Heves Megyei Hírlap, 2020. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

2020-05-30 / 126. szám

amuban suit poqacsa helyőrség 8 KEDVES KIS ES NAGY OLVASÓINK! Sárkányos tematikával kívánunk vidáman morcoskodós és tüzet prüszkölősen nevetős gyermeknapot mindenkinek: múlt héten Zsom­bort kísérhettük el a lánysárkány megmentésére, most sárkányőrjá­ratra indulunk, és jövő hétre is tartogatunk egy sárkányos meglepe­tést. Jó olvasgatást, boldog ünneplést kívánunk! Szeretettel, a szerkesztőség DRAGALAD TESTŐREI- meseregényrészlet -Leiszút Feliszút kétségkívül egy fé­lelmetes kinézetű sárkány volt. Ha­talmas, tűzálló pikkelyekkel borított testét négy oszlopméretű mancs tartotta, fején szarvak nőttek, és ha dühös volt, nem egyszerűen gom­bóc, hanem lánggombóc nőtt a tor­kában. Igaz, hogy sárkányemléke­zet óta selypített, mégis megszokta már, hogy minden teremtmény, akivel csak találkozik, tisztelettel, sőt rendszerint rettegéssel tekint rá. Ebben a pillanatban azonban ő volt az, aki félelemmel vegyes undorral nézett szét az őket körbevevő sötét buckák tengerén.- Bizony, ez egy sátortábor - szó­lalt meg Tekerge -, és lefogadom, hogy a dragoszauruszoké. A kis gallimimusz, aki természe­tesen még mindig Leiszút Feliszút hátán ücsörgött, félig felemelke­dett a nem létező sárkánynyereg­ből. Szegénynek fájt már az ülepe a kemény pikkelyektől. „Milyen kár, hogy nem hoztam el a kispárnámat, de sebaj, legalább elmondhatom majd a többieknek, hogy pikkelyén ültem meg a sárkányt!”, gondolta. Most azonban a legkisebb gondja is nagyobb volt az ülepénél: haladék­talanul felszállási parancsot szere­tett volna adni a tétovázó Leiszút Feliszútnak. Mert igaz ugyan, hogy mint kém, a lehető legjobb helyre érkezett, csakhogy a terv szerint egyedül kellett volna a dragoszau­­ruszok pöcegödörszagú táborába lopóznia, miközben a nagyon is szembetűnő sárkány elrejtőzik va­lahol távolabb. Ám mielőtt Tekerge egy mukkot is mondhatott volna, különösen mély, reszelős hang szó­lalt meg a hátuk mögött:- Nagyon vicces kedvedben vagy ma éjjel, Dragyagya! Úgy beszélsz M. Kácsor Zoltán a sátrainkról, mintha elfelejtetted volna, hogy szó szerint a verejté­künkkel építettük őket. Vagy talán már azt is elfelejtetted, hogy te egy dragoszaurusz vagy, és sarat verej­tékezel? Leiszút Feliszút olyan gyorsan pördült meg, akár egy macska, aki kutyaugatást hall a háta mögül. Egy nála valamivel kisebb, de azért még így is termetes, agyarakkal rendel­kező árnyékkal találták szemben magukat, aki így folytatta az okta­tást:- És mit forgolódsz, talán azt hi­szed, szélmalom vagy? Inkább gye­re ide a sátor bejáratához, és vágd vigyázzba magadat! Leiszút Feliszút dermedten hall­gatta az árnyékszörny utasítását. Emlékezett rá, hogy egyszer már alaposan becsapta őt egy állító­lagos álszörnyeteg. Szennyeskét, Szagoskát és Szutykoskát, a három büdösmadarat nézte háromfejű, hatszárnyú, tizennyolc karmú fe­nevadnak, amikor a barlangjában meglátogatták őt. Ám akkor a le­nyugvó nap sugarai űztek gonosz tréfát vele, mert meghosszabbí­tották, és összemosták a mada­rak árnyékát. Most viszont még a Hold is alig világított. Kétségtelen, hogy Tekergének igaza volt. Pon­tosan a dragoszauruszok táborá­nak kellős közepén sikerült földet érniük, most pedig egy hús-vér dragoszaurusz szólította meg őket. Leiszút Feliszútnak nem volt más választása, mint csatára készül­ni. Előreszegezte acélkeménységű karmát, kitátotta izzó torkú pofá­ját, és szoborrá merevedett. Persze nem akart ő szoborrá merevedni, csakhogy abban a pillanatban, amikor a dragoszaurusz árnyképét sárkánytűzzel szerette volna bebo­rítani, a hátán ülő Tekerge váratla­nul megszólalt:- Igenis, máris megyek! De tu­dod, milyen rövid az eszem, kedves, ööö... kedves, ööö...- Dramocsok parancsnok - segí­tett az árnyékszörny.- Ó, igen, kedves Dramocsok parancsnok. Látod, már a nevedet is elfelejtettem, nem hiába hívnak Dragyagyának, hehehe. Szóval se­gíts, kérlek, miért is kell vigyázzba vágnom magamat?- Ejj, neked aztán tényleg igazi sarat tapasztottak az agyad helyére - állapította meg Dramocsok. - De rendben van, még egyszer elmon­dom a feladatodat, utána viszont itt hagylak, mert már alig látok a fáradtságtól. Szóval ide állsz Dra­­galád sátra elé, és őrződ a bejáratot, amíg a nagyvezír odabent alszik! Megértetted? Tekerge, de még Leiszút Feliszút is nagyot nyelt, mikor Dragaládnak, az Acsargó-mocsarak maharadzsá­jának a nevét meghallotta. Mély csend telepedett rájuk, melyet végül Dramocsok parancsnok tört meg:- Mire vársz, mondjad már, hogy megértetted, vagy talán felébresz­­szem Dragaládot, hogy ő magyaráz­za el neked? Erre aztán Tekergének azonnal visszatért a hangja. Igaz, mintha ki­csit dadogni kezdett volna:- Me-me-megértettem, hát per­sze, hogy me-me-megértettem, se-semmi esetre se keltsd fel Dra­galádot, kérlek!- Na, azért! - röffentette Dra­mocsok. Majd nagyot nyújtózott, és ásított is egy jókorát. - Most pedig itt hagylak, és te őrködsz - jelentet­te ki. - Ha bármi történik, nekem jelentesz. Tudod, a tábor máso­dik legbüdösebb sátrában megta­lálsz, és ne feledd, Dragaládnak, az Acsargó-mocsarak maharadzsájá­nak az élete most a te mancsodban van! Világos? Na, nem, mintha nem tudná megvédeni magát, hiszen mindannyiunk közül neki van a leghosszabb krokodilpofája, meg aztán ki is támadna meg minket, ugyebár... De azért jobb résen len­ni.- Na-na-nagyon is világos, Dra­mocsok parancsnok úr! - jött az eseményeket lélegzet-visszafojtva figyelő Leiszút Feliszút hátáról a felelet.- Helyes! A dragoszaurusz-árnyék komó­tosan elcammogott mellettük. Már majdnem beleveszett az éjszakába, és tényleg úgy tűnt, hogy egy sár­kánynak és egy gallimimusznak adja át Dragalád sátrának az őrzé­sét. Ám a parancsnok mégis meg­sejthetett valami turpisságot, mert mielőtt végleg eltűnt volna az egyik sátor mélyén, még visszafordult:- Te, Dragyagya!- I-igenis, parancsnok úr?- Fürödtél te mostanában?- Há-hát pe- persze, hogy i-i... dehogyis, parancsnok úr! Dramocsok eltűnődhetett a vála­szon, mert egy darabig nem felelt, de aztán nagyot sóhajtott.- Helyes, csak így tovább. De azért jobb lenne, ha a biztonság kedvéért meghentergőznél a sárban egy kicsit, nem érezni eléggé a sza­godat.- I-igenis!- És szopogass el egy iszapsziklát is, attól majd visszajön a szájsza­god. Muszáj makulátlan rendben tartanunk magunkat, hiszen tudod, hamarosan minden erőnkre szük­ség lesz!- Ahogy pa-parancsolja, pa-pa­­rancsnok úr! Dramocsoknak ezután már nem akadt több tisztálkodási, jobban mondva piszkolódási javaslata. Végre eltűnt az egyik sársátor mé­lyén, és magukra hagyta az újdon­sült táborőröket. un a lap alatt EGY VISSZAUTASITHATATLAN AJANLAT Francis Ford Coppola A Kereszta­pa című filmje nemcsak a gengsz­terfilmek műfajának meghatározó alapköve, de a modern filmművé­szet egyik kiemelkedő darabja is. Az amerikanizálódott, de továbbra is az olasz hagyományokra épülő bűnszervezet tagjainak története becsületről, árulásról és megtor­lásról mesél, mindezt úgy, hogy szereplőinek drámája könnyen azo­nosítható marad. A hatalom gátlás­talan megtartása és a család iránti hűség közé ékelt maífiafőnököknek állandó éberséggel kell lavírozni­uk a nyílt ellenségek, a nyájas kö­pönyegforgatók és a törvény őre­inek sorai között. Ez az izgalmas dinamika pedig szinte könyörög azért, hogy játékra adaptálják. Bár 2006-ban már készült egy Godfather című játék, mely az 1972-es film cselekményének oldal­vizén meséli el egy új karakter tör­ténetét, a legismertebb maffiás já­téksorozat azonban már 2002-ben elindult. Az azóta trilógiává terebé­lyesedett Mafia-széria egy új, gyűj­teményes kiadásban lát napvilágot, a mára már kissé megöregedett legelső rész nagyon alapos ráncfel­varráson esik át. Grafikáját nullá­ról építik fel újra a kor igényeihez igazitva, a forgatókönyvet pedig to­vábbi háttérinformációkkal, illetve dialógusokkal bővítik ki. Ennek megfelelően újabb történetszálak és összekötő filmek is készülnek, de a játékmenet is kap néhány új jellegzetességet. A sorozat második része idén ünnepli tizedik évfordu­lóját, így ennek esetében nem volt szükség ennyire széleskörű felújí­tásra. A készítők persze javítanak a grafikán és mellékelik a játékhoz az olyan, korábban külön megvá­sárolható tartalmakat is, mint a további küldetések vagy a jármű-, illetve öltözet csomagok. A 2016- ban megjelent Mafia III már tény­leg nem igényelt semmiféle korsze­rűsítést, így a kiadó itt mindössze a letölthető tartalmak mellékelésével kedveskedik. A Mq/za-sorozat három epizód­ja három különböző történelmi korszakba kalauzol bennünket, és mindegyik több év eseményeit öleli fel. Az eredeti játék a nagy gazda­sági világválság idején, a második epizód a negyvenes évek végén, míg a harmadik a hatvanas években játszódik. A különböző korszakok más-más jelleget adnak nemcsak a hősök figurájának, de a történe­tek légkörének és helyszíneinek is. Utóbbiak mindhárom játék eseté­ben létező városok mintájára meg­alkotott fiktív metropoliszok. Lost Heaven egy Chicago-hasonmás, a Mafia II Empire Bay-jét New York ihlette, a harmadik rész New Bor­­deaux-ja pedig egyértelműen New Orleansról lett mintázva. A szaba­don bejárható városokban kóbo­rolva nemcsak a történet folyamát elősegítő küldetéseket gyűjthetjük be, de különböző mellékes tevé­kenységgel is foglalatoskodhatunk. A városokat az épületek korhű mo­dellezése, a dinamikus időjárás és a napszakok váltakozása teszi élővé, míg a korszellemet a váltogatható rádióállomások dalai vagy a több tucatnyi létező autómárka matuzsá­lemei idézik meg. Mindhárom játék a klasszikus fel­emelkedéstörténet mintáját követi, ám mindegyik epizód máshogyan meséli el azt. Az alvilági szamárlétra megmászásának motivációja, mód­szere és végeredménye is hősön­ként változik. Az első rész Tommy Angelója taxisofőrként kezdi pálya­futását, majd a körülmények kény­szerítő erejének és néhány lelkiis­mereti döntésnek a hatására végül a Salieri család katonája lesz. Tör­ténetét egészen öregkoráig követ­jük, ahol is a múltja végül utoléri. A Mafia II főszereplője a Szicíliában született bevándorló, Vito Scaletta. A fiatalember új hazájának lobogó­ja alatt megjárja a II. világháborút, majd csatlakozik a Falcone maffia­családhoz. Kirobbant egy háborút a Triádok és a maffia között, elvállalja egy bizonyos Angelo nevű öregem-Kántor Mihály bér meggyilkolását, majd egy pon­ton szembefordul munkaadóival. 1951-ben végül a Marcano család befogadja és New Bordeaux-ban ad neki munkát. A Maffia III hőse a fekete Lincoln Clay, aki a vietnami háborúból visszatérve saját bűnbi­rodalmat épít New Bordeaux-ban, hogy bosszút állhasson a fekete bű­nözőket megtizedelő olasz Marcano családon. A három játék főszereplőinek sor­sát eposzi módon szőtték össze, s bár mindegyik játék önmagában is kerek egészet alkot, a trilógia mégis egyben mutatja meg igazi erejét. Scorsese, De Palma és Coppola maffiafilmjei­nek taktusaiból szemez, ám mégis a saját hangján mesél a bűn és az erő­szak véget nem érő körforgásáról. A Mafia II és a Mafia III gyűjte­ményes kiadása május 19-től elér­hető, a teljes egészében felújított első rész pedig augusztus 28-án csatlakozik társaihoz. (Mafia: Trilogy. Platform: PC, XBox One, PlayStation 4) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. május

Next

/
Thumbnails
Contents