Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-02 / 127. szám
2020. JUNIUS 2., KEDD 12 INTERJÚ Nádasy Erikát nemcsak Egerben, de Miskolcon is imádja a közönség Déryné törpe lovat legeltet EGER, MISKOLC Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban a legnépszerűbb színművészek egyike volt, háromszor nyerte el a Napsugár díjat, a közönség szavazatai alapján. Öt éve a Miskolci Nemzeti Színházban láthatja a publikum, s idén itt nyerte el a Déryné-díjat, miközben otthon, Egerszalókon állatokat nevelt, bár ma csak törpe lovát legelteti a „birtokon”. Ebner Egres Béla szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu Az egrieknek nem kell bemutatni Nádasy Erikát, hisz éveken át szolgálta az itteni közönséget, mely - bízvást állíthatjuk - a tenyerén hordozta. A régmúlt, romantikus időkben frakkos férfiak bizonyosan kifogták volna a lovakat a kocsija elől, s maguk veselkedtek volna neki, hogy egy-egy prömier után Nádasy kocsiját maguk húzzák végig a Széchenyi utcán. A Dobó téren pezsgők pukkantak volna, s a művésznő cipőjéből szürcsölt kortyok szaladtak volna le a felhevült urak torkán, miközben hangos éljenzés, vivátozás verte volna fel a kisvárosi éjszakai csendjét. Ezek az idők elmúltak ugyan, de Nádasyt ilyen külsőségek és különcségek nélkül is keblére ölelte Eger, s most már elmondhatjuk, hogy Miskolc is. A népszerűség fogódzóit kerestük beszélgetésünk alatt, mely az után született, hogy a borsodi megyeszékhelyen elnyerte a Déryné-díjat.- Láthatóan és érezhetően imád a közönség, bárhova vessen is a sors, de úgy tűnik, a városok is rögtön befogadnak.- Ez azért túlzás. Amikor Egerbe érkeztem, bizony nagyon nehezen fogadtak el és be. Pontosabban az volt az érzésem, rettenetesen nehéz itt áttörni egy falat. Azóta is kutatom, mi is az a bizonyos „egriség”. Ez a kicsit rátarti alapállás, mi szerint - s ezen ne sértődjön meg senki - mi vagyunk az egriek, ti meg nem vagytok hozzánk képest senkik... Legalább három évembe telt, mire azt éreztem, hogy már úgy beszélnek velem, mint épkézláb emberrel. De miután elnyered az egriek szeretetét meg a bizalmát, annak aztán nincs vége. Ötödik éve vagyok már Miskolcon, de az egri nézők csőstől-buszostól jönnek, néznek, gratulálnak és szeretnek. A miskolciaknak még nem sok idejük volt, hogy megszeressenek, de ott már a második évben éreztem, hogy sikerült beilleszkednem. Ott olyan rajongótábora van a színháznak, hogy elkerülhetetlen, hogy ne legyen azonnal ötven jó barátod a városban, ha a teátrum közelében létezel.- Meg is kaptad idén a Déryné-díjat...- Mondhatnám azt is, hogy szerencse, de ez nem lenne igaz. Ahhoz, hogy egy színházban szerencséd legyen, elképesztően sok munka szükségeltetik. Inkább azt gondolom tehát, hogy sok és jól beNádasy Erikát nemcsak Egerben, de Miskolcon is imádja a közönség. Archív felvételünk a Földszint 2 színházban készült Fotó: Gál Gábor A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan frissülő, hiteles információk: a HEOL.hu Nádasy Erika Kecskemét, 1967. augusztus 17. MUNKAHELYEK: 1985-1986 Kecskeméti Katona József Színház (kellékes), 1986-1992 Kecskeméti Katona József Színház (énekkari tag), 1986-1992 Kecskeméti Katona József Színház, 1992-1993 Jókai Színház, Békéscsaba, 1993- 2011 egri Gárdonyi Géza Színház, 2013-tól a Miskolci Nemzeti Színház társulatának tagja DÍJAK, ELISMERÉSEK: 1998. Az Évad legjobb alakítása díj - Liliom - Jukka, 1999-2000. Páholy díj, 1999-2000, 2001-2002, 2003-2004 Napsugár díj, 2006. Dómján Edit-díj; 2008. Nemzetközi monodráma fesztivál legjobb alakítás díja, 2009. Prima díj, 2020. Déryné-díj. Déryné-díj Miskolc város napja alkalmából a közgyűlés hagyományosan kitüntetéseket, díjakat ad át május 11-én. Ezek közé tartozik a Déryné színházi díj is, melyet ebben az évben Nádasy Erika, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze kapott. fektetett munka végeredménye ez a díj. Már az is hihetetlen számomra, hogy oda kerültem, ugyanis Béres Attila- a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója - hívott, aki sokat és sok mindent rendezett annak idején Egerben, s az első találkozásunk egy hírhedt és nagy összevesz.éssel végződött. Két évig gyakorlatilag nem is köszöntünk egymásnak, aztán a harmadik évben megkérdezte, akarnék-e vele dolgozni, mire természetesen azt válaszoltam, hogyne akarnék! S kiderült, nagyon is jól tudunk együttműködni egy-egy alkotói folyamatban. Amikor már nem voltam odacövekelve Egerhez, ő meg már igazgatta a miskolci teátrumot, azonnal szólt, s azt mondta, azért is szeretné, hogy ott legyek, mert biztos abban, ha nem úgy tesz valamit, ahogy kellene, nem úgy állna hozzá a dolgokhoz, ahogy ildomos, akkor biztos én leszek az, aki elsőként szólni fogok. Bebizonyosodott számomra, hogy érdemesebb kimondani dolgokat, érdemes megkockáztatni, hogy az ember átmenetileg rossz helyzetbe kerüljön, mégis megéri egyenesnek lenni. Rövid távon bejöhet a smúzolás, de hosszú távon nem éri meg. Mindenesetre a Miskolci Nemzeti Színházban remek rendezőkkel és kiváló partnerekkel dolgozhatok. így az ebben az elismerésben a legfantasztikusabb, hogy valahol jól érzed magad, és ezt még díjazzák is...- Amíg Miskolcra eljutottál, jó néhány stáción végig kellett menned, a kecskeméti kellékességtől mondjuk a legutóbbi főszerepedig, a Nem félünk a farkastól című Albeedarabban.- Az első szerencsés momentum az volt, hogy el tudtam jönni Kecskemétről, ráadásul nem én keresgéltem, hanem hívtak Békéscsabára. Ekkor rendezett ott Gáli László. Egerben éppen akkor zilálódott szét a társulat, egy afféle palotaforradalmat követően, s ő azonnal elhívott a Gárdonyi Géza Színházba. Ugyan kevesebb fizetésért, de eljöttem ebbe a gyönyörű városba. Aztán persze Eger, ahogy említettem, eleinte nem is nagyon akart befogadni, így az első két évben nem volt nagyon jó kedvem. Aztán a harmadik évadban szerződött ide Menyus (Szegvári Menyhért,- a szerk.). Ő lett itt az egyik legfontosabb tényező, mint rendező. Összeisme*i^uluJ1ix, ^ goztunk együtt, aztán összeházasodtunk. Ettől a pillanattól fogva nem is érdekelt, hogy a város szeret-e, vagy sem. Ekkor már mindenki barátságosnak tűnt. Tényleg minden megváltozott körülöttem.- Azon felül, hogy Szegvári - aki igazi színészpedagógus rendező - a férjed lett, mit jelent a színészi pályádon?- Mindent! Ő az utolsó mohikánok egyike, és sohasem találkoztam se azelőtt, se azóta hozzá hasonlóval. Ő rátett egy-egy színészre egy-egy garast és azt mondta, na, akkor alaptól építsük föl ezt az embert. Amikor megismerkedtünk, hárommondatos szerepeket játszottam nála, pedig előtte főszerepeket kaptam Békéscsabán, sőt már Egerben is elég nagy szerepekben mutatkozhattam meg. 0 azonban azt mondta: nem! Nincs még meg az a biztonságos alap, amit a kicsi szerepekkel lehet elsajátítani. Ezért ilyenolyan kicsi és kisebb feladatokban próbált ki. Aztán egyszer csak azt mondta, most már jöhet egy igazi nagy musical! Ez volt a legendás Görkorcsolyapálya, amiről elsőre azt gondoltam, nem normális, aki Angel szerepét rám osztotta... El nem tudtam képzelni, hogy majd én - aki sohasem tanultam addig énekelni - eléneklem majd Lisa Minelli nagy számait. Van egy alapadottságom, amivel énekelek, de pontosan tudtam, hogy ez nem az, ami erre a szintre elég. Végül azért mégis sikerült, mert kitaposta belőlem... Aztán olyan szerepeket válogatott, amik mindig új feladatok elé állítottak. De a színházon túl, a különböző egyéb fellépéseimen is megtanított, hogyan állítsam össze a műsoromat. Megtanított szöveget olvasni, értelmezni. Nem úgy, hogy elmagyarázta, hanem nagyon sokat beszélgettünk róla, s ha az ember odafigyelt, vagy figyelte, milyen instrukciókat adott más színészeknek, abból az egész szakmát meg lehetett ismerni. Nem abból tanulsz legtöbbet, amit neked mondanak, hanem abból, amit a másik színész kap. Azt ugyanis látod, hogy ő mit csinál, meg azt is, mit várnak tőle. Ha ezekben otthon vagy, s ezeket a mechanizmusokat végigkíséred mondjuk egy szegváris próbafolyamat alatt, az felér két egyetemmel. Ezért sem hiányzik nekem semmi a színházzal kapcsolatos iskolákból. Szóval mindent Menyusnak köszönhetek...- ...és még sokan, hisz másokat is hasonlóan épített föl.- Pontosan végig lehet kísérni az akkori egri színészek szerepeit, hogy miért és épp akkor kapták. Véletlenül sem kell arra gondolni, hogy azért történt mindez, mert én voltam a felesége. Sőt, én négyszer jobban bele voltam taposva a sárba, mint bárki más... A többiekkel ugyanolyan odaadással foglalkozott. Aki odafigyelt, meg aki fogékony és alkalmas volt rá, az egy-egy Szegvári rendezéssel éveket ugrott előre. Tőle tanultam meg megfejteni egy darabot, kezdve attól, miért az a címe, ami, miért úgy hívják a szereplőket, ahogy... Mindez, s az, hogy velem már másként lehet dolgozni, az Menyus érdeme. Nem kell a kezemet fogni, nem kell közlekedési rendőr mellém a színpadon, általában van gondolatom egy-egy szerepről, ami nem is esik távol az adott rendező elképzelésétől. Ehhez az is hozzá tartozik, hogy remek rendezőkkel van alkalmam dolgozni, akikkel egy srófrá jár az agyunk.- Mégis mi az a pont, amikor azt mondod, kész színházcsinálóvá váltál?- Akkor ért be az agyvelőm a színházazásra, amikor megcsináltuk a Földszint 2 színházat. Ez egy nagyon nagy, önálló és független vállalkozás volt, ahogy ezt az egri színházszeretők pontosan tudják. Itt oda kellett figyelnem mindenre: én szerveztem a közönséget, játszottam, a darabot nekünk kellett előállítani, a pénzt is nekünk kellett előteremteni, főztem is, de takarítás is az én feladatom volt. Itt kezdett el az egész egyben dolgozni. Ezt is Menyussal csináltuk, de ekkor már eltűnt ez a „tanár-diák” kapcsolat. Itt már társtettesként léptünk fel.- Eger, és az egri létezés és alkotás elmúlt, jött Miskolc, de élni nem ott, hanem Egerszalókon élsz. Milyen ez a „vidéki”, ráadásul ingázós élet, hisz a nem járvánnyal terhelt időszakban szinte mindennap autózol a színházba.- Az utóbbi időben valóban leginkább alvóhelyként használtam Szalókot. Korábban igen szép gazdaságról álmodtam, s meg is csináltam. Volt ötven csirkém, négy némakacsám, két-három díszkakasom, három bárányom, egy kecském, meg a hatalmas veteményeskert. De ahogy egyre többet dolgoztam Miskolcon, az állatok ellátása a férjemre maradt, aki tűrte ezt, ameddig tűrhette, de eljött a pillanat, amikor azt mondta, neki ebből ennyi éppen elég. így most egy macskám és egy lovam van, akikkel vidáman telnek a napjaink. A lovacskám önjáró és önellátó, uralja a másfél telket, mindent megkajál, kövér, mint egy mangalica. Amikor jövök haza, odajön a kerítéshez és érdeklődve kérdezi, mit hoztam neki. Én nem kutyát sétáltatok, hanem egy törpe lovat, pórázon. Körbeviszem a telken, s „lenyírja” a füvet. Ő is örül, meg én is! Miután elnyered az egriek szeretetét, annak aztán nincs vége
