Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
2020-07-25 / 173. szám
£11. l'. -helyőrség vers Bardócz-Tódor Enikő A találkozás kockázata Ahogy hiányzol Kétség vagy, vagy háromság, minden, ami nem szent, újrakezdeném veled, az ölelés nyújtotta boldogságért, de nem, faképnél hagysz, én meg nem szeretem a fa képeket, képtelenség az egész, visszakérdezek, biztos-e, hogy ebbe a vívódásba akarsz taszítani, hogy találkoznék-e újra veled, de nem, igazam van, ne haragudjak, felejtsem el, nincs is kérdés, visszautasítod, amit kérdezel... a találkozásból kevésbé tudnám, hogy szeretsz. A legszebb vers a legszebb vers a zúzmara egy medve mélyebb lábnyoma málna, méz és áfonya a legszebb vers egy őzsuta a holdvilagos éjszaka a kis kunyhónak nyers szaga a természetes éji vágy a legszebb vers a szénaágy a legszebb vers a meztelen testeden az én kezem a szeretés, a kuncogás a legszebb vers nem megszokás a szakállad az arcomon egy fénycsóva az ablakon a legszebb vers, ha érkezel a tejszínhabos szép eper vagy málna vagy épp áfonya a legszebb vers lehet lila a legszebb vers a halványzöld tekinteted, amely betölt az indulás, az érkezés a legszebb vers egy tévedés Arra gondoltam, hogy hiányzol A paradicsom érik, zöld és piros Most még - gondolom - változol De végül mind elrohad, fapados. Az első osztályra ígértél jegyet Kényelmetlen ez a szerelem utáni - a fapad csak a kapu előtt lehet - Szóval ez a csend, haláli. Tarts még meg, mondhatom ezt is Kapunk előtt is soká kitart a pad Lassabban korhadjon, hátha nem hamis olyan páddá formálhass, ha apad Arra gondoltam, változom Ahogy ebből a pirosból uborka lesz De csak magamat ámítom Ilyen átváltozást aligha tesz. Én paradicsomod, te meg a padom Lassabban múlik a szerelmed Uborkává, páddá se változom Nem engem tükröz vissza a szemed. Játék a múzeumban Sarkad bársonyos úri bér. Kis cipőd lennék, körülölelnélek, vérpiros cipőd. Záporozó könnyeimmel mosnám meg az apró lábfejedet, ha én lennék az eső is, mikor pocsolyába lépsz. Bársonyos sarkad úri, azzal is beérem. Ami rólunk szólhat Színlelni a gangon, Hogy leszarom, mindent, Szerelmesen venni el a csikket. Öledbe is ülnék, Lábam közé nyúlnál, És az ajkunkon már a szenvedély. Hát, ezek vagyunk mi nem, Nem vagyunk ezek, Más vonja ki belőlünk az érzelmeket. Pillanat a képzelt szerelem. Ez nem érzés, hit ez. Mélyebb, igen. Radnóti emlékére I. (vegyes technika, 30 * 30 cm, 1981) Szemtől szemben Ülünk az asztalnál egymással szemben Egy másik asztalnál se lennél távolabb Vagy ha bennem lennél, mondjuk szemtől szemben Közelebb se lennél, se nem távolabb Víz van a pohárban, tudom, semleges Nekünk bort kell innunk, felnőttek vagyunk Nincsen olyan döntés, ami végleges Hiszen úgyis mindjárt meghalunk Megint a szerelmeskedés jut az eszembe Furcsa, hogy rólad, mert nem kívántalak És most újra látlak szemtől szemben Engedd, hogy belőlem magamba rántsalak. Amikor élni kell kezében, körötte _dom, hogy mi lázfalakról gépen szá^H nem tudja,i nnak mit rJ | dalom. ÉP e táj, «*rty Mihály k mii ' 8 ^ lal<tany t, füt ty^^^^j^/ ** . ^P^^3t és siro^ ok közt anyókát, ki fialkari sirogat, ntről pusztitandó vasút vagy gyáj aáz a bakter előtte áll s Radnóti emlékére III. (vegyes technika, 30 * 30 cm, 1981) 2020. július Most ezt csak azért fogod szeretni, mert neked is van hozzá közöd Sokat fogunk még együtt nevetni Gyanútlan barátaink között És jóleső, nem az a kellemetlen Számomra legalábbis kellemes Ha megölelsz így egy az egyben Tudom, hogy ennyit még érdemes Csak hátradőlök és ott hagyom Azt a szép mosolyt az arcodon Szemed is huncutul rám nevet Olvaslak és tudom, hogy lehet. ha a vége jó Nélküled oly jó ma minden, A lábnyomban is ott Van Isten, Hajó, hogy vége, Az is a minden. Az vagy, amit megeszel. Szeretnék te lenni, tudom, barbárul hangzik, de meg kell hogy egyelek, hogy az legyek, ami leszek, ha, amit megeszek. IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET
