Heves Megyei Hírlap, 2020. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

2020-05-04 / 103. szám

14 MEGYEI KÖRKÉP 2020. MÁJUS 4., HÉTFŐ Karantéboly Szilvás István szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu Váratlanul berregni kez­dett a csengő. Amikor kinyitottam az ajtót, két tagbaszakadt férfi köszönt rám, s udvariasan közölték, hogy a Járványmegelőző Szol­gálattól jöttek. Piros dzsekit vi­seltek, kicsit gyanúsnak tar­tottam a dolgot, mert az OMSZ felirat rikított rajta. Megnyug­tattak, nincs jelentősége, olyan gyorsan hozták létre a szolgá­latot, hogy nem volt idő saját egyenruhát készíttetni a mun­katársaknak. Miután ezt tisztáztuk, rátér­tek a lényegre: van-e megfele­lő védőeszközöm a vírus ellen, kérdezték, de meg sem várták a választ, máris ecsetelni kezd­ték, hogy a legújabb kutatások szerint már nem elegendő a szájmaszk és a kesztyű. A test más részein, főként a mellka­son és a háton is előszeretettel tapad meg a halálos veszélyt rejtő kórokozó. S rögtön bemu­tattak egy mellényt, ami elöl zárt, el lehet rejteni alatta a ka­rokat, így teljes védelmet nyújt, hátul viszont megkötős, hogy erősen tartson. Próbáljam csak ki, ajánlgatták, s akkor arra gondoltam, ha ezzel megmen­tem a fertőzéstől az emberisé­get, miért ne... És most itt va­gyok egy gumifalú szobában, időnként leveszik rólam a mel­lényt, és kedvesen elbeszélget­nek velem a karanténban viselt dolgaimról. Főként a repülés iránti szenvedélyem érdekelte őket, de erről majd később... Először nem ez töltötte ki a napjaimat, jó volt kényelme­sen elnyújtózni a kanapén, s arra gondolni, hogy végre tá­vol vagyok a hülye főnököm­től. Remek szórakozás volt a té­vékapcsolóval való szörfözés, már elég gyorsan ment, három perc tíz másodperc alatt futot­tam végig a százötvenkét csa­tornán. Aztán ennek vége lett, mert tönkrementek rajta a nyo­mógombok. Akkor elhatároz­tam, elég volt a tespedésből, testedzést fogok végezni. Csi­náltam három fekvőtámaszt, a negyediknél pofára estem, s el­eredt az orrom vére. Hát, ez ve­szélyesebb, mint a vírus, döb­bentem rá, aztán eszembe ju­tott, ha kézen állnék, talán ha­marabb elmúlna a vérzés. Egy­két nekirugaszkodás után vég­re magasba lendült a lábam, igaz, ezt a tévé bánta, mert egy szinte tökéletes Jackie Chan­­rúgással sikerült azt a padló­ra vinni. Kissé elszomorodtam, mert a feleségem egymás után kezd­te elzárni előlem a törékenyebb berendezési tárgyakat. Miért nem olvasol inkább, ripakodott rám, így hát előszedtem az ösz­­szes régi újságot, mondván, is­métlés a tudás anyja. Addig ment is a betűrágás, amíg fel nem háborított egy utazási rek­lám: én itt kotlok ötödik hete, az meg arra csábít, hogy hajóz­zak végig az Adrián. Adok én nektek Adriát, öntött el a düh, s az újsággal együtt berohan­tam a fürdőszobába. Órákig el­voltam a papírhajók hajtogatá­sával, s amikor elkészült a flot­ta, megúsztattam a kádban. Ádáz tengeri ütközet lett belő­le, egymás után áztak cafattá, s merültek az örvénylő mélybe a büszke cirkálók. A vége az lett, hogy a nejem napokig könyör­­gött egy duguláselhárító szak­embernek... Én meg elhatároztam, hogy rendet rakok a lakásban. Nem hiszik el, hogy mi minden ke­rült elő a szekrények mélyéről. Ráakadtam például az unokám egykori játék xilafonjára, ami­ről eszembe jutottak az olaszok, hogy azok milyen jó fejek, mi­csoda erkélykoncertekkel szó­rakoztatják egymást. Na, este én is rendeztem egy ilyet. Igaz, soha nem volt a kezemben ilyen ütős hangszer, de egyszer ezt is el kell kezdeni. A Boci, boci tar­ka... elég jól ment, de olyan gye­rekesnek tartottam, inkább va­lami olyan szerenádra gondol­tam, amitől Júlia is bepisilne örömében, ha karanténban len­ne a veronai erkélyen. Villám­ként csaptak le az ütők, tenor kettes hangom átütő erővel tör­te meg az éjszaka csendjét. De a fölöttem lakó botfülű szomszéd vízbe fojtotta a Hey, Jude dalla­mát, miután nyakon öntött egy vödör bűzös, hideg löttyel. Vala­mi gondja lehet az időszámítás­sal, mert már jócskán túl vol­tunk a húsvéton. Később megint a kezembe akadtak az újságok. A nejem azonnal kulcsra zárta a fürdő­szobát, de nem tolt ki velem, mert elkezdtem repülőket haj­togatni belőlük. Ebben mindig is jó voltam, s remekül ment most is. És olyan kecsesen sik­lottak le a második emeletről, hogy már-már úgy éreztem, Ikaroszként utánuk kellene ug­­ranom, de letettem róla. Nem értenék meg az emberek, mert azt sem igen fogták fel, hogy milyen élvezet végre kimozdul­ni a lakásból, s le-fel rohangál­ni a földszint és az emelet kö­zött a szépséges repülőimmel. Az a két tagbaszakadt ember is épp akkor állított be, amikor a sugárhajtású gépet tervez­tem. A hajszárító már elő volt készítve, csak még a papírsikló­hoz való csatlakoztatás okozott fejtörést. Ezt is megoldom, hat­vannyolc év tapasztalata van a hátam mögött, előttem meg a karantén végeláthatatlan táv­lata. És micsoda ötleteim van­nak még... Most például azon töprengek, hogy ebben a gumifalú szobá­ban milyen szalto mortale mu­tatványokat lehetne csinálni, ha beadnának nekem egy cirkuszi trapézt. De ezek vagy nem vol­tak még cirkuszban, s nem lát­tak igazi halálugrást, vagy az agyukra ment a karantén. A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan frissülő, hiteles információk: h HEOL.hu HIRDETÉS REGISZTRÁLJ és NYERJ! SZAKADJ KI A VALÓSÁGBÓL! #OLVAS$OTTHON Garantált könyvnyerenten> minden , 50. regisztrálón*! ÄJßK SMART további értékes nyeremények VÁRNAK RÁD! heol.hu olvassotthon KERESSE AZ ÜZLETEKBEN VAGY OLVASSA DIGITÁLISAN A DIGITALSTAND.HU/VIDEKIZE OLDALON! Mesék a karantén idejére VÖRÖSKERESZT Bogyó és Babóca elérhető a négy fal között, avagy karanténban sem unalmas az élet a kicsik­kel. Bartos Erika, a Bogyó és Babóca szerzője évek óta támo­gatója a Magyar Vöröskereszt krónikusan beteg gyermeke­ket és családjaikat segítő Jóté­konysági Alapjának, illetve a Hétcsoda Élménytábornak - tudtuk meg a Magyar Vöröske­reszt kommunikációs munka­társától, Kiss Andrástól. Az otthonukban időző leg­kisebbekre gondolva az író­nő nemrég megjelent Bogyó és Babóca Hónapos című köny­véből olvasott fel történeteket. Az erről készült videókat több kifestővel együtt szabadon el­érhetővé tette weboldalán. A kifestők és mesevideók bárki számára megtekinthe­tők a szerző internetes oldalá­ra kattintva. Bartos Erika a szo­katlan helyzetre való tekintet­tel főként a kisgyermekes csa­ládok megsegítésére adta köz­zé ingyen és reklámmentesen több népszerű meséjét. J. I. Mi volna, ha beadnának egy cirkuszi trapézt? Fotó: Shutterstock

Next

/
Thumbnails
Contents