Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

2020-06-06 / 131. szám

www.eger.egyhazmegye.hu info@eger.egyhazmegye.hu JÚNIUS ÜZENETE Interjú Ternyák Csaba egri érsekkel „A tervek a békére vonatkoznak, nem a pusz­tulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek - mondja az Úr" (Jer 29,11). Nyilvános istentiszteletek az Egri Főegyházmegyében 2020. május 18-tól, hétfőtől kezdve ismét tarthatunk nyilvá­nos szentmiséket és más liturgikus cselekményeket temploma­inkban vagy alkalmas szabadtéri környezetben Főegyházme­gyénk egész területén. Ennek során gondosan tartsuk meg a mindenkori állami elő­írásokat! A szertartások során ügyeljünk arra, hogy az egyes résztve­vők között másfél méter távolságot tartsunk. Fertőtlenítsük a kilincseket, helyezzünk el kézfertőtlenítőt a bejárat közelében. Kérjük a paptestvéreket és a liturgiában segédkezüket, hogy a szentmise előtt és után fertőtlenítsék kezüket. Figyelmeztes­sük a résztvevőket a szájat és orrot eltakaró maszk (vagy ken­dő) használatára. A szenteltvíztartók továbbra is üresen maradnak, a szent­áldozás kizárólag kézbe adással történik. Perselyezés, adománygyűjtés a mise végén történjen. További intézkedésig Főegyházmegyénkben fennmarad a vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettsége alóli fel­mentés, valamint a több gyónónak egyéni bűnvallomás nélkül adható általános szentségi feloldozás lehetősége. Aki azonban így feloldozásban részesül, az később, a legközelebbi egyéni gyónás során tartozik bűneit megváltani. Ezek a felmentések és óvatossági rendelkezések különösen is az idősek és gyenge egészségűek védelmét szolgálják, aki­kért továbbra is fokozott felelősséggel tartozunk. Ahol van rá lehetőség, folytassuk a szentmisék online közve­títését. Ez a fajta kapcsolattartás a hívő közösség tagjaival a járványügyi helyzet reméltjavulásával úgy is folytatható, hogy egyes szentmisék helyett más vallási tartalmakat közvetítünk. A tömegrendezvényeket a hatósági előírások még nem teszik lehetővé, így közösségi alkalmakat csak a járványügyi szabá­lyok megtartásával szervezzünk. Kérjük a Szentlélek Úristen elevenítő erejét plébániáink és egész egyházmegyénk számára! Eger, 2020. május 16. Ternyák Csaba egri érsek Az egri főszékesegyház felszentelését is ünnepelték Ternyák Csaba egri érsek az Egri Érseki Papnevelő Intézet­ben mutatott be szentmisét má­jus első csütörtökén este. A főpásztor a szentmise ele­jén kiemelte: elsőcsütörtök al­kalmából az eucharisztikus Krisztust és ezen a napon az egri főszékesegyház felszente­lésének évfordulóját is ünne­peljük. Szentbeszéde kezdetén a fő­pásztor elmondta, nagyon együttérez azokkal a hívek­kel, akik hosszú ideje eucha­risztikus böjtben élnek, mert még mindig nincs biztonságos megoldás arra, hogy tényleges szentáldozáshoz járuljanak, marad számukra az egyébként más életállapotban lévők szá­mára ajánlott lelki áldozás. „Az elmúlt napokban fájt a szívem, amikor imádságban kiérlelt döntést kellett hoznom arról, hogy mégsem a szívemre, ha­nem inkább az eszemre hallga­tok, és azt kérem mindenkitől, hogy még várjunk a nyilvános templomi liturgiák újra indítá­sával.” - fogalmazott az érsek. Nem lehetünk együtt az Úr házában, lélekben azonban most a megújuló egri baziliká­ban ünnepiünk, melynek ma van a felszentelési évforduló­ja. A járvány megjelenése óta a szeminárium kápolnája lett a „székesegyház”, hiszen a fő­templom az, ahol a püspök szé­ke van. Ez a hely biztosítja a közvetítések által is a lelki egy­séget, közösséget. Isten képes a rosszat is a ja­vunkra fordítani, a járvány ál­tal felrázni bennünket, hogy kezdjünk új életet. A vírus ki­kergetett bennünket a temp­lomból, hogy kint tegyünk ta­núságot hitünkről, a virtuális térben, az interneten. Használ­juk nemes célokra, töltsük meg Istennel, s erősítsük meg embe­ri kapcsolatainkat és Istenhez fűződő kapcsolatunkat is - zár­ta szentbeszédét Ternyák Csaba egri érsek. A szentmise után a főpász­tor az intézmény elöljáróival és növendékeivel az Oltáriszent­­ség előtt imádkozta el a rózsa­füzért. Hűség az Istenhez és egyházunkhoz „Sokak számára Istenre találást is hozott a vírus' A koronavírus miatt nehéz hó­napokat hagytunk magunk mö­gött, az eltelt heteket a kül­világtól elzárva kellett tölte­­nünk. A legnagyobb veszély idején a Magyar Katolikus Püs­pöki Konferencia javaslatára a nyilvános szentmisék is szü­neteltek templomainkban. Bár még továbbra sem mondhat­juk, hogy véget ért a járvány, ha megszorításokkal is, de új­ból részt vehetünk szentmisé­ken, egyházi szertartásokon.- Érsek úr hogyan élte meg az elmúlt hónapokat?- Kész lelkipásztori terve­ink voltak a tavaszi időszakra. Számos egyházközséget akar­tam meglátogatni, ünnepeiken részt venni, híveimmel talál­kozni. Sajnos ezek mind meg­hiúsultak. Természetesen én is önkéntes karanténba vonultam, többet imádkoztam, elmélked­tem ebben az időszakban és fő­leg eleinte nagyon sokat telefo­náltam. Az Isten a rosszból is jót tud kihozni. Sokak számára nem csak fenyegetést, aggodal­mat, hanem Istenre találást is hozott a vírus. Abban remény­kedem, hogy nemcsak nekem, hanem másoknak is sikerült Is­tennel való kapcsolatukat még jobban elmélyíteni ezekben a hetekben.- Szerencsés helyzetben voltak az egyházmegye hívei, hiszen na­ponta két szentmisét, rózsafü­zért, litániát is közvetítettek az Egri Érseki Papnevelő Intézetből. De több helyen bekapcsolódhat­tak a hívek a helyi templomból közvetített szentmisékbe is. Volt olyan település, ahol a helyi plé­bános a községháza hangosbe­mondóján keresztül vezette a reggeli, déli és esti imádságot.- Március 17-én indítottuk el Szent István Rádióban a közös imádságot. Ennek kettős célja volt: egyrészt, hogy kérjük az Urat a járvány megszüntetésé­ért és a betegekért, másrészt, hogy a rádió segítségével a kö­zös imádság révén fenntartsuk egymással a lelki közösséget és egységet. Több szép tanúságté­tel jutott el hozzám ennek a kez­deményezésnek a lelkes fogadta­tásáról.- A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Oktatási Bizottsá­gának elnökeként hogyan érté­keli az iskola internetre való „fel­költözését"? Főegyházmegyénk­ben mennyire volt sikeres az on­line oktatás?- Mindenkit váratlanul ért a járvány és az iskolák bezárása. Korábban mindig azt tapasztal­tuk, hogy a digitális kezdemé­nyezések nem minden pedagó­gus részéről találtak lelkes fo­gadtatásra. Most viszont ebben a kényszerhelyzetben különö­sebb nehézség nélkül kezdték el használni az okos eszközöket. Örömmel tölt el, hogy sok nagy­szerű pedagógusunk van és a di­ákjaink is állták a sarat!- A Főegyházmegyei Karitász a járvány miatt rendkívül értékes munkát végzett. Sok rászoruló embernek nyújtottak segítséget a nehéz órákban...- A Karitász eddig is az elsők között vette ki a részét, amikor valamilyen csapás sújtotta az or­szágot, vagy térségünket. Mun­katársaink a járvány csúcspont­ján és azóta is lehetőségeik sze­rint mindent megtesznek a baj­bajutottak megsegítésére, az egyházmegye pedig saját forrás­ból és a nagylelkű adakozók se­gítségével segít, ahol tud.- Az egyházi év legnagyobb ha­zai eseménye a szeptemberi Bu­dapesti Nemzetközi Eucharisz­tikus Kongresszus lett volna, de a vírus miatt ez az összejövetel egy évvel később lesz...- A mi egyházmegyénk eb­ben is azonnal megtalálta a pozi­tív üzenetet: egy újabb évet kap­tunk a felkészülésre. A korona­vírus miatt ugyanis elmaradt nálunk a missziós kereszt fo­gadása. Ebben az új helyzetben máris keressük azt az időpontot, amikor erre a nagy lelki élményt jelentő látogatásra sor kerülhet.- Az idei évre tervezett egyház­­megyei programok közül elma­radt az Egyházmegyei találko­zó. Elképzelhetőnek tartja, hogy idén sor kerülhet nagyobb egy­házmegyei rendezvényre?- A jelenlegi helyzetben nem lenne reális nagy rendezvénye­ket tervezni. Az Egerszalóki If­júsági Találkozót virtuális for­mában fogjuk megvalósítani, az őszre tervezett ministráns talál­kozóról |>edig csak később fo­gunk dönteni.- Érsek úr, hogyan tekint az előt­tünk álló időszakra és mire kéri a híveket?- Néhány napja szabadon láto­gathatjuk a szentmiséket. Szere­tettel várjuk a híveket temploma­inkba. Megértésüket és türelmü­ket kérem, ha a plébános atyák figyelmeztetik őket a szájmaszk használatára és arra, hogy egy­mástól az előírt távolságra fog­laljanak helyet. Sajnos a járvány­veszély továbbra is fennáll, ezért szükség van okos mértéktartás­ra a közösségi kapcsolataink­ban. Arra kérem híveinket, hogy legyenek hűségesek az Istenhez és egyházunkhoz. Szeressék na­gyon a templomukat, mint az imádság és az Istennel való talál­kozás kiváltságos helyét.- Köszönjük a beszélgetést! Homa János JEGYZET húsvéti idő vége felé, a va­sárnapi és hétköznapi szentmiséken jézus búcsú­beszédéből hallgatunk meg rész­leteket. Sok szép vigasztaló és bátorító gondolatot olvasunk Já­nos evangéliumának 15. és 16. fejezetében, de talán az a legfon­tosabb, hogy a megváltó Jézus megígéri tanítványainak a Szent­­leiket. Az újszövetségi Szentírás­ban több jelzője is van a Szentlé­­leknek, de számunkra az a leg­fontosabb, hogy Ő az „igazság Lelke” és a „Vigasztaló", a vigasz­talás Lelke. Akár bevalljuk, akár nem, de mindegyikünk rászorul a vigasz­talásra. Arra vonatkozóan is ren­delkezünk elegendő tapasztalat­tal, hogy vannak olyan helyze­tek az életünkben, amikor kudar­cot vallanak vigasztaló szavaink. Olyan szánalmas, amikor a ma­gunk erőtlenségével kezdjük el vi­gasztalni bajba jutott embertár­sainkat. „Majd csak lesz vala­hogy. ” „ Majd megsegít a Jóisten. ” Aki pedig mindezt hallja egyér­telműen több és hathatósabb vi­gasztalásra vágyik, nem pedig közhelyekre. Nem véletlen, hogy a Heidelbergi káténak, a refor­mátusok katekizmusának első kérdése a következő: „Mi néked életedben és halálodban egyetlen­egy vigasztalásod?” Pünkösd kö­zelségében gondoljunk arra, és válaszoljuk azt, hogy egyedül a Szentlélek, a Vigasztaló az, aki képes bennünket elégséges és ha­tékony módon megbékíteni, meg­vigasztalni. Pál apostol két levelet is írt a korinthusi keresztényeknek. A második levelében ezt írja: „Nagy a bizalmam bennetek és szíve­sen dicsekszem veletek. Tele vagyok vigasztalással és min­den bajom között túlárad ben­nem az öröm." (2 Kor 7,4) A so­kat szenvedő és rengeteg megpró­báltatáson átment Szent Pál írja le ezeket a szavakat. Nyilvánvaló, azért tudta leírni ezt a vallomást, mert nemcsak re­mélte, hogy majd csak megsegí­ti a Jóisten, hanem hittel vallotta: Isten, a mi mennyei Atyánk már megsegített bennünket, amikor Jé­zus Krisztus által megváltott ben­nünket. Megszabadított mindnyá­junkat a bűn, a Sátán és az örök halál rabságából. Jézus által hí­vott meg az örök életre, és az első húsvétnak köszönhetően megad­ta az emberiségnek az örök élet lehetőségét. Az irgalmas Isten le­hajolt hozzánk. Egészen a mély­be, hog}' onnan fölemelhessen bennünket. Hiszen akkor, amikor Ő fölemeltetett a kereszten, min­denkit magához vonzott. Ezért, akik Őbenne hisznek, azok csön­desen, de szent bizonyossággal mondják: „ Tele vagyok vigaszta­­lódással, s minden bajom közt is túlárad bennem az öröm.” Legalább pünkösd hetében gondoljunk arra, hogy az igazi vigasztalódást és a hitből faka­dó örömet a Szentlélek hozza lét­re bennünk. Főként azzal, hogy megerősít a Jézus Krisztusba ve­tett hitben és reménységben. Vala­mint azzal is, hogy állandóan em­lékeztet bennünket Jézus szavaim és ígéreteire. Például arra, amit mennybemenetele előtt mondott: „íme, én veletek vagyok minden­nap nap a világ végezetéig.” Ha pedig Jézus velünk van, amennyiben Őt magunk mellett tudjuk, akkor nem marad hely ke­serű önmagunknak. Ha egészen tele leszünk az Ő békességével, akkor kiszorít belőlünk minden aggodalmaskodást és félelmet. Ha telítődünk reménységgel, ak­kor nincs helye a csüggedésnek. Ha így, amint Szent Pál mondja: csordultig megtelik szívünk öröm­mel, akkor még másoknak is jut belőle. Ami bennünk van, túlcsor­dul. Nemcsak nekem elég, hanem más szenvedőnek is. z apostol is erre emlékez­tet bennünket: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Aty­ja, és minden vigasztalásnak Is­tene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságban, hogy mi is megvigasztalhassunk má­sokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amely­­lyel az Isten vigasztal minket.” (2 Kor 1,3-4) Dolhai Lajos A Vigasztaló

Next

/
Thumbnails
Contents