Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-03 / 80. szám
2020. ÁPRILIS 3., PÉNTEK SPORT 15 Valter Attila egyelőre itthon, nyomja a háromheteseket Készül az újraindulásra A sportolók közül a hosszútáv-, illetve a tájfutók mellett talán a kerékpárosok - legalábbis az országútiak - életét befolyásolja a legkevésbé hátrányosan a koronavírus-járvány. Valter Attila, a CCC csapat 21 éves magyar profi bringása igyekszik kihasználni a versenyszünetet, keményen edz. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu KERÉKPÁR Valter Attilának minden oka megvolt arra, hogy nagy reményekkel kezdje meg a 2020-as idényt. Egyéb eredményei mellett tavaly itthon is megmutatta magát, összetettben harmadik lett a Tour de Hongrie-n, 2019-ben a legjobb magyar kerékpárosnak választották, s felkerült a CCC „nagy”, World Tour csapatába, azaz megnyílt előtte a lehetőség, hogy betörjön a háromhetes viadalok forgatagába. A bringások között inkább magas (186 cm), ám természetesen vékony, „inas” alkatú sportolót fizikai adottságai eleve a körversenyekre predesztinálják, nem csak a hegyeket bírja, az időfutamokon is jól teljesít. Februárban a profik között is megcsillantotta a képességeit. A háromnapos Tour de Var első szakaszán olyan nagyágyúkat megelőzve ért célba ötödik-A CCC csapat 21 éves magyar profija a Giróra készült, most a Tourt várja Fotó: AFP ként, mint Nairo Quintana, Romain Bardet és Richie Porte. Összetettben tizedik lett, elnyerte a legjobb fiatalnak járó fehér trikót. Újabb lépést tett afelé, hogy bekerüljön a CCC keretébe a Budapestről rajtoló Girón. Aztán közbeszólt a járvány, de Valter nem csügged, tudatosan készül a versenyszezon újraindulására.- Hiányoznak a versenyek, de a jelenlegi helyzetnek is vannak előnyei. Itthon lehetek a családommal, a párommal, nincsenek fárasztó utazások, amelyek sok erőt kivesznek belőlem is, s csak az edzésekre kell összpontosítanom. Sokan a versenyekre esküsznek, mondván, az ember olyankor tudja kihozni magából a maximumot. Ez rám is igaz, ám a versenyek alakulása kalkulálhatatlan, elsősorban a vetélytársakon múlik, az edzéseket viszont pontosan meg lehet tervezni, úgy érzem, ez szolgálja jobban a fejlődésemet. Nem ebből kívánok előnyt kovácsolni, de Olaszországhoz és Spanyolországhoz képest, ahol kijárási tilalom van, mi sokkal kedvezőbb helyzetben yagyunk. Ennek megfelelően Valter keményen edz ezekben a hetekben. Azt gondolhatnánk, hogy a kijárási korlátozás alatt kisebb a forgalom, de e tekintetben vegyesek a benyomásai.- Budapesten ez látványosan így igaz, kinn, az agglomerációban már nem ezt tapasztalom, elsősorban az országutakon tekerek. Csömörön lakom, rendszeresen választom a Szentendre-Visegrád útvonalat, többször megyek Pécel, Dány, Isaszeg irányába, de továbbra is sok a kocsi. Sőt, mintha az autósok türelmetlenebbek lennének, mint máskor, sokan dudálnak vagy intenek rám azt ajánlva, maradjak inkább én is otthon... Pedig a munkámat végzem, ráadásul a szabadban való mozgás nemhogy tilos, kimondottan ajánlott. Valter Attila sem sejti, mikor kezdődhet újra a versenyidény. Csak bízik benne, hogy megrendezik a Tour de France-t. Ha másként nem, hát nézők kizárásával.- Elképzelhető, hogy idén lényegében a Tourral kezdődik a szezon. Furcsa lenne a viadal nézők nélkül, de inkább így, mint sehogy. Sok csapat abból él, hogy a nagy körversenyeken, mindenekelőtt a Touron három héten át ország-világ láthatja a lógójukat, így hát létüket fenyegetné e versenyek elmaradása. Arról már nem is beszélve, ha a válság az anyavállalatok alaptevékenységét is érintené - említett további szempontot. A lábbelik gyártásával és forgalmazásával foglalkozó CCC-t ez egyelőre nem érinti, s a csapat vezetői nem is kezdeményeztek még bértárgyalásokat.- Remélem, erre nem is kerül sor - jegyezte meg. - Ha mégis, akkor be kell látni, közösek az érdekeink, bizonyos pontig muszáj lojálisnak lenni. A kedvezőbb forgatókönyvben bízom, abban, hogy legkésőbb júliusban beindul a szezon. Fazekas Nándor a Veszprémben töltött évekre a legbüszkébb a pályafutásában Visszavonul az első számú második • f,U Nincs hiányérzete a karrierjében Fotó: Tumbász Hédi KÉZtLABDA Bejárta a világot, számos trófeát gyűjtött, két olimpián is részt vett a Balatonfüred 43 éves kézilabdakapusa, Fazekas Nándor, aki a viszszavonulás mellett döntött.- Jókor hívjuk?- Éppen edzek, visszahívna egy kicsit később? Mondjuk, fél háromkor, mert ötig be vagyok táblázva, és már csak ez az időpont szabad... Folyamatosan csörög a telefonom. Eddig csak a lábgyakorlatokat csináltam meg, nem tudom, a felsőtestre jut-e idő. Amúgy a műtétem utáni rehabilitációmat végzem: még az év elején, az Eger ellen összeszedtem egy térdsérülést, majd a visszatérésem előtt, egy edzésen elszakadtak a szalagjaim. Nem így terveztem a visszavonulásomat, de ez van, a sors akarta így. Ami jó hír: szinte biztosan a sportban maradok, de még nem szeretném elkiabálni.- Talán összebeszélt a barátjával, Sterbik Árpáddal?- Nem, noha kedden felhívtam, hogy boldog névna„Nándit 1993-ban ismertem meg, egy év múlva pedig szövetségi edzőként el is vittem az ifjúsági Európa-bajnokságra, a csapat stabil pontja volt - akárcsak a felnőttválogatottban, ahol szintén alapemberként pót kívánjak neki. A világ legjobb kapusának tartom, aki negyven felett is kiváló teljesítményre képes. így jött ki a matek: egyszerre hagyunk fel a kézilabdával.- Az önéletrajzi könyve az Első számú második címet kapta. Ez mire utal?- Eredetileg a szerző, Zatkalik Dávid ötlete volt a cím, habár nekem is tetszett. A pályafutásomra utal, ugyanis sok helyen lehettem volna első számú kapus, de valahogy mindig akadt valaki, aki nálam jobban teljesített. A karrierem szempontjából azonban nincs hiányérzetem: 238 alkalommal képviselhettem a hazámat válogatott meccseken, világeseményeken. Kihoztam magamból a maximumot.- Edzőként ki volt önre a legnagyobb hatással?- A kilencvenhét-kilencvennyolcas idényben a Veszprémből Dunaújvárosba kerültem kölcsönbe, és Kolics János lett az edzőm. Egyszer fél óra alatt egy labdát fogtam, a félszámítottam rá később - mondta Skaliczki László mesteredző, volt szövetségi kapitány. - Szakmailag, emberileg is tökéletes lett volna csapatkapitánynak, de sosem akart az lenni. Mindig maximális erőbeidő előtt már remegtem, hogy „úristen, most lecserélnek!” Az öltözőbe érve meg is kérdeztem: „Ugye, mester lejövök a pályáról, mert kaptam egy csomó gólt?” Mire ő: „Dehogy jössz, a védők hibáztak!” dobással elvégezte, amit rábíztak, és ha kellett, megfeszült, hogy befejezze a munkát. Beállt a sorba, de sosem tolta magát előtérbe. A modern kézilabdában a kapusok szerepe megnőtt, mivelhogy a védőjáték az Kolics kihozta belőlem a legjobbat, olyan önbizalmam volt nála, hogy mindenkinek leesett az álla. Abban az évben megszorongattuk a veszprémieket, talán az volt életem legjobb szezonja. alapja mindennek: egy jó kapus stabilitást és biztonságot ad. Nándi ezt mindig jól oldotta meg. Egyetlen dolog hiányzik a karrierjéből: sok világversenyen volt, amelyeken egy érmet megérdemelt volna.”- Azért álmodik még a londoni olimpiáról és az Izland elleni negyeddöntőről is?- Az a büntető és a továbbjutás kitörölhetetlen az emlékezetemből, de a 2003-as portugáliai világbajnokság többször eszembe jut. A csoportmeccsek után már összepakoltunk, hogy megyünk haza, de végül csak kikaparták nekünk a gesztenyét. Ezt követően fantasztikus mérkőzéseket játszottunk, majd jött a Sterbikkel felálló Jugoszlávia: kétszeri hosszabbítás után győztünk, és kijutottunk az athéni olimpiára!- A korszak egyik meghatározó klubjában, a német Gummersbachban, sőt, a katari El-Dzsaisban is kipróbálta magát. Miként emlékszik viszsza a légiósévekre?- Már azt szenzációs dolognak tartom, hogy megtanultam németül és angolul, így nem tudtak eladni külföldön... A viccet félretéve: huszonhét évesen kerültem a sztároktól hemzsegő Bundesligába, ahol megtapasztaltam, milyen, amikor 1200 kilométert kell buszozni egyetlen meccsért, Katarban pedig Ázsiai Bajnokok Ligáját nyertem, és a Super Globe-ba is belekóstolhattam.- Mire a legbüszkébb?- A veszprémi évekre: tizenegy bajnoki címet ünnepelhettem egy csodás szurkolótáborral, amit sosem felejtek. Nagy Péter, Vincze Szabolcs JEGYZET Közösségi élmény Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Jó húzás volt a nemzeti sportcsatorna részéről, hogy karantén idején újra elővette a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokságot. Miközben a portugálok elleni csodameccs góljait néztem, nyilván sokakhoz hasonlóan felidéződött bennem, hogy kikkel és hol is voltam éppen akkor. Furcsának tűnhet, de dolgoztam. A Nemzeti Sport szerkesztőségi szintjének sarkában ültem néhány kollégával, és a megyei lapok egy részének írtam összefoglalót a párhuzamosan zajló mérkőzésekről. A fejünk fölé lógatott nagy képernyős tévéken mentek a meccsek, de ha a magyarok játszottak, akkor a párhuzamos találkozó éppen csak a legszükségesebb figyelmet kapta. Nagy volt bennünk a feszültség, hiszen a lapzárta szorításában nem hibázhattunk, és villámgyorsan kellett dolgoznunk. Ugyanakkor a magyar csapat csatái alatt a bennünk szunynyadó fociszurkoló is előbújt. Soha nem voltam még ennyi, ezt a játékot ilyen alaposan ismerő sportújságíróval egy teremben. De most nem elemző szakértőket, hanem boldogságtól könnyes szemekkel ölelkező futballrajongókat láttam, ahogy minden magyar gólnál hosszan tartó üvöltés, ugrálás és skandálás után összeborultak. Ahogy mi is, ott a sarokban. Aztán meg sokan odakint, a francia helyszíneken és itthon, a körúton. Néztem a portugál mécsesét és Bernd Storckot, aki próbált németes higgadtságot magára erőltetve, viszszafogottan örülni a góljaink után, de azért látszott rajta, hogy belül majd szétveti a boldogság és a büszkeség. Eszembe jutott, hogy az eleinte (és később is) sokat szidott szövetségi kapitány többször is feltűnt a magyar sportnapilapnál. A norvégok elleni, Eb-jegyet jelentő párharc után már felállva tapsolt neki érkezéskor a teljes szerkesztőség, ahogy a kontinensviadal utáni látogatásakor is. Ilyen fogadtatás csak az olimpiai bajnokainknak jutott. De hát aki kitalálta Kleinheislert a pótselejtezőre, aki meglépte Priskin csatasorba állítását a visszavágón, és aki úgy összerakta a csapatot, hogy megnyertük az Eb-csoportot, annak ez minimum kijárt, belga zakó ide vagy oda. Erről a tapsról persze furcsa módon egy másik is eszembe jutott. Manapság is naponta tapsolunk, este nyolckor, a minap pontosan akkor, amikor az ismételt közvetítésben a magyar himnusz szólt. A biztatás most az erkélyekről visszhangzik, és mindazok munkáját köszöni meg, akik ebben a járványhelyzetben erőn felül helytállnak. Ez is közösségi élmény nekünk, magyaroknak, még ha most nem is a boldogságtól könynyes a szemünk. Mindig maximális erőbedobássai elvégezte, amit rábíztak, ha kellett, megfeszült
