Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

2020-07-18 / 167. szám

8 amuban sült Doaácsa A LEN Hans Christian Andersen Virágjában állt a len, kibontot­ta halványkék szirmait, amelyek olyan selymesek voltak, mint a légy szárnya, s még annál is finomab­bak. A napsugarak meleg ujjai vé­gigsimogatták a lent, a felhők esőt permeteztek rá, s ez éppolyan jót tett neki, mint a kisgyereknek a fürdés, és utána az édesanyja csók­ja - megszépül tőle a gyermek. A len is megszépült.- Az emberek mind azt mondják, szép vagyok, ahogy itt állok! - nyúj­tózkodott jólesőn a len. - Karcsú és magas a száram, egyszer még gyö­nyörű darab vásznat szőnek belő­lem. Milyen boldog is vagyok! Nincs nálam boldogabb a kerek világon! Jól megy dolgom, s viszem is valami­re! Hogy éltet a napfény, hogy üdít az eső! Végtelenül boldog vagyok, a legeslegboldogabb ezen a világon!- Jó, jó! - intették le a sövényka­rók. - Csakhogy te nem ismered ám a világot! Mi jól ismerjük, elhiheted, eleget éltünk, látod, csupa bütyök a testünk a vénségtől. Azt mondjuk hát neked: Haj-haj, hajladozz, csak virulj, csak ringadozz -vége lesz a dalnak!- Dehogyis lesz vége! - kiáltot­ta a len. - Holnap újra kisüt a nap, esőzuhany fürdet, s minden tagom­ban érzem a növekvést, a virágzás gyönyörűségét! Én vagyok a legbol­dogabb istenteremtménye! Hanem egy napon emberek léptek mellé, üstökön ragadták, és kisza­kították a gyökerét a földből, ami nagyon fájt neki. Aztán vízbe tették- majd megfulladt, tűz fölé akasz­tották - majd elégett: rettenetes szenvedés volt.- Nem mehet mindig jól a sorom!- vigasztalta magát bölcsen a len.- Aki nem próbál egyet-mást, nem lesz soha okosabb. Pedig még csak most következett a legrosszabb. Áztatás és szárítás után összetörték, és megtilolták a lent - ő persze nem tudta, hogy így nevezik ezt a kínzatást. Aztán a rok­kára került - srrr! Úgy fájt minden rostja, hogy csak nagy nehezen tud­ta összeszedni a gondolatait. „Voltam boldog is, végtelenül bol­dog! - mondta magában a tenger szenvedése közt. - Örüljünk a jó­nak, amiben részünk volt, azt senki sem veheti már el tőlünk. Örüljünk, örüljünk - jaj!” - Még a szövőszéken is ezt mondogatta. Aztán véget ért a sok megpróbáltatás, újjászületett a len: szép fehér vászon lett belőle. Egy darabba szőtték minden ízét, valamennyi tostját.- Ez aztán csodálatos! - álmélko­­dott el magán a len. - Sohase hittem volna. Mégiscsak boldog teremtés vagyok én! No, a sövénykarók se igen tudták, mire mondják: Haj-haj, hajladozz, csak virulj, csak ringadozz -vége lesz a dalnak! Dehogyis lesz vége! Most kez­dődik csak igazán. De boldog is vagyok! Megszenvedtem érte, az igaz, de vittem is valamire! Ki lehet nálam boldogabb? Erős vagyok, mégis finom, fehér, mint a hó, és milyen nagy! Nemesebb dolog ez mégis, mint növénynek lenni, még ha virágzunk is! Mert nem ápol senki, vizet is csak akkor kapunk, ha megszánnak a felhők! Bezzeg most gondomat viselik! Minden áldott nap megforgatnak, öntöző­kannából locsolgatnak, még beszé­det is mondott rólam a tiszteletes asszony, dicsért, hogy az egész fa­luban én vagyok a legszebb darab vászon. Boldogabb már nem is le­hetnék! Aztán bevitték a vásznat a ház­ba, s az ollóval nekiálltak. Jaj, hogy vágták, hasogatták, hogy szurkál­­ták a tűvel! Bizony nem bántak vele kíméletesen, kijutott neki megint a szenvedésből. Végül egy tucat fe­hérneműt varrtak belőle; éppen ti­zenkét darabra futotta a vászonból.- Most aztán igazán vittem va­lamire! Úgy látszik, ez volt a végső rendeltetésem. Végre hasznára le­hetek a világnak, s ez nemcsak kö­telességem, de igaz gyönyörűségem is! Tizenkét felé osztottam magam, de egy test, egy lélek vagyunk mind a tizenketten. Milyen boldogság ez! Eltelt néhány esztendő, s mivel minden halandó, a tucat fehérne­mű is a végét járta.- Semmi sem tarthat örökké! - mentegetőzött a tucat minden egyes darabja. - Szívesen szolgál­tunk volna tovább, de lehetetlen! Végül rongyokra hasogatták őket, s azt hitték, hogy most aztán vége a világnak. Maguk sem tudták, mi történik velük: széttépdesték, beáz­tatták és megfőzték őket. De az is­ten megint fölvitte a dolgukat: szép sima, fehér papiros lett belőlük.- Ez aztán a meglepetés! - kiál­tott fel boldogan a papiros. - Fino­mabb vagyok, mint valaha, s mos­tantól fogva írnak majd a hátamra. Mi minden szépet írnak rám! Ez még csak a szerencse! Jól sejtette: a legszebb meséket, történeteket írták a hátára, s aki elolvasta, jobb és okosabb lett tőle. A papiros hát nemes szolgálatot tett az emberiségnek.- Ezt álmodni se mertem volna szerény kis kék virágú mezei nö­vény koromban! - lelkesedett a papiros. - Eszemben sem fordult meg, hogy én valaha is örömöt meg tudást vihetek az emberek közé! S mégis így lett. Isten a tanúm, hogy nem tülekedtem, nem tettem töb­bet, mint ami gyönge erőmből telt, hogy megélhessek. És most a legne­mesebb örömben és megbecsülés­ben van részem! Valahányszor úgy gondolom, hogy csakugyan vége lesz a dalnak, mindig nagyszerűbb életre szülétek újjá. Azt hiszem, un a lap alatt LAYTON PROFESSZOR REJTVÉNYEI Kántor Mihály A Hershel Layton professzor ne­vével fémjelzett, 2007-ben indult játékszéria a Nintendo egyik leg­­szeretettebb fejtörő sorozata. Al­kotója, Hino Akihiro gyermekkori rajongásának tárgyát fordította le a digitális játékok nyelvére. A Japán­ban hihetetlenül népszerű, 1966 óta futó rejtvénykönyv-sorozat, az Atama no Taisou (magyarul a Fej­gimnasztika) szolgált inspirációul Layton professzor videójátékos kalandjaihoz. A címszereplő egy klasszikus, finom modorú, vikto­riánus úriember, elismert régész, valamint a Gressenheller Egyetem köztiszteletben álló professzora. Széleskörű szakértelme és szerte­ágazó ismeretségei miatt rendsze­res felkéréseket kap a világ minden tájáról, hogy különféle rejtélyeket oldjon meg. A professzorral uta­zik állandó kísérője és tanítványa, Luke Triton, a vidám és kíváncsi fiúcska, aki szellemes meglátások­kal, humorral dobja fel mestere kalandjait. A sorozat első három darabja kettejüket már összeszo­kott párosként ábrázolja, míg a következő három játék a megis­merkedésükre, az előzményekre és első közös munkákra fókuszáltak. A szereplők egy modern, ám még­is anakronisztikus motívumokkal megálmodott Londonban élnek. Itt jól megférnek egymással az elavult eszközök, a retró formatervezés, valamint a történet által megköve­telt modernebba technológia. Min­den történet egy vagy több valódi helyszín megfelelőjére is elkalauzol bennünket, ezek mindegyikét egye­di földrajzi jellemzőkkel, illetve szí­nes lakossággal valósították meg. A játékok egy-egy történetet me­sélnek el, melyek fejtörők és rejtvé­nyek sorozatán keresztül vezetnek végig. Felépítésüknek köszönhető­en nem szükséges az összes rejt­vényt megoldani a továbbhala­dáshoz. Egyes helyeken elegendő mindössze néhány kötelező pontot felgöngyölítenünk, máshol pedig a rejtvények egy bizonyos meny­­nyiségének megfejtése után folyta­tódik a sztori. Amennyiben tovább haladunk egy-egy ilyen jeleneten, előfordul, hogy már nem áll mó­dunkban visszatérni. Az így eset­legesen kihagyott vagy kifelejtett fejtörőket persze nem veszítjük el véglegesen. Riddleton nagyi, a já­ték önjelölt jósnője (mások szerint boszorkánya) felelős a professzor által elmulasztott rejtvények gyűj­teménybe rendezéséért. Nála min­den elmulasztott fejtörőt megtalá­lunk és immár a történet nyomása nélkül, kedvünkre időzhetünk ve­lük. Amennyiben Riddleton nagyi nem érne rá, mert mondjuk éppen elutazott, akkor macskája, Keats látja el a feladatait. Bár Layton professzor kalandjait eredetileg a Nintendo gépeire ter­vezték, a cég néhány éve nyitott az iOS, illetve az Android mobil készü­lékek piaca felé is. Ennek köszönhe­tően több ikonikus figurájuk, pél­dául Super Mario vagy a zajos sikert elért Pokémon is visszatérő vendég­gé válhatott a telefonok képernyőin. Layton professzor játékaiból eddig négy jelent meg mobilon, legutóbb július 13-án a Professor Layton and the Unwound Future. Ebben az ere­detileg 2008-as játékban hőseinket felkérik, hogy legyenek tanúi a Dr. Alain Stahngun által épített időgép bemutatásának. A demonstráció azonban kudarcba fullad, midőn Stahngun és a miniszterelnök, Bili Hawks szőrén-szálán eltűnik. Egy héttel később, számos más tudós eltűnéséről is beszámolnak, Layton és Luke pedig egy levelet kapnak. A titokzatos küldemény állítólag a tíz évvel későbbi Luke-tól származik. A nyomok egy különös, eldugott lon­most majd utazni küldenek mesz­­sze tájakra, hogy minden ember olvashassa, amit a hátamra írtak. Igen, biztosan így lesz. Valamikor kék szirmú kis virágokat dajkálgat­­tam, most pedig szép gondolatokat - azok a virágaim. Én vagyok a leg­boldogabb az egész földkerekségen! De a papirost nem világjárni küldték, hanem a nyomdába, s ott kinyomtatták nem egy, hanem sok száz könyvbe, mert így jóval több embernek szerzett hasznot és élve­zetet, mintha csak néhány papírlap alakjában járja be a világot. Külön­ben is egykettőre elrongyolódott volna.- így a legokosabb! - mondta a papiros. - Hogy is nem jutott ez eszembe! Itthon maradni is jó, bé­kén üldögélni - úgy tisztelnek majd, mint egy mesemondó nagyapót. Mert mégiscsak én vagyok az, akire írtak, az én hátamra folytak a toli­ból a gyönyörű szavak! Maradok hát, a könyvek meg helyettem jár­ják a világot. így sokkal okosabb. De boldog is vagyok, istenem! A tintával telerótt lapokat összeg­öngyölték és félretették,- Munka után édes a pihenés! - sóhajtotta jólesőn a hajdani len. - Nem árt, ha az ember elgondolko­dik egy kicsit a világ folyásán, meg azon, mi is lakozik a lelkében. Most majd lesz időm elmélkedni azon, amit a hátamra írtak. A legfőbb kö­telesség megismerni önmagunkat! Vajon mi lesz a sorsom? Bizonyos, hogy újjászületek még nemesebb életre, hiszen eddig mindig csak fölfelé vitt az utam. Egy nap aztán elővették az egész papírtekercset. Letették a tűzhely mellé, hogy begyújtsanak vele, mert az efféle papírt nem szabad el­adni a szatócsnak, hogy sajtot vagy cukrot csomagoljon bele. A ház ap­rónépe körülállta a tűzhelyt, látni akarták, hogy lobban lángra, hogy doni óraüzlethez vezeti őket, ahol a tulajdonos idős házaspár megmutat nekik egy öreg órát, melyben egy másik időgép van elrejtve. Ennek segítségével tíz évet utaznak előre az időben, ahol idősebb önmaguk­kal szembesülve egy olyan sötét jövő várja őket, melyet csak ők tud­nak helyrehozni. A rejtvények között felváltva talá­lunk vizuális, matematikai és logikai kihívásokat. Megoldásukra nincs időkorlát, sőt a játékos akár három tippet is kérhet egy-egy érméért cse­rébe. A sorozat újdonsága az úgyne­vezett szuper tipp, ami két érmébe kerül, de csak az előző három tipp leleplezése után lehet megvásárol­röppen fel belőle a pirosán izzó, könnyű pernye, aztán hogy fekete­­dik, zsugorodik össze. Olyanok az izzó kis pernyék, mint az iskolás­gyerekek, amikor kisorjáznak az iskola kapuján; a legutolsó pernye a tanító úr, akkor jelenik meg a sor végén, amikor már nem is számít rá az ember. A hajdani boldog len minden egyes papírlapját rádobták a tűzre. - Huh! - lobbant föl a papiros; olyan magasra csaptak belőle a lángok, amilyen magasra sohasem emel­hette kis kék virágait a len; úgy vi­lágított, ahogy még hófehér vászon­korában sem. Egyszerre felizzott a papiros minden írott betűje, s láng­ba borultak a szavak, a gondolatok.- Most aztán egyenesen a nap­ba repülök! - lelkendezett a láng, s mintha ezer hang mondta volna utá­na. Fönn, a kürtő nyílásán, vörösen csaptak ki a lángok. Emberi szem­mel nem látható, parányi lények, ki­csi tűztündérek lebegtek közöttük, éppen annyi, mint ahány virága volt valamikor a lennek. Könnyebbek voltak a lángnál is, amelyből szület­tek, s mikor a papírból csak néhány összezsugorodott, fekete kis lemez maradt meg, utoljára eltáncoltak fölötte, s ahol a lábuk érintette, pi­rosán felizzott még egyszer a papír. Csodálatos látvány volt, a gyerekek körülállták a tűzhelyt, s egy hang valahol azt énekelte: Haj-haj, hajladozz, csak virulj, csak ringadozz -vége már a dalnak! De láthatatlan, parányi tűztündé­rek visszafeleltek neki:- Bizony a dalnak nincs vége soha! Ez a legcsodálatosabb a vilá­gon! Én tudom, s a földön senki sem lehet boldogabb nálam! De a gyerekek nem hallották az éneket, se a feleletet - nem is értet­ték volna. így is van jól, a gyereknek nem kell mindent tudnia. ni. A szuper tipp majdnem teljesen rávezet bennünket a megoldásra, használata tényleg csak a legvégső esetben ajánlott. Az átugrott rejt­vényeket az időutazás miatt ezúttal nem a nyugdíjba vonult Riddleton nagyitól, hanem annak unokájától, Puzzlette-től, illetve beszélő méhecs­kéjétől, Beasley-től tudjuk elkérni. A megkapó, japán rajzfilmek képi világát idéző Layton-sorozat, ha nem is a legolcsóbb mobil játékok közé tartozik, de mindenképpen a tartalmasabb darabok sorát gyara­pítja. (Professor Layton and the Unwound Future. Platform: Nintendo DS, iOS, Android.) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. július

Next

/
Thumbnails
Contents