Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

2020-06-27 / 149. szám

2020. JÚNIUS 27r, SZOMBAT SPORT 15 Nem bizakodni kell, hanem teljesíteni - vallja Szoboszlai Dominik Már elöl a hierarchiában A Salzburg magyar légiósa a Rapid ellen is folytatta remeklését, csapata négy góljában volt tevékeny része Fotó: Redbullsalzburg.at Szoboszlai Dominik úgy érzi, elöl áll a salzburgi csapat­hierarchiában, és most már neki járnak a kapu közeli szabadrúgások. Megerősíti, hogy együtt dolgozik Shane Tusuppal, aki erőnléti edző­ként segíti a felkészülését, az őszi Eb-pótselejtezőt pe­dig már alig várja. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Szoboszlai Dominikot nem könnyű telefo­non elérni, de ha a menedzse­re, Esterházy Mátyás előkészí­ti a beszélgetést, akkor már a második csörgetésre felveszi a készüléket a Red Bull Salz­burg 19 éves bal oldali közép­pályása. Kérdésemre, hogy van-e ideje, egy profi határo­zottságával válaszol: „Igen, semmi akadálya, van tíz per­cem.” Kezdésként azt firtatom, hogy a szerdai, SK Rapid el­len idegenben 7-2-re meg­nyert osztrák rangadón vajon a remek gólja mellett hány gól­passzt adott. Az internetes té­véadásban én hármat láttam, egyes hírforrások csak kettőt jeleztek, mert az egyikből szü­letett gólt öngólnak minősítet­ték. „Három gólpasszt adtam, és a jegyzőkönyvbe is ennyi került. Az, amit írtak, hogy egy meccsen négy gólban még korábban sohasem voltam benne, megfelel a valóságnak. Június 10-én a Sturm Graznak három gólt rúgtam, de akkor nem volt gólpasszom.” Felvetésemre, hogy a koro­­navírus-járvány lecsengése után szédületesen futballozik, mélyen hallgat, de amikor az okokat kérdezem, magyaráza­tot ad: „Nem álltam le egy pil­lanatra sem, miután félbesza­kították a bajnokságot. A la­kásomat gyakorlatilag átala­kítottam konditeremmé, és ott edzettem folyamatosan, amíg újra nem kezdődött a bajnok­ság. Ezeket a hónapokat kint töltöttem, Salzburgban, nem állt módomban hazautazni.” Amikor szóba hozom, hogy itthon, Budapesten Szilágyi Liliána, Shane Tusup tanítvá­nya említette, mennyire meg­látszik az edző munkájának hatása rajta, a játékos nem tit­kolja a kapcsolatot az ameri­kai úszóedzővel. „Igen, együtt dolgozunk. Nem jár ki hoz­zám Salzburgba, hanem meg­mondja, mit csináljak, én vég­rehajtom az edzéstervét, ami­kor meg otthon vagyok, akkor konkrétan velem edz, segít. Találkozunk, és együtt dol­gozunk. Úgy érzem, rengete­get jelent ez nekem, a gyorsa­ságom és a fizikai erőm is so­kat fejlődött az együttműkö­désünk hónapjai alatt.” A Wolfsberger AC elleni két, döntetlenül végződött mérkőzésen feltűnt, hogy Zlatko Junuzovic, a Salzburg veterán középpályása több­ször is elvette Szoboszlai elől a labdát, noha a balösszekö­tő helyéről, Dominik ked­venc pontjáról lehetett sza­badrúgást lőni. (Mondjuk, fö­lé is szálltak Junuzovic lövé­sei...) „Jóval idősebb nálam, nem szólhatok semmit - fej­tegeti -, de azért most már látja ő is, hogy nekem jobban rááll a lábam a szabadrúgá­sokra, így most már nem na­gyon van vita abból, hogy ki rúgja.” Szóval ez már azt je­lenti, hogy Szoboszlai elöl áll a csapaton belüli hierarchiá­ban? Hiszen a szabadrúgáso­kat rendszerint a „kivétele­zettek” rúgják. „Igen, ez azt jelenti” - erősíti meg. A magyar játékosról Jesse Marsch, az amerikai edző is felső fokon nyilatkozik, az osztrák lapok pedig egyene­sen úgy aposztrofálják a Red Bull Salzburgot, hogy „Szo­boszlai és társai”. „Nem na­gyon szoktam olvasni az új­ságokat meg az internetes honlapokat. Amúgy most az a legfontosabb, hogy minél előbb bebiztosítsuk a bajnoki címünket. Mi úgy számolunk ezzel az egésszel, hogy ha a Linz vissza is kapná az összes pontját, amit elvettek tőle a járvány alatti edzési szabá­lyok megsértéséért, ha vasár­nap megverjük a Hartberget, szerdán pedig a Sturm Gra­zot, mindenképpen bajno­kok vagyunk. Mi úgy kal­kulálunk, hogy a LASK visz­­szakapja mind a hat pontot. Fellebbeztek, mert egyelőre csak kettőt adtak vissza ne­kik. Szóval jövő szerdán lehe­tünk bajnokok. És akkor az utolsó fordulóban a LASK el­leni meccsnek már nem lesz tétje” - vázolja az esélyeket. Logikus a kérdés, vajon gondoltak-e arra, hogy a két WAC-döntetlen után majd pont a legnagyobb riválisnak, a Rapidnak rúgnak egy he­test, ráadásul idegenben. „Én sem gondoltam erre - árulja el -, de úgy mentünk fel a pá­lyára, ahogy kellett, és ez lát­szott is a meccsen. A WAC el­leni második meccset 2-0-s vezetésünkről rontottuk 2-2- re, ez nem esett jól, de hát mi sem vagyunk tökélete­sek. Arra viszont büszkék va­gyunk, hogy mióta újrakez­dődött Ausztriában a futball, még egyszer sem kaptunk ki, és már nem is szeretnénk.” Megemlítem Szoboszla­­inak, hogy szerdán, ami­kor Marco Rossi szövetsé­gi kapitánnyal beszélget­tem, az olasz mesternek na­gyon jó véleménye volt róla: azt mondta, egyike azon na­gyon kevés magyar labdarú­gónak, aki egy adott meccsen a különbséget jelenti a győze­lem és a vereség között. „Örü­lök, hogy ez a véleménye ró­lam - nyugtázza. - A Mester­rel szoktunk néha beszélget­ni telefonon, írogatunk egy­másnak, ő olykor gratulál, de semmi konkrétum. El sem tu­dom mondani, mennyire vá­rom már az őszi, bolgárok el­leni pótselejtezőt. Hogy biza­kodó vagyok-e? Nos, nem bi­zakodni kell, hanem teljesíte­ni! Ha lesz teljesítmény Szófi­ában, akkor megverjük a bol­gárokat, és utána bárki is lesz az ellenfél a Puskás Aréná­ban, akár Románia, akár Iz­­land, ott hetvenezer néző előtt nem lehet más az eredmény, mint hogy győzünk. Persze csak akkor, ha mindenki ki­teszi a szívét, lelkét. Teljesen mindegy, hogy ki lesz az el­lenfél. Itt, Ausztriában nézők nélkül futballozni nem a leg­jobb, de most ez is hozzátar­tozik az élethez. A lényeg az, hogy újrakezdődött a bajnok­ság, és focizhatunk végre.” Azt már csak telefonbeszél­getésünk után tudtam meg, hogy állítólag a Paris Saint- Germain is bejelentkezett Szoboszlaiért. Amikor meg­kérdeztem Esterházy Má­tyást, azt a választ kaptam, amit egy profi menedzser­től ilyen esetben kapni lehet: „A hírt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.” A többit gondoljuk hozzá... A Manchester City veresége végérvényessé tette a Liverpool bajnoki címét Harmincéves böj'tnek vetettek véget LABDARÚGÁS A Premier League 31. fordulójában a Manchester City csütörtök éj­jel 2-1-re kikapott a Chelsea­­től, és ezzel végérvényessé vált, hogy a Liverpool nye­ri meg a bajnokságot. Nem mintha ez kérdéses lett volna, a vörösök előnye 23 pont volt a tabella élén, ennyi is maradt, és ezt hét forduló alatt már matematikailag sem lehet le­dolgozni. A Premier League 1992 íródó históriájában ilyen korán még egyetlen csa­pat sem biztosította be az el­sőségét. A Liverpool a Premi­er League-ben először jutott a csúcsra, összességében tizen-Klopp és Henderson Fotó: AFP kilenc bajnoki címnél tart, és így már csak eggyel van elma­radva a húsz első helyével re­korder Manchester Unitedtól. A Pool legutóbbi megkoroná­zása az 1989/90-es szezonban volt, Jürgen Klopp vezetőedző együttese tehát harmincéves böjtnek vetett véget.- Ha megint elkezdek be­szélni arról, hogy milyen ér­zés bajnoknak lenni, való­színűleg ismét elsírom ma­gam - utalt a Sky Sportsnak adott nyilatkozatára Klopp. - Teljesen elárasztottak az ér­zelmek, minden egybefolyik: megkönnyebbültem, boldog és büszke vagyok, nem is le­hetnék büszkébb a srácokra. Együtt néztük a meccset, az utolsó öt másodpercben már visszaszámoltunk. Egy kicsit rátett még a játékvezető, de aztán... Nem igazán tudom le­írni, csodálatos pillanat volt. Három évvel ezelőtt nem áll­tunk közel ehhez, tavaly igen, nem sokon múlott... Amit a fi­úk véghez vittek az elmúlt két és fél évben, az az állandó­ság, amit mutattak, egyszerű­en elképesztő, megismételhe­tetlen. Fogalmam sincs, hogy tudtuk ezt megtenni. A csapatkapitány, Jordan Henderson szintén elérzéke­­nyült:- Eddig a pillanatig nem akartam róla beszélni. Csodá­latos, hogy végre átléptük azt a bizonyos vonalat, elképesz­tően boldog vagyok a srácok, a szurkolók, az egész klub, a város miatt. Rengeteg érzés kavarog bennem, elmondha­tatlanul büszke vagyok arra, amit elértünk. Amikor meg­nyertünk a Bajnokok Ligáját, akkor a pályán jöttek elő az érzel íViek, ez most más volt. Együtt néztük a meccset, ami­kor felhangzott a végső síp­szó, mindenki együtt ünne­pelt. Olyan pillanata volt ez az életünknek, amit sohasem fo­gunk elfelejteni. MW JEGYZET Az izgalom záloga Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Sokáig kétséges volt, hogy egyáltalán befejeződik-e va­laha, de szerencsére sike­rült befejezni. Ma véget ér a magyar labdarúgás történe­tének egyik legzaklatottabb bajnoksága, amely elsősor­ban nem a végeredményé­ről, hanem a zűrös tavaszá­ról marad majd meg az em­lékezetünkben. A háború óta most sejlett fel először, hogy csonka marad az idény, a leg­vége azonban már úgy zaj­lott, illetve zajlik le, mintha mi sem történt volna. A Fe­rencváros május elején még aligha hitte, hogy a bajnoki címet hatalmas ünnepség­gel körítve ünnepelheti majd a szurkolóival együtt, ma pe­dig ez lesz, mármint parádés körítéssel vehetik majd át a megérdemelt aranyérmet a játékosok. Az utolsó forduló előtt ti­zenegy pontos különbséget a másodikkal szemben szél sohasem fújna össze, azért meg kell dolgozni. A semle­ges kívülálló talán bánja is, hogy ilyen hamar eldőlt a bajnoki cím sorsa, minden­ki nagyobb harcot várt érte a Fradi és a Fehérvár között; mint ahogyan beszédes az a tizenegy pont is, amellyel az utóbbi elhúzott a harmadik helyezettől. Ez a két csapat szemlátomást kiemelkedik a mezőnyből - nyilván nem véletlenül -, és ez bizonyára így marad a közeljövőben is. Szolgál viszont izgalom­mal bőven a kiesés elleni harc, elméletileg még négy csapatnak kell tartania at­tól, hogy az ősztől a má­sodosztályban kell játsza­nia. Elméletileg, az Újpes­tet ugyanis csak egy sors­csapás taszíthatja ki a me­zőnyből, ám a Debrecennek, a Paksnak és a Kisvárdának tényleg rendkívül komoly a tét a zárófordulóban. Ezt pe­dig annak is köszönhetjük, hogy az élvonalban csupán tizenkét csapat szerepelhet, ez adja meg az izgalomhoz kellő kiegyensúlyozottsá­got. Rengeteg megalapozott és logikus érv sorolható fel a létszám növelése mellett, ám ahhoz, hogy az élvonal ne csak a nevében, hanem a tartalmát tekintve is él­vonal maradjon, a tizenket­tő éppen elegendőnek bizo­nyul. Sajnos így valóban ré­giók maradnak NB I-es csa­pat nélkül, ám a bővítés egy­ben hígítás is lenne, amit jól jelez tavaly a Balassagyar­mat és különösen az idén a Kaposvár esete: már a ti­zenkettedik is nagyon kilóg a sorból. Klubok soráról hallani, hogy eszük ágában sincs feljutni, képtelenek lenné­nek megteremteni a feltéte­leket, és így nem időszerű a „bővítésen gondolkodni. Túl nagy a valószínűsége an­nak, hogy például egy tizen­hat csapatos első osztályban meglenne a párja a Kapos­várnak, és már a kiesés kér­dése is rég eldőlt volna. Ak­kor aztán úgy, ahogy van, tényleg érdektelenségbe ful­ladna az egész bajnokság.

Next

/
Thumbnails
Contents