Heves Megyei Hírlap, 2020. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
2020-09-05 / 208. szám
2020. SZEPTEMBER 5., SZOMBAT SPORT 15 Győzelmet ért Szoboszlai Dominik remek szabadrúgásgólja Törökverés után oroszok Szoboszlai érezte, hogy be fog menni a jól eltalált lövése Fotó: MTI Bravúros győzelemmel nyitott labdarúgó-válogatottunk a Nemzetek Ligája B divíziójának 3. csoportjában, csütörtökön Szoboszlai Dominik pazar szabadrúgásgóljával 1-0-ra verte a törököket Sivasban. Vasárnap már jön a második mérkőzés, a Puskás Arénában az oroszok ellen (18.00, tv: M4 Sport), a koronavírusjárvány miatt ez is zárt kapuk mögött. Mediaworks-összeállítás szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS A válogatott úgy nyert 1-0-ra, hogy akár nagyobb arányú győzelmet is arathatott volna. A 19. percben Szoboszlai Dominik lövése után, amelybe Sallai Roland még beleért, a labda a kapufáról kifelé pattant, a 34. percben pedig Holender Filip találta el a felső lécet. A 80. percben aztán Szoboszlai 30 méterről végzett el szabadrúgást, és a labda a bal kapufáról most a hálóba vágódott! A pazar gól és a helyzetek mellé tetszetős, kombinatív játék társult, jó volt látni a magyar válogatottat.- Van olyan érzés, amikor eltalálod a labdát és látod, hogy be fog menni - na, nekem körülbelül most ez volt, iszonyatosan jól eltaláltam, és szerencsére a kapufáról befelé pattant - mondta az M4 Sportnak a góljáról Szoboszlai Dóminik a mérkőzés után.- Nagyon jó mérkőzést játszottunk, végre megmutattuk, milyen kvalitás van a csapatban - ezt már Sallai Roland nyilatkozta, aki ezúttal ékként játszott, méghozzá kiválóan. - Büszkék vagyunk magunkra, s reméljük, az egész ország büszke ránk. Az ő térfelükön játszottunk, ha kicsit jobban figyelünk, már az első félidőben eldönthettük volna a mérkőzést. Marco Rossi szövetségi kapitány a lélektani szempontokat emelte ki:- A törökök lebecsültek minket, mi viszont megleptük őket. Az első félidőben nagyon jól teljesítettünk. A másodikban már nekik voltak inkább lehetőségeik, de azt gondolom, megérdemelten győztünk - jegyezte meg a kapitány, aki beszélt arról is, honnan jött az ötlet, hogy 3-5-2-es hadrendben álljon fel a válogatott. Válogatottunk összeállítása a következő volt: Gulácsi - Lang, Orbán, Szalai A., - Fiola, Nagy Á., Sigér (Schäfer, 60.), Szoboszlai, Holender - Szalai Á. (Nikolics, 70.), Sallai (Kalmár, 81.).- Kétszer már játszottunk 3-5-2-ben. Az elmúlt tíz hónapban nagyon sok statisztikát néztünk végig, s azt láttuk, így kevesebb gólt kaptunk - jegyezte meg a szakvezető, aki érzelmesen zárta az értékelését:- Azt kértem a játékosoktól, a hazájukért harcoljanak. A csapatmunka diadala volt a győzelmünk, s önbizalmat adhat a folytatásra. Ha így játszunk ezután is, akkor sikeresek leszünk, és a szurkolók is velünk lesznek. A törökök szövetségi kapitánya, Senol Günes elismerte, hogy Szoboszlaiék jobbak voltak, de azért belerúgott a magyar futballba...- Mivel néhány nap alatt két mérkőzést játszunk, több fiatalnak lehetőséget adtunk, de most az egész csapat gyengén teljesített. Az ellenfelünk sokkal motiváltabb volt, jobban játszott. A magyaroknak nagy lökést adhat ez a diadal, annak ellenére, hogy az övék a leggyengébb csapat a csoportunkban, igazi harcosok voltak. A Nemzetek Ligája B divíziójának 3. csoportjában a másik csütörtöki mérkőzésen az orosz válogatott Moszkvában 3-1-re verte a szerbeket. Rossi vasárnap már Bese Barnabásra és Bolla Bendegúzra is számíthat, de csapatunkra nem vár könnyebb feladat a két éve vb-negyeddöntős oroszok ellen, a jogelőd Szovjetuniót is ideszámítva legutóbb 42 éve sikerült legyőzni az ellenfelet. Ám ahogy arról már szót ejtettünk, a törökök elleni siker önbizalmat adhat a mieinknek ahhoz, hogy megtörjék a rossz sorozatot. Valter Attila idén ott lehet a Giro d’ltalián vagy a Vuelta a Espanán Megálmodta: csúcson a Kékestetőn Cofidis ■ íb—f * m 1 re ■ NT"! Még nagyon sokszor szeretné átélni a győzelem érzését Fotó: MTI KERÉKPÁR A 41. Tour de Hongrie-n Valter Attila a szerdai, kékestetői királyetapon állva hagyta a mezőnyt. A CCC World Tour-csapat versenyzője nagyszerű szakaszsikerével egyszerre az összetett versenyt és a hegyi pontversenyt is megnyerte.- Talán már elhiszi, hogy nem álom. Hogy érzi magát, ülepedtek már kicsit a szerdán történtek?- Egyelőre a felhők fölött járok, megállás nélkül nézegetem vissza a tévé- és videófelvételeket, képeket, és próbálom visszaidézni, mi minden történt, hogy minél tovább megőrizzem az emlékeimben ezeket a jeleneteket. Apró szépséghiba, hogy csütörtök reggel suliba kellett mennem, így még válaszolni sem tudtam arra a rengeteg gratuláló üzenetre, amit kaptam, és kapok folyamatosan azóta is.- Azt láttuk, a lábai milyen erősek voltak, de fejben is annak kellett lennie az utolsó emelkedőn. Nem ijedt meg, amikor az ausztrál Damien Howson megindult kicsivel több mint két kilométerrel a cél előtt?- Egyáltalán nem, már csak azért sem, mert én ezt nem is mondanám megindulásnak, tulajdonképpen annyi történt, hogy a mi csapatunk támadását vitte tovább, majdhogynem kényszerből, mert így szerzett egy kis előnyt. De nekem egyértelmű volt, hogy még túl meszsze van a céltól, egy idő után láttam is a mozgásán, hogy már nem friss, és elkészült az erejével. Ekkor jött el az én időm, és így pont jól jött ki minden.- Kötélidegekre vall, hogy ennyire türelmesen végig tudta vinni, és mindössze hétszáz méterrel a cél előtt indította el a támadását.- így álmodtam meg, és így is sikerült megcsinálni! Tudtam, hogy ennyi elég lehet az összetett győzelemhez; főleg, miután a záró szakaszra a végső esélyesek szinte mind azonos idővel érkeztek meg. Emiatt a szakaszközi sprinthajrákra direkt nem is mentem rá, tudtam, hogy csak felesleges erőpocsékolás lenne. Az időjóváírás miatt mindenképp elsőként akartam beérni, de azt sem mondanám, hogy kicentiztem, mert azért nem egy-két másodperccel nyertem, hanem tízzel. Már tavaly is ott voltam a tűz közelében, amikor az öszszetett harmadik helyén végeztem, de akkor valamit nem csináltam ennyire jól. Talán túlvállaltam magam, vagy nem volt tökéletes a taktika és a tervezés, de ezúttal tényleg minden klappolt.- Elbírta végül azt a nyomást is, hogy a bivalyerős mezőny dacára itthon kimondvakimondatlanul mindenki öntől várta a nagy eredményt, ön volt a verseny arca, ön nézett viszsza az óriásplakátokról, mindenhonnan. Vagy ez nem volt pluszteher?- Őszintén szólva a végére már kezdett kicsit sok lenni a felhajtás. Úgy is mondhatnám, rezgett a léc, nehogy túlstresszeljem magam a fokozott elvárás miatt, de szerencsére nem volt vele probléma, mi több, a magam javára fordítottam, és inkább erőt tudtam meríteni belőle. De tény, nem mindig segíti az embert, amikor ekkora körülötte a „hype”, szerintem például Dina Márton is rágörcsölt arra, hogy ő volt a másik, akit velem együtt folyton magyar esélyesként emlegettek. Mármint persze ezek alapvetően kellemes terhek egy bizonyos szintig, de tudom, hogy Marci sokkal jobb versenyző annál, mint amit a mostani huszonegyedik helye mutat.- Vissza tud emlékezni, mi futott át az agyán, amikor a szurkolók hangorkánja közepette áttekert a célon?- Vissza tudok, csak éppen leírni, elmondani nem tudom, nincsenek rá szavaim, micsoda érzés volt... Azt mindenesetre mondhatom, hogy még nagyon sokszor szeretném ugyanezt érezni!- Innentől már a nagy háromhetesekre is megfogalmazna merészebb célokat?- Mindenképpen! Próbálok folyamatosan nagyobb és nagyobb célokat kitűzni magam elé, eddig is így tettem, és mindig sikerült átugranom a lécet, ez a legegyszerűbb és leginkább magától értetődő módja a fejlődésnek, a szintlépésnek.- Már idén is láthatjuk nagy körversenyen?- Majdnem biztos, hogy igen. Az év hátralévő részében úgy néz ki a programom, hogy szeptember közepén a Szlovák körversenyen indulok, majd szeptember 30-án a La Fleche Wallonne egynaposán, utána pedig vagy a Giro d’Italián vagy a Vuelta a Espanán.- Ön melyiket szeretné jobban?- Talán a Girót, de nem biztos, hogy az lenne a jobb. A Vuelta idén rövidebb, és kisebb a mezőny is, a szakaszok is jobban fekszenek nekem, úgyhogy azon talán könynyebb lenne jó helyezést elérni, szakaszdobogót vagy top tízes helyezést... Meglátjuk! Kohán Gergely/NS JEGYZET Buborék Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu „Ez egy rémálom! Jelenleg csak arra vágyom, hogy viszszakapjam a szabadságomat. Utálatosan bánnak velünk, de ez nem mentség a vereségemre. Nem az amerikai szövetség hibája, hogy négy mérkőzéslabdát sem tudtam értékesíteni. Harminc negatív teszt ellenére is fogolyként és bűnözőként bánnak velünk. Szörnyűek a körülmények. Ha ezt előre tudom, soha nem tettem volna be a lábamat erre a tornára.” Babos Tímea párostársa, a francia Kristina Mladenovic fakadt ki ennyire az amerikai nyílt teniszbajnokságon, megelégelve a szervezők szerinte túlzott szigorát. Tudni kell, őt valóban nem négynaponta tesztelik, mint a többieket, hanem minden egyes napon, ugyanis személyesen is találkozott Benoit Paire-rel, az ugyancsak francia teniszezővel, aki elkapta a koronavírust, ráadásul Mladenovic kizárólag az edzések és a versenyek idejére hagyhatja el a szállodát. Tényleg szörnyű lehet. Hanga Ádám ugyanezt luxusbörtönnek nevezte a spanyol kosárlabda-bajnokság rájátszása idején, amikor a csapatokat hermetikusan elzárták a külvilágtól, ezt megerősítette Sallói Dániel, a Kansas City futballistája, amikor ott zajlottak a mérkőzések a floridai buborékban, és a bezártság akkor ts1 frusztráló egy idő után, ha a körülmények valóban a luxust kínálják. Nem is olcsó, az NBA például a bajnoki döntő végéig tartja a buborékban a még talpon maradt csapatokat, ami nem kevesebb, mint 160 millió dollárjába kerül, aminek a súlyát jobban érezzük konvertálva: ez 48 milliárd forint. Ez az ára a túlélésnek. Ha ez a buborék valamiért szétpukkanna, a kosaras nem kosarazhatna, a teniszező nem teniszezhetne, elmennének a szponzorok, sportágak sora menne tönkre, különösen a nagy tömegeket vonzó látványsportok körében, sportolók ezrei veszítenék el a megélhetésüket, szurkolók és gyerekek maradnának a kedvenc időtöltésük, illetve a sportra ösztökélő példaképek nélkül, mire egyszer sikerül majd leszámolni a járvánnyal. A sportolóknak valóban hihetetlenül szigorú protokollnak kell megfelelniük. Egyszer sem kellemes, ha valakinek egy pálcát nyomnak fel az orrán keresztül csaknem az agyáig, két-három naponta szörnyű lehet, és többen is állítják, lehetetlen megszokni. Ha pedig valaki elkapja a vírust, utána kevés a két negatív teszt, még komoly vizsgálatok is megelőzik a visszatérést. Ám ezt el kell viselniük, hogy azt tehessék, amihez a legjobban értenek, és azért is, hogy az élsport ne váljon teljesen a járvány áldozatává. Persze Mladenovicnak is megvan a maga igaza. • Ez tényleg egy rémálom.
