Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
2020-07-29 / 176. szám
2020. JÚLIUS 29., SZERDA SPORT 15 Női kézilabda: az utolsó hírmondó és ifjú világbajnok társai JEGYZET Az idő nekünk dolgozik Klubhűség Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu „Olimpiapótló” sportági sorozatunkban kétszeres képzelőerő szükséges ahhoz, hogy női kézilabda-válogatottunk tokiói szerepléséről elmélkedjünk. A csapat ugyanis még ki sem jutott a 2020-ban meg nem rendezendő játékokra, hiszen a győri kvalifikációs tornát is elsodorta a koronavírus. Ennek az írásnak azonban csak a legoptimistább forgatókönyv ad értelmet. Ezért induljunk ki abból, hogy először: jövő nyáron igenis lesz olimpia - másodszor: női nemzeti együttesünk kiharcolja az indulás jogát. Ha egyáltalán lehet vagy éppenséggel kell harcolni érte. Ballai Attila szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA Jelen állás szerint az idén márciusról egy évvel elhalasztott ötkarikás selejtezőről vezet az út Japánba, a magyar, orosz, szerb és kazah vagy kínai négyes körmérkó'zésén kell az első két hely valamelyikén végezni. Csakhogy még mindig nehezen hihető és érthető, hogy a nemzetközi sportági szövetség, az IHF számára megállt az idő: nem vesz tudomást arról, hogy az olimpia új időpontja 2020 helyett 2021 nyara, és e kettő között 2020 decemberében Európa-bajnokság zajlik, így aztán pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a 2018-as Eb-n lehetett közvetlen és selejtezés részvételi jogot szerezni - a mieink is a franciaországi 7. helyüknek köszönhetik a még élő esélyt -, a 2020-ason viszont nem. Persze, ha lesz egyáltalán idén decemberben Eb, de, mint fentebb írtuk, sorozatunkat nem a kétely, hanem a bizakodás szülte. Ennek szellemében várjuk a tornát is, már csak a kedvező sorsolás miatt is. Csoportunkban (Hollandia, Szerbia és Horvátország a három ellenfél) csupán a vb-címvédő, mellette águnkon (hozzánk csatlakozik a középdöntőben Románia, Norvégia, Németország és Lengyelország) a társházigazda Norvégia erősebb egyértelműen, így a végső ke-Tomori Zsuzsanna már játszott olimpián, számítanak is a tapasztalataira a válogatott szövetségi kapitányai Fotó: MTI resztjáték az 5-6. helyért nem vágy, hanem reális cél. Egyik szövetségi kapitányunk, Danyi Gábor érthetően nem merészkedik ennyire előre, ám annyit azért vállal: „Kerülhettünk volna erősebb csoportba is, de mindenkit óvnék attól, hogy örömtüzeket gyújtsunk. Nyilván pikáns lesz a szerbek elleni találkozó, hiszen bő három hónappal később sorsdöntő meccset játszunk velük az olimpiáért, de senki ne gondolja, hogy bármit tartalékolnánk majd ellenük.” Az olimpia mezőnye soha nem annyira sűrű, mint a Eb-é. Még úgy sem, hogy a kezdeti hat csapatról 2008-tól tizenkettőre hízott a létszám, de részben még mindig igaz, hogy nehezebb a játékokra kijutni, mint ott nagyot domborítani. Erre a magyar női válogatott örökmérlege is bizonyság. A tíz nekirugaszkodásból négyszer (1988, 1992, 2012, 2016) a kvalifikáció sem jött össze, de ha igen, egyszer ezüst- (2000), kétszer bronzérem (1976, 1996), kétszer negyedik (1980, 2008), egyszer ötödik hely (2004) lett a vége. Rosszabb soha. A feladat ezúttal is adott. A csoportban ragadni kudarc - egy-egy „ürgét” általában mindkét hatosban találni, és mellette egy érdemi ellenfél legyőzése már nyolcba jutást ér - , a kieséses negyeddöntő a kulcsmeccs, túlélése esetén már csak a siker mértéke kérdéses. Persze hol van az még? Tokióban csupán Angola és talán a házigazda, valamint a 2013-as vb-aranya óta lejtmenetben közlekedő Brazília lóg ki picit lefelé, Dél-Korea és a várhatóan nyolc európai együttes minden csatájában új hősök születhetnek. Az idő nekünk dolgozik. Az egy év csúszás egy kiöregedőfélben lévő, az utolsó nagy dobás, az olimpia miatt egyben tartott keretnek inkább átok, ám áldás egy fiatal csapatnak, amely első nagy dobására készül. Mint a mienk, soraiban 2018 varázslatos nyarának kilenc junior világbajnokával, Faluvégi Dorottyával, Fodor Csengével, Háfra Noémivel, Kácsor Grétával, Klujber Katrinnal, Lakatos Ritával, Márton Grétával, Pásztor Noémivel, Tóvizi Petrával. Elek Gábor társkapitány ezért teljes joggal állítja: „A keret átlagéletkora alacsony, a fiatalok egy évvel rutinosabbak lesznek, de még az idősebbek is a csúcson lehetnek- Furcsa ezt mondani a jelenlegi helyzetben, de az egy év halasztás ebből a szempontból számunkra nyereség, ráadásul reméljük, számíthatunk Tömöri Zsuzsira is a válogatottban, hiszen ő a csapat egyik kiemelten fontos tagja.” Annál is inkább, mert ő a hírmondó: az egyetlen a számításba vehetők közül, aki már járt olimpián, 2008-ban, Pekingben, így mesélhet a többieknek arról, milyen érzés a faluban minden sarkon világsztárokba botlani, vagy a favorit románokat verni a negyeddöntőben, és hallgatni az ünneplő magyar közönséget, amint azt skandálja a lányoknak: „Szeretünk benneteket!” Tömöri Zsuzsanna ezért is venné ismét örömmel a Távol- Kelet felé az irányt: „Az olimpia minden sportoló álma, a napokban sokszor eszembe jut, hogy ezen a héten már Tokióban játszhatnánk. Remélem, hogy legalább jövő nyáron fogunk, mert a vírus addigra csillapodik, és abban is bízom, hogy mi nyerünk a halasztással. Azért így kedvezőbb, hogy az új kapitányoknak nem pár hetük van rá, hogy csodát tegyenek, hanem egy évük. Az is fontos, hogy legyen bajnokság, legyen BL, ne úgy álljunk oda az olimpiai selejtezőre, hogy előtte alig fogtunk labdát a kezünkbe.” Csodára azért talán nem lesz szükség. Illetve abban férfiválogatottunk bízhat. Hiszen bár már eltemette tokiói esélyeit, mert a januári Eb-n nem sikerült bravúrral sem semmissé tenni a 2019-es vb tizedik helyét, de a jövő év elején, Egyiptomban itt az újabb világbajnokság. Addig hátha észleli valaki az IHF-ben, hogy a megváltozott ütem miatt a 2021-es vb-t nem a tokiói olimpia után, hanem előtte rendezik. Úgyhogy akár számíthat is valamit. A Manchester United kiharcolta a BL-indulást, de még sokat kell fejlődnie Solskjaert csak megerősítik a kritikák ■ ■ + LABDARÚGÁS A Leicester 2-0- s legyőzésével az angol labdarúgó-bajnokság, a Premier League utolsó játéknapján sikerült kiharcolnia a Bajnokok Ligája-indulást a Manchester Unitednek, a csapatot irányító Öle Gunnar Solskjaer pedig nem tudta megállni, hogy ne szúrjon oda a kritikusainak.- Úgy tűnik, a média nem erre számított, mindegyik jóslat a hatodik-hetedik helyre várt minket - idézi a The Guardian a norvég szakembert. - Ez rendben van, a kritikák csak erősítenek, és tőlük még jobban hiszek abban, amit csinálok. Hatalmas fegyvertény, Tudja, hogy mit csinál Fotó: AFP hogy ezzel az együttessel az újraépítés közepette a harmadik helyen végeztünk. Csapatként nagyon messzire jutottunk, kultúrát építünk ennél a klubnál. Azért a képet jelentősen árnyalja, hogy huszonkét éve nem kellett ilyen kevés pont a harmadik helyhez, és a tavaly ugyanúgy 66 pontot szerző, csak akkor éppen a hatodik helyen záró United a pontszámát tekintve (eggyel) közelebb állt az utolsó előtti Watfordhoz, mint a bajnok Liverpoolhoz. Ez is azt mutatja, hatalmas a lemaradás a bajnokesélyesekhez képest. Ez persze nem teszi semmissé a manchesteriek bronzérmét, és a most véget ért idényben igazából mindegy is, miként harcolta ki a csapat a Bajnokok Ligája-indulást, a lényeg, hogy - például az Arsenallal vagy a Tottenhammel ellentétben - célba ért. A Liverpoollal és a Manchester Cityvel szembeni jelentős különbség csökkentéséhez persze erősítések szükségesek, a télen érkező Bruno Fernandes szerződtetése jó döntésnek bizonyult, de a nyáron sem áll le a klub. Olyanynyira nem, hogy a német Bild hétfőn már arról cikkezett, 98 millió eurós ajánlatot tett a Dortmundnak a szélső Jadon Sanchóért (igaz, ezt angol források tagadják), amelyet azonban a BVB visszautasított.- A United százhetvenmillió fontot költött új játékosokra, amikor legutóbb a dobogón végzett, és akkor nem erősített olyan okosan, mint tavaly nyáron - mondta a Sky Sportsnak a manchesteriek korábbi hátvédje, a szakkommentátorként dolgozó Gary Neville. - Szerintem idén is hasonló mértékű és jól átgondolt befektetésre van szükség, ha a klub szeretné megközelíteni a Liverpoolt és a Cityt. Ehhez fejlődnie kell a csapatnak. Szeli Mátyás Lionel Messi a Barcelona csapatánál marad a pályafutása végéig. A katalán futballklub elnökétől származik ez a kijelentés. Josep Bartomeu ezzel azokat a pletykákat igyekszik cáfolni, amelyek az argentin futballista 2021-es távozásáról szólnak. Messi szerződése jövőre jár le az egyesületénél, nem csoda, hogy sokan találgatják, mik a tervei. Az idei bajnoki fiaskót eredményező, a Barcelonától szokatlanul gyenge teljesítményt látva kaptak szárnyra a pletykák. Bartomeu elnök szavai alighanem megnyugtatják a Barcelona-szurkolókat. Számukra még megnyugtatóbb csak az lehetne, ha a következő szezonban csapatuk az első helyet szerezné meg a bajnokságban, maga mögé utasítva a Real Madridot. Lionel Messi maradásáért alighanem azok is szurkolnak, akiknek a szívük más csapatért dobog. Ha pályafutását a Barcelona színeiben tudná le a zseniális labdarúgó, az szép példája lenne a klubhűségnek. A szurkoló szeret hinni abban, hogy a profi sport nem egyszerűen üzlet, hanem valami összetettebb dolog annál. Olyasmi, amiben az olyan régi vágású fogalomnak, mint a klubszellem, még van értelme. Szükségszerű, hogy a játékosok, az edzők klubról klubra vándorolnak pályafutásuk során. Ha nem lenne mobilitás, annak nemcsak az üzlet, hanem a játék is kárát látná. A legutáltabb riválistól érkező gólvágót is örömmel fogadja a szurkoló, aki közben árulónak tartja az ő csapatát elhagyó kedvenceit. Nem csoda, hiszen minden drukker a klubja erősödésében érdekelt. Ezért fogadja el természetesnek a játékosvándorlást. Minden szurkoló elvárja, hogy az új szerzemények úgy játsszanak, hogy elhigygye nekik, akár meg is halnának a pályán a sikerért. A klubtól távozókkal kapcsolatban nehezen szabadul az ember a gondolattól, hogy nincs azoknak szívük. Persze a szurkoló néha képes elfogadni, ha valamelyik nagy kedvence távozik, mert annyira szereti, hogy örül felívelő pályájának. De a szíve majd megszakad érte. Jól ismerik ezt az érzést például azok a Fradi-szurkolók, akik megélték Nyilasi távozását Ausztriába. Az olyan játékosok, mint Lionel Messi vagy Francesco Totti, aki a Románál bizonyította hűségét, hozzásegítik a szurkolót ahhoz, hogy megértse saját ragaszkodását a csapatához. A Tottik és Messik révén tud lélekben gyerek maradni minden vérbeli drukker. Márpedig gyermeki lelkesedés és elfogultság nélkül aligha van értelme focit nézni. Hagyjuk meg azt a jobb sorsra érdemes játékvezetőknek, akik kénytelenek feláldozni magukat a játékért, és felnőttként élni. Le a kalappal előttük!
