Heves Megyei Hírlap, 2020. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
2020-10-24 / 249. szám
2020. október 24. IV. évfolyam 43. szám www.helyorseg.mcj^ IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET n csak állok, s hirtelen megértem a kikötők Ék Döme Barbara fZ Az 1848-as zalatnai O Fecske Csaba ■■ novellája ZJ mészárlás áldozataira emlékezünk (j gyerekversei magányát n Miklós Lajos járműgyártó mester budapesti üzemének irodája (1940) Forrás: Fortepan/Miklós Lajos onvv 15 Emberek a fegyverek mögött Szilágyi Diána Él a keleti parton egy amerikai srác, aki kicsi gyermekkora óta rajong a háborús történetekért. Két nagyapja is harcolt a második világháborúban, egyikük egy B-iy-es bombázón, a másik pedig tengerészgyalogosként szolgált, unokáiknak pedig újból és újból elmesélték tapasztalataikat és történeteiket. A fiú nem is habozott továbbadni ezt a tudást; testvérével és barátaival már 15 évesen katonai újságot szerkesztett, cikkeket írt, légi bemutatókra járt és mindent elolvasott a második világháborúról, ami a keze ügyébe akadt. Az azóta eltelt 25 évben sem tétlenkedett, tavalyjelent meg negyedik könyve, amely már magyarul is olvasható. Az írót Adam Makosnak hívják; ismerkedjenek meg vele és méltán világhírű munkáival! Makos igazi megszállott. Mindent tud a fegyverekről, a hadászati technikákról, főszereplői is mindig katonák, de főleg az emberi tapasztalatok érdeklik. Művei azért izgalmasak, mert valóban megtörtént eseményeket mutatnak be, ezért egyaránt érdekesek a hadtörténetben jártas, a különböző harcászati nemek technikai részét értőknek, de a kordokumentumokra nyitott, emberi történetekre éhes olvasóknak is. írásait több éves, országokon átívelő levéltári kutatómunka, forráselemzés teszi teljessé, alapítványa segítségével pedig mindig meglátogatja az eredeti helyszíneket is. A túlélők levelezése, családtagok, szemtanúk visszaemlékezései alapján születnek meg a könyvek, amelyeket több tucat korabeli fotó, térképvázlat tesz teljessé. Nagyon színvonalas, tudományos alapossággal lejegyzett, mégis gördülékeny, olvasmányos stílusban megírt művek ezek, mint egy-egy csatajelenetekkel tarkított kalandregény, ugyanakkor rendkívül sok plusz adalékot tartalmaznak a korszakról az egyes szereplők privát életeseményein keresztül. Makos munkája folyamatos versenyfutás az idővel, hiszen nagyon idős, ma élő háborús veteránok elbeszélései alapján konstruálja meg írásait. Egy veterántalálkozón akadt egy a koreai háború idején, 1950 decemberében történt esetre is, amelyből hét év interjúzás, anyaggyűjtés és kutatás után 2017-ben született könyv, és a Black Lives Matter mozgalom tüntetéseitől hangos USA-ban óriási rajongótábort szerzett az írónak. A végtelen ég hősei egy különös barátságról szól, amely a szegénységből kitörni vágyó fekete fiú és egy jómódú, a Haditengerészeti Akadémia mélykék köves gyűrűjét büszkén viselő, a fehér elit köreibe tartozó vadászpilóta között szövődött. Az akadémiáról, ahol Thomas Hudner is végzett, száz év óta kerül ki a haditengerészet krémje, egytől egyig fehér férfiak. Jesse Brown pedig a haditengerészet legelső afroamerikai pilótája volt, aki együtt szolgált Tom Hudnerrel a 32- es repülőszázadban, a legkiválóbbak között, egy olyan korszakban, amikor a pincér legálisan megtagadhatta tőle, hogy felvegye a rendelését, és szobát sem kaphatott egyetlen jobb hotelben sem. Anyahajójukon, a ÜSS Leyte fedélzetén voltak ugyan feketék; a teljes takarító- és konyhai személyzet, no meg Jesse Brown... Makos részletekbe menően és érzékletesen festi le a két férfi eltérő karakterét, életútját, amely egy földközi-tengeri hadgyakorlat során vesz döntő fordulatot, amikor megkapják a hírt, hogy a kommunista Észak-Korea megtámadta a demokratikus Délt. vezervers Tóth Erzsébet Féknyúz A féknyúz kisfiam az, amikor a szokásosnál is nagyobbat hazudnak neked. Hogy mi a hazugság, nehéz megállapítani, de ha élve megnyúznak, vagy nem fog a fék csúcsforgalomban, tudni fogod, mi nem áz. Tényekről csak magad tájékozódhatsz, hiába ismered J.L. Borges lexikonját az eleve lehetetlen dolgokról. Ő már régen élt, nem ismerte a véleményvezéreket. A tényeket most a vélemények helyettesítik. Én nem ismerek egy véleményvezért sem, így nekem kell a véleményemet kialakítanom. Kellene. De nem vagyok olyan helyzetben, hogy véleményem legyen. A szüleimnek sem volt, így nem adhatták át nekem. A szomszédnak sem volt. Vagy nem osztotta meg velem. Az iskolában volt egy pár véleményvezér, aztán hosszú évtizedekre eltűntek, nem is hiányoztak nagyon. Vélemény nélkül jól lehet boldogulni, jobban, mint véleménnyel. A vélemény bajjal jár, olyan, mint a spanyolnátha, milliók halhatnak bele. Ez a véleményem. De én csak egy birka vagyok, 1 legelek a mérgezett fűből, iszom a poshadt patakból, plázákba be nem teszem a lábam, nehogy megfertőződjek valami véleménnyel. folytatás a 3. oldalon I 4
