Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-06 / 131. szám
8 amuban sült poqácsa A DÉDAI SÁRKÁNY Shrek Tímea Cím nélkül (tempera papíron, 50 » 70 cm, 1984) Azt beszélik, hogy réges-régen, amikor még a fák is magasabbra nőttek és a Kárpátok innenső hegyei is zordabbak voltak, a Beregvidéken terült el a Fekete Mocsár. Annak a mocsárnak olyan komor volt a hangulata, hogy nem merészkedett arra senki sem, mert rögtön elfogta a búbánat. A mocsár közepén állott a Tóvár. Erős földvár volt, két, tizenhárom ölnyi sánccal körülvéve, de nem lakott abban más, csak Zömök, a kígyósárkány. Néha, éjjelente a sárkány leosont a mocsár végébe, s felkúszott a szántóföldeken egészen a Kampó János földjére, s ott úgy megdézsmálta a jószágokat, hogy a gazdának másnap szekérszámra kellett újra hozatni a városból. Élt a mocsár szélén egy kis kunyhóban három szegény betyárfiú. Baratéknak hívták őket, s a legkisebbik oly szerelmes volt a Kampó János lányába, Juliskába, hogy majd meghalt érte. Mondja neki egy nap a testvére:- Minek búsulsz, öcsém, annyira?- Hogyne búsulnék, mikor a szívemet megöli a bánat. A drága Juliskámat az apja máshoz adja hozzá!- Ne csüggedj egy percet sem, testvérem! Betyárok vagyunk, csak ki tudunk találni valamit a házasság ellen! S azzal a három testvér nagy gondolkodóba esett. Kitervezték, hogy mikor a násznép majd a legjobban mulat, elrabolják öccsüknek a szép Juliskát. S úgy is lett. Eljött a lakodalom napja, Budi Miklós nagy földesúr büszkén állott szép Juliskája mellett a templom udvarán, hanem egyszer csak megérkeztek a betyárok, körbegyújtották a templomudvart, s már vitték is volna el a menyasszonyt, mikor megérkezett a vőlegény családja, s azok oly sokan voltak, hogy a betyároknak nem volt mit tenniük, menekülőre fogták. Szaladtak is le a mocsárhoz, de a két idősebbik fút csak elkapták a hérészesek, s úgy elpáholták őket, hogy ott helyben szörnyethaltak. Szaladt a legkisebb Baraté, árkon bokron át, de szaladt utána a násznép, egyre beljebb a mocsárba, s mögöttük az erdő bozótja csak úgy kapott a lángra. Meghallotta a nagy zsivajt Zömök, a sárkánykígyó, nem várt az egy pillanatot sem, lekúszott a tóvárból, s akit ért, ott kapott el és nyelt le keresztbe. A legkisebbik Baraté fiú meg csak szaladt, hogy a lába nem érte a földet, addig futott, amíg Búcsúba nem ért, ahol a búcsújáró hely volt, de szegény fiú a látottakba úgy megbolondult, hogy a templom ablakát kővel kezdte megdobálni. A nép megharagudott, összeszedelőzködtek, s a fiút is meghajigálták kővel, ott lelte a halál a búcsúi templomkertben. Hanem a mocsár három napra rá leégett, és Zömök, a sárkány nagy haragra gerjedt. Fogta magát, felszívta az összes vizet, s felmászott a Tóvár legtetejére, ott olyan ordításba kezdett, hogy csak úgy rengett belé a föld. Háromszor fordult jobbra, háromszor balra, s az erős földvár alatta összerogyott. Nem maradt annak más a helyén, csak egy hatalmas gödör. Lement Zömök a gödör aljára, összetekeredett, s kiengedte a vizet maga köré. így lett a nagy mocsár helyén csak egy feneketlen medrű bányató. A dédaiak még ma is óva intenek az éjszakai fürdőzéstől a tóban, mert a sárkány még mindig éhes. S néhanapján, ha nagy szárazság van nyáron, s a víz lejjebb apad, a tó közepén felbukkan a sárkánykígyó háta. un a lap alatt A SÜLLYEDŐ VÁROS ÁRNYAI A modern gótikus horrorirodalom egyik legkiemelkedőbb alakjáról, Howard Phillips Lovecraftről és munkásságáról már írtunk korábban a novellái ihlette Call of Cthulhu című játék kapcsán. Mivel a 20. század elején alkotó író műveinek jogai mára már köztulajdonba kerültek, így bárki írhat történeteket, készíthet filmet vagy játékokat az általa kitalált helyszínek vagy szereplők felhasználásával. Lovecraft novellái azonban nemcsak fikciós helységeiről vagy kutató természetű szereplőiről ismertek, hanem nyomasztó, kozmicista világképének koncepciójáról is. Ennek egyik alaptézise, hogy az univerzum valóságos mivolta egyszerűen elviselhetetlen lenne az emberi elme számára, ezért egyfajta áldásos féltudatlanságban élünk csak azért, hogy kollektív elménk épségét megőrizzük. Történeteinek szereplői olyan intellektuális személyek, akik kíváncsiságuk - vagy a véletlenek szerencsétlen egybeesése - okán egy-egy rövid pillanatra bepillantást nyernek a kozmikus összefüggések elkendőzött képletébe. A tiltott tudással való szembesülés jutalma pedig rendszerint őrület vagy halál. Az ukrán Frogwares leginkább a szintén szabad felhasználású Sherlock Holmes-történetek videójátékos továbbgondolásával vált híressé. A nyomozós játékok fejlesztése terén szerzett tapasztalataikat vitték tovább a Lovecraft inspirálta The Sinking City című játékukba is. Ennek sztorija ugyan teljes egészében a készítők munkáját dicséri, ám alapját két, motívumaiban nagyon pontosan megidézett novella képezi. Az egyik az eredetileg 1920-ban megjelent és később magyar nyelvre is lefordított Arthur Jermyn, mely a származás, illetve a régmúlt kutatásának veszélyeiről mesélt. A másik az 1936-os Árnyék Innsmouthfelett, mely szintén több honi kiadást is megért. Ez a történet egy eldugott, leromlott és belterjes halászfalu krónikája, ahol a helyiek förtelmes vallásgyakorlata végül a szövetségi kormány és a hadsereg figyelmét is felkelti. A 1920-as évek második felében, a nagy gazdasági világválság idején járunk. Történetünk főszereplője Charles Reed, a nyugalmazott haditengerészeti búvár, aki ma a magánnyomozó mesterséget űzi. Mélytengeri vízióktól gyötörve, hajóval érkezik a massachussettsi Oakmont városába, melynek legszebb napjai már oly rég elmúltak, hogy talán sosem voltak. Egy kataklizmikus áradás következtében a település nemcsak elszigetelődött a kontinenstől, de utcáinak nagy részét is elöntötte a víz. Ez olyanynyira súlyos és láthatólag tartós, hogy a város egyes részei között az utcákon csak csónakkal lehet közlekedni. Persze Velence romantikáját nyugodtan felejtsük el - Oakmont roskadozó épületekkel tarkított, szinte folyamatosan esőverte lidérces város, a szemét, a rothadó halmaradványok és a megsülylyedt hajóroncsok rosszkedvű palettája. A helyiek bizalmatlanok és gyanakvóak, soraikban ugyanúgy megbújik a Ku-Klux-Klan, mint a hadsereg által lerombolt szomszéd halászfalu, Innsmouth torz menekültjei. Utóbbiakat nem nézi jó szemmel a városban uralkodó Throgmorton család, melynek jelenlegi feje Robert, aki sajátos, ám büszkén viselt genetikai torzulását nemesi vérvonalára vezeti vissza. Hősünk első útja hozzá vezet, s bár Throgmortonnak a zsebében van a helyi rendőrség, mégis minket bíz meg eltűnt fia felkutatásával. Első nyomozásunk során rögvest alkalmunk nyílik kitanulni a detektívtechnika csínját-bínját. A tárgyi bizonyítékok, a kihallgatások és a helyszíneléskor begyűjtött nyomok a hangzatos Mind Palace menüpontban rendszerezhetőek össze. Összefüggéseket keresve itt kapcsolhatjuk egymáshoz őket, és vonhatunk le belőlük következtetéseket, melyek az ügy lehetséges megoldásai. A nehézségi beállításainktól függően a nyomelemzéshez tippeket is adhat a játék, sőt arra is felhívja a figyelmünket, ha a kirakós egy darabja még hiányzik. Ahogy a detektívmunka során adódni szokott, néha a lőfegyverünket is használnunk kell, de csak szűkösen jut lőszer. Szerencsére a Kántor Mihály megfelelő komponens birtokában magunk is készíthetünk ilyet. Nyílt világú játékról lévén szó, előbb-utóbb bárhová eljutunk a kerületekre osztott városban. Mindenhol különféle ügyekbe keveredhetünk, melyek egy része csak a világot színesíti, egy része azonban a város túlvilági rejtélyének központi konfliktusához kötődik. A zavarodott lelkű lakók, és az egymással szembenálló gyűlölködő frakciók között lavírozva bontakozik ki előttünk egy, a világválság egzisztenciális romlottságával és a korra jellemző gátlástalan rasszizmussal színezett okkult kaland. S bár a játék nem minden tekintetben tud felnőni a maga által támasztott elvárásokhoz, ambíciói miatt mégis a jobban sikerült Lovecraft-játékok közé sorolhatjuk. (The Sinking City. Platform: PC, XBox One, PlayStation 4, Nintendo Switch.) Cím nélkül (rajz, kollázs, giclée nyomtatás papíron, 35 « 35 cm, 1998) LAPSZAMUHK SZERZŐI Babits Mihály (1883-1941) költő, író, irodalomtörténész, műfordító Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő Farkas Wellmann Endre (1975) József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő Gerencsér Anna (1994) író Juhász Kristóf (1982) író, újságíró, előadóművész Kántor Mihály (1974) szakíró Marcsák Gergely (1990) költő, író, zenész Ráday Zsófia (1999) költő Reményik Sándor (1890-1941) költő Shrek Tímea (1989) író Szentmártoni János (1975) Magyarország Babérkoszorúja díjas költő, író Szilágyi Diána (1982) újságíró Szondy-Adorján György (1971) költő, író IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. június
