Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

2020-07-08 / 158. szám

2020. JÚLIUS 8., SZERDA SPORT 15 Történelmi vb-ezüst és olimpiai éremcsaták az 1980-as években Áttörést hozott az évtized üKsm Túltolták Fábik Tibor jegyzet@medlaworks.hu A Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet, az Origó és a Ma­gyar Kézilabda-szövetség kö­zös játéka, a Kézisek kézise újabb fejezetében a nyolcva­nas évek második felét idé­zi meg. Ekkor érte el eddigi legszebb eredményét a férfi válogatott: ezüstérmet nyert az 1986-os világbajnoksá­gon, majd 1936 és 1980 után 1988-ban is negyedik lett az olimpián. isiiméi Szilágyi László szerkesyoseg@mediaworks.hu________ KÉZILABDA A három világ­­bajnokságon (1964, 1967, 1970) szerepelt Adorján János nem­csak kiváló játékos volt, hanem edzőként is kitett magáért. Nem véletlenül ő segítette az akkor a harmincas évei elején járó Mo­­csai Lajos munkáját a férfi vá­logatott élén a nyolcvanas évek közepén. Nem szakmai gyá­mot rendelt ki a szövetség Mo­­csai mellé, erre nem is lett vol­na szükség: a fiatal szakember 1982-ben megnyerte a Bajnok­­csapatok Európa Kupáját a Va­sas női csapatával, rá egy év­re férfivonalon is bizonyított, magyar bajnok lett a Honvéd­dal. Adorján - kézilabdaber­kekben csak Dorka - humorér­zéke is segített a karrierje első felnőtt világversenyére készü­lő kapitánynak. Az „öreg” már az induláskor hozta a formá­ját: negyven perccel az 1986-os svájci vb helyszínére tartó gép indulása előtt jelent meg Feri­hegyen a széles karimájú ka­lapjában, majd közölte, hogy ő a Határ úti metróállomásnál várt Mocsaiékra. Ezután az élcelő­­dőknek felajánlotta: „Ha beju­tunk a legjobb hat közé, szépen felszeleteljük vékony csíkokra a kalapomat. Ezért hoztam.” Valamit megsejthetett. A be­mutatkozás remekül sikerült: a dánok és a svédek legyőzése Iváncsik Mihály gólt lő a Német Demokratikus Köztársaság ellen a szöuli olimpián. 18-17-re győztek a magyarok után következett Algéria, ami­kor beütött a krach: Kovács Pé­ter kéztörést szenvedett. De ő, dacolva a fájdalmakkal, levet­te a gipszet - és a vb hátralevő mérkőzésein összesen 24 gólt szerzett. „A két Kovács, Péter és Mihály, Gyurka János, Sza­bó László - ilyen négyest ma kevés válogatott tud felvonul­tatni. Hoffmann pedig rezze­néstelen arccal mutatja be a bravúrokat a kapuban” - lel­kendezett a Népsportban a női válogatottal 1965-ben világbaj­nokságot nyert Török Bódog. Nem volt megállás, az Izland elleni meccset is hoztuk, és mi­után a svédek legyőzték a ro­mánokat, eldőlt, a hatodiknál rosszabb helyen nem végezhe­tünk. Adorján kalapjának sorsa beteljesedett, de ennél valami­vel lényegesebb, hogy meglett az olimpiai kvóta, sőt Dél-Korea legyőzésével a döntő is. A züric­hi fináléban a jóval esélyesebb olimpiai bajnok, Jugoszlávia ke­rekedett felül 24-22-re. Két év múlva Szöulban, az olimpián is elfogadtunk volna hasonló leosztást. Csakhogy kezdésnek becsúszott egy-egy vereség Dél-Korea és Csehszlo­vákia ellen. A folytatásban Mo­­csai nagyot húzott: Japán ellen Kovács Péter posztján Maro­si Lászlót játszatta, a Züminek szólított - eredendően - bal­szélső 11 gólt szerzett, majd a spanyolok elleni fiesztán (26- 16) nyolcat. Az NDK-t Hoff­mann öt másodperccel a vége előtt bemutatott kapusbravúr­jával győztük le. így a mieink­kel együtt három csapat is hat ponttal zárt a csoportban. Az úgynevezett 25 százalékos sza­bály alapján döntötték el a sor­rendet: a csoporttársak ered­ményei közül csak azon csapa­tokét vették figyelembe, ame­lyek a megszerezhető pontok legalább 25 százalékát begyűj­tötték, és ez nekünk kedvezett. A bronzmérkőzés lehetőségé­hez az is kellett, hogy a spanyo­lok legyőzzék az addig veret­len Dél-Koreát. A harmadik he­lyért megint a jugókkal kerül­tünk össze, tizenkét perccel a vége előtt még döntetlen volt az állás, innen kaptunk ki 27-23- ra, s lettünk 1936 és 1980 után harmadszor is negyedikek. Mocsai 1989 júliusában tá­vozott a válogatottól, helyét Csík János vette át. Nem volt irigylésre méltó helyzetben: a szövetség nem tudott megál­lapodni a Bundesligában sze­replő Kovács Péter és az Olasz­országban játszó Kovács Mi­hály klubjával, hogy engedjék el őket a csehszlovákiai világ­­bajnokságra. A balátlövő vé­gül egyetlen percet sem ját­szott, az irányító pedig méltat­lan módon ingázott a vb ide­jén Csehszlovákia és Olaszor­szág között. Az 1990-es keret­ben Hoffmann, Bíró, Iváncsik, Gyurka, Bordás, Kovács Mi­hály és Marosi maradt meg a vb-ezüstérmesek közül. Cseh­szlovákiában négy győzelem­mel (Franciaország, Algéria, Koreai Köztársaság, Románia) és egy vereséggel (Svédország) álltunk, amikor még volt esé­lyünk a bronzéremre. Ehhez két feltételnek kellett volna tel­jesülnie: legyőzzük a házigaz­dát, és kiszurkoljuk, hogy a már biztosan csoportelső své­dek legalább egy pontot elcsíp­jenek a románok ellen. Kettő­ből nulla lett: mi ikszeltünk, a svédek eggyel kikaptak a ro­mánoktól. Érem helyett az ötö­dik helyre maradt esélyünk - de tényleg csak maradt. A spa­nyolok 23-19-re nyertek. A célt teljesítette a Csík-csapat: hato­dik helyének köszönhetően ki­harcolta a részvételt az 1992-es barcelonai olimpiára. A Honvéd 1982-es BEK-győ­­zelme után az évtized második felének magyar kupasikerét a Rába ETO aratta 1986-ban az IHF-kupában. (Európai szövet­ség még nem volt, az EHF he­lyett az IHF serlegéért zajlott a vetélkedés.) A zömmel lokál­­patrióta játékosokra (a klasz­­szis jobbszélső, Iváncsik Mi­hály mellett többek között Pol­gár László, Csicsai Ottó, Ba­logh Imre, Vura József) építő győriek a török Simtel, a sváj­ci Basel, a szlovákiai Eperjes, a szerb Proleter elleni győzelem­mel masíroztak az Alicante el­leni fináléig. A Joósz Attila, Szaló Tibor edzőkettős vezet­te csapat otthon hattal nyert (23-17), idegenben megőrzött két gólt az előnyéből, és meg­nyerte az IHF-kupát. A siker értékét növeli, hogy az 1985- ben térdszalagszakadást szen­vedett Vura (Görbicz Anita ké­sőbbi edzője) sérülés miatt egy mérkőzést sem játszhatott a sorozatban. Edzője szerint Roger Federer ma újra olyan lelkes, akár egy juniorversenyző Már mérlegelte a visszavonulását is TENISZ Miközben hétfőn több részletben népszerűsítet­te a tenisz tematikájú cipőt, amelynek részt vett a tervezés sében, a játékos-pályafutásá­val kapcsolatos szurkolói kér­désekre is válaszolt Zürich­ben a 20-szoros Grand Slam­­győztes Roger Federer. A sza­badidőcipő egyébként az On nevű márka terméke, a sváj­ci cégnek a legendás játékos a társtulajdonosa.- Nem teniszezésre találták ki, hanem utcai használatra - mutatta be a lábbelit Federer. - Remélem, ez olyan cipő, ame­lyet mindennap viselhetsz, akár az órádat. Olyasmi, ami annyira kényelmes, hogy min­dig ezt szeretnéd használni. De elég is volt ennyi a divat­ból, sokkal fontosabb, hogy a legenda már 2021-re kon­centrál, az olimpiát is bele­értve. Idén előbb februárban megműtötték a térdét, majd az elmúlt hó­napban nyilvános­ságra hozta, hogy egy további gyors artroszkópos be­avatkozáson is át­esett.-Most már is­mét sokkal job­ban érzem ma­gam - jelentette ki Federer. - Még nem vagyok ... azon a szinten, ame­lyen teljes erőbedo­bással tudnék te­niszezni. A célom, hogy a következő év kezdeté­re ké-Sokkal jobban van Fotó: MTI szén álljak. Mindenképpen vízválasztó volt a két műté­tem és a koronavírus-járvány, meg kellett fontolnom, valóban folytatni akarom-e a karriere­met. Hosszú a vissza vezető út, és türelmesnek kell lennem a gyógyulásom során. A viadal nyolcszoros győzte­se Wimbledonról is beszélt, elmond­ta, hiány­zik neki amelynek az eredeti tervek szerint éppen a második hetében lennénk... Természetesen az is fontos cél­ja, hogy jövőre el tudjon indul­ni a füves pályás Grand Slamen, ezért is dolgozik keményen és végez az idén húszhetes fizikai felkészülést. Federer állapotával kap­csolatban megszólalt edző­je, Severin Lüthi is, aki kelle­mes meglepetésként értékelte, hogy tanítványa még mindig mennyire lelkes tud lenni.- Az a jó, hogy amikor ott vagy a pályán Rogerrel, úgy ér­zed, mintha egy juniorral dol­goznál, nem olyan játékossal, aki a pályafutása vége felé kö­zeledik - taglalta Lüthi az SRF Sport érdeklődésére. - Ez töké­letes feltételeket biztosít ahhoz, hogy a következő szezonra fi­gyelhessünk. Győri Ferenc/NS Nemcsak a koronavírus­­járvány okozta majdnem négy hónapos csúszás mi­att indult „formabontó mó­don” a Formula-l-es világ­­bajnokság, hanem azért is, mert az aktuálpolitika ta­lán még soha nem telepe­dett rá úgy a száguldó cir­kuszra, mint idén. Az ame­rikai események ismertek, a Black Lives Matter (A fekete életek számítanak) mozga­lom is, és az FI tulajdonosi köre a Nemzetközi Automo­bil Szövetséggel (FIA) közö­sen úgy döntött, hogy kemé­nyen beleáll a rasszizmus ellenes harcba. Meghirdette a We Race As One (Egyként verseny­­zünk) kampányt, az autó­kon ez a szlogen is megje­lent, miként az End Racism (Elég a rasszizmusból!) fel­irat is, a Mercedes pedig még tovább ment: idén telje­sen fekete fényezésű autók­kal áll rajthoz. Az istállónál versenyez a hatszoros világ­bajnok Lewis Hamilton, a mezőny egyetlen színes bő­rű pilótája, akinek máig fá­jó pont, hogy pályafutása elején, 2008-ban a barcelo­nai kollektív tesztelésen a spanyol drukkerek őt cuk­kolva feketére festették az arcukat és rasszista beki­abálásokkal inzultálták, a Formula-1 akkori irányító­ja, Bernie Ecclestone pedig ez ellen nem lépett fel kel­lő eréllyel. S Hamilton most kényel­metlen helyzetbe került. Egyesek azzal támadják, ő követelte meg a pilótatársa­itól, hogy a múlt vasárnapi Osztrák Nagydíj előtt vele együtt - fekete pólóban, raj­ta az említett jelmondatok­kal - az ismert szimbólum­ként ereszkedjenek fél térd­re, ezzel is erősítve az össze­fogást a rasszizmus ellen. Márpedig ez az FI és a pi­lóta-szakszervezet felhívá­sa volt. A szakszervezetben viszont nem volt teljes az egyetértés, így végül hat pi­lóta nem is térdelt le, csak a pólókat vette fel a rajtrácson megtartott performanszra. Chafles Ledere és Max Verstappen a közösségi mé­diában előre leszögezte, hogy elítéli a rasszizmust, de nem fog letérdelni, mert nem ezt tartja a megfelelő gesztusnak. Ledere megje­gyezte, hogy sokkal inkább a viselkedés, az emberek tettei számítanak, mint a formális gesztusok. Ugyan­így látja Kimi Räikkönen, Carlos Sainz, Danyiil Kvjat és Antonio Giovinazzi is. Ke­vin Magnussen egyike volt a tizennégy térdelőnek, de utóbb elmondta, hogy nem a Black Lives Matter támo­gatójaként, hanem a rassz­izmus szélesebb körű elíté­lése mellett állt ki, és ez egy nagyon fontos mondat volt. Az FI vezérkara pedig most azon morfondírozhat, hogy jó ötlet volt-e megosz­tani a pilótákat, vagy kicsit nem tolta-e túl ezt a kam­pányt. A visszajelzésekből mindenesetre azt szűrhet­jük le, hogy nem is kicsit.

Next

/
Thumbnails
Contents