Heves Megyei Hírlap, 2020. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

2020-05-19 / 116. szám

2020. MÁJUS 19., KEDD SPORT 15 A szavazás szakmai zsűrijének névsora vetekszik a díjazottakéval Szinte lehetetlen volt Hiteles szakmai grémiu­mot nem volt nehéz találni „A pólósok pólósa” szava­zás lebonyolítására, mert a magyar vízilabdasport hem­zseg a szaktekintélyektől. Nem titkoljuk, többen sza­badkozva hárították el a fel­kérést a feladat lehetetlen­ségére hivatkozva, óhajukat elfogadtuk. Az alábbiakban bemutatjuk a voksoló panel tagjait. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu VÍZILABDA Bodnár And­rás, Csapó Gábor, Cseh Sán­dor, Horkai György, Kárpáti György, Kásás Zoltán, Kemény Dénes, Kenéz György, Konrád II Sándor, Märcz Tamás, Var­ga I Zsolt. Veretes névsor - szi­gorúan ábécérendben -, ke­vés sportágunk lenne képes ilyen szakmai zsűrit kiállíta­ni, ha el akarnák dönteni, ki volt közöttük a valaha élt leg­nagyobb. Játékosként kilenc, edzó'ként három olimpiai baj­noki cím tekint le ránk. ők tizenegyen voltak azok, akik elvállalták a kényes - és néhány kollégájuk által, nem is alaptalanul, lehetetlennek érzett - feladatot, hogy sza­vazatukkal eldöntsék, ki volt minden idők legjobb magyar vízilabdázója. (Aki alighanem a világ legjobbja is egyben.) Egyesek köszönettel elhárítot­ták a felkérést, ők szinte egy­től egyig azzal érveltek, kép­telenek egy tízes listába szu­­szakolni azt a huszonöt-har­minc nevet, amit összeírtak maguknak. Annyira fájna ki­hagyni X-et vagy Y-t, hogy in­kább neki sem veselkednek. Hiszen itt még csak nem is az almát kellett összehasonlíta­ni a körtével, hanem - ahogy Molnár Endre, minden idők legnagyszerűbb kapusa fogal­mazott - az almát a lopótök­kel. Mert ki az, aki felelőssé­ge tudatában meg tudja mon-Märcz Tamás az idén Eb-győzelmet ünnepelhetett a válogatott szövetségi kapitányaként a csapatával Fotó: Szabó Miklós dani, hogy Németh „Jamesz” volt-e a jobb pólós, vagy Var­ga „Dumi”? Miközben a sport­ágnak az a változata, amit az 1932-es és 1936-os olimpia hő­se művelt köszönőviszonyban sincs napjaink atompólójával. Volt olyan olimpiai bajnok - a Brazíliában dolgozó Sudár Attila -, aki egyenesen szak­­maiatlannak tartotta egyéne­ket kiemelni egy csapatsport­ágból,; és jnég <isak azt sem mondhatjuk, hogy ne lenne igaza. Mások az óhatatlanul bekövetkező sértődések miatt nem akartak részt venni egy ilyen játékban. Még azután is többen visszakoztak, hogy ga­rantáltuk: nem hozzuk nyilvá­nosságra az egyéni tízes listá­kat, csak az összesített vég­eredményt. Szívük joga, nem neheztelünk rájuk. Nos, nézzük a szakmai zsű­rit! Miközben pontosan tud­juk, hogy egyikük sem szorul bemutatásra, a fiatalabb olva­sók miatt talán nem fölösleges a névsorolvasás. BODNÁR ANDRÁS - Tokió baj­nokának mindhárom olimpi­ai medáliából van egy-egy. Ki­vételesen hosszú pályafutásá­ba belefért az 1960-as római olimpiai bronz és az 1975-ös cali vb-ezüst. CSAPÓ GÁBOR - a panel egyik legszínesebb és legfifi­­kásabb egyénisége Montreal emberhegy méretű aranyér­mese. Mindent megnyert, ami megnyerhető, mégis talán ar­ra a legbüszkébb, hogy már jó­val túl a harmincon a földke­rekség akkori legerősebb baj­nokságában, az olaszban gól­király tudott lenni. CSEH SÁNDOR - mondhatni, edzőnek született, a Szolno­kot biztos kézzel kormányoz­ta 2015 és 2017 között három bajnoki diadalra, s utóbbi év­ben a BL-serleget is megsze­rezte csapatával. HORKAI GYÖRGY - valószínű­leg minden idők legfélelmete­sebb bal kezének tulajdono­sa, bár Benedek Tibor, Kiss Gergely és Gyarmati Dezső is esélyes lehet erre a titulusra. Montreal bajnoka szövetségi kapitányként is nagyot alko­tott, büszke lehet arra, hogy egy félkész olimpiai bajnok­­csapatot adott át a küldetést Sydneyben beteljesítő utódjá­nak, Keménynek. KÁRPÁTI GYÖRGY - játékos­ként háromszoros olimpi­ai bajnok, az ötvenes évek aranygenerációjának utol­só élő, 85 éves tagja. Amikor felhívtam, olyan erőtlen han­gon szólt bele a telefonba, hogy megjegyeztem, másnap visszahívom, addig nyugod­tan gondolkozzon a rangso­ron. „Nem kell - szakított fél­be hirtelen erőteljessé váló tó­nusban - máris mondom!” És már mondta is... KÁSÁS ZOLTÁN - játékosként olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok, edzőként az Óbecse és az Olimpiakosz csa­patával Bajnokok Ligáját nyert, Kásás Tamás édesapjaként a sportág óriását nevelte fel. KÉMÉNY DÉNES - a sportág Sir Alex Fergusonja. Nem vé­letlenül hasonlítjuk a legen­dás Manchester United-me­­nedzserhez a magyar Dream Teamet 2000 és 2008 között három olimpiai bajnoki címre vezető szövetségi kapitányt, későbbi elnököt, ugyanis jó barátságban van a skót fut­­ballmágussal. KENÉZ GYÖRGY - szintén montreali bajnok, emellett Eb-t és a Vasassal két BEK- et, továbbá kilenc magyar baj­noki címet nyert. Az 1976-os aranycsapat benjáminja. KONRÁD II SÁNDOR - úgy gondoltuk, egy Konrádnak mindenképpen helye van a grémiumban, sajnos a négy fivér közül a két olimpiai baj­nok, János és Ferenc már nincs az élők sorában, a legfiata­labb, Ede pedig nem vitte sok­ra a medencék világában. Az 1962-es lipcsei Eb, valamint a Porto Alegre-i és a budapesti Universiade aranyérmese. MÄRCZ TAMÁS - olimpiai és Európa-bajnok, továbbá tucat­nyi évet lehúzott az olasz baj­nokságban. Négy éve szövet­ségi kapitány, eddig van ne­ki ?g>> vb-ezjistje és #gy Eb­aranya. VARGA I ZSOLT - ha már töb­bek bal kezét magasztaltuk, Sydney bajnokáé sem utolsó. Bár sokan tamáskodtak, ami­kor megkapta a Fradit, az el­telt időben fényesen bizonyí­totta, cseppet sem nagy rá a kabát. Az elmúlt idényben minden létező címet begyűj­tött a csapattal, köztük a Baj­nokok Ligája serlegét. Hiteles, a szavazás végered­ményét is hitelesítő névsor, egyben a sportágban fellelhe­tő szürkeállomány ékes bizo­nyítéka. A következő napokra már nem marad más, mint a legizgalmasabb rész, az ered­ményhirdetés. A 4-10. helyezettek névso­rát csütörtöki, a dobogósokét pénteki nyomtatott számunk­ban közöljük. Az jOtnonia Lang Adámmal az első helyen állt a bajnokság lefújásakor Aranyat nem kap, de a BL-ben játszhat LABDARÚGÁS Az egyik szeme sír, a másik nevet. Mivel az egészségügyi helyzet lehetet­lenné tette a folytatást, a Cip­rusi Labdarúgó-szövetség pén­teken bejelentette az idény le­zárását. A Lang Ádámot is al­kalmazó Omonia Nicosia az első helyről várta volna a foly­tatást, így a csapat indulhat a Bajnokok Ligája selejtezőjé­ben - ám a szigetországban bajnokot nem hirdetnek az idény végén.- Kettős érzések kavarog­nak bennem - mondta a 27 esztendős hátvéd. - Annak örülök, hogy az utóbbi hetek bizonytalansága után végre megszületett a döntés. Több információ és pletyka is ke­ringett az esetleges folytatás­ról, de inkább arról szóltak a hírek, hogy vélhetően befeje­zettnek nyilvánítják az idényt, úgyhogy nem ért váratlanul a bejelentés. Nyilván vádol­hatnak elfogultsággal, de ha az eddig lejátszott fordulókat nézem, szerintem a miénk volt a legerősebb csapat az or­szágban, és megtartottuk vol­na az első helyet. Sajnálom, hogy nem folytatjuk, aligha­nem a velünk azonos pont­számmal álló Anorthoszisz is szívesen folytatta volna, de el kell fogadnunk a döntést. így Kettős érzések Fotó: Omonia FC most elúszott az esélye, hogy ciprusi bajnok legyek, de bí­zom benne, hogy a következő idényben már semmi sem jön közbe. Más lenne a helyzet, ha a Liverpoolhoz hasonlóan mi is utcahosszal vezettük volna a bajnokságot, de mivel azo­nos pontszámmal álltunk, úgy érezték igazságosnak, ha nem hirdetnek bajnokot. A bajnokságban kétszer ta­lálkozott az első két helyezett, Lang Ádám csapata négy pon­tot szerzett azokon a találko­zókon, és mivel a ciprusi baj­nokságban azonos pontszám esetén az egymás elleni ered­mény rangsorol, a magyar vé­dő együttese indulhat a BL kö­vetkező kiírásának selejtezőjé­ben. (A Szalai Attilát foglalkoz­tató Apollon az Európa-liga se­lejtezőjében indulhat).- Lehet, hogy a vetélytársnál igazságtalannak érzik a dön­tést, de a két meccs alapján mi voltunk a jobb csapat, úgy­hogy nem érdemtelenül ké­szülhetünk a BL-selejtezőre - folytatta a 30-szoros válogatott Lang Ádám. - Örülök, hogy a legrangosabb európai kupa­sorozatban próbálhatunk a fő­táblára kerülni, az esélyt már nem vehetik el tőlünk, de egy­előre távolinak tűnnek a mécs­esek. Optimális esetben is há­rom hónap múlva kezdődhet a selejtező, de sebaj, legalább lesz időnk felkészülni. MW Húsba vágó Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu A német labdarúgás élvona­lában jó néhány nagy törté­netet őriz a Dortmund és a Schalke, a két kibékítheteüen szomszéd vár összecsapásai­nak a krónikája, ám a prímet mégiscsak az 1969. szeptem­ber 6-ai dortmundi meccs vi­szi el. Amikor a 37. percben a gelsenkircheniek megsze­rezték a vezetést, és a ven­dégszurkolók beözönlöttek a pályára ünnepelni, a rendőr­kutyák két Schalke-játékost is megharaptak. Egyiküket egy Rex névre hallgató né­metjuhász - mondhatjuk, Rex felügyelő - elég komo­lyan, a fenekén. A futball­­történelembe ilyeténképpen bevonult Friedei Rausch ké­sőbb a dortmundiaktól 300 márka fájdalomdíjat kapott, még a pályán pedig azonna­li tetanuszoltást, és folytatta a játékot. A két csapat követ­kező, gelsenkircheni mécs­esé is szolgált furcsasággal: a Schalke elnöke megerősít­ve a rendfenntartókat a he­lyi állatkertből kölcsönkért négy oroszlánt. Itt nem is akart senki berohanni a pá­lyára. Hihetetlen történetek ezek, mint ahogy egy évvel ezelőtt azt is annak tartottuk volna, hogy 2020. május 16- án valamiféle vírusjárvány miatt majd zárt kapuk mö­gött rendezik a Revierderbyt (ami amúgy 4-0-s hazai si­kert hoz Dortmundban), és a cserejátékosokmaszkban ül­dögélnek a nézőtéren. Az pe­dig, hogy valamelyik csapat­nak „hosszú a kispadja”, im­már nem azt jelenti, hogy a tartaléksora is erős, hanem visszakapja az eredeti értel­mét: olyan hosszú, hogy az előírt másfél méteres távolsá­got tartva elfér a vezetőedző, a segédedző, a kapusedző, az orvos meg a gyúró is. Már akinek le szabad ülnie, mert az Augsburg trénere, Heiko Herrlich a hét végén ezt nem tehette meg, mert megszeg­te a csapatokra vonatkozó, az újrakezdés előtti egyhetes kötelező karantént. A tréner a csapat szállodájából meg­gondolatlanul kiugrott egy közértbe fogkrémért. Ahogy annak idején Pom­­peius kijelentette, hogy ha­józni muszáj (Navigare ne­­cesse est), úgy most a topli­gák közül - jó okkal - első­ként a németek jutottak ar­ra, hogy futballozni muszáj. A Bundesligában a legna­gyobb az átlagos nézőszám, a 2018/19-es szezonban 43 300 volt. A Bayern Mün­chen minden hazai találko­zóját telt ház, 75 ezer né­ző előtt játszotta az Allianz Arénában, míg a dortmundi, 81 365 fős befogadóképessé­gű Signal Iduna Parkban 80 889 volt az átlagnézőszám. így a zárt kapus mérkőzé­sek a németeknél jelenük a legnagyobb érvágást, a Dort­­mundnak meccsenként 2,5- 3 millió euró mínuszt. Élet­be vágó, hogy legalább a tele­víziós közvetítésekből adódó bevételeik ne apadjanak el. A szurkolók visszajövetelé­­ért a klubvezetők pedig alig­hanem még egy kutyahara­pást is elszenvednének.

Next

/
Thumbnails
Contents