Heves Megyei Hírlap, 2020. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
2020-05-28 / 124. szám
2020. MÁJUS 28., CSÜTÖRTÖK SPORT 19 Szilágyi Áron jelenleg szabadidős sportolónak érzi magát Tánc sincs és tűz sincs Ez most pihenőidőszak, de a klasszis ebben is megtalálta a céljait Fotó: Török Attila Mindig mindenben megtalálja a pozitívumot London és Rio de Janeiro kardvívó olimpiai bajnoka, Szilágyi Áron, de nem tagadja, hogy a tokiói ötkarikás játékok elhalasztása még őt is fejbe vágta. Kovács Erika/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Sokszor elmondta: a kudarcokban is meg lehet találni a pozitívumot, és a mélypontról ezekbe kapaszkodva kell felállni. Konkrét példák kapcsán bemutatná, mit is ért ezen?- Halljuk az elsőt!- Arra készül, hogy az edzésen vív egy kiélezett asszót az egyik riválisával, de az ellenfél nem jelenik meg a teremben.- Nehéz valaminek a hiányát pozitívumként megélni, ebben az esetben inkább a negatív élményt kell tudni jól kezelni. És persze azért meg kell látni az esetben a pozitívfamokat is:- Ez tanulható?- Az önismeret fejlesztése lehetőséget ad arra, hogy legalábbis javítható legyen. A példánál maradva: ha lemegyek a terembe, és nincs ott a kedvenc edzőpartnerem, akkor ahelyett, hogy azon bosszankodnék, inkább arra fókuszálok, hogy vívok valaki mással.- Kézzelfogható közelségbe kerül egy versenyen az aranyérem, ám abból „csak” ezüst lesz.- Ha valaki ott áll a dobogón, akkor a teljesítményben jócskán vannak pozitívumok is, hiszen több riválist megvert, érmet akasztanak a nyakába, ám kétségtelen, hogy ott az érzés: ne én csodáljam a győztest, hanem engem nézzenek ugyanígy! Ez az, ami rendkívül motiválttá tehet egy sportolót, a düh és csalódottság után a felkészülés során mindez átcsap motivációba. Velem ez történt: tavaly én voltam az ezüstfiú, az idén két világkupa-viadalt is nyertem.- A klasszikus példa, amelyre mindenki emlékszik: 2016-ban önt kérte fel a Magyar Olimpiai Bizottság, hogy a riói megnyitón vigye a magyar zászlót, csakhogy évtizedek óta élt az átok, mert a zászlóvivő sohasem nyert azon az olimpián - ön pedig címvédésre készült.- Először az edzőmmel, Decsi Andrással beszéltem a felkérésről, ő rám bízta a döntést. Két sportpszichológussal dolgozom évek óta, Faludi Viktória arra hívta fel a figyelmemet, hogy én ezt valójában már eldöntöttem, csak az indokokat keresem, miért mondjak igent - ekkor tudatosult bennem, hogy valóban, vinni akarom a magyar zászlót. Kárpáti Róbert pedig azt mondta, ha már elvállalom, tegyem úgy, hogy segítse is a felkészülésemet. Ő találta ki, hogy felveszi a megnyitót, elküldi nekem azért, hogy az egyéni verseny reggelén nézzem vissza. Bejött: pozitív sokkterápiaként hatott, hihetetlenül sok energiát szabadított fel bennem.- Elérkeztünk oda, ahol túl sok pozitívum nincs. Amikor március végén a Nemzetközi Olimpia Bizottság bejelentette, hogy elhalasztja a tokiói játékokat, nehezen találta rá a szavakat. Akkor sebezhetőnek tűnt, talán pályafutása során először érzékelhette azt a külvilág, hogy még Szilágyi Áron sem tudja, mit kell most tenni.- Ez így volt, nagyon fejbe kólíntott a bejelentés. Leginkább azért, mert akkoriban napról napra változott a helyzet, én pedig nem számítottam arra, hogy már március végén bejelentik a halasztást. Kellett egy-két hét, mire feldolgoztam, hogy a versenyt, amire négy éve készülök, az idén nem rendezik meg. Idővel azért megtaláltam a kapaszkodókat.- Ebben is?!- Pozitívumokat ebben nehéz fellelni, én sem iejtek naponta örömtáncot amiatt, hogy nincs az idén olimpia, viszont képes voltam feldolgozni, a karantén alatt pedig megtaláltam a céljaimat. Mindennap mozgok, de csak azért, hogy megőrizzem az erőnlétemet, emellett egyéb tevékenységekre is van időm, a feleségemmel is többet lehetek./Kialakult egy napi rutin, amelyben jelenleg kényelmesen élem az életemet.- Miközben mindenki arról beszél, milyen nehéz fenntartani a motivációt, és mindent meg kell tenni azért, hogy a sportolókban ne hunyjon ki a láng.- Nem kell hogy égjen a tűz, el kell engedni ezt az egészet. Jelenleg nem beszélhetünk felkészülésről, hiszen olyankor a kitűzött célokat szem előtt tartva edzünk, egyelőre viszont nincsenek célok. Ez most pihenőidőszak, amelybe ugyan nem önszántunkból, de mindannyian belekerültünk. Azt kell magunkban tudatosítani, hogy egyszer vége lesz ennek, újra lesznek nagy versenyek, világ- és Európa-bajnokságok, és remélem, hogy olimpia is.- Két hónap telt el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bejelentése óta: ez a Szilágyi Áron más, mint az akkori?- Mindenesetre több mindenben különbözik. Már csak azért is, mert a bejelentés idején még rengeteg kérdőjel volt bennem: a halasztás több kérdést vetett fel, mint ahányat megválaszolt. Előbbiekre is szép lassan megszületnek a válaszok, például az már egy kapaszkodó, hogy tudjuk, majdnem napra pontosan egy évvel halasztották el az olimpiát. A Nemzetközi Vívószövetségben is folyik a tervezés, és a hazai szövetség is aktív, lassan kirajzolódik sok minden.- A folytatás kapcsán az első igazi verseny időpontját illetően mást mond a szíve, és mást az esze?- Ez nyilvánvaló. Egy hazai válogatót nem neveznék téthelyzetnek, de ha lesz ilyen, szívesen indulok rajta. Talán novemberben rendezhetik az első nemzetközi versenyt, de igazán fontos az elmaradt kvalifikációs viadal lesz, valamint az azt követő világkupaversenyek - márciusban, áprilisban és májusban. Azért ennyire előre nehéz látni.- Az még tíz hónap, ráadásul azt mondta, ez az időszak nem nevezhető felkészülésnek. Akkor mi mozgatja ónt, ha nincs felkészülési terv, minek mentén halad előre?- A minap olvastam Roger Federer nyilatkozatát, a svájci teniszező azt mondta, nincs szükség edzésekre. Ilyen drasztikus kijelentést nem tennék, de mindaddig nincs szükség felkészülési tervre, amíg nem látunk tisztán. Szabadidős sportolónak nevezném jelenleg magam, még akkor is, ha a klubomban is elkezdődnek a vívó-, pontosabban a vívó jellegű edzések. Szeretem a vívást, az edzéseket, ezért sem hagyok ki napokat, de ennek semmi köze sincs ahhoz, amit máskor csinálunk.- De ugye ha eljön az idő, újra égni fog a tűz, a vágy Szilágyi Áronban?- Égni fog, ebben biztos vagyok. Két központi helyszínen lépnének jégre a csapatok az NHL-ben a tervek szerint Egyből a rájátszással folytatnák JÉGKORONG Huszonnégy csapatos rájátszással folytatódhat a koronavírus-járvány után az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) - jelentette be a ligaelnök Gary Bettman. A tervezet szerint a pandémia enyhülése után nem az alapszakaszból hátralévő mécsesekkel folytatnák az idényt, hanem egyből a playoff kezdődne, melyben a korábbi 16 csapat helyett ezúttal 24-nek lesz lehetősége harcba szállni a Stanley-kupáért. A folytatáshoz azonban a ligának és a játékos-szakszervezetnek (NHLPA) közösen egyetértésre kell jutniuk az egészségügyi és biztonsági intézkedésekről. Az NHLPA vezetője, Don Fehr szerint a csapatok július közepén kezdhetnék majd meg az edzőtáborokat, az idény augusztus elején folytatódhatna és szeptember második felében zárulhat. A liga azt is bejelentette, hogy a további küzdelmeket két központi helyszínen bonyolítanák. Azt még nem közölték, mely városok adnának otthont a folytatásnak, de tíz helyszín van versenyben: Chicago, Columbus, Ohio, Dallas, Las Vegas, Pittsburgh és Minneapolis/St. Paul az Egyesült Államokban, illet-Újra ütőt ragadnának Fotó: AFP ve Edmonton, Toronto, valamint Vancouver Kanadában. Az NHL vezetése a héten közölte, hogy a játékosok az edzésekhez való visszatérés kezdeti szakaszában maximum hatan lehetnek egyszerre a jégen, és kerülniük kell a fizikai kontaktust. A csapatok lesznek felelősök a játékosok és stábtagok folyamatos teszteléséért. A két főcsoport első 4-4 helyezettje az eddig lejátszott alapszakasz-mérkőzések alapján erőnyerő lesz a rájátszás első körében. Az 5-12. helyen álló együttesek az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharcokat vívnának a maradék nyolc helyért. Ezt követően a negyedik kiemelt gárda az 5. és a 12., a harmadik kiemelt a 6. és a 11., a második a 7. és a 10. az első a 8. és a 9. helyezett közti csata továbbjutójával találkozna, a főcsoport-negyeddöntők a megszokottak szerint négy nyert meccsig tartanának. A terv alapján keleten a Boston Bruins, a Tampa Bay Lightning, a Washington Capitals és a Philadelphia Flyers, míg nyugaton a címvédő St. Louis Blues, a Colorado Avalanche, a Vegas Golden Knights és a Dallas Stars mentesül az első körös pályára lépéstől. Ezek a csapatok négycsapatos minitornán készülhetnének a folytatásra. MTI JEGYZET Nem kis csekélység Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Akadt rá példa, hogy a hatvanöt év feletti szurkolóknak összegyűjtött csomagok házhoz szállítása előtti egyeztetés rendőrségi bejelentéssel társult. Túlságosan nagy volt még a félelem az ismeretlen miatt, minden és mindenki zavart okozott a térben, ami és aki nem a veszélyhelyzet következtében hozott előírásoknak megfelelően cselekedett. Hiba volt vagy sem az aggodalom? Vagy a másik eset, amelynek során a futballpályához közeli lakosok a rend éber őreit zökkentették ki hétvégi nyugalmukból azt jelezve „segélyhívásukkal”, hogy nyolcfős társaság múlatja a karantén utáni levegőhöz jutás első napjait a labda kergetésével. A „megborult” világban megszokottól eltérő válaszokat adtak embertársaink - és olykor mi magunk is - a járvány okozta jelenségekre és helyzetekre. Ám ahogy Ady Endre írta, „az Élet él és élni akar”, ebből erőt merítve pedig mi lehet fontosabb, mint segíteni azokon, akiknek szükségük van rá, netán ránk. Ismert, hogy az adakozás, a jószolgálati cselekedet azokhoz áll közelebb, akiket már valamilyen módon megérintett a nélkülözés, a betegség, az elesettség. Amikor azt olvassuk, hogy a megváltozott körülmények miatt tíz, húsz, harminc vagy ötven százalékkal csökkennek a bérek bizonyos sportágak képviselőinek esetében, egyesek talán azt mondják magukban: bőven volt miből karcsúsítani. Lehet így is közelíteni, és az sem kizárt, hogy igazuk van, megengedve azt a megállapítást, hogy valamennyi alkuhoz kettőn állt a vásár. Az viszont már az egyén felelős döntése, mihez kezd, hogyan szórja, jobb esetben költi a pénzét. Nagylelkű, gáláns felajánlásokra ugyanúgy akadt példa az elmúlt negyedévben, mint szerényebb mértékű, éppen ezért kisebb nyilvánosságot kapott figyelmességekre. Különbséget tenni lehet, de fölösleges. A lényeg a szándék, a jóindulat, a szükség(esség) felismerése, majd pedig a tenni akarás. Amikor egy félamatőrnek számító labdarúgó a fizetés nélküli hónapokban hat számjegyű összeget utal egy alapítványnak, majd nem sokkal később befolyt kintlévőségét (értsd: a korábbi klubjától megkapott tartozást) ajánlja fel jótékony célra, akkor azt érezheti a halandó, hogy akad még kapaszkodó a földi létben. A tenger egy cseppje a lélek nem csekély öröme. Tisztelettel adózva a járvány idején a fertőtlenítő pontokon önkénteskedő, a nyugdíjasokon, a rászorulókon segítő (sport)emberek mindegyikének.
