Heves Megyei Hírlap, 2020. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

2020-08-03 / 180. szám

2020. AUGUSZTUS 3., HÉTFŐ SPORT 15 Atlétáink is készülnek a jövő évi tokiói olimpiai játékokra A halasztás jól is jöhet A 2016-os riói nyári olimpi­án tizenkilenc magyar atlé­ta képviselte hazánkat, és legalább hasonló nagysá­gú kontingens utazott vol­na idén Tokióba - illetve reményeink szerint jövőre majd utazik is. Vincze Szabolcs szerkesztoseg@mediaworks.hu ATLÉTIKA Jelenleg öt honfitár­sunk teljesítette az olimpi­ai szintet: a súlylökő Márton Anita, Rio de Janeiro bronz­érmese, a hétpróbázó Kri­­zsán Xénia, a kalapácsve­­tő Gyurátz Réka és Halász Bence, valamint Kácser Zita 3000 méteres akadályfutás­ban. Ahhoz képest, hogy már zajlana az olimpia és számos selejtezőn, előfutamon, elő­döntőn, valamint döntőn len­nénk túl, ötkarikás szem­pontból éppen teljes a holt­szezon. A Nemzetközi Atléti­kai Szövetség a koronavírus­­járvány miatt április 6-án úgy döntött, december elsejé­ig felfüggeszti a szintteljesí­tést, vagyis az előttünk álló négy hónap eredményei nem számítanak bele a kvalifiká­cióba, pedig mindenki, erre az időszakra időzíti a csúcs­formáját. Egy olimpiai érem meg­szerzésével sosem lehet biz­tosan számolni, de a magyar atlétika sok szempontból jobb eredményeket érhet el Tokió­ban, mint Rióban. Márton Anitában mindig benne van egy érem, és ezúttal 'Halász Bencében is, akinek 22 éve­sen már van világbajnoki és Európa-bajnoki bronzérme, és a 80 métert ostromolja, Krizsán Xénia pedig tavaly óriásit lépett előre az orszá­gos csúcs megdöntésével.- Örülök, hogy jól mennek a dobások, és idén már sta­bilan hozom a hetvennyolc méter feletti eredményeket. Ha ebben az évben lett volna az olimpia, még ennél is jobb formában lennék - mond­ta Halász Bence. - Máshogy készülnénk, nem kellett vol­na tartaléküzemmódra kap­csolnunk, és biztosan nem csinálnánk végig a formába hozás időszaka helyett egy kemény alapozást. Nem ti­Márton Anita négy évvel ezelőtt Rióban felállhatott az olimpiai dobogó harmadik fokára. Jövőre szeretne ott lenni Tokióban Archív fotó: MTI tok, a célom egy érem a toki­ói olimpián, és már nem fog­lalkozom azzal, hogy a ver­senyt eltolták egy évvel, in­kább remélem, hogy jövőre megtartják. Idén augusztus közepére várható a csúcsfor­mám, most kezdtem el rápi­henni. Érzem, hogy bennem van a nagy dobás, de az sem baj, ha csak jövőre, Tokió­ban jön ki a nyolcvan méter feletti eredméhy. Jó eséllyel az már egy érem lenne! Gátfutásban nagyot lép­tünk előre az elmúlt években, Kozák Luca és Kerekes Gré­­ta révén a nők, Baji Balázs és Szűcs Valdó révén a férfiak is jó eredményt érhetnek el egy év múlva, egy kis szerencsé-Sérülése után teljesen felépülhet Baji Balázs világbajnoki bronz­érmes gátfutó: „Nem szoktam azon gon­dolkodni, hogy most lenne az olimpia, mert miután elha­lasztották, átállítottam ma­gamban az időt, és eltoltam a terveket. A sérülésem miatt ez a második év, amely nagy verseny nélkül telik el, de nem biztos, hogy olyan rossz, ha erre rájön még egy esztendő. Kicsit persze sajnálom, hogy elhalasztották az olimpiát, de elengedtem ezt az évet, sőt, olyan szempontból jól is jött, hogy több időm van teljesen felépülni, felkészülni és visz-I szatérni. Kíváncsi vagyok, nor­mál esetben mire lettem vol­na képes, mert teljesen más­képp nézett volna ki a tava­szom. A londoni világbajnoki bronz után reálisnak gondol­tam egy olimpiai döntőt, sőt, ideális esetben akár egy ér­met is, de a sérülésem min­dent áthúzott. Az első idei ver­senyem nem sikerült jól, de nem keseredtem el, a má­sodik sokkal jobb volt, és az a lényeg, hogy az idény vé­gén legyek magammal elége­dett. Talán sosem leszek már olyan, mint 2017-ben voltam, de nem adom fel!” vei valamelyikük döntőbe ju­tása sem lehetetlen. De van miért reménykedni 400 mé­ter gáton (Koroknai Tibor és Máté), női távolugrásban (Nguyen Anasztázia, Farkas Petra és Lesti Diana), gerely­hajításban (Rivasz-Tóth Nor­bert) és az egyik olyan ver­senyszámban, amelyben óri­ási a nemzetközi konkuren­cia: 800 méteres síkfutás­ban Vindics Balázs az elmúlt években óriásit fejlődött, je­lenleg második helyen áll az európai ranglistán. Az olimpia elhalasztása persze szomorú, de mindent összevetve nem biztos, hogy a magyar atlétikának rosszul jött ez a plusz egy év. Álmában lekési a gépet a világbajnok békéscsabai súlylökőnő Beszélgetés Márton Anita olim­piai bronzérmes súlylökővei.- Csütörtökön lettek volna a női súlylökés olimpiai selejtezői, szombaton a döntő. Lehet, hogy már meglenne a húsz méter...- A sérülésem után végig tudtam csinálni egy rendes ala­pozást, és végre százszázalékos állapotban kezdtem az évet. Ja­nuárban egyéni csúcsokat dön­töttem a különböző gyakorla­tokban, jól sikerült a fedett pá­lyás Idény, a világbajnokság kö­zeledtével egyre jobb formába lendültem. Erre februárban el­törölték, amivel kicsit a motivá­ció is elveszett, ezt látni lehetett az eredményeken is. Aztán mi­kor elhalasztották az olimpiát, szerintem mindenkinek szétes­tek a tervei. Sajnálom, mert egy ilyen fedett pályás szezon után szerintem nagyon jó lett vol­na a szabadtéri is, Tokióra, az­az mostanra pedig csúcsformá­ban teljesítenék.- Ehelyett visszavettek a tem­póból. Jól jött az extra pihenő?- Úgy voltunk vele, hogy nincs értelme túlságosan haj­tani, mert nincs olyan verseny, ahol oda kellene tenni magam, így átálltunk a napi egy edzés­re. Néha valóban jó volt, hogy minden nyugodtabb, több időm van másra, valamelyik nap pél­dául simán nekiálltam bable­vest csinálni, ami három-négy óra. Ez korábban elképzelhetet­len lett volna. De van bennem hiányérzet, mert úgy érzem, alig telnek a napok, nincs az a nagy rohanás és pörgés, ami hosszú évek óta az életem része.- Szokott gondolni arra, hogy most lenne az olimpia?- Rendszeresen eszünkbe jutott edzésen, hogy most már kint lennénk Tokióban, akkli­­matizálódnánk, most lenne a selejtező... Sőt, rendszeresen szoktam arról álmodni, hogy Tokióba kell utaznom, de va­lamiért nem tudok rendesen összepakolni és nem érem el a repülőgépet. De volt már olyan is, hogy álmomban vé­gigcsináltam egy kemény edzést. Érdekes, a halasztás­sal van, aki kapott még egy esélyt, de van, aki elvesztette az utolsót. Nekem szerencsére megvan az olimpiai szintem, és Tokió továbbra is a céljaim között szerepel. Petrovai örül, hogy nyári sport lett a vízilabda hirdetés VÍZILABDAKét győ­zelem között egy vereség - így zár­ta a férfi Magyar Kupa 2. fordulójá­nak Fehér csoportját a megye­­székhelyi együttes. A szomba­ti mérkőzésen: SZENTES-ZF-EGER 6-8 (1-1,1-2, 3-3,1-2) Szentes. V.: Petik András, Homonnai Dániel. szentes: Meixner - Pellei K., Garancsy, Fülöp B. 1, Pel­lei F., Somogyi, Takács. Cse­rék: Kovács K., Kókai, Mátyók 2, Lajkó 3, Kürti-Szabó, Bozó, Hegedűs B. Vezetőedző: Pellei Csaba. eger: Krémer - Török B. 1, Telegdy, Kovács G., Baksa 1, Lő­­rincz B. 1, Murisics 3. Cserék: Jászberényi, Gólya, Hajdú, Szá­lai 1, Rádli 1, Sántavy, Szőke. Vezetőedző: Petrovai Márton. GÓL-EMBERELŐNYBŐL: 3/2, ill. 4/3. GÓL-ÖTMÉTERESBŐL: 2/1. Ül. 2/1. KIPONTOZÓDOTT: -, ill. Telegdy, Baksa, Sántavy PETROVAI MÁRTON: - A szín­vonal esett a tegnaphoz ké­pest, ez várható volt a fáradt­ság miatt. Nagyon büszke va­gyok a csapatomat jellemző, példaértékű hitre és akaratra. Most össze kell szednünk ma­gunkat fizikálisán és fejben is. Örülök, hogy nyári sport lett a vízilabda. A CSOPORT EREDMÉNYEI: Szolnok-Szentes 17-5, ZF­­Eger-KSI 22-12, KSI-Szentes 8-11, ZF-Eger-Szolnok 9-15, Szolnok-KSI 14-4, Szentes- ZF-Eger 6-8. A CSOPORT VÉGEREDMÉNYE: 1. Szolnok 18, 2. Eger 9, Szen­tes 9 pont, KSI 0. B. Cs. Petrovai Márton Fotó: L. M. Ahogy a szlogenjük hirdeti: A játék segíti a felnőtté válást - ehhez tartják magukat A hatvani táborban túljutottak az ezres határon LABDARÚGÁS Öt év alatt öt megye 53 településéről 1031 gyermek vett részt az FC Hat­van szervezte Bosch nyári lab­darúgótáborban, köztük ki­lenc olyan település, ahonnan minden esztendőben érkeztek 6-14 éves gyermekek.- A legfőbb hozadék, hogy fogalommá vált Hatvanban és környékén, továbbá Boschban a tábor neve - mondta a tá­borvezető és edző, Bárdos Já­nos. - A szülők, a családok és gyermekek várják az össze­tartást, a tábor résztvevőinek több mint a fele minden esz­tendőben részese lehetett az élményeknek. Mi nem csupán gyermekmegőrzésben gondol­kodunk, hanem programja­inkkal ötleteket, jó példákat kívánunk állítani más egye­sületek elé. Ezen túlmenően az FC Hatvannak egyfajta rek­lámot biztosítani emberséges, nevelő szándékú munkánk­kal. Idén hetente 42 gyermek­kel foglalkoztunk, a progra­mok szempontjából viszont előreléptünk, és még mindig van hová. A tábor alapötlete 2015-re nyúlik vissza, amikor az FC Hatvan elnöke, Ofella Zoltán Kollár Péter edzőt bízta meg nyári labdarúgótábor szer­vezésével. Az akkori zárás Ahol lehetett, rúgták a labdát után, a következtetések levo­násakor a trénerek ötleteitek az újabb évről, a fejlődés le­hetőségeiről. így került képbe névadó támogatóként a Robert Bosch Elektronika Kft., ahol sok gyermek szülője dolgozik.- Az alapelgondolást a lab­da jelentette, aztán mindig si­került valami újat, különlege­set hozzátenni, miközben a foci nem változott, ahol lehe­tett, rúgtuk a bőrt - folytatta Bárdos János. - Az FC Hatvan Népkerti Sporttelepének élő- és műfüves pályáján, stran­di homokban, a mátrafüredi salakos dühöngőben, a sás­tói réten, a mátraházi edzőtá­borban, idén pedig a Fáy utcai kézilabdacsarnokban. A fog­lalkozások, hétfő, keddre es­tek, ebben szerepelt kerékpá­rozás, strandolás, kirándulás, túrázás, sorverseny és tábori csurdítás, szalonnasütés. Ta­valy a Budapest Honvéd Aka­démiáján is jártunk, idén a Puskás Arénát és a Fáy utcai Vasas-stadiont sikerült górcső alá venni és a kisnánai vár­ban is tartalmas délelőttöt töl­töttünk. Pazar volt! Kollégáival Bárdos János fo­lyamatosan töri a fejét, hogy a tábori játékok halmazából mit alkalmazzon, ami fejlesz­tő jellegű, és a labdarúgáshoz is van köze. A csocsón kívül a tüdőfoci (egy oldalt gáttal ren­delkező asztalon a pingpong­­labdát kell az ellenfél kapujá­ba juttatni, mindezt fújva), a teqball, a kirúgós, a bicikli­akadálypálya, és a célba rúgás is ebbe a kategóriába tartozott.- Látok visszacsatolást. Kö­szönöm egyesületünknek, tá­mogatóinknak, kollégáink­nak és mindenkinek, aki egy kicsit is hozzátett a célok meg­valósításához. Ahogy a szloge­nünk hirdeti: „A játék segíti a felnőtté válást!” Ehhez tartjuk magunkat, mert nagyon jól tudjuk, ez a hét más, mint egy egyszerű tábor. B. Cs.

Next

/
Thumbnails
Contents