Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)

2020-04-29 / 100. szám

2020 . ÁPRILIS 29., SZERDA SPORT 15 Hosszú Katinka azzal is számol, hogy idén nem lesznek versenyek Helyrerázta az új helyzet A járvány türelemre tanította a klasszist, meg arra, amit az édesanyja hajtogat: az egészség a legfontosabb Fotó: Bánkú A háromszoros olimpiai baj­nok Hosszú Katinkát több mindenre megtanította a járvány, és ki is pihente ma­gát, annak viszont örül, hogy hétfőtől újraindult az élet a magyar úszósport­ban. Bár egyelőre senki sem tudja, mire is készülnek az úszók. Kovács Erika/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Sok mindenen keresztül­ment, majd amikor azt hit­te, már szinte mindent látott, újabb és újabb, korábban isme­retlen szituációk adódnak. Ez a mostani is ilyen. És biztosan napról napra változik a vélemé­nye annak kapcsán is, hogy el­halasztották a tokiói olimpiát.- Valóban! Ha néhány he­te beszélgetünk erről, mást mondtam volna, mint most. Amikor januárban elkezdtek jönni a hírek Kínából, olyan messzinek tűnt minden, pe­dig én még versenyeztem is ott az év elején. Aztán egyre közelebb jött hozzánk a jár­vány, és egyre többen beszél­tek arról, hogy nem lesz olim­pia a nyáron. Még mindig nem hittem el, hogy ez megtörtén­het. Amíg nem vagy személye­sen érintett egy történetben, addig érezheted azt, hogy ez nem a te problémád.- Még akkor sem gondolt arra, hogy nem lesz olimpia, amikor egyértelművé vált, hogy nem tartják meg március végén az országos bajnokságot?- Az volt az a pont, amikor elkezdett realizálódni ben­nem is, hogy nem lesz olim­pia. Az ob környékén több versenyem is lett Volna, Mar­­seille-ben, Bergenben, Stock­holmban, amikor azokat töröl­ték, tudatosult bennem, hogy nyáron nem utazunk Tokióba.- Hogyan viselte a tétlenséget Hosszú Katinka, aki az elmúlt években szinte le sem állt?- Azon a döntésen, hogy el­halasztották az olimpiát, nem tudunk változtatni, így nem is éltem meg annyira rosz­­szul. Sőt, az elején a pihenés is jól jött, bár kétségtelen, fur­csa volt, hogy az életemből hi­ányoznak a megszokott ese­mények, az edzések, a verse­nyek. Kipihentem magam. És közben arra is rájöttem, talán máskor túl sokat vállalok.- A lelassult világ megmutat­ta önnek is, min kellene változ­tatnia?- Mintha kicsit helyrerázott volna engem is ez az új helyzet.- Ezt elhiszem, de azt már nem, hogy ezt túl sokáig tudná csinálni. Biztosan ott mocorog már önben jó ideje, hogy „men­jünk, csináljuk!”.- így van. Azt elfogadtam, hogy nincs olimpia, de az tényleg fura, hogy nincs más sem.- Hétfőtől legalább vizes edzé­sek vannak a Duna Arénában.- És ez nagyon jó! Csak ép­pen azt nem tudom, mire is készülök... Én mindig előre nézek, tudom, mit és miért csi­nálok, ezúttal viszont egyelő­re hiányoznak ezek a konkré­tumok. Na, ez az igazi kihívás!- Önmagával küzd?- Pontosan! Tudom, hogy ké­pes lennék lehajtani a fejem, és csinálni mechanikusan a dolgomat, csak nem tudom, mennyire lenne okos hozzáál­lás már áprilisban keményen beleállni az edzésekbe, tudva, hogy mostanában nem lesz­nek versenyek. Ha tudnám, hogy augusztusban lesz Buda­pesten Európa-bajnokság, fel­építeném magam addig, akár versenyek nélkül is.- És ha nem lesz Eb?- Közel sem biztos, hogy lesz, ezért is nehezebb most nekivágni a felkészülésnek. Megyek, de nem tudom, hogy hová. Ezért is állok úgy hozzá, hogy szinten kell tartanom magam, nehogy százhúsz ki­lós legyek néhány hónap múl­va...- Ez nyilván csak vicc, de van­nak azért önben negatív gon­dolatok is a helyzet kapcsán?- Valahogy muszáj átvé­szelni ezt az időszakot. Min­den a járványról szól most, és ki tudja, mikor áll vissza min­den a normális kerékvágás­ba. Én mindenesetre próbálok fegyelmezett lenni. És felké­szülni arra az eshetőségre is akár, hogy az idén már egyál­talán nem lesznek versenyek. Mert ha újra is indul az élet, ki tudja, hogy a sportélet mi­kor éled újra...- Beszélget erről a társaival, az itthoni és a külföldi úszókkal?- Szinte csak erről beszé­lünk. Az úszótársam Franciaor­szágban van karanténban egy hónapja, amelyet most hosszab­bítottak meg május 12-éig. Ott sokkal szigorúbbak a korláto­zások, de az olasz Federica Pel­legrini vagy a spanyol Mireia Belmonte sem tud edzeni. Svéd­országban megint más a hely­zet: Sarah Sjöströmék nemrég háziversenyt rendeztek.- Milyen nehéz visszajönni ilyen hosszú leállás után: egy úszó mennyi idő alatt szokik el a víztől?- Ez mindenkinél más, a hosszabb távokat úszóknál hosszabb ez az idő. Egyébként én pontosan ezért nem álltam le az elmúlt években, mert úgy éreztem, egyszerűbb szinten tartanom magam, mint újra­kezdeni az egészet. Két évvel ezelőtt azért volt egy hosszabb kihagyásom, olyankor az em­ber el sem tudja képzelni, hogy fog még valaha úgy úszni, mint korábban: nem érzed a vizet, szétesik a technikád, és persze eltűnik a formád is. A visszaté­réskor leúszol három-négy ki­lométert, és azt érzed, már ezer éve úszol...- Vagyis mit jósol a visszatérés időtartamát illetően? :i Sándor- Szerintem én másfél hó­nap alatt képes vagyok rá, de ez kellemetlen másfél hónap lesz, amelyen átmenni mentá­lisan sem egyszerű. Ez a más­fél hónap akkor „könnyebb”, ha van előtted egy verseny, amelyre készülsz, akkor folya­matosan feszegeted a határai­dat. Jelenleg ilyenről nem tu­dunk, vagyis lesz bőven időm a visszatérésre.- Tokiót illetően vajon átren­dezheti az erőviszonyokat a je­lenlegi helyzet, a kihagyás és az egyéves halasztás?- Szerintem nem. Mondom ezt úgy, hogy tényleg nincs túl sok tapasztalatom a kihagyás terén. De úgy vélem, nem kell ahhoz egy egész éves felké­szülés, hogy csúcsformába ke­rülj, szerintem arra elég négy hónap; már persze attól füg­gően honnan indulsz el. Sokat számít, ki mennyit mozgott a leállás alatt.- Mire tanította meg ez a jár­vány?- Türelemre biztosan. Ar­ra, hogy lenyugodjak kicsit, ne rohangáljak állandóan föl és alá. Es arra, amit édes­anyám állandóan hajtogat: az egészség a legfontosabb. Ha az nincs, semmi sincs. A fehérvári támadó már egyeztetett Marco Rossi szövetségi kapitánnyal Nikolics újra magyar válogatott lehet LABDARÚGÁS A válogatottság kérdése mindig érdekes té­ma a Mól Fehérvár FC csatára, Nikolics Nemanja esetében - a csatár ezúttal résnyire nyitot­ta a visszatérés ajtaját- A még a Chicago Fire-t erősítő Nikolics Nemanja legutóbb 2018. már­cius 27-én, Skócia ellen öltötte magára a címeres mezt, majd május 3-án lemondta a váloga­tottságot. Döntéséhez tartotta is magát, mígnem...- Amikor februárban ha­zaigazoltam Fehérvárra, nem gondoltam arra, hogy idővel újra pályára léphetek a nem­zeti együttesben; igaz, mivel én mondtam le a válogatott­visszatér? Fotó: Szabó Miklós ságot, nem is várhattam el, hogy meghívjanak - mond­ta el a Nemzeti Sportnak a 32 éves támadó azután, hogy a Csakfoci.hu oldalon megjelent interjúban is téma volt a ko­rábban már sokat feszegetett válogatottbeli visszatérés.- A fehérvári bemutatásom­kor rendezett sajtótájékozta­tón kérdezték, esetleg a válo­gatottba is visszatérek-e, de nemmel feleltem, mondván, ez a téma egyelőre nem aktuá­lis, mert három hónapos kiha­gyás van mögöttem. Két nap­pal később ugyanezt elmond­tam az M4-nek nyilatkozva is, de hozzátettem, ha lesz lehető­ségem, beszélek Marco Rossi szövetségi kapitánnyal. Az ese­mények március második heté­ben gyorsultak fel, előbb Mar­co Rossi nézte meg az egyik edzésünket, majd a sportigaz­gatónk, Kovács Zoltán szólt, hogy a kapitány szeretné tud­ni, adott esetben számolhat-e velem. A családommal és az el­nök úrral, Garancsi Istvánnal az élen mindenki biztosított ar­ról, bárhogy döntök, mellettem áll. Telkiben találkoztam a ka­pitánnyal, és bár a részletek­ben nem ildomos elmerülni, annyit elárulhatok, hogy más­fél óra alatt mindent megbe­széltünk. Úgy látta, olyan for­mában vagyok, amilyenben tu­dom segíteni a válogatottat, és én is így éreztem, vagyis meg­volt a lehetősége a visszatérés­nek. A március ló-ára terve­zett kerethirdetés azonban el­maradt, mivel a pótselejtező­ket elhalasztották... Hogy ezek után mit tartogat a jövő, nem tudhatjuk, de hétről hétre sze­retnék úgy teljesíteni a klub­csapatomban, hogy utána el­mondhassam, a meghívásom nem rajtam múlt. Valamilyen szinten hiszek abban, a sors nem azt akarja, hogy a váloga­tottbeli karrierem úgy érjen vé­get, ahogy az két éve kinézett... - mondta Nikolics. MW JEGYZET Ördögi kör Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu „Szerintem nem jó ötlet a visszatérés. Lerombolná a ró­la kialakult képet. így legen­da maradhat.” „Ez csak vicc.” „Nem olvastátok, hogy mi­ért? Le a kalappal a bajnok előtt! Mindegyik nevetgélős megérdemelne a húszéves Mike-tól egy állcsúcsost, de még az öregtől is!” Megosztja a világhálót, hogy Mike Tyson bejelentet­te, jótékonysági céllal vissza­térne a ringbe. A profi boksz korábbi nehézsúlyú világbaj­noka 53 évesen jutott erre az elhatározásra, és elmondá­sa szerint bő egy hete már edzésbe is állt, hogy megnéz­ze, milyen állapotban van. Egyelőre sajog minden por­­cikája, de eszébe sem jutott, hogy meggondolja magát. A profi boksz vitathatatla­nul egyik legnagyobb alakjá­nak számító, 2006-ban visz­­szavonult Tyson az újrakez­dés okát firtató kérdésre azt válaszolta: azért akar megint bokszolni három-négy me­netes bemutatómeccseken, hogy pénzt keressen hajlék­talanok és kábítószerfüggők számára. Mike Tyson 20 évesen minden idők legfiatalabb világbajnoka lett Muham­mad Ali utolsó legyőzőjét, Trevor Berbicket lemészá­rolva a második menetben, majd többek között kiütöt­te Larry Holmest és Micha­el Spinkst is. Ugyan 37 győz­tes meccse, többnyire brutá­lis KO-k után a harmincnyol­cadikon váratlanül kikapott Buster Douglastől - könnyel­­műsködve, felkészülés nél­kül állt ki -, de vitathatatla­nul ő volt a korszak legjobb­ja. Ám önpusztító életet élt, a drog és az alkohol rabja lett, 25 és 28 éves kora között pe­dig nemi erőszak miatt, amit soha nem ismert el, börtön­ben ült. Később egy ugyan­csak emlékezetes meccsen kiharapott egy darabot az őt rendre lefejelő Evander Holyfield füléből, amiért másfél évig megint nem bok­szolhatott. Ritkán adódtak tiszta pil­lanatai, így 2002-ben sem voltak, amikor, már leszál­ló ágában, befüvezve állt ki Lennox Lewis ellen, aki az­tán ki is ütötte. Arra már ne vesztegessünk szót, hogy 38 évesen kikapott két közép­szerű bunyóstól is. Méltatlan búcsú volt ez attól az ökölví­vótól, aki a 80-as évek végén, a 90-es évek elején milliókat ültetett a televíziók elé, aki­ben 20 esztendősen az új Alit látta a világ. A mára lenyugodott Tyson jelenleg komoly üzletember, és - kapaszkodjunk meg - a kannabisz tartalmú termé­keket és gyógyszereket for­galmazó cége hoz neki ha­talmas bevételt Kaliforniá­ban, ahol 2018. január 1-je óta legális a marihuána for­galmazása és fogyasztása. Mi tagadás, ha valaki otthon van ezen a területen, az ép­pen Tyson az, aki bevallottan ma is marihuánafogyasztó. A visszatérésével pedig, ugye, a kábítószerfüggőket segítené. Ördögi kör ez.

Next

/
Thumbnails
Contents