Heves Megyei Hírlap, 2020. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
2020-11-21 / 273. szám
2020. NOVEMBER 21., SZOMBAT SPORT 15 Olasz meló Szilágyi László jegyzet@mediaworks.hu Lehetne ez akár egy szicíliai maffiaregény címe, de nem, ez teljesen másról szól. Ez valamiféle hódolat Marco Rossi nagysága előtt. A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya Bernd Storck teljesítményét is túlszárnyalva olyan tettet vitt véghez, amit évtizedek óta nem láttunk itthon. Egy naptári éven belül hétből hatszor a csúcsra járatta a csapatát, sikerrel vette az Izland elleni Eb-pótselejtezőt, és a Nemzetek Ligájában csoportelsőként végzett. Szóval, igen, ez volt az olasz meló. Bontsuk ketté, nézzük az olaszt: leszámítva az emigráns magyarok, a Duna menti futballkultúrán nevelkedett elődeink úttörő szerepét az olasz futball felvirágoztatásában, Európa évtizedek óta a taktika felkent papjaként tekint Itália edzőire. Nem alaptalanul. A teljesség igénye nélkül Marcello Lippi, Fabio Capello, Arrigo Sacchi, Carlo Ancelotti jelentős nyomot hagyott (utóbbi persze ma is hagy) az európai futball történetében. Mindannyian a közösségépítéssel kezdték, aztán ezt meglocsolták egykét taktikai finomsággal, és a világ a csodájukra járt. Marco Rossi egyelőre a magyar (korábban a kispesti és a szlovákiai) drukkereket nyűgözte le az alkalmasságával. Bár ez túl profán az ő munkásságához, a nagyszerűség jobban illik az eddigi haditetteire. Nem volt könnyű dolga - nagyon nem. Mesterien levezényelt egy fiatalítást, miközben az új labdarúgókat zökkenőmentesen illesztette be a gépezetbe. Ma már senkinek sem tűnik fel a kiöregedőfélben levő, „leketyegő” Dzsudzsák Balázs és a korábbi alapember, a Leekens-érában csapatkapitány Kádár Tamás vagy a 2015-ös oslói hős Kleinheisler László hiánya. Rossi pillanatok alatt beépítette a Cipruson futballozó Szalai Attilát, megtalálta a későn érő Sigér Dávidot, felfedezte a 31 éves Könyves Norbertét, akiről nem átallotta azt mondani, hogy nem egy Van Basten, de nekünk ilyen harcosokra van szükségünk. Az eredmények a kapitányt igazolták. Rossi nem takarózott a felkészülési idő rövidségével, megváltoztatta a 4-2-3-1-es hadrenden szocializálódott magyar válogatott felállását, megta.lálta az ehhez a felálláshoz passzoló embereket. És mindenben, az új formációtól a vadonatúj embereken át az eredményekig bezárólag neki lett igaza. Az olasz meló bevégeztetett. Köszönjük meg Rossinak az áhítatos munkát, és vegyük tudomásul, hogy ha ő nem lenne, akkor minden bizonnyal még mindig csak ábrándoznánk az Eb-szereplésről és a Nemzetek Ligája-csoportelsőségről. Köszönjük, Marco! Grazie! Varga Kevinnek önbizalmat ad a csapategység a válogatottban JEGYZET Nem egyből a mély vízbe Hosszú sprint után a török tizenhatoshoz érve elfáradt, de a lövésbe még minden erejét beleadta a Kasimpasa légiósa Fotó: Török Attila A 16-osunk előteréből indulva emlékezetes gólt szerzett Varga Kevin szerdán a Puskás Arénában a törökök elleni Nemzetek Ligája-mérkőzés 95. percében, beállítva a 2-0-s magyar győzelmet; majd a 24 éves labdarúgó a társaival a csoportgyőzelmet is ünnepelhette, a feljutást az A divízióba. Somogyi Zsolt/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Hosszú sprint volt!- El is fáradtam a végére.- Vannak gólok, amikor a kapu előtt hirtelen, ösztönből kell cselekedni, de ez más volt, hiszen rengeteg ideje volt átgondolni, miként kellene befejezni az akciót, hiszen a saját tizenhatosáról indult. Mire gondolt út közben?- Az első góndolatom az volt, én érjem el a labdát a szöglet utáni kipattanónál, ez sikerült, utána láttam, hogy nincs már előttem senki, de mellettem azért még jönnek. A bal oldali védőjüket éreztem a legközelebb magamhoz, ezért próbáltam úgy vezetni a labdát, hogy betoljam az ellenfelem elé, és amikor ez összejött, tudtam, hogy lövésig kell vinnem az akciót. Igazából arra fókuszáltam, hogy a labdát jól toljam meg, de az igazság az, hogy a tizenhatos elé érve elfáradtam, kockázatosnak éreztem volna még egyet tolni a labdán, hiszen ha az hosszú, akkor már a kapusé, ezért arra gondoltam, kapura rúgom. Nem pont középen voltam, hanem kicsit jobbra, ezért a hoszszú sarkot céloztam, és minden erőmet beleadtam. Fantasztikus érzés volt látni, hogy bement.- Meg lehet fogalmazni, mi játszódott le akkor önben?- Nem könnyű, de mivel elfáradtam, azt sem tudtam, merre induljak. Aztán persze bevillant, hogy a szerelmemnek üzenek, de kissé furcsa volt átélni azokat a pillanatokat.- Furcsa volt?- Igen, furcsa, mert nem voltak nézők, akikhez szaladhatA Magyarország-Törökország Nemzetek Ligája-mérkőzés mindkét gólját korábbi debreceni akadémista szerezte: a jelenleg a Ferencvárost erősítő középpályás, Sigér Dávid és a tam volna. Aztán visszanéztem, és a társak olyan messze voltak, még a mi térfelünkön, hogy hirtelen velük sem ünnepelhettem, a távolból integettek. Talán csak Sigér Dávid volt közel hozzám, vele kezdtünk el örülni. Nagyszerű volt gólt szerezni, de telt ház előtt micsoda élmény lett volna! No persze szuper ez így is.- Az első és a második válogatottsága között több mint két év telt el, miért?- Tanulságos, az biztos... Amikor Moszkvában beálltam az utolsó fél órára, Szalai Ádám szeretettel köszöntött az öltözőben a debütálásom alkalmából. Jólesett, de persze mondtam neki is, Ausztrália ellen 2018- ban Georges Leekens már beküldött néhány percre, aztán jót nevettünk ezen. Ádám is mondta, így már emlékszik, de nézzem el neki, hiszen az a meccs tényleg nem most volt. török Kasimpasa szélsője, Varga Kevin. A Debreceni Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatóját, Herczeg Andrást kérdeztük a DLA-n pallérozódó két labdarúgóról: „Nagyon büsz-Nagyon jó volt akkor a megelőlegezett bizalom, és nyilván azóta is azért dolgoztam, hogy legyen második alkalom is. Biztosan volt oka, hogy azután sokáig nem kaptam meghívást a keretbe, mint ahogy annak is, hogy most viszont újra itt lehettem a legjobbak között.- Mégis, mit gondol, minek köszönheti a mostani esélyt?- Hívott Marco Rossi, és elmondta, figyelnek, és azt látják, egyre letisztultabb a játékom. Talán azt jelentette ez, hogy előtte, ha voltak is jó meccsek, sikeres megoldások, gólok is akár, sok volt a hiba, elkapkodott döntések jellemezték a futballomat, és szerintem ez utóbbiból lett egyre kevesebb. Nyilván fontos volt, hogy immár külföldön is kipróbálhattam magam.- Néhány éve Cigándon játszott kölcsönben: mit üzen a kék vagyunk rájuk, a mérkőzés után rengeteg telefonhívást, üzenetet, sms-t kaptam, amelyben gratuláltak nekünk, amiért nálunk nevelkedett ez a két remek játékos. Noha korosztályos játékosként többször kölcsön voltak adva, saját nevelésű játékosainkként tekinthetünk rájuk. Mindketten megérdemelték, hogy idáig eljussanak, a klubjaik után immár a válogatottban is nagyszerű teljesítményre képesek, ezt bebizonyították a törökök ellen is. Büszkeséggel tölt el minket, hogy ily módon tudták képviselni az akadémiánkat, a DVSC-t és Debrecen városát is.” Herczeg András összefoglalta azt is, milyennek látta annak idején az ifista Sigér Dávidot és Varga Kevint: „Dávid mindig erőssége volt aktuális csapatának, nagyon hasznos játékos gólja azoknak, akik mostanság futballoznak kevésbé ismert klubokban?- Hogy minden elérhető, csak akarni kell, és esetemben lépésről lépésre haladni. Nem lehet a válogatott csatársorában kezdeni a karriert, ez világos. Nekem jót tett, hogy a DVSC korosztályos csapatai után az NB Ill-ban kaptam lehetőséget, a cigándi, balmazújvárosi NB Il-es kitérők utáu mutatkoztam be az élvonalban. S bár jól indultam, fel is kapott a média, a közönség figyelt rám, nem hittem, hogy kész játékos vagyok. Tudtam, hogy fejlődnöm, tanulnom kell még. A tavalyi szezonban már jók voltak a mutatóim, és bár fájdalmas volt kiesni, a harmadik NB I-es szezonom után elérkezett az idő szintet lépni. Nem egyből a mély vízbe kerültem, hanem lépegettem előre, és a következő, elérendő célra figyeltem, tavaly volt a középpályán, jól kivette a részét az összjátékból. Nyerő típus, mentálisan nagyon erős, és van kisugárzása, ami miatt mindig hallgatnak rá a csapattársai. Cézáraikat, aki - jó értelemben - igyekszik mindenhol központi figura lenni. Látható, hogy sokat instruálja a pályán a többieket. Kevin pedig nagyon képzett labdarúgó, jól cselez, gyors, van benne kreativitás. Amikor legutóbbi kölcsönadása után visszatért a Debrecenhez 2017-ben, azonnal berobbant az élvonalbeli csapatba, felhívta magára a figyelmet, és mára rendkívül értékes játékossá nőtte ki magát. Jó érzés volt látni őket jól teljesíteni a válogatottban, mint ahogy a csapatot is élvezet nézni, stílusos és eredményes futballt játszik, örülünk a magyar futball sikereinek.” B. Z. ez már a külföldi szerződés volt. Titkon persze reméltem, hogy ez a válogatottsággal párosulhat, és nagyszerű érzés, hogy most, huszonnégy évesen itt tartok.- És milyen lesz visszatérni a Kasimpasához a gólja után?- Úgy engedtek el: sok sikert, de ellenük óvatosan - ez csak az ugratás volt, mert már kaptam a társaktól elismerő üzeneteket. A válogatottat szenvedélyesen szeretik, szerintem vannak török szurkolók, akik most tudták meg, ki vagyok és hol is játszom, remélem, ez a gól segít abban, hogy minél többet szerepeljek a csapatomban.- Mindenki kiemeli a csapategységet, a közösségi szellemet, érdekelne, hogy önnek mit ad a nemzeti csapat a kulisszák mögött?- Önbizalmat. Ez tényleg nem csak hangzatos szöveg! Gulácsi Péter, Willi Orbán Bajnokok Ligája-elődöntőt játszott nemrég, Szoboszlai Dominik a legjobb európai klubok ajtaján kopogtat, vagy azok Dominik ajtaján, és mégis, az ember megérkezik Telkibe, és azt érzi, hogy egyenértékű tagja a csapatnak. Azt, hogy akik idősebbek, erősebb klubokban játszanak, több meccs van a hátuk mögött, nem lekezelik, kioktatják, hanem segítik, bátorítják a fiatalabbat, rutintalanabbat. Lehet rosszul passzolni, de az ember akkor is a biztatást hallja, nem a leszúrást, és ez rengeteg lelkierőt ad. Nincsenek sztárallűrök, mindenki tudja, mi a feladata, és mit szeretnénk elérni. Az Izland elleni meccs után az öltözőben leírhatatlan volt a hangulat, és nem számított, ki rúgott gólt és ki ült végig a kispadon, mindenki ölelgette a másikat. Nagyon jó itt lenni! Ezek a debreceni fiúk! - Herczeg András nagyon büszke a volt akadémistákra A gólszerzők: Varga Kevin és Sigér Dávid Fotó: Balogh László
