Heves Megyei Hírlap, 2020. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

2020-09-01 / 204. szám

fl, FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 2020. SZEPTEMBER 1., KEDD HÍREK Avatják az új községi utat NA3YÚT A Magyar falu prog­ram keretében, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. beruhá­zásában, megújult a 32106- os jelű nagyúti bekötőút két kilométeres szakasza. A be­ruházás részleteiről ünnepi keretek között ma 14 órától ad tájékoztatást a falu Kál felőli végén lévő település­táblánál Szabó Zsolt ország­­gyűlési képviselő, Tóth Géza, Nagyút polgármestere és Szabó Zoltán, a Magyar Köz­út Nonprofit Zrt. Heves me­gyei igazgatója. S.S. Folytatódik a fotópályázat Fotópályázatot hir­detett 2020 Nyár - Aldebrő könyve címmel a helység ön­­kormányzata. A pályázatso­rozatnak az előzménye volt a téli, illetve a tavaszi kiírás. A nyári időszakra vonatkozó pályázat szerint ebben a ne­gyedévben a faluról szóló iro­dalmi alkotásokkal - vers, novella - is be lehet nevezni. A képeket és a verseket e-mailben várják. A beadási határidő szeptember 30-a. A legjobb fotókból könyv ké­szül, illetve díjazzák is a leg­kiválóbbakat. S. S. Elismerések helyi kiválóságoknak o' Az önkormányzat augusztus 20-a, nemzeti ünnepünk alkalmából szá­mos kitüntetést adományo­zott. Az önkéntes tűzoltók közül Kulcsár Péter és Be­­senyei Balázs Szihalom Köz­ségért Érdemérmet vehetett át. A helyhatóság Rengéné Kiss Edinának, Galyasné Dósa Katalinnak és a Kis Bocs Baba-Mama Közhasz­nú Egyesület részére Sziha­lom Kultúrájáért Érdemér­met adományozott. Richter Csaba és Antal Csaba Pol­gármesteri Dicsérő Oklevél elismerésben részesült. S. S. Daniela Jauregui: a művésztelep kifejezetten inspiráló volt Testvérük a nyúl, amely a létük meghatározó társa m Daniela Jauregui: megtaláltam egy olyan országot, ahol a testvéreim élnek Fotó: Fuzeshirek.hu További izgalmas hírekért látogasson el ide: HEOL.hu SZIHALOM Daniela Jauregui mexikói festőművésszel, a Szabadkéz Művésztelep 2020-as projektjének egyik résztvevőjével be­szélgetett Szurcsik József. A Munkácsy Mihály-díjas magyar festőművész, grafikus, képzőművész, a Magyar Képzőművé­szeti Egyetem oktatási rektorhelyettese a Hírlap kérésére vállalta az interjú elkészítését, amit szer­kesztett formában közlünk. Sike Sándor . szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu- Mexikóból érkezett Sziha­­lomra. Mit jelent az ön számára Magyarország, mit gondol az itt élő emberekről, milyen ér­zés itt alkotni egy képzőmész számára?- Innen nézve Mexikó va­lóban egy távoli világ, hiszen másik földrészen van. Mexi­kóvárosban születtem, amely telis-tele van színekkel, érzel­mekkel és temperamentum­mal. Amikor először Magyar­­országon jártam, meglehető­sen jó érzés ragadott magával, úgy éreztem, megtaláltam egy olyan országot, ahol a testvé­reim élnek, rátaláltam az én „testvérhazámra”.- Mennyire fogadták nyitott­sággal az itt élők, mennyire be­fogadók a magyar emberek?- Magyar barátaim köz­vetlenül az ideérkezésemkor máris nyitott szívvel fogad­tak. Sokat köszönhetek nekik, hálás vagyok azért, hogy úgy érzem, mintha hazaérkeztem volna, valahányszor csak al­kalmam van ismét önökhöz jönni. Ez az érzés pedig sosem gyengül, sokkal inkább egyre csak erősödik bennem.- Egy művésztelepre hívták meg önt Szihalomra. Milyen ha­tások érték ezen a Heves me­gyei településen? Hogyan érzi itt magát a Szabadkéz Művész­telepen?- Kótai Tamás képzőmű­vész, a Szabadkéz Művészte­lep kurátorának, művészeti vezetőjének a meghívására ér­keztünk a párommal, Stano Cerny festőművésszel az al­kotótáborba Mexikóból. így a szihalmi művésztelepi mun­ka befejeztével mindketten el­mondhatjuk, hogy nagyon szí­vélyes és barátságos fogadta­tásban volt részünk mindvé­gig. ló érzés volt megtapasztal­ni azt is, hogy mennyire sokan érdeklődnek a jelenkori kép­zőművészet iránt, jó volt ilyen sok emberrel találkozni a mű­vésztelep zárókiállításának a megnyitóján és beszélgetni velük művészetről, a világban zajló jelenségekről, az életün­ket érintő kérdésekről. Nagy köszönet illeti a szervezőket - Kótai Tamás vezető kurá­tor mellett Gulyás Andrea és Huszár Imre képzőművé­szeket is, és természetesen a Magyar Tár-ház vezetőit, Far­kas Ildikót és Márkus Jánost, akik biztosították egyebek kö­zött az alkotáshoz szükséges megfelelő körülményeket, va­lamint a megnyitóeseményt követő gasztronómiai élményt is. Köszönöm a támogatóknak is a segítséget, akik lehetővé tették a Magyar Tár-ház és a Szabadkéz Alapítvány szá­mára, hogy idén ismét meg­valósíthassák a művésztelepi programjukat.- Az ön művészetében karak­teresen jelen van egy szimbo­likus élőlény: a nyúl. A kiállí­táson bemutatott műveit néz­ve felmerül a kérdés, miért ép­pen a nyúl?- Ott, ahonnan én szárma­zom, a saját indián kultú­ránkban erős spirituális kap­csolatban vagyunk a termé­szet erőivel, az élőlényekkel, a jelenségekkel. Én magam- és a felmenőim is - test­vérként tekintünk a nyúlra, az életünk meghatározó tár­sa, akikkel különös erős ka­pocs ez a fajta testvériség. Ez fejeződik ki az itt bemutatott alkotásaimban is. Ráadásul volt szerencsém a művészte­lepi időszakot egy valódi gyö­nyörű, fekete „nyúl nővérem­mel”, Petrával együtt átélni, sokat jelentett számomra az ő közelsége.- Ezek szerint nem egyszerűen csak egy modellről beszélünk, akit a művész lefest?- Ó, nem! Egyáltalán nem csak modell!- Milyen volt a munka itt, eb­ben a környezetben? Mi min­dent adott önnek, önöknek ez a művésztelep és a helyiek?- Három hét telt el ebben a környezetben, ami számomra, és mondhatom azt is, hogy mindannyiunk számára na­gyon inspiráló volt. Telítőd­tünk kreatív energiákkal, jó volt látni a többieket, a magyar művészeket alkotás közben, belepillantani a művészeti bo­szorkánykonyhájukba, hiszen az alkotói magányból kilép­ve a közös helyszínen történő alkotás új lehetőségeket kínál mindenki számára, akiknek ez éppen megadatik. A legna­gyobb értéke a művésztelep­nek, vagy inkább úgy monda­nám, a legnagyobb hozadéka a műalkotások létrehozásán túl a közös gondolkodás, az egy­más kultúrájának, művésze­tének megismerése, ami vé­gül is egy pozitív világkép ki­alakításának a lehetőségét kí­nálja. Hazatérve majd a meg­szokott életünkbe, a művész­telep végeztével, gyarapítja az élményalapú kincstárunkat ez a sok tapasztalat, aminek kö­szönhetően teli új érzésekkel, érzelmekkel és vadonatúj pro­jektek tervével építjük majd a saját és persze, akár a közös művészeti életünk jövőjét.- Ezek szerint elégedettnek érzi magát, megfelelően tartal­masnak ítéli az itt töltött há­rom hetet?- Feltétlenül elégedett va­gyok, nagyon jól éreztem ma­gam és nagyon tartalmas volt ez az időszak számomra. Az itt töltött idő erős hatással volt rám és biztos vagyok benne, hogy vissza fogok jönni ide, máris új terveket kezdtem sző­ni a jövőre nézve. Úgy érzem, hogy bármennyire is vagyok másmilyen, és az én kulturális vagy szocializációs környeze­tem is meglehetősen különbö­zik az ittenitől, mégis nagyon közel érzem magamhoz a he­lyi embereket, és valóban azt érzem, hogy az önök hazája és ez a szűkebb környezet, a vi­déki Magyarország valahol az enyém is. Ez nagyon jó nekem és fontos dolog a számomra. Az elmaradt majális legfőbb rendezvényeit is megtarthatták Jó hangulat nyárbúcsúztatón KÁPOLNA A település nyárbú­csúztató rendezvényén Blahó László, a kompolti polgárőr­ség vezetője volt segítségünk­re a tájékozódásban. A megyei szervezet pa­rancsnokhelyettese nem vé­letlenül vette ki részét a szer­vezőmunkából, illetve kala­uzolt bennünket is: ez a nap egyúttal a vírushelyzet miatt májusban elmaradt majális pótlása is volt. Márpedig a he­lyi hagyomány szerint a ma­jálison játékos, kerékpáros és más ügyességi vetélkedőket tartottak a legfiatalabb kor­osztálynak, az óvodáskorúak­­tól a tinédzserekig. Kerékpáros ügyességi versenyt is tartottak Fotó: Sike Sándor Dr. Berecz Kálmán, Kápol­na polgármestere kérdésünk­re az esemény helyszínén el­mondta, hogy ez az augusztus 29-i nyárzáró fesztivál egyfaj­ta esszenciája az elmaradt ren­dezvényeiknek. Az idén keve­sebben vannak kint a megszo­kottól, de ez a szombat mun­kanap, ami befolyásolja a rész­vételt, ám a hangulatot egyál­talán nem. Délidő lévén jó ebédhez szólt a nóta. A színpadon a Pocó Együttes - Báder Ernő édes­apjának a cigányzenekara - játszott. Ami a jó ebédet jelentette, az a főzőverseny öt csapatának a főztje volt. S. S. Ballagtak az ovisok FÜZESABONY A Hétszínvirág óvoda 45 nagycsoportosa - rendhagyó módon - a múlt hét végén ballagott el az intézményből. A korona­­vírus-járvány miatt kényszerültek augusztus végére halasztani a búcsút, amikor szigorú intézkedések mellett megtartották az ese­ményt. A gyerekeket csak a szülők kísérhették el. Ma nemcsak a tan-, de a nevelési év is elkezdődik az oviban 140 kisgyereknek. Negyvenen lesznek kiscsoportosok. S. S. Fotó: Fuzeshirek.hu

Next

/
Thumbnails
Contents