Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)

2020-04-30 / 101. szám

2020. ÁPRILIS 30., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Sós Csaba: Most már az kell, hogy az úszók érezzék is a vizet Semmi ok nincs a pánikra Erős belső kényszere van az alkotómunkára is Fotó: Tumbász Hédi Könyvet írt és alkotott, mi­közben ő maga is alig várta, hogy legalább a válogatott úszók elkezdhessék a me­dencés edzéseket. A kapi­tány, Sós Csaba már látja a fényt az alagút végén. Kovács Erika/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Hosszú hetek után végre me­dencében is készülhetnek a vá­logatott úszók. Ennyi kihagyás után nehéz a visszarázódás?- A gond az, hogy ilyenkor az úszók nem érzik a vizet - válaszolta Sós Csaba, a ma­gyar úszóválogatott szövetsé­gi kapitánya. - Nehéz ezt an­nak elmagyarázni, aki soha­sem úszott versenyszerűen...- Az érzés hamar visszajön?- Az igen, nagyobb gond, hogy az úszáshoz speciális izomzat kell, ezek az izmok pedig öt-hat hétig egyáltalán nem dolgoztak.- Vagyis sok munka vár a válo­­• gatottakra?- Pánikra semmi ok, hi­szen mindenki ilyen helyzet­ben van - a világ más úszói sem készülhettek az elmúlt hetekben. Az is egyértelmű, hogy ez a helyzet ismeretlen, szintén mindannyiunknak. A megoldáshoz, a kilábalás­hoz tapasztalt edzőkre van szükség, nekünk meg ilye­nekből elég sok van, vagyis e tekintetben cseppnyi két­ség,- bizonytalanság sincs bennem. Más kérdés, hogy egyelőre céltalanul dolgoz­hatnak az úszóink, hiszen az, hogy mire készülnek, bi­zonytalan.- Hosszú Katinka úgy fogalma­zott, hogy motiváció és cél nél­kül a határok feszegetése is jó­val nehezebb.- Egyetértek vele. Nem ven­nék mérget arra, hogy au­gusztusban Európa-bajnok­­ságot rendezünk Budapesten, túl korainak vélem ezt az idő­pontot, de egy október-novem­beri kontinensviadalt már el­képzelhetőnek tartok.- Mindez azt is jelentheti, s bár már tartanánk ott, hogy onnan­tól egymást követik majd a ver­senyek?- Igen, ehhez pedig alkal­mazkodni kell, persze min­denki számára a tokiói olim­pia a cél, az a legfontosabb verseny.- Ha már olimpia, ha már Hosz­­szú Katinka: akadnak, akik úgy vélik, a halasztás egyálta­lán nem kedvez a jövőre már harminckét éves háromszo­ros olimpiai bajnoknak. Egyet­ért ezzel?- Egyáltalán nem, nem is az a típus Katinka, és a jelek sem arra utalnak, hogy a pá­lyafutása végét tervezné. Ez­zel együtt azt aláírom, hogy harminc felett már sokkal ne­hezebb, akadnak is a csapat­ban olyanok, akiknek nehéz­séget okozhat a halasztás.- Az úszókat egyelőre repíti az elmúlt hetekben keletkezett hi­ányérzet, de mi lesz később?- Mire előtérbe kerülnének a motivációs gondok, addig­ra már megszületnek a meg­oldási javaslatok, minden ab­ba az irányba mutat, hogy né­hány hét múlva már jóval tisz­tábban látunk a versenyekkel kapcsolatban.- A hazai vagy a nemzetközi vi­adalokra gondol?- Abban nem vagyok teljes­séggel bizonyos, hogy az idén nemzetközi versenyeket is rendeznek, ennek ellentmond, hogy a budapesti Európa-baj­­nokságra határozottan számí­tok. De kétségtelen, hogy időre van szükség, szerintem a nem­zetközi vérkeringés csak vala­mivel később indul újra.- Optimista a jövőt illetően?- Ezt a leállást mindenki megsínyli, kérdés, hogy ma­ga a sportág hogyan jön ki eb­ből a helyzetből. Hiszen egy­előre csak a válogatott úszók dolgozhatnak a medencében, a többiek továbbra is csak szá­razföldi edzéseket végezhet­nek. Ki tudja, hány ilyen fi­atalban fogalmazódik meg, van-e ennek így értelme.- Na igen, az úszók nem test­építők.- Víz nélkül ez a sportág nemigen űzhető...- Mire számít az időeredmé­nyeket illetően? Visszaesés jön?- Szerintem éppen olyan lesz ez, mint a világháborúk után a gazdasági felemelke­dés, vagyis jöhet egy átmene­ti visszaesés, de utána szépen visszaterelődik minden abba a mederbe, amelyben korábban volt, és a maga természetes módján folytatódik a fejlődés.- A leállás során az úszók csak szárazföldi edzéseket végeztek, de mit csinált ezekben a hetek­ben a szövetségi kapitány?- A kapitány egyben tan­székvezető is a Testnevelé­si Egyetemen, ilyenformán roppant erős belső kényszere van az alkotómunkára is. Már megjelent az úszósport fejlő­déstörténetéről szóló mono­gráfiám, az én gondozásom­ban megy hamarosan nyom­dába az Az úszás anatómiája című könyv, és aktualizáltuk kollégáimmal az úszástechni­káról szóló jegyzetet is. És per­sze folyamatosan tartottam és tartom a kapcsolatot az edzők­kel is - e tekintetben az élet egyáltalán nem állt le. Ilyés Ferenc nem csupán kampányszerűen támogatja a székelyek ügyét Segítség hivatalból és lélekből is KÉZILABDA Járvány ide, jár­vány oda, Ilyés Ferenc bi­zakodva tervezi a jövőt. A 213-szoros válogatott kézilab­dázó, noha már a harmincki­lencedik évét tapossa, még egy évet lehúz játékosként Tatabányán, de közben már a szövetség megbízottjaként dolgozik a határon túli ma­gyar kézilabdázás felvirágoz­tatásáért. Immár három hó­napos gyermeke is ide köti, utóbbi tisztsége is arról árul­kodik, nem feledi, honnan in­dult: Székelyudvarhelyről, tá­­gabban a Székelyföldről. így természetes, hogy támogatja a nemzeti régiók védelmében indított európai polgári kezde­ményezést. Amikor először hívjuk, ép­pen a Tatai-tó körül fut, bizo­nyítandó, hogy játékosként is komolyak a szándékai. Az­tán a három hónapos gyere­kére tekintettel kér türelmet, írd alá! Ahhoz, hogy az Európai Unió tárgyalja a Székely Nemze­ti Tanácsnak a nemzeti régi­ók védelmében indított eu­rópai polgári kezdeményezé­sét, az írdalá.hu oldalon má­jus 7-éig egymillió aláírásra van szükség. de, ahogy ígéri, visszahív, s a rá jellemző nyíltsággal beszél a terveiről. A nemzeti régiók ügyének fontosságát nem kell ecsetelni neki, tisztában van a kezdeményezés jelentőségé­vel, sőt a maga módján kam­pányol is érte.- Amikor indult az aláírás­­gyűjtés, először én is csak úgy tároltam el a memóriám­ban, hogy majd oda kell fi­gyelni a dologra - vág bele a témába. - Természetesen alá­írtam, sőt a szurkolói olda­lamra is kitettem, hogy máso­kat is erre buzdítsak. Tudván, hogy erdélyi vagyok, többen megkerestek azzal, mi a te­endő, szerencsére nincs sok dolgom, elektronikusan egy perc alatt el lehet végezni. Tudom, hogy még sok aláírás hiányzik, mégis bizakodó va­gyok, mert egyre többen be­szélnek róla, s a médiában is egyre nagyobb figyelmet kap az ügy. A jelenlegi, bezárkózó világban ráadásul mindenki több időt tölt az interneten, így végképp nem fáradtság a regisztráció. Amikor megjegyzem, mint­ha maguk a székelyek sem lennének kellően aktívak - például az általunk megkér­dezett jégkorongozók sem tud­tak mindannyian az aláírás­­gyűjtésről a kiváló kézilab­dázó így reagál:- Az erdélyi emberek kissé már belefásultak ebbe a küz­delembe. A magyarságuk­ból persze nem engednek, de nem hisznek a csodában, ab­ban, hogy hátrányos helyze­tük demokratikus eszközök­kel, például aláírásgyűjtéssel megváltozhat. Pedig az életkö­rülményeik jelentősen javul­hatnának, ha európai ügyként kerülne megoldás Székelyföld autonómiájára. Ilyés Ferenc addig sem tét­lenkedik. Határon túli kézilab­dáért felelős elnöki megbízott­ként dolgozik a szövetségben.- Nemcsak az immár két éve működő székelyudvarhe­lyi akadémia munkáját segí­tem, hanem részt veszek a du­­naszerdahelyi, az adai mű­hely, valamint a partiumi Szatmár-Ferencváros projekt szervezésében is. Magasztos cél, amelyet szerencsére tar­talommal is sikerül megtölte­ni. További egy évre ugyan el­ígérkeztem játékosként Tata­bányán, de aztán főállásban ennek szentelem majd az éle­tem. Adódik a kérdés, vajon azzal a gondolattal is kacérkodik, hogy haza-, visszaköltözzön.- Immár húsz éve élek Ma­gyarországon - feleli. - Ele­inte nekem is akadtak gond­jaim a beilleszkedéssel. Egy­részt letelepedési engedélyt kellett szereznem, lakhelyet kellett változtatnom a magyar állampolgárságért, másrészt előfordult, hogy cikiztek a táj­szólásom miatt. Ma azonban már ide kötődöm. A vissza­­költözést nem tervezem, azt azonban annál jobban, hogy a munkám révén mind többször utazzak haza. Novák Miklós JEGYZET Egy kis lábtenisz Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu El nem tudtam képzelni, mi­ként lehet unni a banánt. Hogyan lehet megelégel­ni azt, ami ennyire ízletes és egyedi, miközben széles körben ismert volt, azért vá­gyik rá az embernek gyer­meke, mert szinte elérhe­tetlen. Muszáj volt az isme­rős eladót idejekorán meg­környékezni, hogy a reg­gel érkezett déligyümölcs­ből - legalább karácsony es­te előtt - szert lehessen ten­ni néhány kilóra. Mindezt majdnem aranyáron... Az 1980-as évekbe visz­­szarepítő iménti múltidézés csupán arra szolgált, hogy felidézzem az áhított gyü­mölcs iránti vágyat, amely­ből, ha egy mázsát adnak, akkor sem tudtam volna be­telni vele. No persze! Ezen állítás sosem nyert és nem is nyerhetett bizonyítást, ám ennek okai igazából lé­nyegtelenek. A hangsúlyt az kapja, egy idő után mivel és mennyire lesz torkig vala­ki, miközben nem kell mást tennie, csupán elfogadni azt az állapotot, ami kétségkí­vül tartalmaz kötöttségeket, ám valójában (és a másik ol­dalról) a lehetőségek tárhá­zát kínálja. „Már unalmas és mono­ton az egyéni edzés. Száraz futás, biciklizés, különféle erősítő gyakorlatok. Jó len­ne egy kis lábtenisz vagy focizás a haverokkal. De sajnos nem lehet.” Idézett' mondatokat egy futballistá­tól olvastam annak rögzíté­seként, hogyan bírja a koro2 navírus-járvány miatt kiala­kult helyzetet. Közeledve a karantén ötve­nedik napjához lehet további türelmet kérni vagy javasol­ni, mi több, kötelező jellegű akkor is, ha legbelül az aján­ló is oldaná a béklyót, és fut­na a szabadba, hogy rúgja a labdát, legyen azokkal, akik­kel úgy egyébként edz, foci­zik, készül, meccset játszik. Túl a labdarúgó-vb-k tör­ténetén, a BL-döntők újra­játszásán vagy a válogatott klasszikusain, egyre cseké­lyebb élményt nyújtanak a focikvízek, a home videó­kon sorjázó gyakorlatok, a dekázóversenyek és az erő­sítésre buzdító edzői taná­csok. Fogytán a türelem, nő a feszültség, amit fokoz az alagút fényét még nem sej­tető további bizonytalanság, noha az enyhítő intézkedé­sek jövő hétre tervezett el­ső fázisa a lassú visszaté­rés hírnökeként okot adhat­na a derűlátásra. Mert hi­szen például elkezdték a vi­zes edzéseket a válogatott úszók, és kisebb csoportok­ban gyakorol az NB I-es lab­darúgó-csapatok zöme, je­lezve, hogy a visszaszámlá­lás elkezdődött. Vagyis közeleg az időszak, amikor a megkötéseket és a kötöttségeket felváltják az ol-" dások. Lám, a banánt is meg lehe­tett unni. Ám ettől még egy fontosabb akad: a héjak elta­karítása - mert a (csúszás)ve­­szély továbbra is fennáll. v f Még egy évet lehúz Tatabányán a 39 éves kézilabdázó Fotó: Hagymás! Bence

Next

/
Thumbnails
Contents