Heves Megyei Hírlap, 2020. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
2020-11-07 / 261. szám
8 11 amuban suit Doaacsa ELGURULT ALMOK ES MESEK helyőrség Ágoston Szász Katalin „Dorkának volt egy babája, akit úgy hívott, hogy Györgyi baba. Együtt laktak anyuval és apuval egy ósdi házban, a legfelső emeleten. Sőt nem is a legfelsőn, hanem még annál is följebb, a padláson. Dorkáék lakását ugyanis az öreg ház padlásából alakították ki, ahol csak ők laktak, senki más. A harmadik emeletről egy eldugott lépcső vitt föl a lakáshoz, amely olyan magasan bújt meg, hogy galambok és cinkék röpültek az ablakok párkányára, és a szobákba mindig besütött a nap. Dorkának is volt saját szobája, ahonnan egy kerek ablak nézett le az utcára és a fák tetejére.” - Ilyen titokzatos és varázslatos álomvilágban játszódnak Harcos Bálint meséi. Az író 1997-től jelentet meg verseket, prózákat, tanulmányokat, illetve több szépirodalmi lap munkatársaként is tevékenykedett. A Pagony kiadónál 2015 óta jelennek meg gyerekkönyvei, legnépszerűbb sorozata egy cserfes kislány, Szofi mindennapjaiba enged betekintést, Cristina Quiles spanyol illusztrátor rajzaival. Legújabb kötete Dorka és az elgurult gomb címmel és Szimonidesz Hajnalka illusztrációival jelent meg 2019-ben. A könyvben három mesét találunk egy kislányról, egy kisfiúról és egy testvérpárról, ahogy mindannyian az elalvással küzdenek. Az első történet egy Dorka nevű kislány kalandjait meséli el az éjszakai, alvó városban, ahogy a babája ruhájáról leszakadt gomb keresésére indul, hiszen anélkül sem Györgyi baba, sem maga nem alhat el. A második, mind közül a leginkább érzékeny és’kifinomult elbeszélés Mirkó és fülesbaglya barátságáról szól: a kisfiú legnagyobb vágya, hogy megpillanthassa a tollas és puha kisállat szemét, melyet napközben soha nem nyit ki. A harmadik mesében Ábelt és Pannit kísérhetjük el, amint egy éjjel nyaralójuk padlására merészkednek, hogy ott régi és új barátokra találjanak. Harcos Bálint meséi a gyermekkor leginkább magától értetődő és ezáltal legemlékezetesebb állapotaiba repítenek vissza: „A kert egyszerre volt nekik titokzatos és otthonos. Voltak kisebb völgyei-dombjai, felső része, alsó része, belső kertje, veteményese, gyümölcsöse, de mind összenőve, elvadulva; Ábel és Panni a lábuk alatt a folyondárban néha fölfedezték egy lépcső maradványát vagy egy pince szellőzőjét, ahova bemásztak. Egész nap bunkert építettek,- tőrt faragtak, dióval célba dobtak - mindig akadt valami halaszthatatlan dolguk, a patakban piócát gyűjtöttek, barlangot vájtak, és a partján az öreg fűzfát, amely mélyen benyúlt a víz fölé, berendezték hajójuknak.” Bár a párbeszédek néhol kissé esetlenek, nagyon jól kitalált és felskicceit karakterekkel találkozhatunk mindhárom mesében. A különleges mellékszereplők a felnőttek számára is izgalmas és élvezhető, karikaturisztikus humort csempésznek a sorok közé. Mukk Irén varrónő és babakészítő például éjfélig csoszog és morog műhelyében minden hálóingben betévedő kislányra, Virgil, a kisegér pedig a dantei hagyományt követve vezeti végig a padláson az álmatlan gyerekeket. Szimonidesz Hajnalka álomszerű, csodálatos rajzai tökéletesen illeszkednek Harcos Bálint mesevilágába. A főszereplők bájos őszintesége és a mellékszereplők szellemes játékossága az illusztrációkon is visszaköszön. Számtalan lenyűgöző gyerekkönyv illusztrátoraként Szimonidesz Hajnalka most is olyan értelmezési mélységekre tapint vizuálisan, melyek gyermek és felnőtt lelkét egyaránt megérintik. „És a kisfiú viszi a kis baglyát. [...] Először elmennek az iskolába, aztán a könyvtárba, aztán az állatkertbe, és aztán a játszótérre. [...] Aztán odajön egy másik fiú... [...] És akkor ez a fiú megdobja a kis baglyot, de a kisfiú megvédi, és odaugrik eléje. Mert nem akarja, hogy bántsák. Mert a kis bagoly a legjobb barátja, és akkor is a legjobb barátja marad örökre, ha nem nyitja ki a szemét sosem... - Ebben a pillanatban besötétedett. Már nem lehetett látni semmit. És ekkor: a kis bagoly kinyitotta a szemét. És Mirkó látta. Néztek egymás szemébe. Mirkó nézte, nézte. De már nem ébren volt, hanem aludt.” - Harcos Bálint kedves meséi ráébresztenek arra, hogy mi magunk is, ahogy a szereplők, miközben az elalvásra vágyunk, arról beszélünk és olvasunk, igazából már réges-régen álmodunk. Harcos Bálint: Dorka és az elgurult gomb - Mesék az elalvásról. Szimonidesz Hajnalka rajzaival. Pozsonyi Pagony, Budapest, 2019 un a lap alatt KOZEPFOLDE, NEM KÖZÉPFOKON Kántor Mihály J. R. R. Tolkien gazdag fantáziavilága már a nyolcvanas évek elején megihlette a videojáték-készítőket és művei azóta is tucatnyi játékhoz szolgáltak alapul. Az 1982-es The Hobbit című szöveges kalandjáték az azonos című regény történetét követte, és emellett számos - akkoriban innovatívnak számító - játéktechnika megoldást is felvonultatott. Sajnos három folytatása, A Gyűrű szövetsége eseményeit feldolgozó The Fellowship of the Ring, a Samu és Frodó mordori útjára fókuszáló Shadows ofMordor, illetve a Samu főszereplésével készült 1989-es Crack of Doom ha decens játékok is voltak, nem sikerült nekik megismételni a The Hobbit kritikai, illetve közönségsikerét. Az 1987-ben megjelent War in Middle Earth az első stratégiai játék volt, melyben Középfölde seregeit irányíthattuk, majd ezt követte a stratégiai elemeket az akcióval ötvöző J. R. R. Tolkien’s Riders of Rohan, mely jórészt A két torony nagy csatáit dolgozta fel. A 2001-ben indult mozifilm-trilógia aztán új életet lehelt A Gyűrűk Ura videojátékokba. Az Electronic Arts megkaparintotta a filmek játékadaptációs jogait, ezzel párhuzamosan pedig a konkurens Vivendi a regények adaptálási jogait. Ezzel egy meglehetősen faramuci helyzet állt elő, amiképpen a két kiadónak kínosan ügyelnie kellett, nehogy olyan elemeket adaptáljanak a játékaikba, melyeket a filmekhez találtak ki, illetve olyanokat, melyek csak a regényekben szerepeltek. A legjobban persze a játékosok jártak, akik a kétezres évek végéig bőséggel válogathattak a valóban tucatnyi megjelent cím közül. 2010-re aztán a Warner Bros megszerezte az összes jogot és ezzel egy kézbe került Középfólde. Első művük, a fiatalabb játékosokat megcélzó The Lord of the Rings: Aragom’s Quest volt, melyben a három könyv legfontosabb eseményeit játszhattuk le Aragom szemszögéből. Emellett két Lego-játék is készült, melyek a filmtrilógia, illetve az első két hobbitfilm történetét dolgozták fel a Forrás: voidu.com Lego játékoktól megszokott könnyed, humoros formában. Ezzel párhuzamosan két naturalisztikusabb, emelt korhatáros játék is született, melyek az irodalmi kánontól eltérve új szereplőket és helyszíneket építettek be. A 2014-es Middle-earth: Shadow of Mór dor, majd három évvel később megjelent folytatása, a Middle-earth: Shadow of War nemcsak színes adalékoknak bizonyultak a tolkieni örökséghez, de önmagukban is érdemes művek voltak. A két játék története A hobbit és A Gyűrűk Ura között eltelt 60 év krónikája, hőse pedig a kósza Talion, aki családjával Mordor Fekete Kapuját őrzi. Szauron ork seregei három vérszomjas fekete numenóri kapitány vezetésével rájuk törnek és rituálisan meggyilkolják Taliont és vele feleségét és fiát is. Céljuk, hogy az áldozattal megidézzék maguknak a Másodkor legnagyobb tünde kovácsának, Celebrimbomak a szellemét. Förtelmes tervükbe azonban hiba csúszik, midőn a halálból viszszahívott kovácsmester Talion testét szállja meg, és hívja életre, hogy együtt álljanak majd bosszút. S bár közös céljukat többé-kevésbé meg is valósítják az első játék végére, a folytatásban a szövetségesek már szembekerülnek egymással. Celebrimbor szándékairól lassan kiderül, hogy nem túlságosan tiszták, Taliont pedig megkísérti az Egy Gyűrű, és miután elpusztítja a gyűrűlidérccé változott Isildurt, világossá válik, hogy neki kell majd elfoglalni a helyét Szauron seregében. Persze ez a komor végkicsengésű történet a regénytrilógiában lefestett háború előhírnökeként funkcionál, és ezen funkcióját maradéktalanul el is látja. Maga a játékmenet mindkét esetben hasonlít a többi nyílt világú, külső nézetes akciókalandjátékra, melyekben a vidéket keresztbe-kasul bejárva hajthatunk végre mellékküldetéseket vagy követhetjük a sztori fő csapásirányát. A játékok eredeti vonásai a kiválóan megvalósított tömeges csata- és ostromjelenetekben, illetve az úgynevezett nemezisrendszerben mutatják meg magukat. Előbbiek során némi ügyességgel a filmeket idéző látványos kaszkadőrmutatványokat adhatunk elő, míg utóbbi emlékezetes ellenfelekkel ajándékoz meg bennünket. A nemezisrendszer lényege, hogy az arctalan ork seregek tisztjei, kapitányai és hadurai nevesített, egyéni figurák. Ha szembekerülünk velük, a karakterek a párbaj kimenetelétől függően változnak meg. Amennyiben legyőztek bennünket, előléptetik őket, és amikor legközelebb találkozunk velük, már erősebbek, illetve jobban felszereltek lesznek - sőt gúnyolni is fognak bennünket, emlékeztetve korábbi vereségünkre. Ha úgy alakult, hogy megsebesítettük őket, ám sikerült kereket oldaniuk, később már rajtuk lesznek az általunk okozott sebhelyek, sérelmüket pedig ádáz haraggal szólják majd a fejünkre. Abban az esetben, ha mi kerekedünk felül, az egész seregük gyengül, ám megtehetjük azt is, hogy átállítjuk őket a saját oldalunkra, ilyenkor pedig a csapataik is követik őket. A második játékban ezt a rendszert még tovább bővítették, ahol az online funkcióknak köszönhetően más játékosokkal is összeakaszthatjuk a kardot vagy akár indíthatunk ostromot az erődjeik ellen. A Middle-earth: Shadow of War novembertől ingyenes elérhető a PlayStation Plus előfizetői számára. (Middle-earth: Shadow of Mordor; Middle-earth: Shadow of War. Platform: PC, PlayStation 4, Xbox One) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. november
