Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
2020-07-07 / 157. szám
2020. JULIUS 7., KEDD SPORT 15 Megannyi világklasszissal sem tudott befutni a férfiválogatott Kézisek kézise: a korai, balszerencsés generáció Kovács Péter, a XX. század legjobb magyar játékosa egy 1981-es BEK-mérkőzésen Fotó: MTI A Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet, az Origó és a Magyar Kézilabda-szövetség közös játéka, a Kézisek kézise a férfiszakággal folytatódik. Az első jelöltek szereplését a hatvanas évektől 1982-ig BEK-döntő és BEK-győzelem, a válogatottal pedig pechszéria övezte. Liszkay Gábor Levente szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA A kispályás férfi-kézilabdabajnokság 1951- ben indult Magyarországon, a sportág viszont a hatvanas években ágyazódott be a köztudatba, köszönhetően a Bp. Honvéd csapatának, amely 1966-ban döntőt játszott a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. A fővárosiak a finálét Párizsban 16-14- re elveszítették a keletnémet Leipzig ellen, de a magyar együttes sorait olyan világklasszisok erősítették, mint az akkor még ifjú Varga István, valamint Fenyő András, Faludi Mihály, Kovács László. A Honvéd 1963-68 között nem talált legyőzőre a hazai bajnokságban, Fenyő és Kovács, valamint az ózdi irányító, Marosi István pedig a világválogatottba is meghívást kapott 1968-ban. Kovácsot kétszer, Marosit egyszer választották itthon az Év játékosának, a válogatottal azonban nem sikerült átjutniuk a tű fokán: 1964-ben, 1968-ban és 1970-ben egyaránt a 8. helyen zártak a vb-n. 1972-re a férfikézilabda is bekerült az olimpiai programba, a mieink pedig az Egyesült Államok ellen kezdték a tornát. Azaz csak kezdték volna, mert a bemelegítés utolsó mozzanataként az akkor már igazi nagyágyúnak számító Varga István, vagy ahogy mindenki szólította és emlékszik rá a mai napig, Varga Pista a felső lécet találta telibe, a labda onnan a csarnok plafonjára pattant, eltörve néhány világítótestet. Mintegy félórás késéssel kezdődött a találkozó, mire összesöpörték a törmeléket, a „bűnöst” azonban ez nem zavarta, 13 gólt szerzett a meccsen... A Honvéddal már sikereket elérő Varga pályafutása második szakasza Debrecenhez kötődik, a helyi Dózsával 1975- ben bajnokságot nyert, az egykoron téglarakástól megerősödő csuklójú klasszist a vállukon hordozták a cívis város szurkolói, elhajlásos lövéseitől rettegtek az ellenfél kapusai. A legenda ötször volt magyar gólkirály, egy alkalommal 26 találkozón szerzett 294 (!) góllal. 1972-ben azonban a vb-kről már „megszokott” 8. helynél Vargával sem tudott feljebb lépni a csapat. Mellette, no meg Marosi mellett ekkor már ott voltak a Vass testvérek, Sándor és Károly, a kapus Bartalos Béla, a tatabányai Káló Sándor. Négy, majd nyolc évvel később sikerült az előrelépés: a montreali olimpián a 6., a moszkvain a 4. helyre futott be az együttes; igaz, ekkor már sorait erősítette egy honvédos klasszis, bizonyos Kovács Péter is. A balátlövő pályafutása során négyszer volt a bajnokság gólkirálya, ötször az év játékosa, 1978-ban vb-gólkirály, négyszer hívták meg a világválogatottba, alázatával, szorgalmával társait is magával tudta ragadni. Adalékként még egy, megdönthetetlennek tűnő rekord: 323 alkalommal szerepelt a magyar nemzeti csapatban, és 1797 (!) gólját ő szerezte. Lehet(etlen) utánozni! A világbajnokságok azonban Kovács Péterrel sem hozták meg az áttörést. 1974-ben a 7. helyre futott be az együttes (a középdöntőben már nem tudott meccset nyerni), a legfel háborít óbb eset azonban az 1978-as dániai tornán esett meg. Miután a franciákat és az NDK-t is legyőzte csapatunk, még mindig nem lehetett biztos a legjobb nyolc közé jutásban, hiszen tudta: ha vereséget szenved a négyszeres világbajnok románoktól, a hármas pontazonosságból a legrosszabbul kijőve nem jut a felsőházba. 1978. január 29- én Herningben azonban nem a románok győzték le a magyarokat, hanem egyértelmű csalás áldozatai lettünk. 21-21-es - számunkra kedvező - állásnál a románoké volt az utolsó támadás joga, és be is találtak, azonban minden számítás és az óra tanúsága szerint is jóval időn túl. A gólt megadták, majd viszszavonták, végül mégis megadták, a mieink pedig csak a 9. helyért folytathatták (amit meg is szereztek), ám a tehetetlen dühön kívül nem volt más eszközük (óvásunkat el' utasították). Az NSZK-beli világbajnokságon 1982 újabb 9. helyet hozott. Hogy ismét mennyivel több volt a tornában, jól jelzi a lejátszott hét mérkőzésből négy (a svédek, a spanyolok, a jugoszlávok és a dánok elleni) találkozónk végeredménye: 20-20, 20-20, 20-20, 19-19. És ez nem elírás. Matematikailag szinte lehetetlen, kézilabdában - egyszer az életben - lehetséges. Ha létezett volna akkor sportfogadás, egy sikeres négyes kötéssel több tízezerszeres pénzt nyerhetett volna, aki erre a megvalósuló képtelenségre teszi tétjét... Az akkori együttesben már bontogatta szárnyait az új generáció, hiszen a vezér Kovács Péter mellett a kapus Hoffmann László, a balkezes bombázó, Gyurka János és az ifjú irányítótehetség, Kovács Mihály is ott volt a válogatottban. A korszak felelevenítését azonban a kesergés helyett inkább zárjuk a magyar férfi klubkézilabdázás legnagyobb sikerével. A Bp. Honvéd 1982-ben, soraiban többek között a két Kováccsal (Lászlóval a kispadon és Péterrel a pályán), Őri Péterrel, Kenyeres Józseffel, ismét BEK-döntőbe került, miután sikerrel1 jutott túl a görög Ionikoszon, a francia Gagnyn, a svéd Heisingborgon és a dán Helsingőrön. A svájci Ottmar St. Gallen elleni fináléban pedig szintén nem volt pardon: hazai pályán 25-16, idegenben 24-18 - kettős győzelemmel, magyar örömünneppel zárult a BEK-sorozat, végre az első helyen zárt egy magyar férfi-kézilabdacsapat. Olyan évek után, amelyekben, bár megérdemelte volna, még érem közelébe sem jutott a válogatott, megannyi világklasszisa ellenére. Egyre sokasodnak a megválaszolatlan kérdések a tenisz világában Munka és pénz nélkül maradhatnak TENISZ Ha minden a terv szerint alakul, pontosan négy hét múlva, hétfőn folytatódik a március közepén felfüggesztett teniszidény, augusztus 3-ától a nők léphetnek pályára Palermóban - de nem csupán a teniszezőkön múlik, ki játszhat az olaszországi versenyen. A napokban dőlt el, hogy az Európai Unió 14 ország előtt megnyitja külső határait, de a felsorsolásban nincs ott többek között az Egyesült Államok és Oroszország. Ha július második felében nem bővül az országok névsora, jelen állás szerint a WTA-világranglista első 50 helyezettjéből 23 (!) nem szerepelhet Palermóban. „Az EU döntése és a vírus terjedése is aggasztó, ezért hatalmas kihívás az idény folytatása” - mondta a játékosoknak Steve Simon WTA-vezérigazgató. Simon néhány hete kijelentette, csak akkor folytatják az idényt, ha mindenki részt vehet az eseményeken, máskülönben törlik az évadot, ám a szervezet egyik igazgatósági tagjának véleményét olvasva úgy tűnik, új megközelítésmóddal igyekeznek kezelni a problémákat. Steve Simon (WTA) Fotó: AFP „Nehéz helyzetben vagyunk. Vannak, akik játszani akarnak mielőbb, mások félnek a járványtól. A teniszezők többsége játszhat Európában vagy az EgyesültÁllamokban, de mindkét helyszínen nem. Akadnak viszont olyanok, akik egyelőre sehova sem utazhatnak az országukban érvényes korlátozások miatt” - sorolta a problémákat Vanessa Webb. Ä profi teniszező hozzátette, ha a WTA működni akar 2020-ban, kénytelen lesz jobb híján regionális tornákkal terveznie, máskülönben nem lesz sem verseny, sem pénzdíj. „Mivel a koronavírusnak nincs befejező dátuma, ez akár azt is jelentheti, hogy a sportolók másfél évig munka és bevétel nélkül maradnak”- hívta fel a figyelmet A WTA úgy oldaná meg az európai korlátozások okozta problémát, hogy a palermói héten megtartaná a washingtoni viadalt is, de ez ügyben rengeteg a kérdőjel. Profi sportolóknak ugyan megkönnyítették az amerikai hatóságok a beutazást, ám hazájukba visszatérve szükséges lenne a 14 napos karantén letöltése, ami két torna kihagyásával járna. A legnagyobb baj pedig az, hogy akadnak olyan játékosok, akik az utazási korlátozások miatt Palermóban és Washingtonban sem léphetnek pályára... Klein Ron / NS JEGYZET Végjáték Ballai Attila jegyzet@medlaworks.hu Az Európai Kézilabda-szövetség, az EHF illetékesei egyetlen határozott kézmozdulattal eltörölték a női Bajnokok Ligája szeptember 5-6-i budapesti négyes végjátékát. A döntés egy júniusi pénteken született meg. Előtte, csütörtökön a Margitszigeten kétezer néző látta a KSI-Nagykanizsa vízilabda osztályozót, utána, szombaton szurkolók részvételével zárult a labdarúgó NB I. Hogy az EHF milyen információk alapján ítélt már most megfellebbezhetetlenül úgy, hogy fővárosunk bő két hónap múlva alkalmatlan lesz házigazdának, az rejtély. Jelen állás szerint egyébként éppen szeptember 6-án kezdődik a hazai első osztályú kézilabda-bajnokság, ráadásul ugyanezen a napon, pár száz méterre a budapesti BL-szentélytől, a Puskás Arénában magyar-orosz válogatott labdarúgó-mérkőzést rendeznek. Szeptember 12-én pedig rajtol a 2020/2021-es kézilabda BL- szezon,Ha mindez megvalósul, és mindenütt gond nélkül dobják és rúgják szeptember elején a labdát, akkor lehet csak igazán találgatni majd, miért volt olyan sürgős . már júniusban elsüllyeszteni a Final Fourt? Egy logikusnak tűnő megfejtésem máris van. Mivel a második körmérkőzéses szakaszt még befejezték, de az egyenes kieséses fázist már meghiúsította a karantén, az eredeti terv szerint csupán a négyes finálét rendezték volna meg, a csoportok első két-két helyezettjének részvételével. Igen ám, de a harmadikok és a negyedikek kirukkoltak azzal az ötlettel, hogy szeptember 3-án, ugyancsak Budapesten vívják meg az egymecscses negyeddöntőket is, és e felvetéssel szemben nem állt egyetlen fajsúlyos érv sem. Különösen úgy, hogy a női BL főszponzora, a DELO egyben a Rosztov-Don támogatója, az oroszok pedig csak negyeddöntő árán juthatnának be a négyes elitbe, így ha az nincs, kiesnek. A DELO szelíden, de határozottan nyomást gyakorolt az EHF-re, amely így kényes helyzetbe került. Á férfi Final Fourt ugyanis december 28-29-ére rögzítette, Kölnbe, ahol hely és idő sincs a negyeddöntőkre. Női negyeddöntő igen, férfi nem? Ez megmagyarázhatatlan lenne. Akkor egyik sem, csak a négyes végjáték? Megneheztelnek az oroszok, és a pénz nagy úr. így körvonalazódhatott ez a mostani, álságos és átlátszó megoldás, a női Final Four törlése. Amelynek mi, magyarok kétszeresen is kárvallottjai vagyunk: rendezőként és a Győr révén esélyesként is. Mégsem fenyegetőzünk, átkozódunk, presszionálunk. Tudunk szépen veszíteni. Ezzel olykor vissza is élnek azok, akik csak csúnyán képesek nyerni.
