Heves Megyei Hírlap, 2020. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

2020-05-12 / 110. szám

2020. MÁJUS 12., KEDD SPORT 15 Szoboszlai Dominikot nem érdeklik az átigazolási pletykák Kis csoportos tréningeken Egyre nehezebben vise­li a bizonytalanságot az RB Salzburg és a magyar lab­darúgó-válogatott középpá­lyása, Szoboszlai Dominik, aki minden lehetőségre fel­készült, az AC Milan érdek­lődéséről viszont egyelőre nem akar beszélni. Babják Berice/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- A pályán dől el az osztrák baj­noki cím?- Erre sajnos nem tudok vá­laszolni - felelte Szoboszlai Dominik, az RB Salzburg és a magyar válogatott 19 eszten­dős középpályása. - A mosta­ni helyzetben a bizonytalan­ság a legrosszabb, senki sem tudja, milyen döntés szüle­tik. Ha bejelentik, mikor foly­tatódik a bajnokság, végre el­kezdhetnénk a normál edzése­ket, lenne egy konkrét időpont, amelyhez igazíthatjuk a felké­szülést - de így csak edzünk és edzünk, miközben nem tud­juk, mit hoz a jövő. Mindig hal­lunk különböző híreket, leg­utóbb arról beszéltek, hogy má­jus 15-étől ismét teljes létszám­ban készülhetünk. Meglátjuk, egyelőre csak annyi biztos, hogy most kis csoportokban folynak a tréningek.- Benne van a pakliban, hogy nem folytatódik az első osz­tály? Csak mert a Salzburg a másodilUielyen áll, három ponttal a LASK mögött.- Bármi megtörténhet. A kö­vetkező videókonferencia után bejelenthetik, hogy nem foly­tatjuk az idényt, de azt is, hogy május végén újraindul a baj­nokság. Más kérdés, hogy sze­rintem senkinek sem lenne jó, ha félbeszakadna a bajnokság. Ám ha mégis így döntenek, úgysem tehetnénk semmit.- Ennek tükrében milyen a hangulat az edzéseken?- Nincs vele gond. Hete­kig otthon, egyedül végeztük a klubtól kapott edzésprog­­ramoú-mindenki örült, ami­kor végre az edzőközpont­ban találkoztunk. Az ugratás, a poénkodás sokat segít a bi­zonytalanság elviselésében, de érezni, hogy mindenki egy­re türelmetlenebbé válik.- Hogyan épülnek fel a csopor­tos edzések?- A szakmai stáb négy-hat tagú csoportokra osztotta a keretet, ebből próbáljuk ki­hozni a legtöbbet. Gyakorol­juk a támadásvezetéseket, a szögleteket, a szabadrúgáso­kat. Ne úgy képzeljék el, hogy eg,y játékos középre ível, a többi öt pedig gyűri egymást a kapu előtt, aztán valaki gólt fejel. Mindig más ad be, más érkezik a kapu elé, a lényeg, hogy előbb-utóbb mindenki sorra kerüljön. Emellett to­vábbra sincs testi kontaktus, az edzők olyan gyakorlatokat találtak ki, hogy kerüljük az érintkezést. Mivel keveseb­ben vagyunk, megterhelőb­bek az edzések, de legalább jól elfáradunk a végére.- Milyen egészségügyi intézke­déseket kell betartaniuk?- Mindenki egyedül, maszk­ban érkezik az edzésekre, az edzőközpontban mindennap megmérik a testhőmérsék­letünket. Ezenfelül négy kü­lönböző öltözőt használunk, a gyakorlások után le is zu­hanyozhatunk. A medencét és a jégkádat használhatjuk, a pezsgőfürdőt viszont nem. Hallottam, mostanában több helyen sajátmagukra mosnak a játékosok, nálunk viszont a klub gondoskodik az edzőfel­szerelésről, sőt ebédet is ka­punk, ha igényt tartunk rá. Mindenkinek egyénileg kell jeleznie, hogy kér-e menüt, és ha igen, az edzés végén kis do­bozban ott vár ránk. Ránk bíz­zák, hogy az edzőközpontban vagy otthon fogyasztjuk-e el, de többnyire mindenki haza­viszi.- Az első labdás gyakorlatok­nál mennyire érezte, hogy több hét kimaradt?- Szerencsére erővel bír­tam a gyakorlatokat, az egyé­ni program arra tökéletes volt, hogy szinten tartsuk magun­kat. A gyakorlatoknál nem éreztem, hogy elpattanna a labda, vagy nem tudnám át­venni. Hetekig nem értünk labdához, de ezt nem lehet el­felejteni.- Mindenki másként éli meg a járványt, önben van félelem?- Nem igazán. Abban hi­szek, hogy ha mindenki oda­figyel magára, megelőzhető a baj. Ha lehetséges, otthon kell maradni, kerülni a tömeget és a minimálisra csökkenteni a társas érintkezéseket. A töb­bi csapatnál is újraindultak a csoportos edzések, egyelőre egyetlen játékosról sem hal­lottuk, hogy netán megfertő­ződött. Úgy tűnik, a megfelelő óvintézkedésekkel valóban át­vészelhetjük a járványt.- Salzburgban mennyire pezs­­dült fel az élet a szigorítások feloldása óta?- Továbbra is maszkot kell viselni, amikor elhagyjuk a lakást, minden üzletben köte­lező eltakarni az arcunkat, de a boltok már - korlátozás nél­kül - kinyitottak. Egyre népe­sebbek az utcák, egyre nyu­­godtabbak az emberek, szé­pen lassan kezdünk visszará­­zódni a régi kerékvágásba.- Volt ideje olvasgatni az utób­bi hetekben? Az olasz sajtó szinte már tényként közli, hogy a nyártól az AC Milan labdarú­gója lesz.- Olvastam, de erről nem szeretnék beszélni, ez a jö­vő zenéje. Amíg nem tudjuk, hogyan alakul az osztrák baj­nokság és a nyári átigazolási időszak, felesleges az esetle­ges klubváltásról beszélni.- A játékstílusához melyik eu­rópai bajnokság passzolna a leginkább?- Erre sem szeretnék vála­szolni, mert ha Angliát neve­zem meg, akkor megjelenik a cikk, hogy „Szoboszlai Domi­nik Angliába vágyik”, és ezt minden országgal eljátszhat­nánk.- Mennyire zavarják az állan­dó pletykák a jövőjével kapcso­latban?- Egyáltalán nem zavar. El­olvasom a különböző találga­tásokat, de nekem elég, ha a szeretteim és a hozzám közel álló emberek tudják, hogy mi az igazság. Dibusz Dénes könnyű szívvel hosszabbított szerződést a Ferencvárossal Zsákbamacska a bajnokság folytatása Három hét van még a formába lendüléshez Fotó: MTI LABDARÚCÁS A Ferencváros kilencszeres válogatott ka­pusa, Dibusz Dénes meghosz­­szabbította a szerződését, és örül, hogy immár Szűcs Lajos nyomdokaiba léphet.- A napokban meghosszabbí­totta a szerződését, és ha jól sejtem, nem esett nehezére odaírnia a nevét a papírra.- Néhány hónapja kezdőd­tek az egyeztetések - emlé­kezett vissza Dibusz Dénes, a zöld-fehérek 29 esztendős, ki­lencszeres válogatott kapusa.- Bár egy év még hátravolt a szerződésemből, úgy döntöt­tünk, érdemes lenne folytat­ni. Nekem is jó visszajelzés volt, hogy a klub szeretett vol­na megtartani, hogy továbbra is a csapathoz tartozzak. Mi­vel én is jól érzem magam a Ferencvárosnál, nem volt kér­dés a folytatás.- A mai labdarúgásban ritka az ilyen kiegyensúlyozott kapcso­lat, nem?- A miénk tényleg jól mű­ködik. Jó hat éve, 2014 ja­nuárjában kerültem az Ül­lői útra, a mai világban ez sok idő. A jelek szerint sze­rencsére egyik fél sem érez­te úgy, hogy netalán megfá­radt a kapcsolat. A harminc­hoz közelítek, családom van, fontos nekem, hogy jó helyen legyek, stabil legyen a háttér és eredményes munkát vé­gezzünk.- Gondolta volna, amikor pécsi fiúként először belépett a Fra­­di-öltözőbe, hogy ilyen jól ala­kul a sorsa?- Bíztam benne, hogy meg­állóm a helyem. Hosszú évek­re terveztem a Ferencváros­ban, és amióta itt vagyok, több mint fél évtized leper­gett. Nem sok kapusnak si­került ez az elmúlt évtizedek­ben, különösen nem a Fradi­nál. Legutóbb talán Szűcs La­jos volt ilyen, hat évig őriz­te a zöld-fehérek kapuját. Ő is az állandóságot képviselte, ahogy immár én is. A szurko­lóknak sem rossz, ha vannak ilyen biztos láncszemek.- A múlt héten újra „rendes” edzéseket vezényelhetett a szakmai stáb. Hogy esnek a gyakorlások?- Kemény munkát végzünk. A mostani napokat leginkább a felkészülési időszakhoz le­het a hasonlítani. A különbség csupán annyi, hogy nem két­­három hetes vakációról tér­tünk vissza, hanem kis cso­portokban már dolgoztunk. Ebből adódóan nem a nulláról kellett kezdenünk. Ez a játéko­sokon is érződik, de még mesz­­sze vagyunk attól, hogy telje­sen készen álljunk a folyta­tásra. A hétvégén pályára lép­tünk az MTK ellen, jó volt új­ra mérkőzést játszani, még ak­kor is, ha felkészülési találko­zó volt. Van még időnk, biztos vagyok benne, hogy a Debre­cen elleni bajnokira mindenki készen fog állni.- Különös érzés lesz újra tét­meccsen pályára lépni?- Úgy fogtam fel ezt az egé­szet, hogy némileg előrébb jött a nyári szünet. Alighanem most már nem lesz pihenő a szezon hátralévő részében.- Mit gondol, ott folytathat­ja csapata a szereplést, ahol a bajnoki kényszerszünet előtt abbahagyta?- Ezt képtelenség megmon­dani. Szerintem minden csa­pat úgy van vele, hogy zsákba­macska lesz a folytatás. Min­denki más munkát végzett, másként élte meg az elmúlt heteket, hónapokat. Nem lehet tudni, kinek mire lesz elegen­dő a mostani három hét, hogy formába lendüljön. Mi saját magunkkal foglalkozunk, és próbálunk ugyanolyan szint­re kerülni, mint korábban a felkészülési időszakok végén. Bízom benne, hogy zökkenő­­mentes lesz a folytatás. Borbola Bence/NS JEGYZET Lecsó Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Járvány és karantén idején gyakran kérdezik arról az edzőket, mivel töltik az ide­jüket, és ők nagyjából eme válaszokat adják: meccse­ket elemeznek, videókat néznek, szakirodalmat ol­vasnak, képezik magukat, rendezgetik a jegyzeteiket, és persze állandó kapcsola­tot tartanak játékosaikkal, tanítványaikkal. Volt azon­ban egy tréner, aki forma­bontó módon a következőt mondta: „Olvasok, alszom, borozgatok.” Majdnem koccintottam is az egészségére, úgy meg­fogott a keresetlen őszin­tesége. Hiszen a túlfeszí­tett, agyonhajszolt profesz­­szionális versenysport a vi­lágot átmenetileg megder­­mesztő koronavírustól vá­ratlan, különleges ajándé­kot, pihenőt kapott. Áz ide­gek kisimulhattak, az iz­mok ellazulhattak, mun­ka és olykor, miért tagad­nánk, kényszer helyett sza­badidős tevékenység, fel­üdülés, a megszokott, régi élethez fűző kapocs lett a sport, az edzés. Ezzel per­sze lehet élni és visszaélni. Egy időben például a Skan­dináviába szerződött légió­sainkról az járta, hogy fizi­kailag rohamosan épülnek le, mert nem tudnak mit kezdeni a rájuk szakadt szabadsággal, az azzal járó felelősséggel. Azzal, hogy a heti, mondjuk, négy közös edzés mellett egyéni terve­ket és feladatokat kapnak; csakhogy ha délután egye­dül kell menni az erdőbe ötven percet futni, akkor a norvég vagy a dán sporto­ló percre és méterre pon­tosan teljesíti az adagot, a magyar viszont komoly kí­sértést érez arra, hogy in­kább .összedobjon egy fi­nom lecsót. Most aztán lehetett bőven tréningezni, lecsót főzni, mindenre jutott idő. Csak el kellett találni a helyes ará­nyokat. Azért, hogy miu­tán újra megindult a csapat­szintű felkészülés, minden­ki a lehetőség szerinti ideá­lis állapotban térjen vissza a közös munkába. Kipihen­ten, felfrissültén, meccsre éhesen, nem pedig leereszt­ve, túlsúlyosan, fizikailag és mentálisan is leépülve. Azokban a sportágak­ban, amelyekben lezárták a 2019/2020-as bajnokságo­kat, különösen észnél kell lenni, mert edzőnek, sporto­lónak egyaránt nehéz jó vá­laszt adnia arra, miért kez­dik újra a munkát. Azért, hogy egy-másfél hónapot ke­ményen melózzanak, aztán elvonuljanak nyári szünet­re? Ahol viszont hamarosan ismét tétre megy a játék, ott óriási a jelentősége annak, ki hogyan töltötte az elmúlt heteket, illetve ki mennyire szereti azt, amit csinál, ami­ből él. E tekintetben minden ko­rábbinál érdekesebb, pi­­kánsabb hajrá elé nézünk a labdarúgó NB I-ben. Hi­szen kiderülhet, ki mennyit futott, erősített, aludt, olva­sott, borozgatott. Újra edzésben. Szerinte a labdát nem lehet elfelejteni Fotó: AFP

Next

/
Thumbnails
Contents