Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-27 / 149. szám
8 amuban sült Doaácsa imW' helyőrség A holdkóros borz Holdkóros az öreg borz, sandít fel az égre, mászik is a felleg-bökő szálas jegenyére. Nyújtózik a hold felé - tán el is éri végre, de megtorpan - nincsen tovább: itt a vén fa vége. Csigaverseny Hol a mezőn kóbor tücsök járja be a hantot, versenyre kel távcsúszásban három csiga-bajnok. Hajnal-tájban nekivágnak a virágos rétnek, meg is tesznek holdkeltéig talán három métert. Célba érnek éjfél körül, nem marad le egy sem: döntetlenül végződik az ádáz csigaverseny. A fénybogár Az éjszakai kertben lámpát lóbálva jár a fű között botolva a pöttöm fénybogár. Csillag les át a lombon a szélben reszketőn és nyestek hancúroznak a mohos háztetőn. • • Öreg varjú Ág hegyében, semmi kétség kucorog egy vaíjú-vénség, csőre csorba, tolla tépett - megért talán nyolc-tíz évet! Agárkosbor Virít az agárkosbor, a szirmai lilák: északi tájra tévedt vándor orchideák. Megbújnak a bozóton, bókoló fák alatt és mézük kóstolgatják zöldarany bogarak. ~ Kákavirág Kivirít a káka, öltözik lilába, ha nem Szent György-napra, pünkösd hajnalára. Ha meg nem pünkösdre, virít Szent Ivánra - tüzeket lobbantó nyári éjszakára. Éjfél Feketén bólint a rózsa, szirma lekonyul, zörgő bogáncskóró alatt megbúvik a nyúl. Éji lepkét vendégel a cirmos tulipán, pipacs szundít a meredek töltés oldalán, A fűszerkatona - illusztráció Finy Petra A füszerkatona című könyvéhez (Cerkabella Kiadó, 2013) Este Szunnyad az erdő. Két halvány csillag reszket az ég alján. Berken a csalogány elhallgat, fénylik a fűben a friss harmat. Éji vándor Országúton vándorol, réten meg-megáll, árokparton fütyörészik, hegyen rápipál. Hajnal felé visszanéz, hosszú útja volt - lepihen és elszunnyad a pufók telihold. Eltévedt a hold Eltévedt a telihold, gunnyaszt a hegyélen, étlen-szomjan kucorog szikla-meredélyen. A rózsatő a mezsgyén szélben bókolva ring, és egy-egy éji pille a hold felé kering. s ahol nappal a mezőre kék árnyék hajolt, tar ágak közt bujdosik a pufók telihold. Fogy az árnyék, nő a fény, közel már a hajnal, ébredezik a liget fülemüle-dallal. VISSZATÉRÉS MORVAORSZÁGBA Szepesi Attila Bolondbál Bolondbálba megy a nyest, odatalál egyenest karcsú csermely kék vizéig, hol a holdfény tükröződik. Zöld béka is odaugrál, jobbra tér a keresztútnál. Futnak csíkos vadmalacok, nem kell nékik óvó vacok. Útját kelekótyán rója fürge vidra, kancsi róka. El se térül, odatalál pufók mókus, pelemadár. Lomha borz is odakajtat, fülesbaglyok hujjogatnak. Kövér pocgém fuvolázik, míg a szöcske figurázik. Lápi népek holdvilágban mulatnak a bolondbálban. Zsombék hátán Zsombék hátán rucafészek, sárga csibék csemegéznek békalencsét, levél árnyát búvó sanda szúnyoglárvát. Bolondoznak a habokban, hopp, az egyik alábukkan. Sápog egész fészekalja - csak a héja meg ne hallja! Gyíkok Zöld gyík páija zöld, barna párja barna - csak a szeme rubinveres, csak a torka tarka. un a lap alatt A narratív központú videojátékok rendszerint szubjektív megközelítéssel élnek, tehát a játékost egyetlen - ritkább esetben felváltva több különböző - szereplő bőrébe helyezik. A játék rendszerétől, illetve koncepciózus megközelítésétől függően lehet a játékosnak befolyása az őt megtestesítő figura paramétereinek meghatározására - legyen szó akár külső, akár belső jegyekről. Ahogy azonban a filmek vagy az irodalom esetében is lenni szokott, az igazi drámák azok, amelyeket pontosan az adott karakter személyisége köré írnak. Ennek az ígérete némiképp elvész, amint mi magunk formálhatjuk a játék szereplőjének jellemét, hiszen a készítők a legritkább esetben tudnak valós drámát köríteni egy, a befogadó által több változóból összegyúrt személyiséghez. Az alkotók megálmodta hős tehát sokkal alkalmasabb egy rétegzettebb, akár jellemformálással is dolgozó történet főszerepére, mint azok, amelyeket a játékosok saját kezűleg készíthetnek. Sajnos ennek az előbbi módszernek megvan az a kockázata, hogy a játékos egyéni értékrendje ütközni fog az előre megírt hős moráljával, illetve az abból eredő cselekedeteivel. S míg egy regény vagy egy film esetében külső befogadóként könnyedén elhatárolódhatunk a szereplő esetlegesen megkérdőjelezhető vonásaitól, addig ez a videojátékok szubjektív természetéből fakadóan nem biztos, hogy megvalósul. A cseh CBE Software új játékának, a Someday You’ll Returnnek a hőse ugyanis nem egy szerethető figura, ám ennek ellenére közel húsz órát kell a bőrében töltenie annak, aki végig szeretné követni ezt a kalandot. A misztikus elemekkel és rejtélyekkel megfűszerezett történet Csehország festői vidékére, az erdős Morvaországba kalauzol bennünket. Ide érkezik meg autóval Daniel, aki az iskolából, délután elkóborolt lánya, Stela telefonját követi. Már a főcím előtti bevezetőből megtudjuk, hogy a kislány egy elhagyott helyen tartózkodik, ahol nincs éppen biztonságban. Ez ad egyfajta sürgetést a játék tempójának, ám a kezdeti lendület és aggódó exneje goromba lerázása után Dánielt egyre gyakrabban kapjuk azon, hogy féltő aggódás helyett csak kényelmetlen bosszúságot érez. Ahogy lassan sorjáznak a nehezítő körülmények - először elveszti a tájékozódáshoz szükséges GPS-jelet, majd később a térerőt is -, úgy lesznek a belső kommentárjai egyre nyugtalanítóbbak. Felváltva szapulja az eltűnt lányát, a telefonszolgáltatót vagy épp a készüléket. Feszült elméjében mindenről valaki más tehet, minden valaki másnak a hibája. Daniel attól is ingerült lesz, ha valaki becézi a nevét, amikor pedig a játék felénél megkérdezik tőle, hogy néz ki a lánya, arra egy felháborodott „Honnan tudjam?” a válasz. A játékból persze később az is kiderül, hogy egy családapának a telefonháttérképe miért egy vízesés, és miért nem a kislánya. Mire ide jutunk, addigra hősünk alaposan megszenvedi a kényszeredett erdei túrát. Bár nem számít elveszett embernek a chriby-i erdőségben, lévén fiatalabb korában ifjúsági táborokat vezetett a környéken, az ismert vidék az éjszaka közeledtével fokozatosan egyre idegenebbnek hat. Ahogy Daniel lépésről lépésre közelebb kerül Stela nyomához, úgy kapunk egyre mélyebb betekintést a férfi múltjába és ezek tükrében mind az erdő, mind ő maga lassan más megvilágításba kerülnek. A kérdés pedig óhatatlanul elkezd motoszkálni bennünk: valóban az lenne a boldog befejezés mindkettejük számára, ha Daniel megtalálná Stelát? A Someday You’ll Return egyik legnagyobb erőssége az elképesztő részletgazdagsággal megvalósított Chriby erdőség. Az Északnyugati-Kárpátok vadonjának arculata nem sokban különbözik a Bükk, a Mátra vagy a Börzsöny vidékétől, így nemcsak a turistajelzések, de a táblák és az erdőgazdasági út sorompói is mind ismerősnek hatnak majd. Ha ez nem lenne elég, a realizmust a készítők még megfejelték Kántor Mihály egy kis interaktív idegenvezetéssel is. A játék több helyszínét, például a Cimburk-kastély romjait vagy a Szent Kelemen-kápolnát mind létező helységekről modellezték. Mivel a készítők joggal büszkék hazájuk látványosságaira, QR-kódok formájában ismertetőket is elhelyeztek a játékban. Ezeket a mobiltelefonunkkal a képernyőről szkennelve olyan linkekre jutunk, ahol aztán mesélnek nekünk az adott helyekről. A játékfejlesztés egy meglehetősen komplex vállalkozás, különösen a fenti minőségben. Épp ezért nehéz elhinni, hogy a szereplők hangjait leszámítva a játékot teljes egészében mindössze két ember készítette. A történet, annak öt lehetséges befejezése, a logikai feladványok, a zene és a hanghatások mind briliánsak. S bár egyéb részei hagynak kívánnivalót maguk után, a pozitív jellemzők bőven elhomályosítják azokat. (Someday You’ll Return. Platform: PC, PlayStation 4, Xbox One.) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. június
