Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
2020-07-11 / 161. szám
4 'helyőrség Naav László 95 Nagy László Kiáltás Csigahajú nő, te vitéz, rajtad a pír elalélt, nincs titok, szived is dobolja életem döbbenetét! Májusi rózsa Elvette tőlem a lángot, szivénél gyermek érik, járja a bánya-világot, kormos a lába térdig. Fürgén csak két szeme győz a síkon, meredek dombon. Nehézkességével ő a földön lépkedő sólyom. Éjjelek, nappalok jönnek, jajgat s mosolyog, mintha ölében lenne a földnek minden öröme, kínja. Sápadt az asszonyka, már a gyermekért csatáz nyíltan, megveti azt, aki szánja, szóljatok hozzá vígan. Kínjai tornyát sikítva dönti, ha eljön az óra, s akkor világra virít a legszebb májusi rózsa. Viola-homály Kis cigányom lobogtass kendőt, fejed körül hajnali felhőt, ne less a világra, seregei az enyészetnek a nagy műszakra most öltöztek viola-homályba. Téged a fények bujdosása ne keserítsen, engem a táncod segítsen, omlás ellen babonás körrel most bekerítsen. Kettőnk sorsa: titkokat őrző súlyos rózsa, cipeltük vállon, megvékonyodtunk, édes párom, rokonunk lett a szikla éle, szakadék pereme, szüreti hegyen, szökevények, mulassunk, itt az ideje! Himnusz minden időben Te szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölű, Dárdának gyémánt-köszörű, Gyönyörűm, te segíts engem! Te fülemülék pásztora, Sugarak déli lantosa, Legelső márvány-palota, Gyönyörűm, te segíts engem! Siralomvölgyi datolya, Festmények rejtett mosolya, Templomon arany-kupola, Gyönyörűm, te segíts engem! Díjra korbácsolt versenyló, Lázadásokban lobogó, Csillag, dutyiba pillantó, Gyönyörűm, te segíts engem! Harctéri sebek doktora, Hazátlanoknak otthona, Mézes bor, édes babona, Gyönyörűm, te segíts engem! Nagy András montázsa Nagy László Szent György-ikonjával Jártam én koromban, hóban Piaci csarnok álmosa, Nyomorúságnak táncosa, Szilveszter-éji harsona, Gyönyörűm, te segíts engem! Jártam én koromban, hóban, húzott az álom. Mást kerestem s mellém te álltái, kardél mellett felnőtt virágszál, Béta-sugárban reszkető, Sok-fejű kölyket elvető, Tengerek habján csörtető, Gyönyörűm, te segíts engem! Minden időben ismerős, Mindig reménnyel viselős, Bájokkal isteni erős, Gyönyörűm, te segíts engem! Öröktől belémkaroló, Vánkosra velem hajoló, Varjakat döggé daloló, Gyönyörűm, te segíts engem! Iszonyattól ha szédülök, Ha a pimaszság rámdönög, Önmagámmal ha kűzködök, Gyönyörűm, te segíts engem! Jog hogyha van: az én jogom, Enyém itt minden hatalom, Fölveszem kardom, sisakom! Gyönyörűm, te segíts engem! Felragyog az én udvarom, Megdicsőül a vér s korom, Galambok búgnak vállamon, Gyönyörűm, ha segítsz engem! Gyönyörűm, ha segítsz engem! Gyönyörűm, ha segítsz engem! sebzett virágom. Húszévem elveszett, s érzem, te lész a vigasz. Mord kültelken, hol a füst szárnyal, szádról szóló harmonikáddal föl-fölvidítasz. Engem a szépség, a vígság csodásán éltet. Érte égek, hogy megmaradjak, bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak kócból a mézet. . 3'. . Á, .. \í Köröttem kúsza az élet, kúsza a sorsom. Vértezz hittel, hűséggel állig, akkor én a haláloságyig belédfogódzom. Ne hagyj a csontokon állnom Ne hagyj a csontokon állnom, te ragadj vállon, vonszolj szobádba, engem keresztfát fektess az ágyra, el innen, el V'/W Nagy András montázsa Nagy László Zsoltár, egyetlen rajzos kéziratával fénybe, mesébe, forralt borhoz, térdemről csupa-dér csokrokat oldozz, nyakamról koszorút, gyászszalagos hámot, roskaszd le rólam fekete zászló-ruhámat, húzz-vonj szobádba holtak madarától, ezüstbetű-hemzsegésből, jég-gyöngy-szaharából, átváltoztass, életre mozgass, idomíts a létezéshez, törhetetlen értelméhez, szádban a mézhez, piros almádhoz, küszöbödön rikogatva, romboltatást, romlást kiátkozz, láng, te szerelmes, fűtsd át a lelkem, tündér, tündér, segíts kitelelnem! \ IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. július
