Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
2020-07-01 / 152. szám
2020. JÚLIUS 1., SZERDA SPORT 15 Kisvárdára portugál edző jöhet, Márton Gábor és a ZTE még kivár Bódog Tamás: irány Svájc? Bódog Tamás munkáját nagyra értékelik a végül a nyolcadik helyen végzett Kisvárdánál Fotó: Török Attila Nincs abban semmi rendkívüli, hogy még szinte le sem fújták szombaton az NB I utolsó fordulójának mérkőzéseit, máris beindult az edzőkeringő. Az már hétfőn eldőlt, hogy Bódog Tamás és a Kisvárda útjai elválnak. Márton Gábor, a ZTE szakvezetője már kapott ajánlatot Végh Gábortól, a zalai klub tulajdonosától, de választ még nem adott. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu- Még fogalmam sincs, ki lesz az edző - mondta megkeresésünkre Révész Attila, a Kisvárda sportigazgatója. - Nagyon friss Bódog Tamás távozása, bár már három hete tudjuk, hogy megkeresték Svájcból, azt is tudom, hogy konkrétan honnan, de megkért, hogy tartsam titokban. Szóval tudtuk, hogy komoly ajánlata van, ezért is mondtam neki, hogy nem állok az útjába, békében, barátságban váltunk el. Szíve szerint maradt volna, de közben izgatta az új kihívás, láttam rajta, hogy őrlődik, ezért is beszéltük meg, hogy inkább menjen. Révész nagyra értékeli Bódognak a klubnál kifejtett munkáját, azt meg külön csodálattal figyelte, hogy a szakember- akinek Mainzban lakik a családja - milyen hősiesen tűrte a távoliét hónapjait, hiszen a járvány idején nem állt módjában meglátogatni szeretteit.- Láttam, hogy mennyire szenved, de ez nem látszott meg a munkáján, mindenkinek ilyen felkészült trénert kívánok, mint amilyen Tamás. A helyezésünkkel tulajdonképpen elégedett vagyok, a nyolcadik hely nem rossz, bár megítélésem szerint a játékosállomány ereje az első hat közé predesztinálta a Kisvárdát. A keret nagyjából megmaradt az augusztus 15-én kezdődő új bajnokságra is, felhozunk néhány fiatalt az akadémiánkról, ennyi a változás - körvonalazta a terveket a sportigazgató, majd még szót ejtett arról is, ki lehet Bódog utódja a vezetőedzői poszton.- Két portugál edzővel tárgyalok a napokban, az egyikük Joao de Oliveira Janeiro, aki az elmúlt idényben az NB II-ben a 12. helyen végző Szeged trénere volt. Magyar edzőben nem tudok gondolkodni, annyit csalódtam az utóbbi években, mert magasra tettem a mércét... Nem kell olyan edző, nem akarom mondani, mint kicsoda, aki alighogy elkezdődött a meccs, beparkolta a csapatbuszt a tizenhatosunkra, aztán végigvédekezte a mérkőzést. Márton Gábor nem ilyen edző, de ő egyelőre a ZTE alkalmazásában áll; persze még nem biztos, hogy ott is marad. A küldetését mindenesetre teljesítette, simán bent tartotta a kék-fehéreket.- Még nem hosszabbítottuk meg a szerződésemet, egy ajánlatot kaptam már Végh Gábor tulajdonostól, amit nyilván finomítani kell, én még nem reagáltam rá, mert amíg ment a bajnokság, csak arra akartam figyelni. Nem olyan egyszerű ez, hogy gyere, buci, hamm, bekaplak. Azt mindenképpen szeretném tudni, hogy kik maradnak meg az idei csapatból, benne van a pakliban, ha valaki jól teljesít, akkor az másnak is szemet szúr. Ez a rizikó a rövid távú szerződésekben - fogalmazott az edző. Akinek, és ezt nem is tagadja, vannak máshonnan is ajánlatai - „tapogatózások”, ahogy megfogalmazta - , de a ZTE mindenképpen elsőbbséget élvez.- Szeretem tudni, hogy mik az elvárások, és hogy milyen „hadsereggel” vágok neki a hadjáratnak. Egyelőre a keretünk meglehetősen képlékeny állapotban van. Amikor idekerültem, minden világos volt, ráadásul a tulajdonos úr az erszényébe nyúlt, és idehozta Bőle Lukácsot és Katanecet, akik sokat segítettek. Most viszont sok játékosnak lejárt a szerződése, és bizonytalan a jövő - mondta a szakember. Szima Gábor: Muszáj talpra állnunk a kiesés után, mert az élet nem áll meg Ötszázmillió forintos veszteség A Debrecen elnöke önmagát is felelősnek tartja Fotó: Szabó Miklós LABDARÚGÁS Az NB I-ből kiesett Debreceni VSC elnöke, Szima Gábor a fájdalmas búcsúról, a pályára rohanó szurkolókról, a játékoskeretről, a változó költségvetésről és saját felelősségéről is beszélt a Nemzeti Sportnak.- Mire gondolt a lefújás pillanatában?- Senkinek sem kívánom azt az érzést. Borzasztóan lesújtott, hogy nem sikerült megtartanunk élvonalbeli tagságunkat. Ráadásul a Paks elleni meccs utolsó perceiben előbb a kapufáról pattant ki a labda, majd a lécet is eltaláltuk. Ferenczi János lövése után a labda félig talán át is haladt a gólvonalon, de teljes terjedelmével sajnos nem.- Valóban néhány centiméteren múlt a kiesés?- Ennél jóval összetettebb az összkép, elvégre harminchárom bajnoki állt rendelkezésre, hogy biztosítsuk bennmaradásunkat, esetleg megismételjük az előző idényben elért harmadik helyezésünket. Csak egyetlen példát említek: a Kaposvár ellen nyolc pontot hullajtottunk el. Ha az utolsó helyezett elleni két hazai meccsünket megnyerjük, akkor az ötödik helyen végzünk. Említhetném azt is, hogy ha Bódi Ádámot nem állítják ki a bajnoki hajrában a fehérváriak ellen, és az utolsó három fordulóban számíthatunk rá, talán másként alakul a befejezés. Ezeket az apró részleteket a végtelenségig sorolhatnám.- Haragszik Bódira?- Sohasem haragudtam senkire, most sincs olyan ember, akire kifejezetten neheztelnék. Bódi Adám hibázott, ám ezt ő is tudja, remélem, most úgy érzi, még többel tartozik a Debrecennek.- Mi a véleménye arról, hogy a lefújás után a szurkolók egy csoportja berohant a pályára, és levetette a mezt a játékosokkal?- Száz-kétszáz szurkoló valóban befutott a játéktérre, ez nem szerencsés, de egyetlen ujjal sem nyúltak a játékosainkhoz. Volt olyan portál, amely próbálta úgy beállítani a történteket, mintha fizikailag is bántalmazták volna a labdarúgóinkat, ám ez nem fedi a valóságot, ilyesmi nem történt. A rendőrség több embert őrizetbe vett, folyik az eljárás, de ennél mélyebben egyelőre nem foglalkoztunk a történtekkel, mert vasárnap óta gőzerővel azon dolgozunk, hogy olyan csapatot alakítsunk ki, amely a következő idényben kivívja a feljutást. Muszáj talpra állnunk, mert az élet nem áll meg, nem segít, ha a kardunkba dőlünk.- A keret alkalmas volt arra, hogy kivívja a bennmaradást?- Amikor az előző idényben bronzérmet nyertünk, Szécsi Márk mellett Takács Tamás és Zsóri Dániel volt a két csatár, utóbbi kettő egymást váltva kapott lehetőséget. A nyáron mindketten távoztak, a helyükre Babatunde Adeniji, Nikola Trujic, Haruna Garba, valamint Kundrák Norbert érkezett, utóbbi egy idénnyel korábban tizennégy gólt szerzett az NB II-ben, bíztunk benne, hogy nálunk is eredményesen futballozik. Ezek után a szakmai stáb, a szurkolók és a média egyaránt egyetértett abban, hogy erősödött a keretünk, s ez vélhetően valóban így volt, ám túl sok apró tényező siklott félre. Az egyik ilyen részlet, hogy talán rosszul választottunk vezetőedzőt januárban. Ehhez a játékosállományhoz talán más típusú szakvezető illett volna, bár megjegyezném, hogy Vitelki Zoltánt kiváló szakembernek tartom, aki mindent tud a szakmáról, ami tanulható.- A saját felelősségét hol látja a kiesésben?- A sor nálam kezdődik. Az elnök ugyanúgy felelős az eredményért, mint a klubnál dolgozó edzők és játékosok, nem akarom mentegetni magam. A kudarc és a siker egyaránt apróságokon múlik, de említek konkrét példát is. Tavaly nyáron szerettük volna átigazolni Sajbán Mátét a Budaörstől, ám néhány nappal lemaradtunk, a támadó a Mezőkövesdhez szerződött. Télen felvetődött a kölcsönszerződés lehetősége, ám az akkori vezetőedző úgy vélte, a keretünkben jobb támadók szerepelnek nála. Ha hozzánk kerül, biztosan nem szerez fontos gólokat a Paksban a bajnokság hajrájában, és talán kevesebb pontot gyűjt a Tolna megyei együttes. Mekkora változást hoz a költségvetésben a már másodosztályú szereplés?- A Magyar Labdarúgó-szövetségtől kapott juttatások terén hatalmas a különbség a két osztály között, csaknem ötszázmillió forinttal kapunk kevesebbet. Emiatt a költségvetésünk csökken, ám jelentősen nem nyirbálhatjuk meg, mert akkor nem lennénk versenyben a feljutásért.- Ki lesz a vezetőedző a következő idényben?- Jelen állás szerint kilencvenkilenc százalék, hogy Kondás Elemér. Babják Bence/NS Kondás Elemér maradhat a vezetőedző JEGYZET Lappangó titok Ökrös Csaba jegyzet@med iaworks. hu A sivatagi növénytermesztésben, a kocsmaasztalnál és a sportágak jelentős részében a folyadékpótlás megfelelő ütemezése fontos mérföldkő a siker felé vezető úton. Köztudott, hogy a kitikkadás minden tervet keresztülhúzhat. Harminc fok körüli vagy afeletti hőségben, tűző napon körbefutni a Tiszatavat olyan ötlet, hogy annak már a hallatára is iszik az ember egy pohár vizet. Komoly szomj oltási stratégiával kell hát rajthoz állnia annak, aki szombaton nekirugaszkodik, hogy Tiszafüredről indulva 18 órán belül megtegye a tókerülő kört. A 126 kilométeres élménygyűjtés meglehetősen emberpróbáló lehet, jó néhány csepp izzadság lefolyik az ultramaratonisták arcán, mire megteszik a távot. Aki esetleg a vártnál nagyobb szomjazási problémákkal kénytelen megküzdeni egy ilyen versenyen, azzal vigasztalhatja magát, hogy jó sok ideje van rágódni ezen. Két kérdést mindig feltesznek a hosszú távokkal meghitt kapcsolatot ápoló sportembereknek. Az egyik azt feszegeti, vajon mi a jó abban, amit csinálnak. A másik meg arra keresi a választ, hogy mire gondolnak verseny közben. A jó válasz, mármint ami valóban megérteti a kívülállókkal a nagyon hosszú távok leküzdésének értelmét, szépségét, még nem született meg. Amíg bele nem fogunk látni mások gondolataiba, addig valószínűleg csak töredékes képet alkothatunk arról, mi az ördög kényszeríti embertársaink egy részét arra, hogy szenvedéssel (is) kikövezett útjukat róják. Pláne hobbiból. Azt még csak-csak érteni véli mindenki, hogy a célba érkezés öröm. Ahogy bizonyára a rajthelyen uralkodó jó hangulatot is tekinthetjük versenyzésre ösztönző tényezőnek. Igen ám, de a start és a cél közötti időszakról nehéz olyan képet alkotni kívülállóként, ami alapján az ember a barátait hosszútávfutásra akarná rábeszélni. Még az ellenségeit se. Görcs, hasmars, kiszáradás, eléhezés, vízhólyag, vérhólyag, győzedelmeskedő hányinger - csupa jó barátja a futóknak. Az ember rögtön kedvet kap, amikor ezekről mesélnek. Márpedig akik részesei az Ultra Tisza-tóhoz hasonló erőpróbáknak, olyan örömmel számolnak be élményeikről, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, amit tesznek. Le a kalappal előttük, de jobb nem bedőlni nekik. Ki tudja, milyen titok rejtezik mosolyuk mögött... Valószínűleg azt nem akarják elárulni, hogy szerencsére az ember a jó emlékeit képes úgy felidézni, hogy újra átjárja az akkor tapasztalt érzés. A fájdalomra pedig csak emlékszik. Azt csak a következő versenyen fogja megtapasztalni újra.
