Heves Megyei Hírlap, 2020. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
2020-11-02 / 256. szám
2020. NOVEMBER 2., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP 3 Ötletbörze arról, mit ne valósítsanak meg az idén November Talonba tett tervek Tari Ottó otto.tari@mediaworks.hu A pénzhiány kezelésének a lehetőségei határozták meg a képviselő-testület legutóbbi, maratoni hosszúságú ülését. Tari Ottó otto.tari@mediaworks.hu LŐRINCI A város vezetése a közös bizottsági tanácskozásokkal együtt reggeltől estig igyekezett keresni, hol lehet még spórolni, hogy „ne szálljon el” az idei költségvetés; Víg Zoltán polgármester azzal próbálta nyugtatni a grémium tagjait, hogy bár tízmilliók hiányoznak a kasszából, működési problémák valószínűleg nem lesznek, a beruházások terén viszont önmérsékletet kell tanúsítani. Utóbbit nem lesz könnyű betartani, mivel a fejlesztések jó részét a rendkívüli helyzetben el kellett halasztani. Ezek közé tartoznak az útfelújítások is, noha e téren a város több pontján tarthatatlan a helyzet. Az önkormányzat pályázati támogatással is megpróbálkozott, sikertelenül. A bizottsági ülésen jelen volt Horváth Márta, a Hatvani Tankerület igazgatója és Bakosné Vörös Andrea, a Hunyadi Mátyás Általános Iskola intézményvezetője is, akik a már zajló épületfelújításról elmondták: egyebek mel-HIRDETÉS__________ Az avar fele még a fákon virít Ballagás a selypi iskolában. A homlokzat felújítására még várni kell EH Fotó: T. 0. .hu lett az általános iskola felújításának eredeti terveiben még szerepelt a homlokzatok rendbetétele is, amit azonban anyagi okok miatt kihúztak a listáról. Egy következő, energetikai pályázat alkalmával azonban erre is sor kerülhet - közölték az illetékesek. Az is bizonyossá vált, hogy a selypi településrészen nem lesz fiókpatika. A városi gyógyszertárban tulajdonosváltás történt, s az új cégvezetés szándékai szerint bővül a szolgáltatások köre - egyebek mellett szombati nyitvatartási is terveznek de új gyógyszerszoba kialakítása helyett a házhoz szállításos megoldást részesítenék előnyben. Ami a további takarékossági intézkedéseket illeti, a korábbi tervekkel ellentétben egyelőre nem lesz díszkivilágítás a volt cukorgyári kultúrházon, nem helyeznek ki településszerte információs táblákat, nem nyílik meg a selypi jégpálya, nem készül el a jegenyesori járda a Mátravidéki Erőműnél, s ugyanitt nem lesz rendbe téve a kiserdő sem. A selypi közterületi játszótér telepítése pedig legalább két hetet „csúszik”. N em szeretem a novembert, szerintem senki sem szereti. Gyásszal kezdődik, gyertyalánggal, borongós reggelekkel, kikönyöklősödött estékkel. Nyálkás avarral, csöpögős orral, bedurrant rozáceával. És most még maszkkal is, ami legalább annyira kényelmetlen, mint amennyire hasznos, ha már az életigenlést választja az ember, értsünk ez alatt boltot, éttermet és kocsmát, buszt, vonatot, meccset vagy bármit. És ez így van jól. Nem szeretem a novembert a töklámpás kopogtatásával együtt sem. Gyerekként se szerettem, pedig akkor még nyoma se volt a halloweennek, legalábbis nálunk, a faluban hírből se hallottunk róla. Mégis, a többiek faragták a tököt ezerrel, igaz, nem sütőtököt, hanem rendeset, amit aztán gyertyástul kitettek az ablakba, hadd kapjon szívbajt a szomszéd, lobbanjon a firhang a nagyszülék mérsékelt örömére. Ezekhez a játékokhoz én nem adtam a nevem, mert nem szeretem a novembert, így a töklámpást sem - lám, nem is lett belőlem piromániás! Aztán az öltözködés miatt se kedvelem ezt a hónapot. Már nem elég papucsba dugni a lábam, ha vissza akarok szaladni a boltba, mert az imént elfelejtettem málnaszörpöt venni. Újra kell kezdeni a tortúrát: vastag zokni, bakancs, nagykabát. És bizony, eddigre már eltűnt a csajok lába is, meg minden, amitől csajok a csajok: rongybabákká váltak, legfeljebb a szemük vet szikrát a sapka alól, de régóta már, hogy az sem felém, a szürkeségbe süppedt vénember felé, hanem vissza a kigyúrt-kivarrott nyárba, amikor még tarka volt a világ annak, akinek most sem egyszínű. Túl a gyászon és a töklámpa pislogásán, túl a téliesített gázszámlákon is, de a hókotrókon talán még innen, leginkább a pesszimista varjak miatt kerülném a novembert, ha tudnám. Az óvatos gazdák még le se szerelték a kerti szivattyút, de ezek máris úgy köröznek az égen, mintha sosem lett volna tegnap. Az avar fele még a fákon virít, a fagyhatárért Alaszkáig kellene ásni, de ezek csak röpködnek a novemberi átmenetben, és mindenre azt mondják, ami egy gólyának, pintynek, csalogánynak eszébe se jutna. Nem tudom megszeretni őket, nem tehetek róla.
