Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-25 / 147. szám
2020. JÚNIUS 25., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Kézisek kézise-szavazás Marianna néni, aki járt olimpián JEGYZET A legjobbak legjobbja Az egykori klasszis, Gódorné Nagy Marianna jelenleg az Őrségben testnevelő tanár, osztályfőnök, és edzéseket is tart Fotó: Tumbász Hédi Gódorné Nagy Marianna idilli nyugalomban, a kézilabdától nem elszakadva él az őrségi ékszerdobozban, Szentgyörgyvölgyön, és meglepődött, hogy őt választották a legjobbnak a Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet, az Origó és a Magyar Kézilabda-szövetség közös szavazásán. Roska Emese Boglárka/ Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA Murvás-földes, közvetlenül a szabadidőközpont előtt inkább egy-, mint kétsávos út, egy-egy megkopott, „GÓ-NA” feliratú tábla - szó se róla, mintha a térképről jönne le, aki Szentgyörgyvölgybe érkezik. Aztán ha odaér, legszívesebben el sem menne többé. „Vidéki lány vagyok, de ahányszor hazajövök, rácsodálkozom a szépre” - mondja áhítattal, a mélyzöld tájat pillantásával körülölelve Gódorné Nagy Marianna, s ha már a gazda „friss” szemmel figyeli az őt körülvevő csodát, az érkező is elámulhat a látványon. Igazi kis ékszerdoboz az őrség szívében, a szlovén határtól csak néhány kilométerre, a falucska, amelyben több mint két évtizeddel ezelőtt letelepedett Gódor Mihály és felesége, a Kézisek kézise-szavazáson - Görbicz Anitát és Sterbinszky Amáliát megelőzve - minden idők legjobb magyar női játékosának választott Nagy Marianna. „Úgy indult az egész, hogy itt voltunk mi ketten, hülye testnevelő tanárok, és szerettünk volna sportos táborokat szervezni. Kezdetben hétvégi nyaralónak szántuk, aztán ez lett belőle” - kezdi az olimpiai bronz- és világbajnoki ezüstérmes, háromszoros BEK-győztes, miközben néhány iskolai telefon után - hiába, nemrég lett vége a koronavírus-járvány miatt csonka tanévnek, akad még teendő - körbevezet a birtokon. Van itt minden: hangulatos faházak a táborozó gyerekeknek, fedett teraszos rész, medence, a kinézete miatt templomnak „becézett” épület, ahol a kézilabdaedzéseket tartják, ha esik az eső. Egyvalami mégis hiányzik: „Meg ne kérdezze, miért nincs kézilabdapálya!” - nevet a magyar válogatottban csúcstartóként 281, az osztrákban több mint száz mérkőzést játszó jobbátlövő, hiszen a szabadidőközpontban nincs a kedves sportágnak rendszeresített játéktér. A labdarúgópályára viszont szabványméretű pályát lehet felrajzolni, a férj, a hosszú évek óta az osztrák válogatott kapusedzőjeként dolgozó Gódor Mihály meséli, hogyan festik fel a vonalakat. Régi idők játéka, jut eszünkbe, csak éppen a bitumen helyett fű a terep. „Tudja, milyenek a gyerekek, ha megkapják a labdát, nem akarnak tőle elszakadni. No, itt legalább megtanulják, hogy a kézilabda csapatjáték, passzolni kell, hiszen nem lehet vezetni a labdát” - teszi hozzá 63 éves egykori klasszis, aki büszkén meséli, szerdán letették a Lentibe tervezett munkacsarnok alapkövét, azaz belátható időn belül végre lesz szabványpályájuk. A kisvárosban működik a férjével közös klub: a csapat korábban már feljutott az NB II- be, ám terem híján Nagykanizsán vagy Zalaegerszegen játszották a mérkőzéseket. „Az meg nem volt az igazi.” Gódorné nemcsak a szabadidőközpontban dolgozik és tart edzéseket, Lentiben, az Arany János Általános Iskolában testnevelő tanár, osztályfőnök, így aztán kijutott neki a digitális oktatás szépségeiből. „Feladatsort készítettem a gyerekeknek az ókori olimpiákról, illetve Magyarország híres sportolóiról, érmeseiről. A tesiórákon ilyenekről úgysem hallanak, most legalább tájékozódhattak” - miközben már a kecskék felé vesszük az irányt, ám felvetésünket kacagva hárította el: saját magát azért nem tette bele a kérdéssorba. Pedig helye lenne ott. Már 18 évesen szerepelt az 1975- ben világbajnoki bronzérmes válogatottban, a Csorna kézilabdázójaként hívta meg a keretbe „az a drága Bogyi bácsi”, Török Bódog kapitány, majd egy évvel később erőssége volt a montreali olimpián bronzérmes társaságnak. „A kézilabdázók tudják, ki vagyok, az iskolában egyik-másik gyereknek a szülője ismer. Olyankor a fiúk, lányok mindig megkérdezik: „Ó, Marianna néni járt olimpián?” Leülök és mesélek nekik.” S miközben ezt mondja, már szép házuk teraszán emeli ki az irigylésre méltó éremgyűjteményből a talán legnagyobb becsben tartott darabot. „Fantasztikus élmény, hogy engem, a kis hülye vidéki lánykát beválogatott Bogyi bácsi. Az olimpia előtt fél vagy egy évvel sem álmodtam volna arról, hogy eljutok Montrealba, azt terveztem, hogy négy év múlva lehetek ott. Hál’ istennek, előbb összejött.” Az érmekkel a kézben előjönnek a történetek is. Kihagyhatatlan a sportág aranyéve, 1982, amikor a Vasas elhódította a BEK-et, no meg a válogatott felejthetetlen hangulatú világbajnokságon szerzett ezüstérmet Budapesten, a Sportcsarnokban. Gódorné akkor már mindkét társaság csillaga volt, a vébén egy-egy meccsen 11 meg 12 gólokat lőtt, és persze a BEK-ben is a hátán vitte a csapatot. „Fantasztikus volt a Vasassal, a saját csarnokunkban győzni - ezt még talán azt sem tudja elképzelni, aki sportol” - idézi fel. Még kétszer ért csúcsra a BEK-ben, már az osztrák Hypóval, hiszen az NSZK-s kaland után a sztáralakulathoz vezetett az út. Nemcsak a sikerek jutnak eszébe, hanem például az, ahogyan az osztrák hegyekben tehénlegelőn felfelé futva edzettek, és tréfából „Sztrájkolunk!’’-táblát készítettek. Vagy amikor kivételesen a felkészülés alatt egyszer januárban síelhettek - ő pedig ezt úgy sem hagyta ki, hogy decemberben műtötték. Láthatóan és őszintén meglepődött, amikor megtudta, hogy a korábbi és jelenlegi szövetségi kapitányokból álló grémium őt találta a legjobbnak, nem gondolta volna, hogy megelőzi a huszadik század legjobbjának választott, csapattárs Sterbinszky Amáliát. „Kapásból tudnék vagy harminc nevet mondani, aki bekerülhetne” - tette hozzá, aztán színesen, szenvedéllyel beszélt még a játékról. Szurkol a maiaknak - akik közül nagyon kedveli a két fiatal átlövőt, Klujber Katrint és Háfra Noémit -, hogy sikerüljön az övékéhez hasonló eredményeket elérni. Hiába, a zajos világtól távol, de a kézilabdához még mindig közel él a legjobbak legjobbja. Új tagot kell választani a Nemzet Sportolói közé Kárpáti György helyére Benedek nevét kaphatja a Duna Aréna VÍZILABDA Az Emmi javaslatára a kormány dönthet arról, hogy a Duna Aréna a jövőben Benedek Tibor nevét viselje, ha ehhez az elhunyt sportoló nagykorú örököse hozzájárul. A Nemzeti Sport felhívása, hogy a múlt héten súlyos betegségben elhunyt, játékosként többek között háromszoros olimpiai bajnok, játékosként és edzőként is világbajnok Benedekről nevezzék el a Duna Arénát, nyitott fülekre talált. A felvetést támogatja a Benedek szövetségi kapitánysága alatt vb-t nyerő bekk, a múlt hónapban Magyarország Benedek Tibor Fotó: MTI New York-i főkonzulátusa külgazdasági attaséjának kinevezett Gór-Nagy Miklós, a Benedek három olimpiai aranyérméből kettőben részes játékostárs, a vízilabda-szövetség mai elnöke, Vári Attila is, sőt, kedden újabb olimpiai bajnokkal nőtt a tábor, ráadásul információink szerint az Emmi hamarosan a kormány elé is terjeszti javaslatát.- Sok olyan korábbi sportoló, sikeredző van az országban, akiről már életében csarnokot neveztek el, a Duna Aréna névadásával kapcsolatosan csak azt tudom mondani, hogy Benedek Tibor méltó névadó lenne: hihetetlen szeretet vette körül a pályafutása során, és most, sajnálatos halálát követően is - mondta a kétszeres olimpiai bajnok Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke. A nemzet sportolóját arról is kérdeztünk, ki kerülhet a szintén múlt héten elhunyt, ugyancsak háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Kárpáti György helyére a 12 tagú testületben, amely legutóbb a február 29-én elhunyt Székely Éva helyére jelölte márciusban Monspart Saroltát, akit hivatalosan áprilisban választottak be élő legendáink közé.- Valóban, hamarosan új tagot kell választani, és hála istennek a magyar sport bőséges választékot ad olyan sportemberek tekintetében, akik méltók lehetnek a Kárpáti György halála kapcsán megüresedett helyre - mondta Schmitt. - A kritériumok szerint hatvan év feletti, kiemelkedő sporteredményt elérő és életművében a magyar sportot szolgáló személyt kell választanunk tizenkettedik tagnak. Lipiczky Ágnes/NS Veni, vidi, vici, Roli Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu A szavakat pedig tettek követték. Juhász Rolandnak akadt már jobb telj esi t•ményt hozott mérkőzése a húsz évet felölelő NB I-es pályafutása során, és emlékekből is bőven halmozott a Mól Fehérvár FC védője, a záróakkord nyomai mégis mélyebben megmaradnak, mint a korábbi sikerek. Győztes góllal elköszönni több mint szép zárást jelent, különösen úgy, ha a bajnok az aktuális ellenfél. „Viszlát, kapitány! Szép volt Roli!” - szerepelt kiírásként és hangzott több száz torokból a Ferencvárossal szembeni összecsapáson, ahol minden és mindenki adott volt ahhoz, hogy a pályafutása utolsó tétmecscsét játszó, 37. életévét július 1-jén betöltő hátvéd méltó módon búcsúzzon a székesfehérvári közönségtől, a lelátó népe pedig tőle. A futball színpadáról vastaps közepette lesétáló ikonok esetében a számokkal való előhozakodás törvényszerű, mondhatni elkerülhetetlen. így volt ez négy évvel ezelőtt is, amikor a válogatottbeli szereplés végére tett pontot a bekk. A nemzeti színekben 95 alkalommal szerepelt Juhászt a honi örökranglistán mindössze négyen múlják felül. Király Gábor (108 válogatottság), Dzsudzsák Balázs (105), Bozsik József (101) és Gera Zoltán (97) mögött zárni nem kis dicsőség, de „emberünk” talán még inkább kihúzhatja magát, ha rögtön hozzátesszük: Fazekas László (92), Grosics Gyula (86), Puskás Ferenc (85) és Garaba Imre (82) is az előzöttek sorába tartozik. A 7339 napos időszakot magában foglaló NB I-es (és légiós) karrier a Tápiószecsőről indult labdarúgó számára három magyar bajnoki címet (MTK Hungária 2002/2003, Videoton FC 2014/2015, 2017/218) és négy belgiumi bajnoki aranyat (RSC Anderlecht) hozott, úgy, hogy 2010-ben az évtized legjobb magyar játékosának, 2008-ban, 2009- ben és 2013-ban az Év Magyar Játékosának választották - hogy csak a legkiemelkedőbb eredményekkel és elismerésekkel hozakodjunk elő a dicsőségekben meglehetősen gazdag érából. A nagyszerű pályafutás érzelmekben gazdag távozással fejeződött be a magyar labdarúgóélet korszakos alakjának, aki még az Anderlecht játékosaként, a Bajnokok Ligájában is szerzett gólt, egyebek mellett az AC Milan ellen. Az örömkönnyeket kedden este a Mól Aréna Sóstóban nem kellett megspórolni, ennek volt Itt az ideje, miközben azt még nem tudni, milyen irányt vesz a játékteret elhagyó sportember. Juhász Roland nyert, utoljára is. A győztes típusok a zárszót is mindennél komolyabban veszik.
