Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

2020-06-10 / 134. szám

2020. JÚNIUS 10., SZERDA SPORT 15 Ma kiderül, kit javasol az elnökség a női válogatott kapitányának Véget ér az interregnum Az ifjakkal sikeres Golovin Vlagyimir kinevezése kézenfekvő megoldásnak tűnik Fotó: Tumbász Hédi Március vége óta tart az in­terregnum, a Danyi-Elek-ka­­pitánypáros szerződése az Eb-selejtezők végén lejárt a női kézilabda-válogatott élén. A szövetség elnöksé­ge ma dönt az utánpótlás-vá­logatottak élén dolgozó szö­vetségi edzőkről, és javasla­tot tesz a felnőtt szövetségi kapitányok) személyére. Szilágyi László szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA A szövevényes tör­ténet kezdete tavaly decem­berre nyúlik vissza: az akkor még a dán Kim Rasmussen ve­zette női válogatott jócskán el­maradva a várakozásoktól a 14. helyen végzett a Japánban rendezett olimpiai kvalifikáci­ós világbajnokságon. A romá­nok elleni drámai vereség utó­­zöngéjeként Rasmussen nyom­dafestéket nem tűrő mondatok­kal sokkolt a sajtótájékoztatón. Kijelentette, hogy a nemzetkö­zi szövetség (IHF) és a játékve­zetők személyes támadást in­dítottak ellene. Az IHF példát­lanul szigorú büntetést hozott, határozatlan időre felfüggesz­tette Rasmussen működését. A világbajnokságon a magyar válogatott számára kedvezően alakultak az eredmények, így a tavalyelőtti Eb-7. helyének kö­szönhetően kiharcolta a helyét a márciusi olimpiai selejtezőn. Szorított az idő, a Magyar Ké­zilabda-szövetség (MKSZ) nem kockáztatott, hiszen nem akart kapitány nélkül belevágni a to­kiói olimpiai szereplésről dön­tő tornának, így menesztette Rasmussent. A dán edzőt ma­gyar páros váltotta: a Győri Au­di ETO és az FTC-Rail Cargo Hungária szakvezetője, Danyi Gábor és Elek Gábor vállalta, hogy a március 20. és 22 kö­zött esedékes hazai rendezésű selejtezőtornán, majd a Mon­tenegró elleni két márciusi Eb­selejtezőn vezeti a válogatottat. A két szakember egyetlen­egy tétmeccsen sem kapott le­hetőséget, a koronavírus-jár­­vány miatt törölték a program­ból az olimpiai és az Eb-selej­tezőt. A Danyi-Elek-duó meg­bízatása egy februári kerethir­detésben és egy összetartásban merült ki. Március vége óta gazdátlan a női válogatott szö­vetségi kapitányi posztja. Az MKSZ elnöksége ma ülé­sezik, a női szakágért felelős alelnök, Pálinger Katalin tájé­koztatása szerint csak az után­pótlás-válogatottak élén dolgo­zó szövetségi edzők személyé­ről születik döntés. A felnőtt női válogatott kapitányának a kilétéről csak javaslatot fogal­maz meg az elnökség. A kijelentés sejtetni enge­di, hogy a juniorválogatot­tat 2018-ban világ-, 2019-ben Európa-bajnoki címig veze­tő Golovin Vlagyimir lehet a döntés kedvezményezettje. Golovin kinevezése kézenfek­vő megoldás, hiszen tökélete­sen ismeri a megfiatalított ma­gyar válogatott keretének a zö­mét, az 1998-as (Háfra Noémi, Klujber Katrin, Lakatos Rita, Márton Gréta, Fodor Csenge, Faluvégi Dorottya, Tóvizi Pet­ra, Pásztor Noémi) és a 2000- es (Kácsor Gréta, Kuczora Csenge, Vámos Petra) korosz­tály tagjaival már dolgozott az ukrán-magyar kettős állam­polgárságú szakember. Reális forgatókönyvnek tű­nik a Golovin-Elek-tandem ki­­nevezésp: az FTC kis túlzással egyenértékű a válogatottal, a zöld-fehérek adják a keretbe a legtöbb játékost (Bíró Blan­ka, Kovacsics Anikó, Klujber, Háfra, Pásztor, Márton). A Danyi-Elek-kettős mellett is szólnak érvek, a két rivális szakember kiváló kapcsolatot ápol egymással. A világ leg­jobb csapatát, a Győrt irányító Danyi Gábor szakértelme biz­tosan kamatozhat a válogatott­nál, a pécsi illetőségű edző a ke­ret valamennyi tagját ismeri a korábbi állomáshelyeiről. Egy időben felvetődött a főál­lású szövetségi kapitány foglal­koztatása, de ez jelenleg nem valószínű: Golovint az MTK, Danyit a Győr, Eleket az FTC alkalmazza klubedzőként. Az egyesületek átérzik a szövetség szempontjait, az olimpiai kvali­fikáció érdekében biztosan haj­landóak kompromisszumokra, de ha nem muszáj, nem válná­nak meg az edzőiktől. Ma az is kiderül, hány klubot érint az MKSZ javaslata. Decsi Tamásnak eszébe sem jut a visszavonulás, most is talál motivációt Százhúsz százalék az olimpiai éremért Decsi Tamás (jobbra) fizikailag úgy érzi magát, mint huszonéves korában Fotó: Dömötör Csaba VÍVÁS Decsi Tamás harminc­hét évesen is ott van a legjob­bak között, egyértelmű, hogy a magyar kardválogatott fon­tos tagja a világ- és Európa-baj­­nok vívó. Éppen ezért nem is mond le nagy álmáról, az olim­piai éremről.- Amikor bátyjának, Decsi And­rásnak, a férfi kardválogatott vezetőedzőjének felvetettük, milyen jó is lett volna idén ün­nepelni, egyetértett, de rögtön hozzátette, hogy a csapatta­gok, így ön is, ezt a gondolatot hamar elengedték. Valóban?- Azért én kicsit mérges va­gyok amiatt, hogy így alakult az élet. Már ott álltunk a vizsga előtt, de hirtelen minden meg­változott. A célegyenesbe for­dultunk, már csak a finomhan­golás hiányzott ahhoz, hogy a győzelemre törjünk az olimpi­án, és meghódítsuk Tokiót. Rá­adásul benne volt a pakliban, hogy félelmetes formában vív­hatunk: Szilágyi Áron verse­nyeket nyert, Szatmári And­rás végre túlesett a térdműté­ten, Gémesi Csanáddal pedig jó asszókat hoztunk a verse­nyeken. Remélhetőleg jövőre vizsgázhatunk, ez a remény pedig segített abban, hogy va­lóban helyre tegyünk mindent fejben.- Vagyis kitart?- Meg sem fordul a fejemben ennek az ellenkezője! Elég szép és hosszú pályafutás van mö­göttem, benne világversenye­ken szerzett érmekkel, ám az olimpiai medália még hiány­zik, én pedig mindent megte­szek azért, hogy ez az álmom is beteljesülhessen. Százhúsz százalékot nyújtva szeretnék ott lenni az olimpián - akár a páston, akár mellette, a lényeg, hogy a csapat hasznára legyek.- Férfikardcsapatunk átlagélet­­kora nem éppen alacsony.- Mindez azonban az elő­nyünkre is válik, hiszen meg­felelő rutinnal rendelkezünk, ráadásul a csapatban van két világklasszis.- Nem is érzi, hogy az ősszel harmincnyolc éves lesz?- Egyáltalán nem! Egyéb­ként esetemben ez egyfajta iránymutató is, hiszen ha már nem esne jól az edzés, ha prár nem tudnék felkelni azért, hogy lemenjek a vívóterem­be, visszavonulnék, de fizikai­lag éppen úgy érzem magam, mint huszonéves koromban, mindez pedig további erőt ad a páston is.- Ráadásul itthon azért nem so­kan tudják legyőzni.- Valóban, Szatmári Andrá­son és Szilágyi Áronon kívül nemigen szoktam itthon kikap­ni mástól. Az idén is megnyer­tem több válogatót, úgy tűnik, a hazai pálya fekszik nekem. És persze szeretek is vívni.- Mitől ekkora nagy szerelem önnek a kardvívás?- Édesapám adta át nekünk a vívás szeretetét, ő mutatta meg a kard minden szépségét- jól mondja, ez igazi szerelem.- Ilyenkor is, amikor azt sem tudjuk, mikor lesz a következő verseny...?- Motivációt találni ebben az időszakban valóban nehéz, de a bátyám, Andris nagyon jól megtalálta most is a helyes utat, hiszen nem azt kérte a vá­logatott tagjaitól, hogy amikor csak lehet, fogjanak kardot, helyette azt tanácsolta, várjuk meg, hogyan is néz majd ki a versenyszezon, egyáltalán, mi­kor kezdődik, és csak ahhoz képest kezdjük el a vívómun­kát. Persze ahogy lehetett, el­kezdtünk dolgozni már a ka­rantén időszaka alatt is, de leg­inkább az erőnléti munka ját­szotta a főszerepet, most pedig már ismét előtérbe kerültek a kiegészítő sportágak, például gyakran teniszezünk együtt a fiúkkal.- A speciális vívómozdulatok mennyi idő elteltével jönnek vissza?- Van már annyi rutinom és tapasztalatom, hogy ha most odaállnék a pástra, tudnám, mit kell csinálni, elvégre azt nem felejti el az ember, ho­gyan is kell fejet vágni. Egyelő­re az a fontos, hogy fizikailag legyünk minél jobb formában, a rutinszerű mozdulatok pedig szépen visszajönnek majd az asszózásokkal.- Az olimpia után leteszi a kar­dot?- Nem tennék ilyen egyértel­mű kijelentést. Egyelőre csak az olimpiáig látok, amely csú­szik egy évet, de ha most ren­deznék, akkor sem tudnék er­re válaszolni: nem gondolkoz­tam még el azon, hogy ver­senyzőként és edzőként, vagy már csak edzőként maradok a sportágban. Mert az, hogy nem szakadok el a kardvívás­tól, egyértelmű. KE/NS JEGYZET Titkos baleset Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Már azt is hihettük, hogy va­lami nagy gazemberség tör­tént. A zuhanyhíradó május végén arról szólt, hogy Varga Dénes, a világ egyik legjobb - ha nem a legjobb - vízilab­dázója súlyos keresztszalag­­sérülést szenvedett, meg is kellett műteni, ám ezt senki sem erősítette meg. A szövet­ség és Varga Dénes klubja, a Ferencváros elzárkózott a hír cáfolatától vagy megerősíté­sétől is, tág teret adva a ta­lálgatásoknak: vajon mi lap­panghat a titok mögött? Május 28-a óta már eltelt lassan két hét, akkor történt a baleset. Azóta ment a tit­kolózás, egészen hétfőig. Senki nem mondott - mint kiderült, felsőbb utasítás­ra nem mondhatott - sem­mit, de kezdett nagy len­ni a nyomás a sajtó részé­ről. Fogalmam sincs, ki és miből gondolhatja komo­lyan, hogy ma, az informá­ciók hihetetlenül gyors ter­jedésének a korában bármit is titokban lehet tartani, az is csak a sportággal jó kap­csolatokat ápoló újságírók korrektségének köszönhe­tő, hogy hétfőig csak telefo­nálgattak, nem pedig írtak. Előbb-utóbb viszont tenni­ük kellett a dolgukat, és vé­gül a szövetség és a klub is nyilatkozott. Illetve, dehogy! Közleményt adtak ki. Közle­ményt száraz tényekkel, kis­sé mellébeszélve. Az MVSZ ugyanis azt írja, a sérülés az egyik edzésnapon történt, ami igaz, de ezzel azt sej­teti, hogy edzés közben ér­te a baleset a világklasszist. Pedig nem, már mindenki tudta, hogy a keret elment paintballozni, azaz éppen (divatos szóval élve) csapat­­építés zajlott. A szövetség mindenkit megnyugtatott, hogy nincs veszélyben a já­tékos jövő évi olimpiai sze­replése, a Fradi közleménye meg is írta, hogy várhatóan három-négy hónapot vesz igénybe a felépülése. Ugyan­akkor azt is megtudhattuk, hogy a szövetség, a klub és maga Varga Dénes a továb­biakban a játékos teljes és maradéktalan felépülésére koncentrál, így nem kíván nyilatkozni a témában. Varga Dénes mégis meg­tette. Az egyik szakportál­nak elmondta, nem lenne dühös, ha valóban edzés vagy meccs közben sé­rül meg, nem is volt ked­ve paintballozni, azaz, mint mondta: „Egy teljesen feles­leges és elkerülhető baleset történt egy számomra feles­leges programon.” A düh érthető, ám a kulcs­szó a baleset. Érthetetlen, hogy mit kellett ezen eny­­nyire titkolni. Az ok alig­hanem a düh, pedig semmi szégyellnivaló nem történt, ilyen, az edzőtáborok mono­tóniáját megtörő csapatépítő tréningek mindig is voltak, lesznek is, mi több, szükség is van rájuk. Éppen a titko­lózás az, ami tévesen mást, valami rosszat sejtet, többet, mint hogy egy világklasszist utolért a balszerencséje.

Next

/
Thumbnails
Contents