Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-10 / 134. szám
Majd’ három évtizedes, csodás pályafutást zárt le a petőfibányai futballista LABDARÚGÁS A nagypályán NB ll.-es bronzéremig, strandfociban több mint kétszázszoros válogatottsá gig és futsalban is a nemzeti színek viseléséig jutott Fekete Viktor páratlanul gazdag pályafutás végére tett pontot. A petőfibányai futballistának 28 évig tartott a parádés karrier. Bódi Csaba csaba.bodi@mediaworks.hu - Tavaly nyáron Egerből távozva a Lőrinci VSC következett nagypályán, ám a Bódis Barna irányította megyei l.-es csapatban mindössze egy kupamecscset játszott. Akkor már érezte, hogy közeleg a befejezés?- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem foglalkoztatott az utóbbi időben a gondolat, hogy a vége felé közeledik a pályafutásom, de Lőrinciben még nem erről volt szó. Egyszerűen csak nem éreztem azt a belső motivációt, ami szükséges kellene, hogy legyen. Ezért összpontosítottam inkább a futsalra, amit Barnával sikerült is megbeszélnem.- Futsalban a Petőfi bányától 216 kilométerre lévő Nyírgyulaj NB l.-es gárdája milyen szempontból jelentett kihívást?- Másfél évvel ezelőtt hívott fel Lovas Norbert, hogy lenne-e kedvem csatlakozni hozzájuk. Hatalmas a távolság, de tudtam, hogy komoly céljai vannak az egyesületnek az első osztályban, és mivel szeretem a kihívásokat, belevágtam. Utólag kiderült, hogy nagyon jó döntést hoztam. Köszönöm Csoba Zsolt elnök úrnak, Lovas Norbinak és Tímár Zsoltnak a végig korrekt hozzáállást, ők még a sérülésem után sem engedték el a kezem. Bízom benne, hogy a csapat fejlődése ugyanolyan töretlen lesz, mint az elmúlt években.- Idén a strandfociszezont keresztül húzta a járvány, ez befolyásolta a visszavonulást?- Sajnos a koronavírus a magyar strandlabdarúgás versenynaptárát ugyanúgy átírta, mint a nemzetközit, de úgy néz ki, hogy a bajnokság nem marad el, és ha picit átszervezett formában is, de megtartják. A visszavonulásom hátterében rossz mozdulat, egy sérülés áll, ami miatt a vártnál kicsit korábban kellett meghoznom ezt a nehéz döntést.- Ha már beszélt a befejezésről, tekintsünk vissza a kezdetekre, vagyis Petőfi bányára!- Amióta az eszemet tudom, a labda mindig velem volt és van. Fociztunk otthon, az iskolában, majd a suli után az Ifjúság úton. Ez volt a vágyam, ez érdekelt igazán, sosem óhajtottam mást, s úgy hiszem, nem is fogok. Onnan indult minden. 1992-ben büszke Bányászként váltam igazolt játékossá. Szerettem ott játszaTöbb mint ötszáz gól és díjak tömege Otszázötvenkét mérkőzésen 514 gól - ez szerepel Fekete Viktor neve mellett az MLSZ adatbankjában. Ez azonban „csak” a 2002-től kezdődő időszakot tartalmazza, miközben Vitya 1992-től szerepel igazolt labdarúgóként. A 39. évében járó futballista Tamás bátyját követve (aki 2001/2002-ben volt aranycipős), a 2017/18- as bajnoki évben szerzett gólkirályi címet a megyei I. osztályban az Eger SE játékosaként. A strandfociban négyszer az Év legjobbjának választott támadó három szakágban szerzett egyéni különdíjaiból egy minimúzeum lenne berendezhető.- Edzőként ki állt önhöz a legközelebb?- Sok jó szakemberrel dolgoztam, de nem neveznék meg mindenkit, miközben pályafutásom legmeghatározóbb szakvezetői alakjának Nagy Gábor számított. Vele szerettem legjobban együtt dolgozni. A 2004/05-ös idényben nagypályán a Szőlőskert Nagyréde SC csapatával megyei l.-es bajnoki címet, a strandon pedig egyre több sikert ünnepelhetünk. Utóbbi egyre nagyobb népszerűségének köszönhetően ajtók nyíltak meg előttem. Lehetőségem volt arra, hogy olyan emberek mellett ülhettem az öltözőben, akik nemcsak társaknak, példaképnek is számítottak. Ezek a pillanatok egy életre szólnak, megbánás nélkül, hálával a szívben- Mint például?- Vígh Ferenc volt az egyik ilyen. Az ő hívására kerültem az NB II.-es Jászapátihoz, ahol nemcsak a társaság, hanem a munka is fantasztikus volt, ami dobogót ért életem legjobb nagypályás eredményeként. Akkor jött el az a pont, amikor már a három szakág közötti lavírozás túl sokká vált. A profi körülmények, a strand, és a Gödöllői Bikák.- És közben 2006-tól a nagy vándorlások kezdete...- Igen, méghozzá nagypályán következett Bocs, Eger, Mezőkövesd, Mauthausen, Tiszafüred, Heves, Bükkábrány, újra Nagyréde, majd Felsőtárkány, Kirnberg, s végül „haza” Eger. Ezalatt futsalban játszottam a Cső Montage, a Gödöllői Bikák, a gyöngyösi Energia SC, a Miskolc, a Berettyóújfalu, a Rubeola, a Debrecen, az Aramis, a Kazincbarcika és Nyírgyulaj gárdájában.- Mindezt tetézte a strandfocis elkötelezettség. Hogy lehetett ennyi felé figyelni?- A homokon egyre komolyabb célok fogalmazódtak meg, ami a hatalmas motivációból táplálkozott mind válogatott, mind klubszinten. Kilenc magyar bajnoki címen túl nagyon büszke vagyok arra, hogy sikerült eltöltenem két évet a világ legerősebbnek tartott bajnokságában, az orosz ligában szereplő CSZKA Moszkvában, illetve két szezont az olasz Serie A-ban, a Roma együttesénél. A válogatottal feljutottunk az A-ligába, több mint 200 alkalommal viselhettem a címeres mezt csapatkapitányként is szolgálva a nemzeti együttest. Karrierem legnagyobb sikerének és legnagyobb sportélménynek a 2015-ös bakui Európai Játékokon történt részvételt tartom.- Nem bánta meg a döntéseit?- Kovács Kálmán egyszeriéiig szemrehányóan azt mondta - miközben éppen duzzogtam valamiért, és hibás volt mindenki -, hogy egyet ne felejtsek el. A döntéseket én hozom, ha valami összejön vagy nem, jól alakul, vagy kevésbé, azért csak én vagyok a felelős, senki más. Ez nagy tanulság, bár akkor és ott nem, csak később sikerült megértenem.- Mit köszönhet a futsallnak?- Rengeteg mindent és mindenkit! Barátokat, olyan embereket, akikre a mai napig felnézek, példaképeket, akikkel együtt küzdöttünk a közös célokért. Akik egy-egy jól eltalált lövés után a nyakamba ugrottak a címeres mezben a világ legszebb tengerpartjain. Ezek a pillanatok egy életre szólnak, megbánás nélkül, hálával a szívemben.- Mi következik most?- Köszönöm a családomnak, hogy a nehéz helyzetben is velem voltak. Az edzőimnek Petőfibányától Egerig a türelmet, a segítséget, Vígh Ferencnek a sok aranyat. Korrekt vezetőimnek a becsületességet, csapattársaimnak a sok gyönyörű élményt, amit megélhettem velük. Nélkülük nem lehetnék az, ami most vagyok. Egy 39 éves boldog családapa, aki kihozta a legtöbbet a fociból, itthon és külföldön. Álltam a dobogó felső fokán, hordtam a címeres mezt, meghódítottam a legszebb strandokat. Most egy kis szünet következik, jut idő a családra, gyönyörű lányomra és feleségemre. A dolgokra, amelyekre eddig kevesebb jutott. De a vég nem innen indul, ugyanis, aki egyszer a labdába belerúgott, örökre vágyik rá. Fekete Viktor nagypályán az egri csapatot több ciklusban segítette a góljaival Fotó: Lénárt Márton Strandlabdarúgásban a sportág meghatározó egyéniségévé nőtte ki magát Fotó: Lénárt Márton Futsalban és 5+1-es teremfociban minden csapatban meghatározó volt ni, a serdülőben, az ifiben és később a felnőttben is alapemberré váltam.- Mikor jött a strandfoci?- Juhász Erik barátom 1997 környékén hívott a Mátra Cukor csapatába, akkor lettem szerelmese a szakágnak. Teljes odaadással űztem, mindent ennek alárendelve. Sokszor egyszerre három helyen játszottam. Nagypályán Nagyrédén töltöttem csodás idősza-Fotó: Belkovics Krisztián kot, futsalban a legendás Cső Montage alakulatát erősítettem, míg strandon Gedei Sándor csapatvezető hozott létre olyan „családot”, ami a későbbi sokszoros bajnok Goldwin Plussnak adta az alapját. A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan ^ frissülő, hiteles információk: ^ HEOL.hu Fii vön, homokban és parketten maradandót hagyott maga után
