Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
2020-07-02 / 153. szám
2020. JÚLIUS 2., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 A DVSC többségi tulajdonosának a részét az önkormányzat veszi meg Véget ért a Szima-korszak Kosa Lajos, Papp László és a Szima Gábor együtt jelentették be a változásokat a DVSC-nél Fotó: MTI Nem maradt következmények nélkül a Debrecen kiesése. Négy nappal a labdarúgó NB I utolsó fordulója után Papp László, Debrecen polgármestere bejelentette, hogy a korábbi üzletember, Szima Gábor és családja 73 százalékos tulajdonrészét a város önkormányzata vásárolta meg. A klubvezetés is átalakul: a visszavonult csapatkapitány, Tőzsér Dániel lesz a szakmai igazgató. Mediaworks-összeállítás szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS - Négy napja már, hogy átéltük ezt a rémálmot. Egészen mostanáig nem szólaltam meg, de ez nem jelentette azt, hogy ne járt volna folyamatosan azon az eszem, hogyan lehetne jobbá tenni a helyzetet. Hogy változtatni kell, hogy új alapokra kell helyezni a debreceni futballt - mondta Papp László, Debrecen polgármestere a tegnapi sajtótájékoztatón, amelyet a politikus Facebookoldala élőben közvetített. Papp László hangsúlyozta, a futball mindig is összekovácsolta a város közösségét és értéket teremtett, soha nem feledhető pillanatok azok, amelyek a DVSC bajnoki címeihez kötődnek. Éppen ezért a városnak kötelessége segíteni a klubot abban, hogy újra erőssé válhasson. A jövőben elválik a két tulajdonos útja: a város megvásárolja Szima Gábor és családja 73 százalékos tulajdonrészét, így közel százszázalékos önkormányzati tulajdonba kerül a futballklub.- Mivel az elmúlt években többször is volt súrlódás a két fő tulajdonos között, ezért az önkormányzat inkább az utánpótlásra, Szima Gábor és cégcsoportja a profi futballra koncentrált; Ez most megváltozik - jelentette be a polgármester. Lesznek további változások: a DVSC női kézilabdacsapatánál korábban vezető szerepet vállalt Szabó Péter a város jelöltje új klubigazgatónak. A klubvezetésben továbbra is számítanak Róka Gézára, az eddigi cégvezetőre, és létrehozzák a szakmai igazgatói tisztséget, ezt a hétvégén visszavonult labdarúgó, Tőzsér Dániel fogja betölteni. A távozó tulajdonos is reagált. - A hétfői nyilatkozataim után sokan kérdezhetik, mi történt. Az történt, hogy hétfő délután a polgármester felhívott, kedden pedig egy tízperces megbeszélés után megállapodásra jutottunk. Üdvözölném, ha Debrecen cégvezetői, tőkései beállnának a klub mögé. Sajnos ez az elmúlt 19 évben nem történt meg. Ám ha ennek most jött el az ideje, most jött el. Akkor lehetne a Videotonnal és a Ferencvárossal versengő csapatot működtetni. Ha viszont most nem lesz Szima Gábor és nem állnak be a klub mögé, akkor nagyon nehéz idők várnak a klubra - fejtette ki Szima Gábor.- Az összefogás ideje jött el- hangsúlyozta Kósa Lajos, korábbi városvezető, Debrecen önkormányzati képviselője. - A Löki ugyanúgy a város szimbóluma, mint a Nagytemplom, Szabó Magda vagy a Csokonai Színház. Szabó Magda akkor is a debreceni identitás része, ha nem olvasta valaki, a Csokonai Színház akkor is az identitás része, ha valaki nem jár a színházba. Igaz ez a Lokira is. Mi azt szeretnénk, ha az új finanszírozási modell ugyanolyan sikerekre lenne képes, mint Szima úrral az ezt megelőző 19 évben- mondta Kósa Lajos. A sikerkorszaktól a kiesésig Szima Gábor idején jött el a Löki aranykorszaka: a DVSC 2001-ben az utolsó előttiként végzett az élvonalban, de az NB ll-ből feljutó BKV Előre nem vállalta az indulást, így maradt első osztályú a csapat. A Szima-érában hét bajnoki címet, négy Magyar Kupát nyert a Löki - a jelenlegi edző, Kondás Elemér irányításával volt veretlenül is első. Szerepelt a Bajnokok Ligája és az Európaiiga csoportkörében is. A korábbi névadó szponzor, a TEVA kiszállásával csökkent a büdzsé, a csapat elveszítette dominanciáját, tavaly még a saját nevelésű játékosokra építve a harmadik helyen végzett, idén viszont végül nem tudott megkapaszkodni az élvonalban. *.: A középpályás Sigér Dávid mindig ott van, ahol éppen szükség van rá A Fradi zongoracipelője is elfárad Imád a Ferencvárosban futballozni Fotó: Török Attila LABDARÚGÁS Sigér Dávid imád a Ferencvárosban futballozni, de nem képzel sokat magáról, és tudja, Szergej Rebrov irányítása mellett még nem ért az út végére.- Ha a magyar népmeséknek lenne modern változata, Sigér Dávid éppen alkalmas figurája lenne egy ilyen történetnek.- Tény, ha annak idején a Balmazújváros nem jut fel az élvonalba, ki tudja, hol tartanék most - mondta a Nemzeti Sportnak nyilatkozva Sigér Dávid, aki az egész idényben erőssége volt a bajnoki címét megvédő Ferencvárosnak. - Azt hiszem, az életem másként alakult volna. Mindenkinél eljönnek a sorsfordító pillanatok, lehetőségek, nekem az az időszak mindenképpen ilyen volt. De sokat is tettem azért, hogy adódjon ilyen lehetőség* hogy a Ferencváros akarja, hogy nála futballozzak.- Mindig is olyan típus volt, aki megragadja a kínálkozó lehetőséget?- Legalábbis próbáltam. Kifejezetten motivál, ha azt érzékelem, valaki nincs tisztában azzal, mire vagyok képes. Szeretek rácáfolni a kétkedőkre, bizonyítani, hogy nincs igazuk. Az emberek a legtöbbször sajnos kishitűek, alighanem azért, mert nem éri őket annyi pozitív élmény, mint amennyit megérdemelnének. Sokszor nekem is eszembe jut, azzal, hogy idáig eljutottam, rengeteg fiatalnak mutatok példát. Az utam is mutatja, sohasem szabad feladni. Ha valamit el akarunk érni, azért keményen kell dolgozni, és ha jön a lehetőség, élni kell vele.- Gyerekkorában álmodozott arról, hogy egyszer ünnepelt labdarúgó lesz, akinek az autogramjáért sorban állnak?- Gyerekként csak az érdekelt, hogy élvezzem a játékot. Eszembe sem jutott, mire vihetem, meddig juthatok. Tinédzser voltam már, mire eljutottam oda, hogy egyre határozottabb céljaim lettek. Gyerekként imádtam nézni a Manchester United játékát, később a Barcelonáét, de nem gondoltam soha, hogy egyszer ezekben a klubokban játszhatok, ellenben NB I-es céljaim igenis voltak.- Most ezt kipipálta. Motiválja-e a külföldi játéklehetőség?- Imádok a Fradiban futballozni! A klubnál szeretném élvezni a játékot, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő. Felesleges azon gondolkodni, mi lenne, ha egyszer befutna értem egy ajánlat. Igaz, azt nem tagadom, ott van bennem a kíváncsiság, milyen lenne külföldön futballozni. Miután egyszer már bizonyítottam, hogy képes vagyok magasabbra is eljutni, miért ne sikerülhetne újra?! Azonban nem ez a jó játékom mozgatórugója. Azért szeretnék jól játszani, hogy minél több bajnoki címet szerezzek a Ferencvárossal.- A nagy rivális fehérváriakat tizenhárom ponttal előzték meg. Reális a különbség?- Ha a tabella ezt mutatja, igen. Az már más kérdés, ha tíz egymás elleni mérkőzést játszanánk, azokból mi sülne ki. Az utolsó helyen állót ugyanúgy meg kell verni, mint a másodikat, harmadikat. Sok társammal együtt én is amondó vagyok, a bajnoki cím megvédése nehezebb feladat, hiszen ebben az idényben még inkább a skalpunkra pályázott mindenki. Azonban bírtuk a kettős terhelést is, sőt az Európa-liga csoportkörében még az utolsó fordulóban is volt esélyünk a továbbjutásra. Terhelés szempontjából nem voltak egyszerű hetek ezek, de mentálisan anynyira felpörgettek bennünket a nemzetközi kupameccsek, hogy néha nem is éreztük a fáradtságot. Október végére aztán csak elfáradt az izomzatom, néhány mérkőzést ki kellett hagynom, a szervezetünk azért előbb-utóbb jelzett.- Szinte minden mérkőzésen a kezdőcsapat tagja volt, a jelek szerint Szergej Rebrov kedveli a futballját. Miben lett jobb játékos az ukrán vezetőedző irányítása alatt?- Sokszor rácsodálkozom, mennyire hasonlóan látjuk a futballt. Sohasem volt olyan edzőm, aki taktikailag enynyire felkészült, futballistaként pedig ilyen magas szintre jutott el. Mindenben egyetértek azzal a stílussal, rendszerrel, amit ő honosított meg a Ferencvárosnál. Érzem, bízik bennem, így arra koncentrálhatok, ami a feladatom. Biztos lehetek benne, ha elvégzem, amit kér tőlem, az a csapat hasznára lesz. A személye egyértelműen pluszt hozott a karrierembe, és tudom, még nem értem az út végére.- Hogy van az, hogy sohasem fárad el?- Dehogynem fáradok! Olykor már csak a „bőrömön keresztül” veszek levegőt. Más kérdés, hogy a lendület akkor is visz előre. Zongoracipelő vagyok, sohasem képzeltem többet magamról, mint ami vagyok. Ilyen típusú futballista is kell a csapatba. Az az erényem, hogy mindig ott vagyok, ahoj szükség van rám. Ezt próbálom kamatoztatni. A tréningeken is sokat futok, ha látom, hogy hol lenne a helyem, oda szaladok. Nem lazsálom el, mondván, ez „csak” egy edzés.- Mi lesz, ha nem hagyják majd aludni?- Alig várom, hogy így legyen! A párommal novemberre várjuk az első babánkat, nem aggódom amiatt, hogy ne tudnám kipihenni magamat. Dibusz Dénesnek a közelmúltban született kisfia, sokat beszélgetünk, micsoda pluszenergiákat képes felszabadítani az apaság a férfiakban. Már most észrevettem magamon, ha csak rágondolok a pici érkezésére, olyan feldobódott vagyok, mint előtte sosem. Ha ebből indulunk ki, a következő idény még emlékezetesebb lehet... Borbola Bence/NS JEGYZET Beérett Novák Miklós jegyzet@mediaworks.hu „Az a három csapat, a DVTK, a Mezőkövesd és a DVSC nyújtott önmagához képest gyengébb teljesítményt az újraindulást követően, amelyik játéka a legtöbb magas intenzitású futást, a legtöbb kontrajátékot, a legtöbb hoszszú sprintet tartalmazza. E három csapat játékosai tudtak legkevésbé regenerálódni a mérkőzések közti rövid időben, ami megmutatkozott a teljesítményben." Nagyon vártam már Feczkó Tamás értékelését csapata szerepléséről a labdarúgó NB I-ben. Ha szabad ilyet mondanom, a Diósgyőr mestere a kedvenc edzőm a hazai élvonalban. Nem külföldi, számottevő játékos-pályafutás, valamint a keleti végeken nevelkedve kapcsolati tőke híján nem is a „brancs” tagja, ellenben tanáremberként (figyelem, testnevelés-matematika szakon végzett!) az utánpótlásfutballból felfelé lépkedve vívott ki elismerést magának. Balmazújvárosban kis túlzással csodát tett, az MTK-nál is megállta a helyét (nem az ő felelőssége volt a kiesés, hiszen idő előtt - érthetetlenül - menesztették), így ősszel a bajba került Diósgyőrnél már tulajdonképpen járt neki a beugró szerep. Amit kiválóan „alakított”. A kiesési zónából a dobogó közelébe vezette a DVTK-t, a februári rajt és a márciusi felfüggesztés közötti csonka szezonban pedig egyenesen a miskolciak muzsikáltak a legjobban. Az újraindulás annál döcögősebbre sikeredett. A DVTK elsőre a borsodi presztízsrangadón még 1-0-ra legyőzte a Mezőkövesdet, de a sok magas intenzitású futás és hosszú sprint annyira kikezdte a játékosok erőnlétét, hogy egy hét múlva a Ferencváros vendégeként a második félidőre kipukkadtak. (Emlékezhetünk rá, az első félidőben a borsodiak közelebb álltak a vezetés megszerzéséhez.) A Feczkólegények ezután hazai pályán még fogtak egy döntetlent a magára talált ZTE ellen, a folytatás viszont szégyenletes. Megalázó, 3-0- s kaposvári vereség vezette fel a hajrát, amit további négy gyufa követett. Ahelyett, hogy harcba szállt volna a bronzéremért, a DVTK a senki földjén garázdálkodott. Igaz, legalább azt senki sem vetheti a játékosok szemére, hogy befolyásolták a bennmaradásért folyó küzdelmet, hiszen a gárda kikapott a Kisvárdától, a Pakstól és a Debrecentől is. „Alaposan ki kell vizsgálnunk, hogy mit történt az utolsó öt fordulóban a csapattal. Pusztán szakmai érvekkel megmagyarázhatatlan a formahanyatlás.” Ehhez hasonló értékelést vártam volna Feczkó Tamástól. Helyette a magas intenzitást és a hoszszú sprinteket kaptuk. 2020 nyarára Feczkó Tamás végleg NB I-es edzővé érett.
