Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

2020-07-16 / 165. szám

SPORT 15 Kovács Péter nosztalgiával gondol vissza az eltelt évekre 2020. JÚLIUS 16., CSÜTÖRTÖK______________________________________________________________________________________________ Törött kéz, töretlen hit- Valóban, nem voltam so­ha hajlékony, mindig próbál­tam a saját értékeimet követni, ez biztosan belejátszott abba, hogy így alakult. De a férfiak­nál és a nőknél is minden kor­osztályban, felnőtt élcsapatok­nál is edzősködtem, és voltam szövetségi kapitány is. Igaz, Törökországban, ahol nagyon jól éreztem magam, büszke va­gyok rá, és arra a szeretetre, tiszteletre, amit ott kaptam.- Egyszer azt találta monda­ni, inkább zsíros kenyéren él, de soha sehova nem ajánlkozik. Nyugtasson meg, azért nem él zsíros kenyéren, ugye?- Abszolút nem, csak pél­daként mondtam. De nemrég megszegtem az elvemet, beje­lentkeztem a Honvédhoz. Min­dig szenvedélyes Honvéd-szur­koló voltam, gyermekként az ablakunkból ráláttam a pályá­ra, ott kezdtem, ott értem fel a csúcsra. Annyit kaptam az egyesülettől, hogy szeretnék valamit visszaadni. Úgy gon­doltam, nekem a Honvéd a csa­ládom, ott mindig lesz helyem. Tévedtem, nem kellettem.- Ünnepi interjú lévén e téma részletes kifejtését hagyjuk máskorra. Zárjunk azzal, amit Faragó Tamástól is megkérdez­tem, miután őt is minden idők legjobbjává választották: aki is­mert és népszerű sportág baj­noka, azt játékos-pályafutá­sa befejezése után érheti még olyan inger a sportban, ami ve­tekszik a korábbiakkal? Mit je­lent önnek ez az elismerés?- Sokat. A sportolói és az az­utáni, két különböző életforma. Hál’ istennek megéltem, hogy a Szegeddel Magyar Kupát nyer­tünk, ez is nagyszerű érzés, de mégis más. Más, ha a fizikumo­dat, a testedet tetted hozzá va­lamihez, és más, ha az eszedet, a tapasztalatodat, a tudásodat. Hatszor voltam bajnok a Hon­véddal, egy aranyat, lehet, felál­doznék azért, amit a Szegeddel nyerhettünk volna a Veszprém elleni döntőben. Bár talán még­sem. Semmit sem adtak in­gyen, ezért is gondolok vissza szeretettel, nosztalgiával az el­telt évekre. Örülök neki, ha má­sok is emlékeznek minderre, mert aki elfelejti a múltját, an­nak nem lesz jövője sem. Kettős sikert ért el Kovács Péter a Kézisek kézise­­választáson. Először is meg­nyerte, Nagy László, Varga István, Perez Carlos, Éles Jó­zsef és a többi idol előtt. Má­sodszor: senki, még a legei­­vadultabb fórumozó sem ve­tette fel, hogy miért nem X vagy Y lett minden idők leg­jobbja. Megkérdőjelezhetet­len klasszis és mérce - játé­­kosi és edzői pályája mégis számos kérdést kínál. Ballai Attila szerkesztoseg@mediaworks.hu- Mennyire foglalkoztatta kö­zös játékunk, várta-e az ered­ményhirdetést, és ha igen, mit remélt tőle?- Ilyenkor szokás azt mon­dani: nem foglalkoztam vele, én viszont bevallom, igen. És bíztam benne, hogy a dobogó­ra csak-csak jó lehetek, de azt gondoltam, Nagy Laci a nagy esélyes.- Miért? Jobbnak vagy manap­ság már ismertebbnek tartja saját magánál?- Hosszú ideig volt a világ egyik legjobbja, és az termé­szetes, hogy sokkal többen látták játszani, mint a régie­ket.- Varga István, Marosi István, Kovács László és Fenyő András az ön előtti generáció, mégis mindannyian bekerültek a leg­jobb tízbe. Ez őket dicséri in­kább, vagy a szavazókat?- Gyerekfejjel néztem őket, zsenik voltak. Kovács László szerint Fenyő András a vala­ha élt legjobb magyar játékos, és neki hiszek, mert a legked­vesebb edzőm és jóbarátom. Varga Pista pedig maga volt az őserő. A válogatottban egy dinamométerrel tesztelték, milyen erős a szorításunk; az Nem volt soha „hajlékony”, mindig próbálta a sajat értékéit követni övét nem tudták megmérni, nála kiakadt a mutató. Nagy Laci mellett ő és Éles is nyer­hetett volna.- De ön nyert. A pólósoknál győztes Faragó Tamás 1952- es születésű, a női kézilabdá­zóknál Gódorné Nagy Marianna 1957-es, ön 1955-ös. Ugyanaz a korosztály. A sportolóvá éré­sük korában keresendő a közös ok, vagy másutt?- Az biztos, hogy nekünk akkor egészen mást jelentett a sport. Nem egzisztenciális ki­ugrási lehetőséget, ez eszem­be sem jutott. Az már gyak­rabban, hogy „hú, kézilabdáz­hatok, és ezért még pénzt is adnak”. Igaz, egyedülállóként csak én kaptam lakást a Hon­védtől, és ezért az összes fele­ség engem utált, mert mindig nálam kártyáztunk. Komoly­ra fordítva, a sport, a kézilab­da szeretete, inkább imádata lehetett, ami döntött.- Akkor is, amikor az 1986-os vb-n Algéria ellen kezét törte, de a hátralévő négy mérkőzé­sen nemcsak hogy játszott, ha­nem huszonnégy gólt is lőtt?- Belső késztetés is volt, a csapattagok is kérleltek. Két helyen tört el a lövő kezemen a kézközépcsontom, a kórház­ban az orvos németül kijelen­tette: „Az ön számára véget ért a világbajnokság.” A mi orvo­sunk erre rávágta: „De hát ját­szania kell.” A svájci pedig rá­nézett és visszakérdezett: „Ér­ti egyáltalán a kolléga, amit mondok?” Aztán visszamen­tünk a szállodába, és levágtuk a gipszemet.- Az 1986-os ezüstben és dac­ban benne volt az előző két vb elképesztő balszerencséje és csalódása is?- Benne. Mindkétszer mil­limétereken múlott. Illetve 1978-ban még annyin sem: ha a románok egyértelműen időn Fotó: Lehoczky Péter túli gólját nem adják meg, két ponttal megyünk a középdön­tőbe, és akár vb-döntőt játsz­hattunk volna.- Minden azért nem jöhetett össze, így később a felnőtt szö­vetségi kapitányi kinevezés sem. Még mindig fáj?- Igen, fáj. Ha a környező or­szágokat nézzük, a kiemelke­dő játékosok mindenhol meg­kapták ezt a lehetőséget. Én nem. Pedig kilenc évet éltem Németországban, megvolt a játékosmúltam, a szakedzői végzettségem, a nyelvtudá­som, a tapasztalatom, a kap­csolatrendszerem. Viszont so­ha nem volt „keresztapám”.- Csak az hiányzott? Az ógö­rög drámák óta tudjuk, hogy a tragikus hős egyik fő jellemző­je rendíthetetlen értékrendje, amely nincs szinkronban a ko­rával, a környezetével. Nem is­merős valahonnan? A királyi gárda 2017 után érhet újra révbe a spanyol élvonalban a Barca előtt Már ma bajnok lehet a Real Madrid LABDARÚGÁS Jó eséllyel várja a Real Madrid ma este a La Li­ga utolsó előtti, 37. fordulóját, hogy a nap végére bebiztosít­sa a 34. bajnoki címét. Ameny­­nyiben a Barcelona előtt négy ponttal éllovas királyi gárda hazai pályán legyűri a tabel­lán ötödik Villarrealt, önerő­ből révbe ér. A 83 pontos Real Madrid a ko­­ronavírus-járvány miatti három hónapos leállást követően mind a kilenc mérkőzését megnyerte, azaz a lehető legjobb formában tért vissza a pályára. Az viszont valamelyest nehezíti Zinedine Zidane együttesének dolgát, hogy ellenfele számára sem lesz tét nélküli a találkozó, mi­vel a Vülarreal még nem bizto­sította be Európa-ligás szereplé­sét. Ehhez egyetlen pont is ele­gendő lenne számára, a biztos főtáblás rajthoz pedig győznie kellene. A Villarreal szintén az újraindulás nyertesei közé tar­tozik: hat győzelem és egy dön­tetlen mellett mindössze két­szer kapott ki; igaz, a két vere­ségét az elmúlt három forduló­ban szedte össze. A Real Madrid akkor is ün­nepelhet, ha nem nyer, de eb­ben az esetben már szüksége van a négypontos hátránnyal második Barcelona pontvesz­tésére is. Ha a katalánok nem Zidane-ék jó formában Fotó: AFP győzik le a vendég, 11. helye­zett Osasunát (erre azért kevés az esély), az azt jelentené, hogy 2017 után ismét a fővárosiak a bajnokok, mivel így legfeljebb három pontra csökkenne a kü­lönbség a két gárda között, de az egymás elleni eredmények a Reálnak kedveznek. A Real Madrid arra kéri a szurkolóit, hogy a koronavírus­­járványra tekintettel maradja­nak távol a szokásos ünneplé­­si pontoktól abban az esetben, ha a csapat megnyeri a La Ligát. A klub közölte, a játékosok sem jelennek majd meg azokon a he­lyeken, ahol a drukkerek általá­ban összegyűlnek ünnepelni. Spanyolországot különösen sú­lyosan érintette a járvány: kö­zel 250 ezer megbetegedést re­gisztráltak, az elhunytak száma pedig meghaladta a 28 ezret A Bajnokok Ligája-indulás már eldőlt, viszont a bronz­érem még nem, amelyért az egyaránt 66 pontos Atlético Madrid és a Sevilla csatázik: előbbi a hatodik Getafe, utób­bi a hetedik Real Sociedad ven­dége lesz. Mindkét hazai csa­pat érintett a második számú európai kupasorozatért folyta­tott küzdelemben, azaz sem a fővárosiak, sem az andalúziai­­ak nem számíthatnak könnyű kilencven percre. MW JEGYZET Tokió 2021? Novák Miklós jegyzet@mediaworks.hu íme, a legfrissebb hírek Toki­óból, Tokióról! A Japán Olim­piai Bizottság (JOC) elnöke szerint jövőre az eddig meg­szokotthoz képest várhatóan szerényebb, egyszerűbb ötka­rikás játékokat rendeznének. Az olimpiai ügyekért felelős miniszter, Hasimoto Szeiko azt közölte, meg akarják könnyíteni a külföldi sporto­lók bejutását a szigetországba még abban az esetben is, ha a kormány rendelkezései alap­ján bizonyos országok és tér­ségek számára ez aktuálisan nem lenne lehetséges. Koike Juriko, Tokió kormányzója re­ményének adott hangot, hogy az olimpia jövőre a világmé­retű egységnek és a korona­vírus legyőzésének a szim­bóluma lehet, noha a japán főváros is változatlanul har­col a járvánnyal. A Japánban eddig regisztrált mintegy 22 ezer fertőzött harmada tokiói. Egyre több sportoló, sportve­zető és virológus fejezi ki ag­godalmát, szerintük vakcina nélkül még jövőre sem kelle­ne megrendezni a játékokat. Egy friss közvélemény-kuta­tás szerint hasonló vélemé­nyen van a japánok 77 száza­léka is. A hírek valószínűleg azért is sűrűsödnek ezekben a na­pokban, mert egy hét, egé­szen pontosan nyolc nap múl­va kezdődnének meg a 2020. évi nyári játékok Tokióban. Ennek apropóján azon is el­merenghetünk, valóban jó döntést hozott-e a Nemzetkö­zi Olimpia Bizottság március 24-én, amikor általános nyo­másra az olimpia egyéves el­halasztásáról határozott. A friss hírek nem csupán sugallják, egyenesen felké­szítenek arra, hogy 2021-ben sem lehet a hagyományokhoz illeszkedő, korlátozásoktól mentes, grandiózus olimpi­át rendezni. Hanem csak va­lamilyen zárt körű szparta­­kiádot, amelyen valószínűleg még a versenyek és a sporto­lók, a hivatalos résztvevők számát is limitálják majd, hát még a szurkolókét. Ilyen feltételekkel idén is meg lehetett volna rendez­ni az olimpiát. Noha a fertő­zések számadatai szerint új­ra ;,támad” a vírus, de ha jó­zan korlátozások mellett a ha­tárok továbbra is átjárhatók, akkor azért Tokióba is el le­hetne jutni. A sportolóknak most van okuk igazán aggód­ni: mire és miért is készülnek voltaképpen. A koronavírus, a járvány pontos természetét, a valós veszély nagyságát hónapok múltán sem ismerjük. A reak­cióékét annál pontosabban. Az emberiség nincs felké­szülve arra, hogy együtt éljen a vírussal. Inkább hajlandó engedni a megszokott életmi­nőségéből, akár az olimpiáról is lemondani, csak hogy biz­tonságban higgye az egészsé­gét. Az olimpia ebben a közeg­ben nem lehet a népek békés versengésének szimbóluma. Mint ahogy az elmúlt évti­zedekben már nem is volt, de persze ez egy másik történet.

Next

/
Thumbnails
Contents