Heves Megyei Hírlap, 2020. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

2020-05-30 / 126. szám

2020. MÁJUS 30., SZOMBAT SPORT 15 Hajdú B. István időutazásból tér vissza az élő közvetítéshez A zsúfolt stadion az igazi Az M4 Sport népszerű kom­mentátora, Hajdú B. István örül annak, hogy ismét a helyszínről jelentkezhet be az élvonalbeli meccsekről. Somogyi ZsotyNemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Miről maradt le a kényszerleál­­lás miatt?- A már zárt kapus Mól Fe­hérvár-DVTK bajnokin lehet­tem ott a bajnokság félbesza­kítása előtt - mondta Hajdú B. István, az MTVA, az M4 Sport népszerű kommentátora, akit arról faggatunk: mivel töltöt­te az elmúlt heteket. - A BL- ben a tavasz elején kétszer is Madrid volt az úti célom, az Atlético-Liverpool után a Real Madrid-Manchester City köz­vetítése volt a feladat, és akkor még úgy tudtam, a Bayern- Chelsea visszavágóra megyek majd. Ez már elmaradt, még­is furcsa kérdés, az ember mi­ről maradt le, hiszen a Liver­­pool-Atlético visszavágóra mi már nem utaztunk, Budapest­ről, a stúdióból zajlott a közve­títés. A napokban megjelent, milyen sokan megbetegedtek azok közül, akik aznap este ott voltak az Anfielden...- Van, amikor jobb lemarad­ni egy mérkőzésről... Viszont az M4 Sport ismétlései, a 2016-os labdarúgó-Eb, az olimpiai köz­vetítések felidézése jó kikap­csolódást kínált a nézőknek - és nosztalgiázhatott a riporter is. Az athéni pólódöntőn mon­dott szavait sokan máig kívül­ről idézik.- Jó volt visszaemlékez­ni, persze, de amikor a hely­színen lehettem, a kollégákat ugye nem hallottam, most ezt is pótolhattam. Nyilván ezer­nyi emlék jött elő, ha már az athéni vízilabdatorna utolsó A szurkolók ki voltak már éhezve a mérkőzésekre, és a sportkommentátor is alig várja, hogy ne üres lelátókról jelentkezzen be Fotó: MTI meccse szóba került: emlék­szem, a körülöttem ülő kollé­gák 0-3-nál kétségbeesve néz­tek rám, én meg mutattam, nyugi, nincs még vége... Re­ménykedtem, a csapatban rej­lő erő és szenvedély csodát te­het. A záró negyed előtt biztos voltam abban, hogy képesek vagyunk három gólt lőni, de hogy gólt nem kapunk, az fel sem vetődött bennem. Utólag a játékosok mesélték, ők ott lent, a medencében arról be­széltek, kapott gól nélkül hoz­zák a negyedet, de hogy a fené­be lőnek hármat? Na, ez talán jelzi is, ki ért jobban a pólóhoz.- Jegyzeteket böngészett, át­nézte az adatbankot, készült az NB I folytatására?- Háromgyermekes apaként nem unatkoztam, és volt mun­ka az előző hetekben is. Meg­esett, hogy egy műsor kapcsán összekötő szöveget kellett fel­mondani úgy, hogy az MTVA székházába akkor még egy­általán nem lehetett belépni. Felmentem a tetőre, ahol csak az operatőr, a szerkesztő várt, tőlük biztonságos távolságban felmondtam, amit akartam, és irány haza. Aztán olyan mécs­eseket is kellett kommentálni, amelyek közvetítési joga an­nak idején nem az MTVA bir­tokában volt, jó példa erre a Honvéd-Manchester United 1993-as BL-selejtezője, ame­lyet 3-2-re nyertek meg az an­golok a Bozsik-stadionban. Ér­dekes szakmai feladat volt a nézőkkel nem elhitetve, hogy a közvetítés hangja is erede­ti, az akkori részleteket lehe­tett az aktualitással vegyíteni. A fiatal Ryan Giggsről mond­hattam, hogy azóta már edző­ként is okozott nekünk kelle1 metlenséget, de, mondjuk, ér­dekes volt látni, hogy a United nagy sztárja, Bryan Robson és Illés Béla játéktudása között nincs jelentős különbség, sőt, az akkori angol lapok azt ír­ták,- Bánfi Jánosra fényes Pre­mier League-karrier várhat...- Hallhattuk BL-döntőn is, újra.- Érdekes időutazás volt a 2005-ös vagy a 2011-es BL- döntőt 2020-ban újra közve­títeni: ahogy a nézők, úgy én is tudtam, miként alakul a Li­­verpool-AC Milan és a Barce­lona-Manchester United mér­kőzés, ráadásul ezeket a mécs­eseket a helyszínről kommen­tálhattam - csak még nem az MTVA csatornáján. Nagy előny, ha az ember tudja, mi­kor kell igazán figyelni és mi­kor emelheti a hangját, nem mondtam háromgólos Milan­­vezetésnél, hogy ennek már vége, nincs értelme tovább nézni, de mégis... A közvetítés­sel igyekeztem ezúttal is hoz­zájárulni a nézők szórakozta­tásához. S nemcsak jó emlé­kek jöttek elő, szívbemarkoló volt idősebb Knézy Jenőt hal­lani arról a Fradi BL-meccsén, hogy Simon Tibor passzol Zavadszky Gábornak - sokak­nak juthatott eszébe, hogy saj­nos ők hárman már nincsenek közöttünk.- Vidámabb téma talán, hogy végre itt a folytatás...- Most hallottam a legfris­sebb adatokat: nagyszerű né­zettséget hozott már a Ferenc­­város-Mezőkövesd felkészülé­si mérkőzés közvetítése, amely vasárnap délelőttre esett. Ért­hető, a szurkolók ki voltak éhezve az élő közvetítésre. Az­óta pedig az NB I-es meccseket is sokan követték figyelemmel. Nyilván jó élmény a korábbi nagy csatákat újranézni, de a futball, a sport varázsa min­dig az, ha nem tudjuk, mi lesz a végeredmény. Az üres stadi­onból közvetíteni persze nem volt az igazi, hiszen ahogy fut­ballozni, úgy közvetíteni is zsú­folt stadionból érdemes igazán. Jaromír Jágr 48 évesen bajnokesélyes csapathoz szerződött a cseh élvonalban A legenda még nem megy nyugdíjba JÉGKORONG Ha manapság va­laki kijelentené, legalább öt­venéves koráig szeretne ját­szani a világ legerősebb jégko­rongbajnokságában, az NHL- ben, jó eséllyel körberöhög­­nék. Bezzeg amikor Jaromír Jágr kijelentette, nem nevetett sen­ki... A csehek élő legendájának esetében ugyanis ez tényleg benne volt a pakliban. A leg­több, az NHL-ben valaha is megforduló hokis negyven fe­lett szerencsés esetben már réges-rég valamelyik napsü­tötte floridai golfpályán ütö­­geti a labdát, élvezve a jól (vagy kevésbé jól) megérde­melt nyugdíjas éveket. Eh­hez képest az elpusztíthatat­lan cseh „vasember” 2016- ban, 44 évesen még egészen mással foglalatoskodott: no­ha ő is épp Floridában űz­te kedvenc játékát, ez eseté­ben azt jelentette, hogy 79 alapszakaszmeccsen szerzett 66 pontjával, kis túlzással, egymaga vezette rájátszásba akkori csapatát, a playoffot leginkább csak hírből ismerő Florida Pantherst. Amikor pedig a 46. életévé­re fordulva még mindig az NHL-ben ütögetett - akkor éppen a Calgary Flamesnél -, úgy tűnt, a végén össze is jö­het a döbbenetes cél, és akár 50 éves koráig is gyűjtöget­heti a pontokat a csehek nagy szakállú nemzeti hőse, aki akkor már fellépett az örök­ranglistán a ' megelőzhetet­­len Wayne Gretzy (2857 pont) mögé a második helyre (2122 pont). S bár ez nagy valószínűség­gel már nem fog megvalósulni - mivel a 2017-2018-as idény közben először csak kölcsön­be, majd a szezon végén vég­leg hazaigazolt Csehország­ba -, Jágr így is elképesztő. Előbb ugyanis feljuttatta szü­lővárosa, nem mellesleg sa­ját maga tulajdonolta klub­ját, a Rytíri Kladnót a bivaly­erős cseh élvonalba (a min­dent eldöntő osztályozón sze­rény négy gólt szórt a Ceské Budejovice ellen...), és bár a bennmaradást az idén nem si-Ma is felbecsülhetetlen a marketingértéke Fotó: Rytirikladno.cz került kivívniuk, ez sem szeg­te kedvét az elnyűhetetlen ikonnak. Mert bár a drámai kiesés után sokan már a visszavont lását vizionálták, és maga Jágr is azt nyiiatkozta, még nem tudja, mit hoz a jövő, most már tudjuk: a 48. életévét február­ban betöltő, kétszeres Stanley­­kupa-győztes, egyszeres olim­piai és kétszeres világbajnok fenomén nemhogy nem vonult vissza, de egyenesen a cseh Extraliga egyik élcsapatához, a 2019-es bajnok, és a legutób­bi, félbemaradt szezonban is az alapszakasz másodikja­ként záró Ocelári Trinechez igazolt, így maholnap, 50 éve­sen valószínűleg újra a bajno­ki címért száll harcba! Persze előbb gatyába kell ráznia magát, mert bevallása szerint is messze van az ideá­lis formától: a koronavírus-jár­­vány alatt szinte semmit sem edzett, ráadásul már legutóbb is voltak problémái. „Az elő­ző szezonban majdnem száz­húsz kilót nyomtam, ez egy­szerűen túl sok. A korom mi­att már eleve lassabb vagyok, de ezzel a testsúllyal csak még rosszabb volt - őszintén szól­va alábecsültem sok min­dent” - ismerte be (fényko­rában, legjobb NHL-es éve­iben ennél legalább 10-15 ki­lóval könnyebb volt). Mindenesetre a trineciek biztosak abban, a bajnoki esé­lyek pluszmotivációt adnak majd Jágrnek (nem mintha valaha is gondjai lettek volna motiváció terén...), arról nem beszélve, hogy a marketing­értéke felbecsülhetetlen, 48 évesen is óriási fogásnak szá­mít. így, ha az NHL-ben nem is, egy másik topligában még megvan az esélye, hogy akár 50 éves koráig is játsszon... Kohán Gergely/NS JEGYZET Székszabály Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Édesanyám élete végéig em­legette 1954. május 23-át. Bács-Kiskun megyei úttörő­titkárként dolgozott, és né­hány héttel korábban legna­gyobb meglepetésére kapott egy jegyet az angol-magyar válogatott mérkőzésre. Ad­dig még sohasem járt fut­ballmeccsen - ami azt ille­ti, utána sem -, de jó volt a társaság, gondolta, miért ne menne el Budapestre, leg­alább megnézi belülről is a Népstadiont. A Keleti pálya­udvarnál valaki nyolcszáz forintot kínált neki a jegyé­ért, de még csak kísértés­be sem esett, holott havi há­romszáz volt a fizetése. Bent az első magyar gólnál tuda­tosult benne, hogy a szektor­ban ő az egyetlen nő, amit úgy vett észre, hogy min­denki őt csókolgatta. Mint tudjuk, az eredmény 7:1 lett, és ebből azt is ért­hetjük, hogy az akkor még hajadon édesanyámnak mi­ért is volt ez élete egyik leg­szebb napja. A mama most nem is re­ménykedhetne ilyen elsöprő élményben, és elsősorban nem azért, mert a magyar válogatott egész biztosan nem rúgna hét gólt az angol­nak, egy sima bajnokin sem lenne esélye ekkora népsze­rűségre. Valaki kiszámolta, a járványveszély idején tar­tandó másfél méteres távol­ság úgy jön ki, ha a nézők csak minden negyedik szék­re ülnek le, márpedig így le­hetetlen bárkinek is a nya­kába borulni, ártatlan pu­szik csattanásáról már nem is beszélve. (Mellékesen jegyzem meg, a törzshelye­men egy zseni szerint a szo­ciális távolságtartás mérté­ke azért másfél méter, mert két felnőtt férfi egymás felé kinyújtott karja ennyit tesz ki, és így lehet koccintani.) Kaposvárott valaki fino­mított az előíráson, mert a Rákóczi honlapján az sze­repel, hogy az egy háztar­tásban élők között elég egy széket kihagyni, ami érthe­tő, hiszen a párommal ál­hatók egy ágyban, ölelget­hetem akár, de a meccsen csak kétszéknyire ülhetek tőle... Ezekkel együtt is, örül­jünk, hogy, ha a kissé fur­csa megszorításokkal is, de mehetünk a meccsek­re. Nem a cinizmus, ha­nem a számok mondatják, hogy egy-két stadiont kivé­ve a négyszékes megszorí­tással is annyian mehetnek be, mint amennyien ennek előtte mentek. Ebben pedig az a dicséretes, hogy a dön­téshozó nem tutira ment, nem a felelősséget hárítva ragaszkodott a tiltáshoz, ha­nem megoldást keresett, és remélhetően talált is. Az vi­szont más kérdés, hogy ki és miként fogja ellenőrizni pél­dául ezt a székes szabályt. Nem a kezdéskor, az köny­­nyű. Amikor majd gól esik, kirobbannak az érzelmek, különösen a B középben, és senki sem fogja számolgat­ni, mennyi szék is választja el attól, akivel muszáj meg­osztania a boldogságot.

Next

/
Thumbnails
Contents