Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

2020-06-03 / 128. szám

2020. JÚNIUS 3., SZERDA SPORT 15 Nebojsa Vignjevicet minden kudarc nagyon megviselte Gyors és egyszerű válás Hullámvasúton. A szerb tréner rendkívül büszke arra, hogy az Újpesthez tartozhatott Fotó: MTI Az Újpest közös megegye­zéssel szerződést bontott Nebojsa Vignjevic vezető­edzővel, aki 2013 óta ült a csapat kispadján. A szerb mester el sem tudja képzel­ni, hogy a lilák kiessenek a másodosztályba, és mesél a válás körülményeiről is. Borbola Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Felmondott vagy elküldték?- Igazából egyik sem. Le­ültünk Roderick Duchatelet­­vel, és századszor, ezredszer is megbeszéltük, hogyan to­vább. Az elmúlt években több­ször volt ilyen beszélgetésünk a tulajdonossal, ám egyszer sem zárult úgy, mint most. Ezúttal mind a ketten úgy éreztük, el­érkezett a pillanat, nincs to­vább. Az asztaltól úgy álltunk fel, hogy immár nem én vagyok a csapat vezetőedzője.- Milyen érzések kavarognak most önben? Mégiscsak ön volt a legrégebb óta ugyanan­nál a klubnál dolgozó vezető­edző az NB l-ben.- Az érzéseimet képtelen­ség szavakba önteni. Nem azért, mert annyira csalódott vagy szomorú lennék, sokkal inkább mert nem tudom őket megfogalmazni. Az Újpest ne­kem több volt, mint egy klub. Amióta 2013 októberében alá­írtam a szerződésemet, a csalá­dom elé .helyeztem az egyesü­letet, hiszen a szeretteim Szer­biában maradtak, így a leg­több időnket külön kellett töl­­tenünk. Amolyan magányos farkasként éltem Budapesten, mégis tudtam, rájuk mindig számíthatok. Ahogyan az Új­pestre is. Roderick Duchatelet akkor is bízott bennem, ami­kor más már régen elengedte volna a kezemet.- Hogyan váltak el? Vitatkoztak?- Úgy váltunk el, ahogyan megegyeztünk több mint hat évvel ezelőtt: gyorsan és egy­szerűen.- Semmi előjele sem volt?- Hogyne lett volna! Két hó­nappal ezelőtt már volt egy fajsúlyosabb beszélgetésünk. Én akkor is mondtam a tulaj­donosnak, itt az idő a váltás­ra. Azí felelte, nem áll még ké­szen arra, hogy új vezetőedző után nézzen, továbbra is bí­zik bennem, hiszi, hogy felrá­zom a csapatot. Ezt egyébként nem tudom neki elégszer meg­köszönni. Edzői pályafutásom nagy részét Újpesten töltöttem.- Nem érzett már erőt a csa­patban, hogy kiharcolja a bentmaradást?- El kell ismerni, nehéz idő­szak elé néz a gárda. A hátra­lévő fordulókban ki kell har­colni, hogy a következő idény­ben is az élvonalban legyen az Újpest, a kiesésre nem szabad, nem is lehet gondolni. Sok jó já­tékos van a keretben, más kér­dés, hogy nem mindenki sza­kad meg a sikerért, név nél­kül mondom, vannak olyanok, akiket kevésbé ráz, rázott meg egy-egy vesztes mérkőzés. En­gem viszont pokolian megviselt minden kudarc. Ilyen vagyok.- Mit gondol, bent marad az Új­pest?- Ez nem kérdés, igen. Nem fordulhat elő, hogy jövőre a másodosztályban kelljen fut­balloznia.- Sokan azt mondják, az ön lel­kesedése is megcsappant az elmúlt időszakban. Igaz ez?- Aki ismer, tudja, minden mérkőzésen, minden edzé­sen győzni akarok, a leg­jobbra törekszem. Ha valaki azt hiszi, nem bánt a mosta­ni szereplés, téved. Szívemen viselem a csapat, a klub sor­sát, nincs más választás, az új edzővel be kell bizonyíta­nia, jobb, mint ahol most áll a tabellán.- Ha két mondatban kellene összefoglalnia az elmúlt hat és fél esztendőt, mit emelne ki?- Kétszer Magyar Kupát nyertünk, bajnoki bronzér­met szereztünk, időnként na­gyon erősek voltunk, máskor rosszabb passzban voltunk. Hullámvasúton ültünk. Ösz­­szességében rendkívül büsz­ke vagyok rá, hogy ehhez a klubhoz tartozhattam, hogy hosszú éveken át én irányít­hattam ezt a csapatot.- Budapesten marad?- Egyelőre biztosan. Alig­hanem kijárok a mérkőzések­re, a stadionokba, kíváncsi va­gyok, hogyan alakul a bajnok­ság hajrája. Aztán meglátjuk, hogyan tovább. Előlép a jobbkéz Újpesten, kinevezték Predrag Rogant A távozó Nebojsa Vignjevic he­lyére az Újpest az ugyancsak szerb Predrag Rogant nevez­te ki. A 45 esztendős szakem­ber nem ismeretlen Újpesten, a 2017-2018-as idényben segéd­edzőként támogatta Vignjevic munkáját - igaz, mindössze nyolc mérkőzésen. Játékosként a belgrádi Partizán neveltje volt, de nem tudott befutni számot­tevő karriert, szülővárosa csa­patában, a Loznicában futbal­lozott. Fiatalon, már 29 esz­tendősen az edzői pályára lé­pett, és különböző korosztályos együttesek irányítása, illetve se­gédedzői munkákat követően 2013-ben lett először vezető­edző a Palic csapatánál. Irányí­totta még az ugyancsak szerb Zemunt és a sabaci Macvát. Új­pesti segédedzői munkája után 2018-ban a Topolyai SC veze­tőedzője volt, majd a szabad­kai Spartaké. Legutóbb, 2019- ben a Napredak Krusevac csa­patánál dirigált. Ebben a bajno­ki idényben Rogan a jelenlegi újpesti stábbal dolgozik. Bernd Storcknak ismerős magyar válogatott játékosok nyújtanak segítséget Új időszámítás Dunaszerdahelyen LABDARÚGÁS A vírushelyzet miatt online sajtótájékozta­tón mutatták be a DAC júni­us 1-jén munkába állt új ve­zetőedzőjét, Bernd Storckot. A magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya legutóbb a belga élvonalban szereplő Cercle Bruges kispadján vég­zett rendkívül eredményes munkát, a csapatot kilátásta­lan helyzetből tartotta bent az élvonalban, ám nem hosszab­bították meg az idény végén lejáró szerződését. Bár koráb­ban az AS Monaco érdeklődé­séről cikkeztek, hétfőn már a dunaszerdahelyi labdarúgók­nak vezényelt két edzést, a kö­zös munka pedig a játékosok erőállapotának felmérésével folytatódik.- Tiszteletlenség lenne most a többi ajánlatról beszélni, már csak arra szeretnék fóku­szálni, hogy minél szebb sike­reket érjünk el Dunaszerdahe­lyen - mondta a sajtótájékoz­tatón az 57 esztendős német szakember. - Az elnök úrral és a vezetőséggel hamar közös nevezőre jutottunk, de nincs sok időnk felkészülni az előt­tünk álló feladatokra. Hosszú távon nem lehet más a célunk, mint csökkenteni a szakadé­kot a bajnokság legerősebb csapatával szemben. A Slovan Bratislava jelenleg tizenhét ponttal előz meg minket, hét­főtől azért dolgozunk, hogy a következő idénytől ott liheg­jünk a pozsonyiak nyomá­ban. Nem jó szurkolók nélkül futballozni, az sem hétközna­pi helyzet, hogy egy idényen belül már a harmadik vezető­edző irányítja az együttest, de igyekszünk a lehető legjobban felkészülni az évad hátralévő részére. Az öt bajnoki mellett a Szlovák Kupa elődöntője vár ránk, és már az első edzésen elmondtam a játékosaimnak, a fináléba jutással beírhatják a nevüket az egyesület törté­nelmébe. Az első benyomása­im kedvezők, következő lépés­ként felmérjük a labdarúgók állapotát, és az eredmények­nek megfelelően építjük fel a következő napok edzéseit. A szakvezető szerint jelent­het némi előnyt ad, hogy a Építkezik Fotó: Szabó Miklós magyar válogatott kapitánya­ként Németh Krisztiánnal, Vi­da Mátéval és Kalmár Zsolttal is együtt dolgozott, persze fon­tos, hogy a többi játékos is mi­nél hamarabb elsajátítsa az új játékelemeket.- A korábbi együtteseim­nél látott stílussal itt sem aka­rok szakítani. Szervezett csa­patot akarok látni a pályán, amely támadó futballra törek­szik és többet birtokolja a lab­dát ellenfelénél, elvégre köny­­nyebb úgy futballozni, hogy nálunk van a labda - folytatta Bernd Storck. - Fontos, hogy irányítsuk a meccseket, min­den játékosnak tudnia kell, mi a feladta védekezésben és tá­madásban. A taktikának fon­tos része, hogy a lehető leg­hamarabb eljussunk az ellen­fél kapujáig, bízom benne, az edzéseken gyakorolt elemek hamar visszaköszönnek a pá­lyán. A magyar válogatott ka­pitányaként három játékos­sal is együtt dolgoztam a ke­retből, bizonyos fokig támasz­kodhatok arra, hogy ők isme­rik a stílusomat és az elképze­léseimet. Bár a játékosok egy­előre külön öltözőket használ­nak, a gyepen normál trénin­gekkel készülhetünk, remé­lem, hamar megtaláljuk a he­lyes utat. A szakvezető hozzátette, szövetségi kapitányként időn­ként kiszolgáltatottnak érezte magát, mert az összetartások elején nem tudhatta, hogy a labdarúgók milyen állapotban érkeznek meg a csapatuktól. Ezzel szemben klubedzőként napi szinten dolgozhat játé­kosaival, a fejlődésüket is kö­zelebbről követheti, emellett a következő meccsekre sem csupán három-négy napon át készülhet.- Minden együtt van az építkezéshez. Az infrastruk­túra remek, a klub folyama­tosan fejlődik, már nem kell győzködni a labdarúgókat, hogy a DAC-ot válasszák. Is­merem a klub hátterét, tu­dom, mennyit számít a ma­gyar kultúra megőrzése, va­lamint azt is, milyen fanati­kus szurkolók állnak a csa­pat mögött. Ami a keret meg­ismerését illeti, egyik elő­dömmel sem beszéltem, fon­tosabb volt, hogy a tárgyalá­sok során éreztem, a vezető­ségben mindenki egy irány­ba húz. Nem tudom, mikor térhetnek vissza a nézők a stadionba, de bízom benne, hogy hamarosan velük ün­nepelhetjük a győzelmeket a telt házas meccsek lefújását követően. Babják Bence/NS JEGYZET Ösztönös helyezkedés Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu Régóta sejtettük, hogy a szurkoló lelkének jót tesz, ha ott lehet a meccsen. A saját jó érzése miatt is, hogy végre a hozzá hasonlókból verbu­válódott kórus tagjaként ki­abálhat csapatának, de leg­alább ilyen fontos az is, hogy minden drukkert megnyug­tat a tudat, csapatának játé­kosai erőt meríthetnek már a puszta jelenlétéből is. Ab­ból meg különösen, ha buz­dító szavakkal is támogatja a pályán fáradozókat. Vagy lézengőket. Mikor milyen a forma vagy a sport­emberi akarat. A szurkoló hisz a csodák­ban, ezért tart ki minden kö­rülmények között a csapa­ta mellett. Persze a szotyit is szereti, meg a büfében kap­ható sört, de tévedés lenne azt gondolni, hogy pusztán a meghitt köpködés vagy kor­­tyolgatás miatt bárki is felke­resné a futballpályákat. A cso­dahívő szurkoló egy percig sem adta fel a reményt, hogy az idei bajnokság a pályákon fejeződik be, és nem csak a tévé előtt ülve izgulhatja vé­gig a meccseket. Tudományo­san nincs bizonyítva, de való­színűleg egészségmegőrzési szempontból is jobb a hely­színen szurkolni, mint a ka­­rosszékből. Valahogy jobban kíméli a szívet, és a guta­ütést is könnyebben kihord­ja az ember lábon, ha a szur­kolótábor részeként éli meg a pályán történteket. Egy szó mint száz, jó már érezni, hogy .enged a járvány szorí­tása. A szurkoló boldogan ül a nézőtéren, az az érzés járja át, amit akkor érez, ha a hosz­­szú időn át kapuja elé szöge­zett csapata végre ígéretes támadást vezet egy elcsípett labdából. Átjárja a levegő a tüdejét, ahogy felugrik és fel­szabadultan kiabál, üvöltve biztatja övéit. Jó, ha gól lesz, de ha nem, hát az sem baj: a legfontosabb, hogy végre életjeleket tapasztal. Üres lelátók előtt játsza­ni nem lehet nagy gyönyö­rűség, ahogy az is bebizo­nyosodott, hogy a tévés köz­vetítésnek sincs semmilyen hangulata, ha nem kísérheti a játékot a szurkolók mora­ja. Valami fájdalmas hiány­érzet bujkál az emberben, ha csak a játékosok kiáltá­sait hallja, miközben zajlik a játék. A vérbeli szurkolók számá­ra persze az is komoly meg­próbáltatás, hogy csak tisz­tes távolságban helyezked­hetnek el egymástól. A kez­dő sípszó előtt még viszony­lag könnyű humorosan kö­zelíteni a furcsa helyzethez, de a játék előrehaladtával egyre nehezebb fenntarta­ni az alacsony népsűrűsé­get. A szurkolótábor csakis váll a vállhoz alapon tud mű­ködni. Aligha csodálhatjuk, ha a helyezkedésükre vo­natkozó taktikai utasítások­ról megfeledkeznek a druk­kerek a meccs hevében. Tud­ják ugyan, hogy fontos a fe­gyelmezettség, de mégiscsak ösztönösen közelítenek a já­tékhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents