Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)

2020-04-07 / 83. szám

2020. ÁPRILIS 7., KEDD 12 KITEKINTŐ Százöt esztendeje született Carelli Gábor, a magyar származású művész Levágott szárnnyal is repült az egri kötődésű operaénekes Carelli Gábor operaénekes (középen) New Yorkban Nem csak nagy művész, de kiváló barát is volt Carelli Gábor. Mindig száz fokon lángoló és száz százalékon teljesítő. Okos és oktató. Az igazság szerelmese, a hamisság lángperzse­­lője. Felfedező mestere Beniamino Gigli olasz te­nor volt. Sziki Károly szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu EMLÉKEZET Az, hogy megren­dül az ember, csak három szó. Önvizsgálatra késztet. Való­ban megtörtént-e bennem, mé­lyen, úgy igazán, ha nem is ad­dig, oly mélységben, mint mi­kor apám vesztettem el, vagy anyám halála felett zokogok. Vagyok-e elég hiteles, ha ezt kimondom, vagy csupán fel­kent darab vaj vagyok egy ke­nyéren, mit gyorsan, mele­gítés nélkül mázolok el rajta vagy jobb esetben előmelegít­ve, jól kiválasztott késsel ke­­negetem a pékmester munká­jának tárgyán? Tárgyilagosnak lenni, most legalább egyszer, e témában, Uram, add meg ezt a kegyelmi állapotot! Ritkán tart az ember önvizs­gálatot, csak mondja, darálja: fogadd őszinte részvétemet és megy tovább, mert letudta, s meg is vizsgálja önmagát: elég jó voltam-e? Mit szól a külvi­lág a kimondott, leírt szavak­hoz, felkent mondatokhoz? És az ünneplőbe, gyászba öltözöt­tek elmorzsoltak-e egy könny­cseppet szemük sarkában, s ki milyen virággal, miféle öltö­zetben jelent meg a búcsú órá­jában, kinek az oldalán és mi­lyen volt a bánat megkísértett­varázsolt vonása az arcán? A lázadó énekest máig nem feledhetjük Semmi sem igaz. Minden harc a hatalom sátorlapján te­rül el. Minden szövetség le­­bomlik és marad egy lyuk, tá­tongó űr az Úr palástján. Meg­foghatatlan sebességgel átro­bog rajta az a vonat, amelyre felkapaszkodott a lázadó ma­gyar énekes, Carelli Gábor. Fáj kimondani, hogy nincs, hogy elveszett, s ebben a ve­­szésben elveszünk mi is, de még a földi derengésben, hol hisszük, ha hiszünk, lesz még feltámadása. Egy énekesnek persze az a legfontosabb, hogy egy nápo­lyi dalt az egekbe reptessen, minden más csak földi tüle­kedés hatalomért, egyéb lo­mért. Álljon ez a határtalan álom most megmerevedve itt, ahol próbálgatom a kulcsait a zár­ba. Vigyázzátok legázolt em­lékeit. Legalább azokat! Ezekben a napokban leg­inkább Carelli Gáborra, Baránszky Jób László költőre, Kövesdi Pál képzőművészre és Karády Katalinra gondo­lok képzeletbeli New York-i utamon. Emlékezés a halott bará­tokra, az elmúlt időkre, és talán az elmúlt ifjúságra. Az évtizedek során összeko­­vácsolódott New York-i cso­port példájára, a Fészek Klub­ra, mely barátságból, őszinte­ségből, összetartozásból min­denkor jelesre vizsgázott. Egy rövid gyászhír tudat­ta csupán a halálát „Csütörtök este egy New York-i kórházban időskori leukémiában meghalt Carelli Gábor magyar származású amerikai operaénekes” - ad­ta hírül szűkszavú közlemé­nyében egy hírforrás 1999. január 22-én. Most, születésének 105. év­fordulóján sajnos még ennyit sem röppentett fel a média. Egri kötődése okán - bár­mikor érkeztem is -, szívé­lyesen fogadott. A szálloda Fotó: Sziki Károly halijában várt. Ott élt, egy szép hotel ötödik emeletén a Central Park mellett. Elegán­san. A legjobb kávét ő fó'zte New Yorkban, úgy gondolom. Most csak álltam a torony­­épület előtt képzeletben, és nem volt bátorságom benéz­ni. Nem csak azért, mert már ő nincs, hanem mert így akar­tam őt megőrizni: teli energi­ával, csupa szívűnek. Nem kívántam azt hallani, hogy a portás visszakérdezzen: I am sorry! Who? Elsétáltam a Metropolitan felé, melynek ő örökös tagja volt, s ahol talán a legtöbb sze­repet énekelte. Igen sok videófelvételemet rejti a fiókom, melyeket vele készítettem. Átfutott rajtam az a szándék is, hogy csinálok ró­la egy filmet halálának tizedik évfordulójára... Nem lehet, ugyanis azt már lekéstem! Egy lemezt megérdemelt volna még az utókortól Inkább születésének 105. évfordulójára egy DVD-t, ju­tott eszembe. Az most lett volna, 2020-ban. Ám ki­nek? Emlékszik még rá va­laki New Yorkban? Vagy sze­retett városában, Egerben, mond még valamit a Krausz Gábor név, aki Carelli néven világhíres lett? Szárnyalt, amikor egri éveiről mesélt. Szmrecsányiról, nagyapjáról, gyermekkori futamairól. Eze­ket őrzöm egy fiókban. Halott kópiák. Együtt a Fészek Klubban, a 69. utca pincéjében Kö­vesdi Palival, Bánffy Edit­tel, dr. Szabó Gusztávval és Krencsey Mariannái, Cserey Erzsivel, Czinkota Miskával, megannyi színművész ba­rátommal... Érti mindenki, hogy kikről beszélek? Aligha. A művészek barátsága is örök példa marad Leírom mégis, mert a ne­mesi származású Krencsey Vilmos és Lackner Anna le­ánya, Marianne és a zsidó származású Carelli Gábor művészbarátsága örök pél­da. Megörökölt példa nekem. Talán kevesen tudják már, hogy Krencsey Marianne, Makk Károly első felesége volt. Ez nem intim Pista pes­ti módra, hanem New York-i öröm, hogy kisugárzik az egykori debreceni színész kolléga sikere ide a Metropo­liszba, vagy ahogy Varga La­ci bátyám nevezte: Cement Bábelbe is. És ezt az élményt Carelli Gábor köti össze. Ez egy vallomás. Nem! Két vallomás, amelyet Törőcsik Marival játszott Marianne. 1956. április 25-én A mű­vésznő hintája begördült. A forradalom hamarosan el­sodorja őt és csak 1996. de­cember 17-én kapja meg a művészdiplomát New York­ban, osztályvezető tanárom, Huszti Péter aláírásával. Harminc emigrációs év után! Úgy gondolom, ennyi­vel tartoztam kedvenc szí­nésztanáromnak és Kren­csey Marianne-nak, hogy ezt leírtam. A forradalom leverése után, 1966. augusztus 2-án Aczél György, a bürokra­ta bolsevik miatt férjével együtt disszidált a nagy is­meretlenbe. 1968. április 16- án 22 évi szigorított, bünte­tés-végrehajtási munkahe­lyen letöltendő szabadság­­vesztésre és teljes vagyonel­kobzásra ítélték őket a haza elhagyása miatt. Az egyko­ri magyar filmcsillag pályá­ja derékba tört. Megbocsát­hatatlan bűn ez. Számom­ra Isten ajándéka, hogy már az 1980-as években megis­merhettem őt. Cserey Erzsi és Carelli Gábor mutatott be neki. Cserey Erzsi! Túl hosszú és számomra túl fájdalmas fejezet ez. Beteg lett, életve­szélyes állapotban „hazalop­ták”, betették egy elfekvő­be és ott meghalt. Nincs sír­ja, hamvairól senki nem tud semmit... Méltóképpen ma is a zenéjével emlékezhe­tünk rá Carelli Gábor egyszerűb­ben ment el közülünk, de fé­lő, hogy nagyon kevesen em­lékeznek már rá azok közül is, akiknek jelentett vala­mit. Bármikor meghallgat­hatunk az interneten a ne­vére rákeresve néhány feled­hetetlen számot, például Bi­zet művét, a Gyöngyhalászo­kat. Méltó időtöltés lenne el­olvasni Carelli Utam a Met­­ropolitanbe című könyvét is annak, aki teheti. Nem sok magyar opera­énekes jutott ily magaslatra, mint Carelli, és igen szomo­rú, hogy a feledés köde ilyen gyorsan leereszkedett! A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan frissülő, hiteles információk: h HEOL.hu

Next

/
Thumbnails
Contents