Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

2020-06-30 / 151. szám

2020. JUNIUS 30., KEDD g OLVASÓINK ÍRJÁK Sátoros jubileumi megemlékezés MÁTRAMINDSZENT Kuklay An­tal, a hajdani körömi plébános, egri címzetes kanonok, Pilinsz­­ky-kutató, irodalom- és művé­szettörténész június 13-án töl­tötte be 88. életévét, 20-án Mát­­ramindszenten tartotta vasmi­séjét. Papi jubileuma sátoros ünnep volt. A kápolna mellet­ti szabadtéri hálaadó szentmi­sére szerte az országból érkez­tek papok és hívek, köztük két, magyarul is tudó lengyel szer­zetes is. Kuklay Antal mélységesen ismeri a missziós papi hiva­tás és a sors szabta szenvedés misztériumát. Életútját sors­tükörként mutatják a tények. 195ó-ban, Mindszenty bíbo­ros jóváhagyásával, az Állami Egyházügyi Hivatal Pasaréten őrzött iratait szerette volna a Szent István-bazilikába átszál­líttatni, de a forradalom leveré­se miatt a terv nem valósulha­tott meg. Az 1957-ben, hat év­nél tovább tartó márianosztrai börtönbüntetést élt túl. Az 1963- as amnesztia idején szabadult. 1963-66 között gyári segéd­munkásként, többek között gal­vanizálóként kereste kenyerét. 1963 és I960 között gyári se­gédmunkás Sátoraljaújhelyen. 1967-ben a Sárospataki Ró­mai Katolikus Gyűjtemény­be hordta, „trabantozta” össze a térség kallódó, egyházi-mű­vészeti kincseit. 1968-ban az OSZK-ban könyvtárosi képe­sítést, 1981-ben az ELTE-n mű­vészettörténész diplomát szer­zett. 1973-tól a Sajó menti Kö­römben szolgált plébánosként. 1987-ben A Kráter peremén cí­men Pilinszkyről jelentetett meg könyvet, amely most az 5. bővített kiadást is megér­te. 1993-ban portréfilmet su­gárzott róla a magyar televí­zió. Sok és sokféle lelkigyakor­­latos, kulturális rendezvény szervezője. Számos egyház­történeti, művészettörténeti és irodalomtörténeti tanulmá­nyok, cikkek szerzője. HIRDETÉS A Kondíció Humána Alapít­ványon keresztül szellemi fo­gyatékosokat támogatott, a ré­gióban kallódó egyházi „kin­­csek”-et a Sárospataki Egy­házi Gyűjteménybe gyűjtötte. A Körömi Életminőség Alapít­ványnak segítségével támogat­ta, szocializálta, a cigányságot. Óvodát épített. Az Ottó-házban éveken keresztül a cigány gye­rekeknek napközit szervezett, bevonva magyar asszonyokat, miskolci fiatalokat, budapesti művészeket a nevelő munkába. A templom és az iskola min­dig szívügye volt. Templomot épített Kiscsécsen, A Folia Se­­lecta periodika, a Bölcsesség Hajléka rendezvénysorozata ré­vén szellemi-lelki minőséget hozott létre Körömben. Temp­lomot épített Kiscsécsen, Kesz­­nyétenben és Sajóhídvégen. Életútját számos kitüntetés kíséri. 2014-ben gazdag élet­művéért és a cigányság fel­­emelkedéséért végzett példaér­tékű munkájáért, az Akadémia dísztermében vehette át a Ma­gyar Örökség-díjat, „a Magyar­ság Becsületrendjét”. Hofhr József jezsuita lau­­dációjában kiemelte: „szellemi­leg, lelkileg tönkretett, rend­szerek és rendszerváltások ál­tal meggyötört és megnyomo­rított lelkek közül. Világító to­rony, aki a börtönévek és hosz­­szú mellőzöttségek ellenére fel tudta emelni ezeknek a szegény embereknek a tekintetét az ég­re, mint barokk katedrálisok égbe nyíló mennyezetfreskói, hogy utat mutasson és jövőt hir­dessen az itt élőknek olyan idő­szakban is, amikor a (...) az egy­ház és egyháziak csak megtűr­tek voltak hazánkban. Kuklay Antal szerint az el­nyomatás „évei sem nyújtottak kevesebbet, csak mi fiai, vol­tunk kevesebbek: - bősz nagy­ravágyók: - lesve a csodákat: nem tettük azt, amiből csoda válhat.” Cs. Varga István irodalomtörténész MEGJELENT! KERESSE AZ ÜZLETEKBEN, VAGY OLVASSA DIGITÁLISAN A DIGITALSTAND.HU/VIDEKIZE OLDALON! Jeles művészek, akik nagy űrt hagynak maguk után Áthajóztak a túlvilágra, kincseket örökítve Kő Pál Fotó: Jakab Tibor A közelmúltban három fáj­dalmas halál híre ért el. Egyik a családunkban tör­tént. A másik kettő a mű­vésztársadalom két kivá­ló alkotója volt: Kő Pál és Szegvári Menyhért. Kő Pál áthajózott egy másik élet­be. HEVES MEGYE Ha nem is volt 32 neve, mint Ságvári End­rének, de hat neve bizto­san volt. Hívták apja alapján Maczky Levente Lajosnak, Maczky Leventének, Maczky Lajosnak, Pataki Lajosnak és Lujosnak. Végül Kő Pálként vonult be a köztudatba. Ne­kem a Lujos a legkedvesebb, mert így ismertem meg An­tall Pista rádiós barátom tár­saságában, amikor Nyíregy­házán a Hangsúly hangos fo­lyóiratot készítettük. Gyak­ran megjelent körünkben. Különösen Ratkó József köl­tő barátunkat szerette körbe­­ölelni, majd egy váratlan pil­lanatban elővette a csizma­szárból a bicskáját, kibontott egy kis madárlátta kenye­­ret-szalonnát, és falatozgatni kezdett. Mi is kaptunk belőle, ha úgy hozta az idő. Volt, ami­kor speciális pálinkával öblí­tette le, majd ha eljött az idő, a mikrofon elé lépett és leg­újabb műveiről beszélt. Mert azokból nagyon sok van köz­tereken, termekben, templo­mokban. Kő Pál pár napja töltötte be a 79. évét. Reménytelenül kezdő­dött a pályafutása, mert ami­kor grafikával próbálkozott, tanára nem tartotta elég tehet­ségesnek, és besegítetté szob­­rásztanoncnak. Ő erről sokszor így emléke­zett, minden bizonnyal azért, mert rajztanára olyan sérel­met okozott neki, mint egykor József Attilának Horger pro­fesszor úr. Mesélte, Csebi Po­gány István tanára egyszer így szólt: „Meg kell váljak ma­gától, mert maga rontja az osz­tály átlagát.” Akkor teljesen összeomlott. De ez a történet jól ment tovább: levitt Somo­gyihoz. Én nem is ismertem Somogyi József szobrászt még akkor, sosem hallottam róla. Csebi Pogány így ajánlott be: drótosak a rajzai, talán szob­rásznak jó lesz. így lett Kő mestere a Kos­­suth-díjas szobrászművész, Somogyi József. Később Kő Pál maga is tanítani kezdett fia­talokat szobrászkodni, tanít­ványaival közös kiállításuk is volt még 2013-ban. Kiérdemel­te a Kossuth-díjat. Számomra legkedvesebb két alkotása. Az egyik Heves megyei életemhez köt, Károly Róbert király szobra Gyön­gyösön, és az 1994-es szajoli vasúti katasztrófa - az ország egyik legtöbb áldozatot köve­telő vasúti balesete - emléké­re állított emlékműve. Ez még a sokat járt Tiszaföldvár-Deb­­recen útvonalamon volt. Világhírű festőnek készült, szobrász lett, Kossuth-, Mun­kácsy- és Prima Primissima díjas szobrászművész, a Ma­gyar Művészeti Akadémia ren­des tagja, a Magyar Képzőmű­vészeti Főiskola professzora... Az én szívemnek az a legked­vesebb, hogy Heves művészte­lepének alapítója és vezetője, valamint a Ratkó József Irodal­mi Társaság tagja is volt. Áthajózott a túlvilágra, mi meg sóhajtozunk. Hónapokon át hívogatott, hogy látogassam meg hevesi otthonában. Min­dig halogattam, tologattam, Szegvári Menyhért Fotó: Gál Gábor s már fájdalommal mondoga­tom: ezt is lekéstem! A szülőházunk udvarán ott állt a szilfa. Lujos szilfából fa­ragta legszebb szobrait. így let­tünk mi szilfa-barátok. A fát ki­vágták az udvarból az új tulaj­donosok. Lajos is eldőlt. Vissza­tette bicskáját a csizmaszár­ba és aludni tért. Szeretni va­ló ember volt. Szegvári Menyhért - ne­kem csak Menyus - is elment tavasszal. A Jászai-díjas mű­vész a Színházi Adattár sze­rint színészként 57 előadás­ban játszott és 115 színházi rendezést jegyzett. Április 24- én született Szegeden. 71 évet élt. Attól kezdődően éreztem vele közelebbi lelki kapcsola­tot, mikor megtudtam, hogy mielőtt Zsámbéki Gábor osz­tályában rendezőként végzett, Ádám Ottó osztályában szí­nésznek tanult. Ez azért ked­ves nekem, mert Ádám Ot­tó szárnyai alatt kezdtem ma­gam is a Madách Színházban a szakmát. Hét éven át csak sikeres előadásokat hozott lét­re a Gárdonyi Géza Színház­ban 1994 és 2010 között. Ami­kor új színházvezetés került a nagy múltú egri színház élére, Menyus azonnal kilépett. 1987-ben ismertem meg Debrecenben, ottani munkál­kodásom utolsó évében. A Ci­gánybárót rendezte, elmond­hatatlan sikert aratva. Aztán szép lassan Eger felé vette az útját ő is. A Gáli László vezet­te színházban úgy tűnt, hogy megtalálta alkotó közösségét. Több tucat rendezése közül ne­kem a legkedvesebb az Atyai ház, Remenyik Zsigmond el­vándorlás-visszatérés drámá­ja. Nem csak azért, mert meg­tisztelt azzal, hogy a főszere­pet rám bízta, hanem azért is, mert a színpadképe különös szomorúsággal forgott körbe­­körbe az őszi leveleken. Mint az életünk, úgy susogott, ne­­szezett. És a végén megállt és egy nagy sóhajtás hagyta el a játékteret. Maradtál a Gárdo­nyi Géza Színház örökös tag­ja, szívünkbe örökre bezárva! Sziki Károly, Eger A jelenlegi felvásárlási árak komolyan sújtják az ágazatot Párbeszédet szeretnének HEVES MEGYE A Heves Megyei Hírlap 2020. június 11., csü­törtöki számának központi ol­dalán megjelentekre az alábbi észrevételt teszik a szőlészek. A Magyar Nemzetből átvett hír­anyag Megújuló szőlőskertek címen jelent meg a Hírlapban. A Hegyközségek Nemzeti Taná­csának (HNT) nem a telepítése­ket kéne szorgalmazni 16 mil­­liárddal, hanem a pénzes kivá­gásokat, mint 11 évvel ezelőtt. Vagy napelemparkok létrehozá­sát, erdőtelepítéseket. A szőlé­szek négy év alatt a szőlőár felét elvesztették, kék szőlőnél 140- 150 forintról 75-80-ra csökkent a felvásárlási ár, a fehér szőlő­nél ez az ár negyed gombóc fa­gyi árára, 55-60 forintra módo­sult kilogrammonként. Az egri borvidéken az ottha­gyott szőlőterületek 2018-ban kétszáz-háromszáz hektárt tet­tek ki, ez 2019-ben is hasonló volt, míg 2020-ban ez már öt­­száz-hatszáz hektár az értesü­léseink szerint. Ingyen kínál­ják a gazdák művelésre, csak valaki művelje meg a szőlőket. Az egri borvidék szőlészei hegyközségi járulékként hat­vanmillió forintot fizetnek be a HNT-nek, érdekképviselet cí­mén. Hol van a 240 milliónyi, négyévi összeg, mikor a szőlő­árak ott tartanak, ahol? A bor ára ez időszak alatt nem válto­zott. A HNT-be be kellene ke­­íülni végre egy csúcs szőlész­nek is, hogy valaki érdemben tegyen a gyalázatos szőlőárak ellen. Reméljük, Nagy Imre mezőgazdasági miniszter ezt a kérdést megfontolja. Panaszként hangzik el a cikkben, hogy a kvótát képező 654 hektár helyett csak 158,5 hektár telepítésére van csak je­lentkező. Úgy véljük, a szőlé­szekkel, borászokkal, hogy elő­ször tegyék rendbe a szőlőára­kat, majd azután beszélhetünk a kvótáról. A nevetséges 55 fo­rint kilónkénti árért nem fog­nak a gazdák telepíteni. A zöldszüretről is van a sző­lésztársadalomnak véleménye. Például az, hogy a jelenlegi 60 forintos árat legalább az önkölt­ség árára, azaz 90 forintra emel­jék. Bízunk abban, hogy egy­szer a döntéshozókhoz is eljut a véleményünk, és érdemben mérlegelik a fentieket. Kérik a szőlészek, hogy az itt leírtak át­gondolása után hozzák meg a szükséges intézkedéseket. Az Egri Borvidék Szőlészei­nek érdekképviselete nevében: Pallagi Miklós elnök

Next

/
Thumbnails
Contents