrántott vállaiból lehetett látni, hogy nem vár meg ő senkit. Meg nem is olyan szép ez a lány. Meg aztán ilyenkor eső után olyan zöldek a fák. Gyorsított a léptein, de mikor a város széléhez ért, már futott. Lihegtek mellette a villanyoszlopok, sebesen szedték lábukat a kilométerkövek. Vakkantottak rá a kutyák, és integettek a későn fekvők. A határon átugrotta a sorompót meg az alacsonynövésű határőröket, nyolcsávos autópályán rohant, a szembejövő kocsik reflektorral kacsintottak, hogy szabad az út. A gyorsvonat utasainak fehér kendői lebegtek utána, mikor maga mögött hagyta. Aztán újra városok, falvak, városok, falvak, aztán a tenger. Aztán az óceán, szorosan az Egyenlítő mellett úszott, hogy el ne tévedjen. Sokáig vártál? - mosolygott rá a lány, és rájuk hullott a sötét. 2020. november Látogatók (180 » 200 cm, 2020} Szathmári Dominik Vágóhíd Antikvárium lefertőtlenítem ösztöneim nincs bennük a generációs természet ami visszavághat ez a halálon túli átok tüntet fel engem mindig elevenen elhasználtnak és kopottnak és azért a világért se veszem magamra más régi időszakát elkülönülök attól még a jelen magára veszi jogilag a múltját Kocsma a szűrőig elszívtál egy szálat ablakfényben néztem a port mi oda visszajárt nem haladt használt szavakból tervezem diplomámba írni a gondjaim kutatom a rám illő lényeget egy irodalmi turkáló polcain túlgondoltuk régen az életet mégis léphetünk nyomtalan Kripta nem azoknak épül mindez kiket magamhoz elhívtam hanem kik majd bejönnek nem látják a lényeget sem sem az életnek értelmét csak azt a megkerülhető gondolatot egy séta alatt csupán a működésnek egy fejezetét amin túlhaladtam nem lesz igaz végül semmi a fejből kikopik a valóság amire emlékezni lehetne mégis kibelezett az unalom míg álmodtam hogy egy nap messzire elmegyek és az idő falta fel az összes szervemet fülemet rágták meg a férgek húsom máshol fikarcot se ér az ártatlanság kolbásszá lett míg májam pálinkában ázott füstös könnyű szavú esteken lábamat akácon konzerválták és eldobták a két rossz kezem Örök induló (50 * 60 cm, 2020) IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET
