Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-25 / 97. szám
—1 ‘ *•' V * 1 * * helyőrség 8 I amuban sült poqacsa ALIZ A TAVASZI KERTBEN Lowamts Júlia Villő- Nem mehetünk iskolába, nem mehetünk játszótérre, és nem mehetünk a Nagyihoz sem - vette sorra a nyolcéves Aliz a nemeket.- Nem megyünk el, nehogy megbetegedjünk - így mondta Anya. így aztán a kislány a szobájában üldögélt, a babaház meg a hintaló mellett. A lovat egyébként már rég kinőtte, mégse volt szíve kitenni a szobájából.- Meg aztán, hogy fog örülni nekik az én kislányom, ha egyszer lesz gyerekem! - mondta a szüleinek, és hiába lett volna nagyobb hely a szobában nélkülük, a hintaló, a babaház meg a babakocsi maradtak. Talán ki is nevették volna a barátnői a suliban, de még mindig meg-megsimogatta a hintaló selymes, barna szőrét. Aliz imádta a lovakat, a madarakat és úgy egyáltalán, minden állatot nagyon szeretett. De most se lovaglás, se barátnők, se semmi. Nem lehetett menni sehová.- De lehet menni... A konyhába- gondolta Aliz és kiment a konyhába. A konyhában ketyegett az óra, sárgult a tavalyi naptár a falon, kicsit csepegett a vízcsap és nagynagy csend volt. Igazán nem történt semmi érdekes.- Lehet menni... A nappaliba - gondolta Aliz és bement a nappaliba. A nappaliban, a kanapén ott aludt Apa, mellette a könyve. Mit, aludt? Horkolt, hortyogott, fújta a kását! Na persze, ő délután olvas... Azután meg dolgozik. A kislány tanácstalanul körbejárt a nappaliban, tétován belelapozott egy könyvbe: szinte hívogatta a színes gerince. Kerti virágok. Belenézett, lapozgatta, magával vitte.- Ez még jó lesz valamire. De hova lehet még menni? - töprengett magában - Lehet menni... A fürdőszobába. - Aliz továbbslatytyogott a házban a fürdőszobába. A fürdőszobában senki sem volt. Fölállt a kissámlira, pont látta magát a tükörben. Vágott tíz, különféle csúnya pofát, aztán megpróbált olyan szépen mosolyogni, mint a legjobb barátnője az osztályban, és rajzolt néhány cicát a tükör szélére anya ott felejtett rúzsával.- Hová lehet menni - törte a fejét Aliz. - És egyáltalán, hová lett Anya? És akkor eszébe jutott.- Lehet menni a kertbe! - csapott a homlokára, és már szaladt is. És a kertben nem volt csend! Fülrepesztő harsánysággal dalolt odakint a napsárga csicsőrke, a zöldike, az erdei pinty. Egy nagy virágcserép-alátétben feketerigó fürdőzött, az sem zavarta, hogy a kislány szinte mellette állt: vidáman fröcskölte százfelé a langyos vízcseppeket. És a kertben ott volt Anya is! Valami színes borítékokkal piszmogott egy ágyás szélén.- Mit csinálsz? - somfordáit hozzá a kislány.- Virágot ültetek. Van itt lustakisasszony, huszárcsók, kokárdavirág, meg csillagfürt is!- Lusta kisasszony - vigyorgott Aliz. Hát ezt mindjárt le kell rajzolni! Anya ültette a virágokat, Aliz pedig sorra megkereste őket a virágos könyvben, aztán egy rajztömbbe szépen le is rajzolta mindet, hogy milyenek lesznek, ha majd kinőnek. Legalábbis Alíz-módra: mert a huszárcsóknak bajusza volt, a szíve felett viselte a kokárdavirágot, miközben csókolódzott a csillagfürtös virághölggyel. S ezalatt a lustakisasszony hosszú pillái alatt az igazak álmát aludta.- Nekem is lehet virágoskertem? - kérdezte aztán reménykedve Aliz.- Lehet ám! - mosolygott Anya, és máris kijelölte. Egy kis táblára fel is írták: Aliz kertje. Aliz pedig boldogan vetett bele minden virágból, ami a keze ügyébe akadt, vidám összevisszaságban.- Kész dzsungel lesz, ha kinő - mondta büszkén. A közelben már ott illatoztak a jácintok, az ibolyák, felettük egy vérszilva fa is kivirágzott. Ahogy Aliz a magokat szórta, hirtelen sötét árnyékot vett észre. Egy pillanatra megrémült, de aztán felismerte:- Nézd, Anya, pillangó! - kiáltotta és megbűvölten nézte, ahogy a lepke éppen eléje szállt le a földre sütkérezni a napon. Mintha csak incselkedne vele. Aliz közelebb osont, az árnyéka rávetült a lepkére, és az elszállt. Messze libegett a kertben.- Az első lepke idén - mondta Anya. - Biztosan itt aludt a télen a pinceablakban.- Lepke a pincében? - csodálkozott Aliz.- Igen, a pávaszem meg a citromlepke túléli a telet, jól elbújnak, és ilyenkor az elsők, amikkel találkozhatunk. Azért volt olyan rongyos a gúnyája, töredezett a szárnya széle, mert sok mindent kibírt ez a pávaszem a télen. Majd hétvégén elmegyünk az erdőbe, ott meglátod a citromlepkét is és az első tavaszi erdei virágokat! De gyere, szedj nekem egy kis petrezselymet és ibolyát, jó lesz a vacsorához!- Ibolyát petrezselyemmel? - lepődött meg Aliz.- Az ibolya a salátába kerül majd, a petrezselyem meg a túrókrémbe. De tehetünk ibolyát ecetbe is, szép lesz tőle a színe. Nagyon finom lesz, majd meglátod! Aliz hitte is, nem is, hogy Anya komolyan beszél, de azért szedett egy csokor ibolyát. Azután bevonultak a konyhába (persze kinyitották az ablakot, hogy ne maradjanak pintynóta nélkül) és szépen üvegekbe, ecetbe rakták az ibolyát, néhány friss virágot szórtak a salátára is. Csodálkozott is Apa, amikor munka után megnézte, mi minden került a kamra polcára.- A nagymama baracklekvárt tett el, amikor kisfiú voltam, meg kovászos uborkát - ráncolta a homlokát Apa. így esett, hogy Aliz lustakisaszszonyt ültetett, lepkét látott és virágot vacsorázott. Este pedig mindent elmesélt a Nagymamának telefonon. PARADICSOM SZIGET Kántor Mihály Kötéltáncos (vegyes technika, papír, 50 * 41 cm, 1930-as évek eleje, Párizs] arra, hogy csiszolgassuk a külsőnket. Apró hősünk a korábbi kis falucskákkal ellentétben az új részben egy lakatlan szigetre érkezik, mindössze egy sátorral. Már a szigetre érkezésénél szembesülhetünk vele, miféle kihívások várnak majd ránk, midőn mi választjuk ki a sziget formáját, és azt is, hogy az északi vagy a déli félgömbön található-e. Ez annyiban fontos, hogy meghatározza a kezdő évszakot. Igen, az évszakot. Hogy ezt pontosan értsük, tudni kell, hogy a játék valós időben játszódik, tehát kiolvassa a pontos időt a konzolból és ehhez igazítja a játékbeli világ ciklusait. Ha a saját félgömbünket állítjuk be, akkor nemcsak az aktuális évszakunk lesz a játékban, de a napszakok is stimmelni fognak. Ha nálunk beesteledik, akkor a játékban is beesteledik, ha pedig valamire egy napot kell várni a játékban, az bizony tényleg egy nap várakozást jelent a valóságban is. No persze tétlenségre nem leszünk kárhoztatva, mert az elfoglaltságok lehengerlő tárháza vár majd ránk. Kis földszeletünkből nekünk kell majd egy virágzó gazdaságot építenünk, illetve benépesítenünk egy baráti közösséggel. A ránk váró feladat persze apró lépésekkel kezdődik, rozsét kell gyűjtenünk az első tűzhöz, majd kövekből és ágakból eszközöket készítenünk. A szigetünkön szinte mindenre nyersanyag-forrásként tekinthetünk, melyekből tényleg a legkülönfélébb tárgyakat készíthetjük, esernyőtől kezdve a ruhákon át a bútorokig. Persze ezek a nyersanyag-források idővel maguktól is megújulnak, de egyeseket segíthetjük is ebben, például fák ültetésével. Szerencsére ezek esetében nem kell éveket várnunk, mindössze három nap alatt kinőnek. Nyersanyagaink maradékát el is adhatjuk csengőkért cserébe, ami a játék univerzális fizetőeszköze is egyben. A gazdasági kötelezettségeink viszont kijózanítóan valóságosak: harangocskákat kell pengetnünk a szigeten való letelepedésért, valamint minden újabb otthon után, amit építünk. A játék egyik célja ugyanis az, hogy a szigetnek annyi lakója legyen, hogy hősünk kedvenc előadója, a fehér kutyus KK Slider hajlandó legyen idelátogatni és koncertet adni. Az aranyos kis antropomorf állatok formájában megjelenő lakók persze csak akkor maradnak, ha élhető körülményeket teremtünk nekik. Ennek érdekében átformálhatjuk a sziget geográfiáját, a házakat pedig berendezhetjük és csinosíthatjuk. A lakók persze azt is szeretik, ha rendszeresen érdeklődünk felőlük, megkérdezzük, hogy vannak, hogy telnek a napjaik. A játék emellett valódi barátokkal is játszható, akiket meghívhatunk a szigetünkre nézelődni, ismerkedni vagy akár azért, hogy segítsenek nekünk gyűjtögetni vagy termelni. Néhány napja a Getty Museum több mint 79 000 digitalizált festménye is utat talált a játékba, így mostantól Monet, Rembrandt vagy Van Gogh képeivel is díszíthetjük a házakat, a ruhákat vagy bármit, amihez csak kedvünk támad. Az Animal Crossing: New Horizon egy békés, kikapcsolós élmény, amit nyugodtan kézbe vehetünk, ha csak tíz percünk van, és akkor is, ha éppen órák állnak rendelkezésünkre. Persze ne lepődjünk meg, ha néhány hét után még mindig azon kapjuk magunkat, hogy játszunk vele és közben csak újabb és újabb rétegek nyílnak meg előttünk. (Animal Crossing: New Horizon. Platformok: Nintendo Switch.) A japán Nintendo az egyik legrégebbi, máig is aktív szereplő a konzolok piacán. 1889-es alapításuk óta - eredetileg kártyajátékok gyártásával foglalkoztak - a név egybeforrt a játékok fogalmával. Az olyan címek mint a Super Mario, a Pokémon, a ZeWa-sorozat vagy a viszonylag újnak számító Animal Crossing széria világszerte ismertek. A cég hosszú távú sikerének kulcsa, hogy magas minőségű, a család minden korosztálya számára fogyasztható játékaikkal egy stabil és nem utolsósorban hűséges közönségbázist sikerült felépíteniük. A könnyen, intuitív módon elsajátítható játékirányítás az új érdeklődők számára vonzó, míg a konzolgenerációnként megújuló innovatív technikai megoldások, a régi rajongóknak nyújt kedvet az újbóli visszatérésre. A Nintendo aktuális masinája, a Switch eladásai nagyon szép kört futottak az Xbox és a PlayStation által vezetett mezőnyben, így a Super Mario és a Zelda: Breath of Wild után már csak idő kérdése volt, hogy harmadik húzócímük, az Animal Crossing: New Horizon mikor lát napvilágot. A 2001-ben indult széria egy meglehetősen sajátos és üde folt a videojátékok palettáján. Nincs konkrét narratív története, az élményt inkább egy afféle szabadidős tevékenységként lehet felfogni. Az egymástól független epizódokban rendszerint egy gyerkőcöt irányítunk, akinek nevét, nemét és fizimiskáját is mi határozzuk meg. Utóbbival sokat nem tanácsos időznünk, ugyanis a játékban bőven nyílik még alkalmunk un a lap alatt IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. április
