Heves Megyei Hírlap, 2020. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
2020-08-22 / 196. szám
2020. augusztus 22. IV. évfolyam 34. szám 2 IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET FF a szépség lassú tüze ez ébred a Bükk Juhász Kristóf Lőrincz P. Gabriella Észté ró István (^) Dávid Ádám tárcája novellája versei gyerekversei idekéklik n Szabadság (vegyes technika) vezervers Karácsonyi Zsolt Nyári kerengő. Hölgyeknek és uraknak Valcerkirály, akire régen vártunk, hozd el a fényt, legyél, akit imádunk. Hogyha időd lejár az első körben: húzd meg magad, add meg magad, add fel magad időben. Álarc csupán az idő, melyben élünk, jobb, ha a vészt nem érzi meg a térdünk. Elbukhatunk: nem miénk a dicsőség. A térerő elveszthető - fejünkre csap a hőség. Mert él a nyár, elménkbe ég a színe, és dallamát - vetítjük ki a térbe. A tűnt romok talpunk alatt már régen. Ez nem homok, de adj okot: megfejthetem, ha kéred. itekinto Bennfentesség a filmparkban Budapest egyik olyan utcájában lakom, ahol - a Covid-19 előtti időkben - gyakoriak voltak a filmforgatások. Eleinte ez izgalmasnak tűnt, hiszen olykor amerikai harckocsi állomásozott a sarki bolt előtt, ahova leszaladtam kenyérért, máskor az erkélyről drukkoltunk, hogy a kaszkadőr ne sérüljön meg, vagy az egyik lusta vasárnapon arra ébredtünk, hogy autót „robbantanak” a ház előtt. Aztán olyan időszakok is voltak, amikor tele volt a hócipőm. Azzal, hogy se szó, se beszéd, napokra lefoglalják az utcát úgy, hogy ilyenkor akár húsz perceket kell várnom arra, hogy átsétálhassak a túloldalra - így lehet a leglehetetlenebb alibivel elkésni a munkából. Máskor félórát álltam a tűző napon, amíg újra és újra felvették az autós üldözést, és mivel bosszantott a helyzet, elképzeltem ezt a jelenetet úgy, ahogy a valóságban is kinéztünk: hogy a jófiúk halált megvető bátorsággal üldözik a rosszfiúkat, miközben a magyar családanya halált megvető a bátorsággal igenis hazatér a bevásárlásból. Persze a jelenet végéig mégis ottmaradtam a könyörögve néző stábtag mellett, miközben két doboz jégkrém olvadt szét a szatyromban, és okosan beláttam, hogy ez a veszteség semmi ahhoz a sok millió forinthoz képest, amibe kerül itt a stáb bármelyik félórája. Azon könnyedén túltettem magam, hogy a jégkrémet én fizettem ki azért, hogy kidobhassam, ők meg fizetést kapnak azért, hogy velem és a többi gyalogossal aszalódjanak a napon, és ha már félórára így összehordott minket az élet, igyekeztem kikérdezni mindenről, amit elmondhatott. Ilyen előzetes tapasztalataim voltak a nemzetközi szuperprodukciókról, amikor nemrég az etyeki Korda Filmparkba látogattam, ahol az állandó kiállítás alkotói azt ígérik, hogy bennfentessé teszik a látogatót. Tény, hogy érdekes túra volt még úgy is, hogy nem okozott nagy meglepetést az, hogy a sokszor napokig forgatott üldözéses jelenet csupán pár másodperc a filmben, vagy hogy a jeleneteket nem a történet kronológiája szerinti sorrendben veszik fel, hiszen sok-sok tényezőtől függ, hogy mikor mit tudnak rögzíteni, milyen helyszíneken, mely szereplőkkel. Bizony nem lehet könnyű a színészeknek egyik pillanatban önfeledten nevetni, pár perc múlva könnybe lábadva búcsúzkodni vagy épp megmenteni a világot és elnézni a messzeségbe, miután kinyilatkoztattak valamely szentenciát. Persze amikor a sztárok gázsiját meglátja az ember, már úgy gondolja, mégsem olyan nehéz ez - pedig de. Az egyszeri látogató csak a legérdekesebb dolgokra kapja fel a fejét, rácsodálkozik, hogy a stáb kiemelten fontos tagja az a kolléga is, akinek a forgatáskor az a feladata, hogy megsétáltassa a producer kutyáját, vagy hogy milyen kényszermegoldásokból milyen remek dolgok kerekedtek a filmtörténet lábjegyzeteiként továbbmesélt anekdoták szerint. A tárlat valójában a vörös szőnyeges bevonulással indul, és visszafelé haladunk a gyártás állomásain át az ötletig. A forgatás csupán egy kis hányada a filmkészítésnek, óriási csapat hatalmas munkája előzi meg, és az utómunkálatok bizonyulnak igazán meghatározónak. A bennfentesség érzése a két és fél órás látogatás során egyszer csak mégis rátör a látogatóra, miután kikacarászta magát azon, hogy melyik hangot milyen hétköznapi tárgyak segítségével kreálják a sokmilliárdos költségvetésű gigaprodukciókban is, vagy meglátja, hogy néz ki egy-egy hajós jelenet a valóságban. A Fejér megyei Etyeken 2007-ben megnyílt, filmstúdiókból álló komplexumról gyakran olvastam, de csak most, a koronavírus miatti leállást követő újranyitáskor tudatosult bennem, hogy a Korda Filmstúdió nemcsak a nemzetközi filmes szakma térképére került fel, hanem a Korda Filmpark az érdeklődők előtt is nyitva áll: családi napokat tartanak, filmes táborokat szerveznek, cégeknek Bonczidai Éva csapatépítő programokat kínálnak, a látogatóközpontban pedig interaktív tárlatvezetést. Az Etyekwoodként is emlegetett 35 hektáros terület látogatható részein izgalmas látványosságok várják az érdeklődőket: Will Smith nyomdokain a posztapokaliptikus New York utcáin sétálhatunk, vagy betérhetünk a 15. századi Itáliába, ugyanis itt forgatták a Borgiák-sorozat számos jelenetét is, de a magyar helyszínek között ott a komáromi katonai bázis, a nádasdladányi Nádasdy-kastély, a Rudas gyógyfürdő és az alcsúti arborétum is. Etyeken közel kétszáz ács és festő dolgozott a Szent Péter-bazilika, a római kori falu és városfal díszleteinek megépítésén, de bennfentes információ az is, hogy a filmben látható kőből faragott és öntöttvas ágyúgolyók több száz darab pöttyös labdából készültek, melyeket a közeli játékboltból szerzett be egy stábtag, és egyetlen éjszaka alatt hozzáértő kezek ágyúgolyót varázsoltak belőlük. folytatás a 3. oldalon | A sebesség egyensúlya (vegyes technika)
